Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Exit

Marjai László

Zordon külsejű férfi sétált egy budapesti bevásárló központban. Balján egy gyönyörű fiatal lány, talán még tinédzser. Óvatosan fordultak utána a férfiak alakját csodálni, nehogy észre vegye a félelmetes fickó, akinek szúrós tekintete nem sok jót ígért, és féltékenységi rohamában, akár embert is ölhetett. Persze ez nem biztos, de a békesség kedvéért a szembejövők jó egy méterre kikerülték, nehogy a válluk súrlódása alapot adjon egy konfliktus helyzetre.
- Egy grafikát a barátnőjével? – kérdezte tőlük egy művész szívélyesen, de meg is bánta bátorságát. A férfi szemei villámokat szórtak. Röviden válaszolt.
- A lányom!
- Elnézést!
A pár tovább sétált, a fiatal nő kirakatokat nézegetett, az apja beletörődve a sorsába tűrte, bár láthatóan egyre feszültebben, mert a lány elkezdte rángatni.
- Eszedbe ne jusson! 
- Csak egy kicsit!
- Nem, megmondtam, hogy nem! – a férfi határozottan hárított. Elvei voltak, minthogy a gyermeknevelés alapja a következetesség. A lány két kézzel csimpaszkodott apja baljába és teljes erejével húzta a másik irányba, miközben szívszaggató hangon kérlelte.
- Na! Apucíííí! Apagatya!
- Nem. A múlt héten is vettünk egy ruhát. Megbeszéltük, hogy nem vásárlunk minden héten! 
- Apagatya! Csak szétnézünk, ígérem nem kérek semmit! 
- Ezernyi üzlet van még itt, nézz szét azokban! 
- De apa, apucííí, apagatya! Ott nincsenek olyan jó cuccok…
- és olyan drágák sem! – szakította félbe az apa!
- Apa, apucííí, apagatya! Ígérem nem kérek semmit, csak nézzünk szét az Exitben! – a lány teljes erőből rángatta apját, aki végül elnevette magát!
- Na jó! De úgy sem kapsz semmit, csak a szíved fájdítod!
- Apa! Ez a ruha, hogy áll rajtam?
- Nagyon dögös! Qrva jól áll!
- Megveszed apucííí?
- Nem!
- Naaaa!
- Mennyibe kerül? – a lány mutatta, mire – Ennyiért nem! Keress valami olcsóbbat!
A lány az árcédulákat nézegetve válogatott. Végül egy szoknyát akasztott le a fogasról, felpróbálta, majd odavitte az apjának. 
- Ezt megveszed apucííí?
- Mennyibe kerül?
- 28 ezer.
- Na, jó! Mégsem hetven. 
- Köszönöm apagatya! - Ugrott a lány a fater nyakába.
A családi páros egy presszóban üldögélt. A „szigorú” apa figyelte, ahogy a lánya örömmel nézegeti a kiválasztott ruhadarabot, miközben ő a kávéját kortyolgatta. Hirtelen lelkiismeret furdalása támadt.
„Elváltunk, nem látjuk egymást mindennap, ezért nem is kaphat annyi szeretet, mint rég, én meg sajnálom tőle azt a qrva ruhát?” a férfi elszégyellte magát.
- Mindjárt jövök kicsim!
- Hová mész apa?
- Csak mosdóra. Mindjárt jövök. Két perc.
A férfi nagy léptekkel haladt a bolt felé.
- Kezicsókolom! Az előbb voltam itt a lányommal.
- Igen. – mondta az eladó.
- Megvenném azt a ruhát is, amit először próbált fel. Becsomagolná nekem, kérem?
- Természetesen! – válaszolt az eladó.
És a férfi ugyanúgy megvette a ruhát, mint az előző héten, az azt követő héten, és az azt követő héten is, mert a gyermeknevelésben fő a következetesség, persze ez alól kivételek az elvált lányos apukák!

Budapest 2019-01-23

Rovatok: 
Irodalom