Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Lakásfoglalók

Ágnes
Ágnes képe

Napsugár ébresztett reggeli álmomból
- Hű, de elaludtam! riadok fel hirtelen.
Milyen nap is van ma? Szombat. Akkor nincs baj, nem késtem el sehonnan.
Kitárom az erkélyajtót, hadd járja át szobánkat a friss, tavaszi levegő!
Megpillantom a tegnap erkélyen felejtett mázas cserépkancsót. Kilépek érte, hogy behozzam.Meglepődöm, mert valami mozgolódik benne. Amint belepillantok, egy fecskét látok az alján kucorogni.
-Ó, te szegény kis élet! Tán beleestél, vagy magad bújtál oda? Jobb szállodát nem találtál magadnak? Lám, milyen jó, hogy észrevettelek! Most ki sem tudnál jönni ebből a szűk szjú kancsóból.
Azzal lefelé fordítom a cserépedényt, hogy könnyebben kitaláljon belőle a szálló vendég!
- No, repülj haza gyorsan!
Ő sem kéreti magát, hanem husss! Már el is illant.
Másnap ismét találkozom vele, mégpedig a konyhámban.
Éppen ebédelünk a férjemmel, amikor ő fecskesége beröppen a nyitott ablakon. Csapong ide, oda, majd leszáll a kredenc tetejére, onnan tart szemlét felettünk.
Körüljártatja csillogó gyöngyszemeit, alaposan szemügyre vesz bennünket, majd távozik.
-Ez a fecske ide akar fészket rakni...mondja a párom.
Kiszolgáltatja magát nekünk, mert meg akarja tapasztalni, vajon visszaélünk e az ő védtelenségével?
Ha békén hagyjuk, akkor tudni fogja, hogy a fiókái biztonságban lesznek e nálunk, nem fogjuk háborgatni őket.
Harmadik napon már a szobánkban vizitel a tollas vendég. Ezúttal a csilláron landol. Pihegve ül és barátságosan figyel bennünket. Moccanni sem merünk, nehogy elriasszuk! Miután megpihent és meggyőződött róla, hogy nem bántjuk, kiröppen az ablakon.
A következő napokban élénk jövés, menés kezdődik az erkélyünk körül. Egy egész fecskeraj köröz felettünk, hogy szinte feketedik tőlük a levegő.
- Csivit, csivit,  vit, vit, vit! Ez a jó hely, itt, itt, itt!
A fecske sereg szemlét tart a leendő fészkelő hely felett.
Azután megkezdődik az építkezés.
Úgy tapasztaljuk, hogy nem csak egy fecskepár rakja a fészket, mert  ahhoz túl gyorsan fordulnak, hogy idejük legyen sarat gyűjteni. Nem tévedés. Egyszerre hárman, négyen is találkoznak a fészekkezdeménynél, sárgalacsinnal a csőrükben. A sárgolyócskát odatapasztják, megigazgatják, hogy odaragadjon, néhány hangot váltanak és gyorsan tovaröppennek. Így megy ez egész nap, fáradhatatlanul.
Ezek a madarak kalákában dolgoznak. Bizonyára az egész dinasztia besegít a fészekrakásba.
Példát vehetnénk róluk mi emberek!
A fecskepár csak alkonyattal pihen meg. Ott bújnak össze az épülő fészken.
Halkan, kedvesen, szinte enyelegve csivitelnek Talán most tervezik a családot, vagy megbeszélik az egész napi eseményeket, vagy a holnapi tennivalókat tárgyalják meg?
Két hét elmúltával elkészült a fészek és már benne is van egy aprócska, tojás. A tojó már rá is telepedett és vigyázza.
Többé nem kukucskálunk a fészekbe, hogy meg ne zavarjuk a költést! Csak gyönyörködve figyeljük, amint a hím madár hordja szorgalmasan a tücsköket, bogarakat , különféle rovarokat és szeretettel eteti a párját. Azután cserélődnek a szerepek; a hím ül a fészken és a tojó hordja számára az ennivalót.
Három hét után már újabb hangok hallatszanak a fészekből és a fecske dinasztia rokonlátogatásra érkezik.
Csapatostól keringenek a fészkelő hely felett, majd  zuhanó repüléssel ereszkedik le egy, egy rokon és bekukkant a fészekbe, egy pillantásra, majd tovaröppen.
Fecskééknél fontos, nagy esemény az új életek születése, hiszen ez biztosítja nemzetségüknek fennmaradását.
A kicsinyek etetéséről most már a szülőpár gondoskodik. Hajnaltól estig fáradhatatlanul hozzák az élelmet az örökké éhes, tátogó kis csőrökbe. Egész nap dolgoznak, szinte pihenés nélkül.
Ezt a feladatot csak nagon nagy szeretettel lehet végezni. Ki ültette parányi szívükbe ezt a kötelességtudattal párosult szeretetet? Ki plántálta e parányi lényekbe ezt a kötelességtudatot, szülői gondoskodást és védelmező szeretetet?
Aki azt meri állítani, hogy az állatoknak nincs lelkük, abból hiányzik a lélek. Mert a lélek ott van jelen, ahol él a szeretet.
Bizony, a fecskéktől sok szülő tanulhatna kötelességtudást.
Lám, milyen szeretettel beszélgetnek a fiókáikkal, amint megérkeznek egy adag ennivalóval és betömnek vele egy, két csőröcskét! Szinte gügyögnek, mintha megvigasztalnák a többi tátogatót, hogy most ugyan nem jutott falatka, de a következő fordulónál ők kerülnek sorra.
Egy napo n azután ismét nagy nyüzsgés támadt. Megérkezett a rokonság, hogy repülni tanítsák a kitollasodott ifjakat. Ebben a feladatban részt vesznek  a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és féltve vigyázzák a fiatalokat, nehogy baj érje őket, ennek a létfontosságú feladatnak megtanulása közben, amikor először repülnek ki a fészek biztonságából.
Itt repkednek, jönnek, mennek, keringenek és csivognak, miközben gondosan ügyelik a fiókék minden mozdulatát.
Mikor aztán már a szárnyak megtartják őket a levegőben és biztossá vált a repülésük, a rokonság szét széled és már csak a szülőpár marad velük.
Egy napon csak arra figyelünk fel, hogy csendes a fészek, mintha kiköltöztek volna belőlük a lakók.
Óvatosan belekukucskálunk. Csakugyan üres. Vajon mi történhetett?A lakók estére sem tértek haza. Eltűntek, ki tudja, hová?
A fészek azonban nyüzsög az élősködőktől. Poloskák lepték el a fészek belsejét. A lakók magukra hagyták a társbérlőiket, ők pedig elmentek kempingezni.Fecskelogika szerint nyilván úgy fest a dolog, ha ők nem táplálják a nyüveket, azok maguktól is elhagyják a fészket, ők pedig visszaköltözhetnek a megtisztult otthonukba.
Rovarirtóval féregtelenítjük a fészket, mielőtt még a lakásba költöznének.
A verebek azonban nem finnyásak. Miután felfedezték a gazdátlanul maradt fészket, beköltöznek pereputtyostól. Tele hordják szénával, szalmával, rongycafatokkal és szaporítani kezdik a veréb nemzetséget.
Egy reggel azután nagy csivitelésre figyelünk fel.
Visszatértek a fecskék és perlekednek a jogtalan lakásfoglalókkal.
- Hogy merészeltétek elfoglalni a mi otthonunkat? Takarodjatok innen, amíg szépen vagytok!
- Nem megyünk sehová! Kiszórnátok a gyerekeinket, ti szívtelenek!
- Ezt a fészket mi építettük fáradságos munkával.Lakjatok abban a fészekben, amit ti építettetek magatoknak!
- Ha a tiétek, akkor miért költöztetek ki belőle?
- Ahhoz nektek semmi közötök! Kifelé!
- Nem megyünk! Nekünk is most kelnek a fiókáink.Nem dobhattok ki bennünket éppen most! Hová menjünk? Hajléktalanok legyünk? Ti tudtok építeni másik fészket, minket hagyjatok békén!
A fecskepár elrepül és már azt kezdjük hinni, hogy feladták a harcot, amikor elsötétül a levegő a trngrrnyi fecskétől. Megérkezett a rokonság. és megkezdődik az ostrom.
A fecskék vészjóslóan keringenek, majd zuhanó repüléssel csapnak le a fészekre.Csak úgy hull a sok száraz sárgalacsin, amint bontják a fészket a benne kucorgó verebek körül. Nyilván azért, hogy könnyebben menjen a kilakoltatás.
A verebek végül belátják, hogy hiába minden ellenállás, ekkora összefogás ellen ők nem tudnak harcolni, tehát elhagyják a fészket és a fecskepár elfoglalhatja jogos tulajdonát.
Sok munkájukba kerül még, amíg kidobálnak minden szemetet, ringyet, rongyot, szalmatörmeléket, no meg egyebeket.
Lám, így kell ezt csinálni! Egy kis családi összefogás és nincs szűkség jogászi csűrés, csavarásra. Az otthon azé, aki azt felépítette. Ez a szent igazság.
Mi emberek tanulhatnánk a fecskéktől igazságtudatot és összetartást.
Ha egy nemzet minden tagja képes lenne összefogni az igazságáért, ha mindenki tenne egyért  és egy mindenkiért, nem lenne ennyi zsírosra hízott sztárügyvéd és politikus. Mindenki élhetne nyugodtan saját otthonában és hazájában.
Négy nap múltán ismét fészken ül a tojó.
Megkezdődött a második költés.Igyekezni kell, mert gyorsan múlik a nyár és várja őket  a hosszú utazás. Addigra az új fiókáknak is ki kell tollasodniuk és meg kell tanulniuk repülni, hogy kibírják a nagy utazást egy melegebb hazába!

Rovatok: 
Irodalom