:: Magyarerő.hu ::

A freez (fríz) ló időszámításunkat megelőzően került Hazánkba, Hollandiából. Megjelenése felettébb gyönyörű, ám jóval testesebb, mint a melegvérű „ló-testvérei”. A legnagyobb hatással a freez (fríz) ló kialakulására 3 fajta volt. A legjobban az Erdei ló, mely tulajdonképpen az alapállomány lehetett. Ez a fajta kereszteződött a Spanyol lóval, amitől főleg a testalkata változott meg. Ugyanakkor némi Berber vonal is van benne… A XX. Század elejére a fajta majdnem kihalt. (Hál’ Istennek, megmentették! Amit most meg is köszönünk, szépen!)
A fríz ló Hollandia legfontosabb tenyészvidékéről, Frízföldről származik. Nem is olyan régen még csak a szarvasmarháiról volt híres ez a vidék, de az utóbbi években ez a gyönyörűséges fekete ló meghódította a világot!
A régi európai erdei lótól származó fríz lovat már a rómaiak is ismerték, ám abban az időben az Észak-tenger övezte vidékről származó lovat csúnyának tartották. De mint olyan sok más fajta, igénytelenségével és munkabírásával a fríz ló hamarosan kivívta a figyelmet, és híveket szerzett magának. Kitartó fajta és hihetetlenül erős… – lovasai legnagyobb örömére!

Ezek a szeretetre méltó, díszes, fekete lovak, nagyrészt szokatlan, büszke fejtartásuknak köszönhetik a szépségüket. Nagyon drágák, de hódolóik, csodálóik mindenre elszántak és mindenre készek, hogy a sajátjuknak tudhassák ezeket a csodálatos teremtéseket. A freez (fríz) lovat először a keleti, majd később Hollandia spanyol megszállása után a XVI-XVII. Században, andalúziai és kasztíliai vérrel nemesítették. Tanulékonysága, jóindulata és szeretetre méltó természete azonban semmit sem változott. Hámosként, nyereg alatt, illetve a szántóföldeken egyaránt kiválóan ellátja a feladatát. Kevéssel is megelégszik, bármilyen körülmény között teljesítőképes! (Azért jó lenne tudni, hogy ezeket az értékes, és meglehetősen szép lovakat a mindenre elszánt gazdák nagyon nagy becsben tartják, és szeretettel gondozzák!) Frízföldön ma is előszeretettel használják a freez (fríz) ló húzta fríz kocsit.

A feje kedves benyomást kelt, fülei kicsik. Nyaka hosszú, nagyon szépen ívelt, sörénye és a farok az esetek többségében hosszú és göndör. Lapockája nagyon erős, meredek, a marja nem kifejezetten. Farka mélyen tűzött. Lábvégein bokaszőr található (számomra ez olyan megjelenést tükröz, mintha bokamelegítőt húzott volna fel… igazán csinosan áll neki!) Patája kemény. Marmagassága 155-160 cm… színe fekete! A törzskönyvbe való bevezetésének a feltételei rendkívül szigorúak… A kancákat és a méneket testfelépítésük és minőségük alapján több kategóriába sorolják. Nagyban értékelik a jellemet és a tanulékonyságot is. Azt a csődört, vagy kancát, amelynek az utódai nem felelnek meg az alapkövetelményeknek, lefokozzák, ezáltal alacsonyabb kategóriába kerülnek.

A freez (fríz) rokonsága a dalesi és fell-pónival azonban igen szembetűnő. A fríz ló a versenypályafutása a XIX. Században kezdődött el. Nagyon jó ügető lévén a tenyésztők megpróbálták a könnyebb, gyorsabb fajtákat keresztezni. Eközben mindinkább eltértek az alaptípustól. A XX. Század elején már csak egy maroknyi tenyészcsődör létezett.
A freez (fríz) lovakat paradoxon módon a háború mentette meg a végleges kipusztulástól. A benzinnel való takarékoskodás szempontjából, a freez (fríz) lovak a haszonlovak között ismételten dobogós helyre kerültek. Elsősorban kocsihúzó és mezőgazdasági lóként lett használatos. A háború után a Holland Királyi Tenyésztársaság biztosította a faj védelmét és a típus fennmaradását. (Köszönjük Nekik!!!) Ezeket a lovakat ma elsősorban dinamikus ügetésének köszönhetően kocsihúzó lóként alkalmazzák, de díjlovagló lóként, esetlegesen bemutatók szereplőjeként és szabadidő lóként ugyanúgy kedvelt fajta.

A hidegvérű freez (fríz) máig megőrizte ősi jellegzetességeit. Kitartása és kiegyensúlyozottsága ugyanúgy megmaradt. Robosztus megjelenésének ellenére igénytelen állat. Egészséges, dinamikus mozgású, ellenálló képes ló, minden különösebb és különlegesebb igény nélkül. Térölelő, lendületes jármódja, vérmérséklete, mozgékonysága, a hátsó lábak tolóereje és az ügetésben megmutatkozó erőteljes térdmunka rendkívül magával ragadó. A kis méretű ló korrekt gerincvonalát jól hangsúlyozza az ívelt és büszkén hordott nyak, amely fejlett, széles mellkasba és erős, hosszú vállakba megy át. Szemei nagyok és élénk pillantásúak, fülei mozgékonyak, finom szabásúak. Sörényei, farka hosszú, sűrű, befonni, ritkítani csak ritkán szokták… Végtagjai rövidek, erősek, nagyon jó csontozatúak. Barátságos, derűs, kiegyensúlyozott fajta, szolgálatkész és rendkívül tanulékony ló. Színe mindig jegy nélküli fekete, csupán a homlokán engedélyezett néhány fehér szőrszál.

Kérem, hogy ezt a cikket se pontozzátok, mert ezeket az információkat is csak összeszedtem...Köszönöm!