Gondolj néha rám.... !

Valahol messze jársz
a Föld másik felén 
hangom el nem ér.
Valahol az est leszáll s
az éj varázstükrén 
mégis látlak még.
Fáradt arcodon mosoly,
nézlek szótlan és 
a szívem már mindent ért.
Annyi hang és zaj között
elvész a sóhaj, tudom 
mégis fáj a távollét.

Valahol a nagy világ
egy csöndes szigetén 
most is várlak még.
Itt a város alszik már s
éj csendjén ezüst árnyat 
fest a kék holdfény.
Csak a képzelet visz át
mérföldek ezrén és 
az álom hív, hogy nálam légy.

Gondolj néha rám
a távolból bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám s
egy szót se szólj,
szívembe láss, 
hogy szívemhez érj.

Valahol az éjen át
az álmok tengerén 
készülsz már felém,
de az életünk könyvét
mások írják és az út 
köztünk hosszú még.

Gondolj néha rám
a távolból bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám s
egy szót se szólj
szívembe láss, 
hogy szívemhez érj s
amíg így gondolsz rám
ez a vágy mindig bennünk él.

Még mennyi könny és
mennyi éj még mennyi 
elfojtott remény,
ugyanúgy várlak
ugyanúgy érzek mint rég.

Gondolj néha rám
a távolból bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám s
egy szót se szólj
szívembe láss, hogy 
szívemhez érj s
amíg így gondolsz rám
ez a vágy mindig bennünk él.

 

 

Hány út visz tőlem hozzád…

 

Hány csillag fénylik ott fent, hány égi jel?
Csak téged szólít minden, kérlek felelj!
Hány út visz tőlem hozzád? Kérlek segíts!
Kulcs, mely a szíved nyitná lesz még, ha hívsz.

Volt idő, hogy azt hittem rólad, 
nincs más neked csak én.
Volt idő, hogy eltünt a világ 
ha álmomban engem öleltél.
Volt idő, hogy mindketten 
tudtuk egymás gondolatát.
Volt idő, hogy minden 
nagy érzést együtt éltünk át.

Vigyázz, hogy el ne veszíts!
Vigyázz, mert gyönge a szív!
Miért félsz a tegnapoktól?
Melyik úton leljek rád és hol?

Volt idő, hogy azt mondtuk, 
minket semmi sem választhat el.
Volt idő, hogy egyformák 
voltunk testben s lélekben.
Volt idő, hogy egymásba 
folytak napok és éjszakák.
Volt idő, hogy bárhová 
mentél jó volt várni rád.

Vigyázz, hogy el ne veszíts!
Vigyázz, mert gyönge a szív!
Miért hallgatsz így? Bár tudnám...
Hány titkot rejt ez a fájdalmas csend?
Miért nem szólsz?
Hány érv kell még,hogy mindezt megértsd?
És válaszolj! Csak egy lépés felém.
Mást nem kérek én!

Hány csillag fénylik ott fent, hány égi jel?
Csak téged szólít minden ,kérlek felelj!
Hány út visz tőlem hozzád? Kérlek segíts!
Kulcs, mely a szíved nyitná lesz még ha hívsz.

Volt idő, hogy ébren is 
mindig rólam álmodtál.
Volt idő, hogy jóban és rosszban 
csak velem osztoztál.

Vigyázz, hogy el ne veszíts!
Vigyázz, mert gyönge a szív!
Miért hallgatsz így? Bár tudnám...
Hány titkot rejt............

Hány csillag fénylik ott fent, hány égi jel?
Csak téged szólít minden, kell, hogy felelj!
Hány út visz tőlem hozzád?Kell,hogy segíts!
Kulcs, mely a szívem nyitná lesz még ha hívsz!

 

 

Melegíts át…

 

Belehalnék, ha te elmennél
S ha mégis élnem kell
Mondd mire jutnék így az élettel
Ha nem vagy itt velem!

Sohasem hittem az érzésben
Mely győz az éveken
Csak most tudom már azt, 
hogy tévedtem
Hogy van kiért élnem.

Gyere érj hozzám
Gyere nézz most rám
Soha ne hidd azt, 
hogy szívem másért fáj

Gyere melegíts át a testeddel
Szoríts úgy, ahogy más nem ölel
S ha szivemig ér ez a forróság
Szavak nélkül is mindent elmondtál!

Belehalnék, ha te elhagynál
Érzem elvesznék
Ha felébrednék és te nem lennél
Mondd kiben bízhatnék?

Gyere érj hozzám
Gyere nézz most rám
Soha ne hidd azt, 
hogy szívem másért fáj
Nézz most rám! 
Gyere érj hozzám
Soha ne hidd azt, 
hogy szívem másért fáj

Nézz most rám
Gyere érj hozzám
Soha ne hidd azt, 
hogy szívem másért fáj 
 

 

Miért sír az ég…

 

Hittünk -valamikor régen még,
De az út, amelyen jártunk,
Elveszett rég...
Most minden szomorú, és másról szól,
És az évek messze vittek álmainktól...

Még ha akarom is visszahozni
A sok végtelennek tűnő estét,
Az első szerelem örömét.
Mindent elnyelt a feledés...
Egy sincs közülünk ki úgy mint rég,
Nem csak önmagára gondol, adni is kész...

Mint az idegenek, nézzük egymást,
És a szívünket is kulcsra zárnánk,
Halljuk százezrek panaszát,
De hangjuk válaszra nem talál...

Miért sír a föld, miért sír az ég?
Ha a szeretet már nem kell senkinek,
Értünk ki lesz, aki könnyet ejt?
Miért sír a föld, miért sír az ég?
Ha a világot, mely annyit szenvedett,
Lassan belepi a gyűlölet...

Ébredj - ne hagyjuk, 
hogy így legyen,
Hisz a világ még így is 
szép, és végtelen...

És én akarom, hogy újra átéld,
A sok elfelejtett, régi érzést,
Álmod féltett kis szigetén,
Jusson másnak is menedék...

Jöjj - én kevés vagyok hozzá,
Kell, hogy segíts hát!
Jöjj - tudom, te is régen vársz,
Kell, hogy te is lásd...

Miért sír a föld, miért sír az ég?
Ha a szeretet már nem kell senkinek,
Értünk ki lesz, aki könnyet ejt?
Miért sír a föld, miért sír az ég?
Ha a világot, mely annyit szenvedett,
Lassan belepi a gyűlölet...

És ha megtagadjuk végleg,
Mindazt, mit hittünk rég,
Végül megfagynak a könnyek,
S nem lesz csak hó és jég...

Miért sír a föld, miért sír az ég?
Ha a szeretet már nem kell senkinek,
Értünk ki lesz, aki könnyet ejt?
Miért sír a föld, miért sír az ég?
Ha a világot, mely annyit szenvedett,
Lassan belepi a gyűlölet...

És ha megtagadjuk végleg,
Mindazt, mit hittünk rég,
Egyszer elfogynak a könnyek,
S elnémul a föld és ég...

Miért sír a föld, miért sír az ég?
Ha a szeretet már nem kell senkinek,
Értünk ki lesz, aki könnyet ejt?

Miért sír a föld, miért sír az ég?
Ha a világot, mely annyit szenvedett,
Lassan belepi a gyűlölet...

 

 

Nem segíthet más…

 

Ma este nem vagy itt és elborít a vágy
Bárhogy próbálok nem gondolni rád...
Csak kínozom önmagam és félek
Ha nem jössz gyorsan, 
egy perc és porig égek
Ledobtam mindent, 
úgy borzongat a láz
Egyetlen szikra, és 
lángot vet az ágy
Téged várlak, gyere hát, 
itt nem segíthet más

Ma este szívemben átszakadt egy gát
Száguld a vérem és szomjazom a szád
Ledobtam mindent, hát jöjj ide, hogy lásd
Egyetlen szikra, és lángot vet az ágy
Rólad szól most a világ, itt nem segíthet más 

Ahogy esőt vár, hogyha szomjas a föld
És vihar készül, ha túl nagy a csönd
Forr a vérem! Mire vársz? Itt nem segíthet más!

Ma este őrjítően sűrű a sötét
Nem félnék mégsem, ha hozzád bújhatnék
Ledobva mindent, hogy enyhüljön a láz
Éreznénk egymást, még lángot vet az ágy
Gyere kérlek, ölelj át, itt nem segíthet más
Nem segíthet más! Nem segíthet más!

http://www.youtube.com/watch?v=2c6uyQM0bvg

Nincs már több tánc…

 

Mondd mi marad a nyárból,
Ha felébredsz és fázol
Egyedül
A szíved, mint a gyémánt
Hidegebb és némább
Egyedül

Keserű a szenvedély
A harag, ami benned él
Jobban fáj, mindennél

A szerelem, ha elszáll
Itt maradunk árván
Egyedül
És megmarad a kérdés
Nem tudod, hogy miért élsz
Egyedül

Hidegek az éjszakák
Igen ez egy más világ
Bármit lépj, nincs tovább

Nincs már több tánc,
Hogy a szívemmel játsz
Ez az őrült vad láz
Többé nem visz hozzád
Nincs már több tánc
Bárhogy mondod, hogy vársz
Ez a szédítő vágy
Én csak ezt hagytam rád

Egy üzenet a múltból
Egy dallam, amit dúdol
Egyedül
Ez marad és semmi más
S ha valahol majd újra látsz
Ne is szólj, menj tovább

Oly rég volt, elmúlt, vége már
Egy új út vár még rám
Vár egy új világ
Én nem léphetek vissza már!

Nincs már több tánc!