Hangokból fontam hálót,
évekből kötelet vertem,
emlékekből megbéklyóztam
lelked.
Suttogásom abroncsba vonta
szíved,
Óhajommal belélegeztem
lényed.
Testem melegével erődet
vettem el.
Hát menj, ha ily üresen,
az álmaidat kergeted!
Balgán visszatérsz, mert
csak bennem lelheted!
