Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Becsületbeli ügy

Divima
Divima képe

   A történethez hozzátartozik egy tény, mégpedig az, hogy kitalált, véletlenül sem kitálalt, vagyis egy mese, amit nem a nép költött, csak egyetlenegy ember, azaz nőszemély, akinek a gondolkodásra szánt szerve túl pihent állapotba került ahhoz, hogy egyáltalán ilyesmi megfoganjon laza agytekervényei csavarodó sávjaiban.
  Volt egyszer, hol nem volt, de biztosan megtörtént abban a képzeletben, ahol ipadon lovagolnak a hangyák és Borsószem hercegkisasszony wi- fi hullámon / mármint nem az enyémen egyelőre / szörfözik. Egy kandi kamerával felszerelt épületben, ami lehetett volna a Lipótmező méltó utóda is, csak ide az ápoltak napi rendszeresseggel jártak. Be- ki...aztán ki- be. Termelő munkát vagy gyógyító terápiás feladatokat is elláttak  az emberek, az ott tartózkodásuk alatt. Tulajdonképpen előállítottak ezt meg azt, de főleg amazt, megadott határidőre.
  Ebben a komplexumban sürgött-forgott egy főorvosnak nevezhető embertípus, aki, ki tudja miért, csak cinikus scenikusnak nevezte magát. Írányított, kevert, kavart sőt előfordult, hogy összehordott hetet havat.
   Egy napon szörnyű dolog történt, megbetegedett a kosztalanító azaz piszokösszegyűjtő szakrefrens. Elszabadultak a megvadult mikroorganizmusok, körtáncba kezdtek, gyarapítva ezáltal a retkes felületek nagyságát. A gombák különleges pajzán burjánzásba burkolóztak a sarokban. Visító hancúrozásuk felverte a zuhanyozó áporodott csendjét. A zöld moszat felütötte a fejét, ami nagyot koppant a mosdó szélén. A fekete penész, komájával a fészkes fenével zsugázott egy vécécsészén.
   Nem volt mit tenni, a professzor multifunkcionális cinikus scenikus/ ismétlem, semmi sertő nincs ebben, mert ugye ez ki van találva, ez az egész irományos maszlag, ha valaki átugrotta volna az első bekezdést, sőt említve vagyon, hogy a kitalált ember saját magát nevezte így. Pont mint a Tizenkét szék c. darabban Osztap Bender nevű főszereplő édesanyja, aki nem is volt az ő anyukája igazából, csak így akarta megtudni ez a szélhámos egyén a székek fellelhetési helyét. Azt mondta a nem is anyukájáról, hogy meddő volt. Ő hogyan született? Hát csak úgy, véletlenül./
   Tehát a professzionális cin. scen. Felkérte az ott folyamatosan ki- be járkáló nőimitátorokat, hogy végezzék el a piszkos munkát. Kanárisárga gumikesztyűt húztak törékeny kacsóikra és megtámadták a dzsúvás felületeket. Vagyis fertőtlenítettek amit kellett. Mikor a szennyes koszok gyülekezete meghallotta a forró víz zubogását nyugtalan mozgolódás támadt közöttük.
A főmocsok  nyugalomra intette a népét:
- Semmi gond férgek! Én akkora gané vagyok, hogy senki nem tud eltakarítani erről a szemétdombról. Nyugalom!
A tisztánlátó nőszemélyek viszont, mit egy T.E.K.-es kommandóegység máris a helyszínen teremtek és támadtak a fertőtlenítőoldatos törlőkendőikkel.
   A gombák úgy sprinteltek, hogy kalapjukat is ott hagyták siettükben. A penész a fekete elszürkült ijedtében. A fészkes fene megcsúszott a vécékagyló peremén abban a köpetben, amit barátja a zöld moszat hagyott ott maga után.
Olyannyira elvesztette egyensúlyát, hogy bele is esett a lefolyó nyílásába. Ordítva szánkázott a jakuzziból a kánaán felé. Apró gondja akart csak közben, magányos harcosként nem szerette az élményfürdőket.
Eközben a nők el is végezték, kénnyel és keservvel a munka túlnyomó többségét, szép szóra hajolva törékeny szirmaikkal. Gondolkodtak. Vajon ez a munkák legalja vagy van még alább? Bizonyára vannak olyan foglalkozások, amik kenterbe verik a takarítóét.
   A neten olvasott statisztika szerint a politikuskodás sem mindig kellemes elfoglaltság. Vagy nézzük az elvadult hegyipatakszabályozó szakembert. Esetleg a spermabank biztonsági őrét. Vagy a számomra legdurvább a hamvasztó ember munkája. Nemrég hozták a tudomásomra, hogy az elégett embert beteszik egy turmixba, ami finom porrá őrli a nagyobb darabokat, aztán helyezik a terméket az urnába.
   Méghogy Isten malmai lassan őrölnek. E gondolatmenet  végén megszavazták, hogy van gyomorforgatóbb munka is a takarítóénál, ennek tudatában dalolva zúzták szét a mocskot a piszoár kövezetén.
Miután végeztek aznapi passzusukkal, abban reménykedtek, mégpedig piszkosul, helyettesítetjük mihamarabb felépül és tartós jó egészségi állapotnak fog örvendeni, ezáltal mindenki a saját  munkáját végezheti.
Ezt mindenesetre becsületbeli ügynek tekintették. Hisz a jelen esetben gyengélkedő szakreferens végezte eddig szó nélkül, a sterilizálási hadműveletet.
   Ennyit megérdemel, hogy betegsége idején segítséget kapjon azoktól, akik után ő takarított eddig.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK