Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Megjöttek a gólyák /Gombócka/

Ágnes
Ágnes képe


Egy márciusi reggelen hangos kelepelésre ébredtek a malomház lakói.
-Hallod ezt Molnárka? Itt vannak a gólyák! Kiáltott örömmel Gombócka és kiszaladt az udvarra.
Molnárka is kiment, kötényébe törölgetve lisztes kezeit, minthogy éppen kenyérsütéshez készülődött.
A ház tetején három gólya állt.
Fejüket hátra hajtva, csőrüket az ég felé tartva kelepeltek. Így adtak hálát a szeleknek és a madarak védelmezőjének, akik őket útjuk során segítették.
- Isten hozott benneteket! Üdvözölte őket Molnárka.
Már nagyon vártunk titeket. Mondta Gombócka.De hol van az én barátom, Lipike? Nem jött veletek?
- De hiszen itt vagyok! Nem ismersz meg? Szólt a fiatal gólya.
- Így megnőttél? nem ismertelek meg.
- Bizony, mi gólyák gyorsan növünk.
- De örülök, hogy megjöttetek! Emlékeztek? Az ősszel megígértétek, hogy nálunk raktok fészket: Azért tettem a kereket a kéményre, hogy legyen mire fészkelnetek. Mondta Molnárka.
- Köszönjük, hogy gondoltatok ránk és nem felejtettetek el minket! Szólt elérzékenyülten a gólya mama. Lipike idefészkelhet a párjával hozzátok, nekünk pedig jó lesz a régi fészkünk.
Ebben a pillanatban egy negyedik gólya szállt le melléjük.
- Ő az én párom, Lottika. Mutatta be Lipike a gólya leányt.
Közben madárszárnyakon szállt az örömhír, hogy megérkeztek a gólyák. Megtelt az udvar szomszédokkal, ismerősökkel, barátokkal, akik üdvözölni jöttek a messzi útról érkezetteket.
- Meséljetek, mit láttatok a világban! Érdeklődött Mekeginé.
- Meséljetek! Nyávogta Cecília a kerítés tetején .
- Igaz, hogy olyan országban voltatok, ahol soha sincs tél? Érdeklődött Ürge sógor.
- Majd később mindent elmesélünk, de most szeretnénk enni, mert a hosszú úton nagyon megéheztünk, meg aztán megpihenünk, mert igen elfáradtunk. Még a fészkünket is ki kell javítanunk, mert a tél folyamán bizonyára megrongálódott..
Szólt az öreg gólya.
A gyerekek felsorakoztak az udvaron és egyszerre énekelték:
-" Gólya, gólya, gilice!
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja,
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel ".
-A kertemben találtok száraz ágakat, amikkel kijavíthatjátok a fészketeket. és Lipikéék is megrakhatják belőle a fészküket.Ajánlotta Molnárka.
- Az én kertemben is találtok ágakat. Most nyestem meg a gyümölcsfáimat.. Mondta Dörmi bácsi szívélyesen.
- Hálásan köszönjük a jóságotokat! Mondta Gólya mama meghatottan.
A következő napokban aztán lázas munka folyt. Megkezdte a fészekrakást az ifjú gólyapár.
Időnként eljöttek az öreg gólyák is, hogy segítsenek a fiataloknak. Új gallyakat hoztak, vagy megigazítottak egy rosszul elhelyezett ágat a készülő fészken.
Egy hét alatt elkészült a gólyafészek. Tojások is kerültek belé, éppen négy darab. Ettől kezdve mindenki a kis gólyák kikelését várta.
Az öreg gólyák is elfoglalták helyüket a felújított fészekben és új családalapításba fogtak.
Április végén aztán boldog kelepeléssel adta hírül a két gólyapár, hogy kikeltek a gólyafiókák.
Gombócka és pajtásai odaadással figyelték, amint a kis gólyák jó étvággyal nyeldekelték a csőrükbe adott falatokat.
Csupán Mekeginé csóválta fejét méltatlankodva:
-Ki látott még ilyet, hogy kígyóval, békával és halakkal etessék a kicsinyeket? Jobban fejlődnének a kecsketejtől.
- Higgye el Mekeginé asszony, jobban tudják a gólyák, hogy mit kell adniuk a fiókáiknak, amitől fejlődnek! Bízzuk ezt inkább rájuk!Mondta Molnárka, miközben magokat hintett az udvaron sertepertélő, mindig éhes verebek számára.

Rovatok: 
Irodalom