Néztem a szemed, melynek
csillogása lelkemig hatolt.
Éreztem, ahogy a vágy szikrája
újra és újra tüzet csiholt
testem minden apró rejtekén.
Szemed tükrében ott lobogott
a mindent elsöprő szenvedély.

Kívántalak, ahogyan férfi
nőt még nem kívánt soha!
Kívántalak, ahogyan soha senkit még… 

Eltűnt belőlem a jelen, s a múlt
minden kételye, és ostoba
félreértése a semmibe hult.

Nem láttam a tegnapot,
...mert nem akartam látni!
És nem láttam a holnapot,
mert csak egyedül Te voltál ott,
Te, a kedves, az egyetlen, aki
lelkem legrejtettebb zugában
talált magának örök otthont,
felfordítva nyugodt,

megszokott világomat,

feledve a józan észt,
… felcsiholva bennem

a legvadabb vágyat és

legforróbb szenvedélyt.

Remegő ujjaimmal

végig simítottam hajad.
…Tétova mozdulatok..
Mosolyogva figyeltem kipirult arcodat.
Pilláid lecsukódtak, ajkad kinyílt,
s szád a számra tapadt,

fogadva szenvedélyes csókomat.

Éreztem, ahogyan a levegőt
zihálva kapkodtad.
Kezeid vándorútra indultak
nyakam körül, egyre szorosabban
simulva testeddel… testemhez.

Lágy csókokkal borítottam forró ajkad,
de mohón követelted,

hogy még többet,
sokkal többet adjak!

Melleid gyönyörű halmai

átsütöttek blúzod szövetén, és akartad,
ahogyan én is akartam,
hogy beléjük temetve arcomat
égessenek! Azt sem bántam,
ha te vagy az örök kárhozat!

Két karom bilincsként ölelt,
hogy mozdulatlanságra ítélve tűrd,
amint szám egyre lejjebb haladva
a gyönyörök rejtett zugaiban kutat. 
Majd visszatérve szádra újabb
csókokkal némítottam vágytól
felszakadni készülő sikolyodat.

A vér, az éltető erő, agyamból
kiindulva lüktetve járta végig testemet,
hogy testeden megtalálja mindazt a helyet,
amelyet érintve, egyszerre érjem el
a tüzes poklot, s az őrjítő mennyet.

A szerelem újra, és újra 
elemei erővel tört fel!
S Te húztál magadhoz, szorítottál.
Az enyém, csak az enyém voltál!
Egészen belém olvadtál.

Éreztem, ahogy karjaim között
forró tested megfeszült…
s arcodon egy drága könnycsepp legördült…
És újra és újra akartalak,
kívántalak, egész éjjel
vadul, s őrült szenvedéllyel,
hogy lássalak fáradtan, összetörten
…mégis…gyönyörrel szemedben.

Csókkal zártam az éjszakát…
Szám kérdőn kutatta szádon a
kimondatlan szerelem szavát…

Ma éjjel Rólad ámodtam…
„ CSAK” annyit, hogy szerettelek…
de talán egyszer igaz lesz mindez
nem csak álom, és majd Veled ébredek…