Köldökzsinór nélküli néma magzat,

fény nélküli templom boltozat,

eső nélküli szikkadt föld darab,

homok nélküli folyópartszakasz

- ez vagyok nélküled.

 

Rád találni nem volt már reményem,

egész életemben lényedet kerestem,

most itt vagy, szemérmetlen meztelen,

titkok nélkül adod át magad nekem,

- semmi vagyok nélküled.

 

S erős karodba vágyom szüntelen,

nélküled a lelkem is nincstelen,

aurám fényei a földön fekszenek,

rám omlanak a sötét fellegek,

- semmi vagyok nélküled.

 

Éltünk már együtt sok-sok éltet,

a múlt átölel, mint örökös igézet,

az idő kerék el soha nem enged,

kettőnkből lesz a lélek újra egy,

- semmi vagyok nélküled.

 

Fogd a kezem, el soha ne engedd,

szíveddel – lelkeddel engem szeress,

örökkön-örökké mindig keress,

hogy ezer életen át is velem lehess!

- veled vagyok az egyetlen egy.