Felhőket vetkőztet, szaggat szerte-szét,
tombol a szél,zuhanó, pergő levél.
Jég, és fagy honol az élő fű alatt,
mindennapi ima, mi részük marad.
 
Hajlongó fa sárga levelei mind,
a meghitt templom csúcsaira tekint.
Szűnik a vihar, bent halk orgonaszó,
imára kulcsolt kezek,- oltalmazó.
 
Fehér lepellel borított, csendes táj,
mostanában hová tűnt a boldogság?
Sudár, égig érő fenyvesek között,
Isten házába szeretet költözött.

2020.11.08.