Rovatok: Admin közleményei Régen volt már kiírva pályázat, ezért szép, a címhez illő versekkel lehet pályázni. Öt verset lehet mindenkinek beküldeni, de a könyvbe csak a legszebbek kerülhetnek bele! Olyan vers a pályázaton nem vehet részt, ami már megjelent a honlapunkon!
|
Rovatok: Vers
Hermina Buzgó Révész Csenget a postás, levelet ad Csenget a postás, örömet hoz
|
Rovatok: Vers (Gombás Ferencnek, unokaöcsémnek, Svájc) Tavaszi szél öleli a fákat, A tenger is most hangos,
|
Rovatok: Vers A nyári este holdfénye
belenéz a tó tükrébe,
bámészkodva, álmélkodva,
kerek arca mosolyodva.
Végigsimítja a tájat,
hegyeket és apró házat,
elszenderedett a világ,
szép álmot sző minden virág.
Mesét suttogott a szellő,
elcsendesedett az erdő,
|
Rovatok: Vers Járta a környéket,
|
Rovatok: Vers Még várok egy halk, csendes szóra,
|
Rovatok: Vers Emlékszel még arra a napra?
Mikor odaültél mellém a teraszra?
Perzselő nyári szél járta táncát,
nyüzsgő madárraj fújta nászát.
Hirtelen zsongott, forgott minden,
annál szebb tán nem is volt éppen,
körülöttünk óriás forgatag,
ezelőtt miért nem láttalak?
|
Rovatok: Vers Már sok éve árva lettem,
még fáj, néktek virágot már
csak a sírotokra vittem,
most értetek szól a zsoltár.
- Lehajtom fejem.
Megsárgult, homályos fotók,
ennyi, mi itt maradt nekem,
és már hiába is sírok,
s hiába nyújtanám kezem.
|
Rovatok: Vers Ha felhő lennék magas kék égen, Ha esőfelhő lennék, sűrű cseppekben esnék,
|
Rovatok: Vers Hol vannak a gyökereink, Tanulunk a hibákból, Évszázadok kerekét
|
Rovatok: Vers Hajnali köd szitál,
ereszkedik egyre,
röpke perc invitál,
vele megyek messze.
Hasadni látszik már
hajnal kemény burka,
koravén napsugár
ágyába még bújna.
Elhagyja a múltat,
s nem sejti a jövőt,
emlékek közt kutat,
siratja az időt.
|
Rovatok: Vers Lehunyt szemmel megpihenek,
nyomot hagyó évtizedek,
testem vigaszt remélve simul,
szívem zakatol, elmém csitul,
két karom széttárva pihen a
sziklafalon,
gondolatom szállni hagyom,
szabadon.
Ritmust dúdolok a méhhel,
mi épp felettem szállt el.
|
Rovatok: Vers Emlékszel még, 2024. április 7.
|
Rovatok: Vers Kering a Földünk a világ tengerében,
Hold-Föld, Nap körül csillagok özönében.
Egymásra hatnak, vigyáznak,
Isten teremtette egyensúlyban vannak.
S jön a Húsvét, ó, Istenem!
Mily napfogyatkozás van az emberen.
Elfogyott a szeretet, nő a gyötrelem,
|
Rovatok: Vers Bandukolt a poros úton, Soha nem volt otthona, Lassan ment így tétován,
|
Rovatok: Vers „Lelkünkben nincsenek országhatárok.” Jártam útjaimat, míg tehettem,
|
Rovatok: Vers Nem voltam más, csak egy fuvallat,
|
Rovatok: Vers Nekem Te vagy
|
Rovatok: Vers Lelkemben szól még a szerenád! A dal a múltat bizonygatja,
|
Rovatok: Vers kicsi terített asztal felkészítem a gyomrom kellene még vörösbor
|
Rovatok: Vers Este megállt a szél, hallgat,
lágyan ringat, és így vallat,
gyengéden simítja lelkem,
ne porladj el a testedben!
Ó, úgy szeretnék ott lenni,
és talán egy picit tengni,
hol egy napra nincsen tegnap,
és ahol még nincsen holnap.
Nem unszol, kerget az idő,
|