2.rész

      A gyaloglástól a lábam nagyon megfájdult, de NAGYAPA, a mi ZOÉ-kánk kedves nagypapája bizony eljött elénk egy omnibusszal. Így aztán a hátra lévő utat kellemes kocsikázással töltöttük el. Nézelődtünk is, csodáltuk a gyönyörű tájakat. Közben ZOÉ szokásához híven felhívott és belevigyorgott a telefonba. 

-   VÁRLAK, VÁRLAK, CSAK GYERE! DAVID,  A KISFIÚ a szomszédból leszedte  A VÉN DIÓFA-ról az összes diót, hogy finom sütit készítsek nektek! Ha ARRA GONDOLOK, hogy micsoda meglepetésekben lesz itt részetek! Már előre élvezem! Na jó bátyus, igyekezzetek, türelmetlenül VÁRUNK (Szeretlek), mint igazi jó húgocska. A TANYA fel van díszítve . KÉT CSILLAG is fénylik a diófán (az én CSODÁIM.) Felmásztam a fa legtetejébe, hogy feltegyem oda őket! ÉN A NŐ!

 

Addig csacsogott a húgocskám a telefonba, amíg azon vettük észre magunkat, hogy máris ott vagyunk A TANYÁN.

-   Kikészített A VONATOZÁS ugye? – ugrott a nyakamba szokása szerint a húgocskám, ZOÉka.

- EGYETLEN KÍVÁNSÁG-om volt mostanában: Hogy itt legyetek velem. És tessék! Már itt is vagytok. Persze ebben  a kirándulásban A KULCSEMBER egészen biztosan LILIKE volt, ugye? – Közben Lilike átadta a hatalmas virágcsokrot, én meg az AJÁNDÉK-okat. Vittem rengeteg csokit Brüsszelből. HANNA, Zoéka unoka húgocskája rögtön le is csapott a finom édességre. Közben elindultunk a ház felé. Amióta utoljára voltunk Zoékánál, azóta egy kis tavat építettek a ház elé. A HÍDON csak egyesével lehetett átmenni, hogy a házba bemehessünk.

 

- NAGYAPA úgy látszik, félti a hugicámat. Van is egy tippem, kitől... Ide írom EGY LAP SZÉLÉRE a nevét. J - mondtam vigyorogva.

- Gyerekek, de örülök Nektek! – mondta ZOÉka. Úgy unatkoztam, már majdnem VILÁGGÁ MENTEM. Mostanában kissé rossz kedvem van. Ideszállt a BÁNATPILLANGÓ. A szomszéd SANYI BÁCSI próbált vígasztalgatni, de nem sok sikerrel. Hozott is át nekem  finom borocskát, meg egy sünit, hátha jó kedvem lesz. No hiszen, a SÜNI ÉS A MAJDNEM ELFOGYASZTOTT  TOKAJI ASSZÚ…

 

Lilike közben a zsákocskájából szedte elő az ajándékokat.

- VAN ZSÁKOMBAN MINDEN JÓ! – mondta.

-  Jaj LILIKE! Ne hozzatok zavarba! KÉRLEK SZÉPEN! Én annak örülök, hogy itt vagytok, hiszen ti vagytok a legjobb barátaim!

- Pedig még lesz meglepetésünk – nevetett LiLIKE! Mert tudd meg, nem csak mi jöttünk! Mi csak az előcsapat vagyunk! Jön az egész Magyar Gárda, meg az egész MAGYARERŐ! Vagyis A VIDRÓCZKY HÍRES NYÁJA J!

 

Alig hogy ezt kimondta, csengettek is.

- Na KI ÖLEL ÁT?! – hangzott a kedves unszolás. Hát bizony RUDER JANA érkezett meg. – NE MOND NEKEM, hogy szomorú vagy, amikor én is itt vagyok?!  Én MAGAMBA VÉSTELEK már akkor, amikor legelőször találkoztam veled. ÚGY SZERETNÉM, hogy ma mindenki jókedvű legyen! Kit érdekelnek a HORPADT HOLNAPOK?!

 

ZOÉKA örömében kivette a csokorból a legszebb búzavirágot, és Rúder Jana kezébe nyomta: - NEKED ADOM!

Lilike közben megszomjazott. MARCI hiába kínálgatta finom borocskával, Ő csak a BODZAVIRÁG szörpöt iszogatta. Pedig MARCI tán még a csillagokat is lehozta volna LILIKÉNEK! Ismét csengettek. ROWENNA érkezett.

- MELLETTEM ÁLLTÁL a vonaton, fordult RUDER JANA felé. – Nem tudtam, hogy Te is ide jössz.

Ismét vendégek érkeztek, Zoé szaladt is ajtót nyitni. A kapuban MOLOTOV állt , GOJ PAPA és CSOBÁNC.

- A CIGÁNY FELSŐBBRENDŰ FAJ, MINT A MAGYAR – zsörtölődött MOLOTOV. – LENNE EGY KÉRDÉSEMN MINDENKIHEZ! Géppisztollyal írtsuk őket, vagy  MOLOTOV koktéllal?! És együtt a komcsikkal, vagy külön-külön? Nyugi gyerekek! KITARTÁS, CSAK GYŐZHETÜNK!

- Én a komcsikkal kezdeném! – mondta GOJ PAPA. A fejétől bűzlik a hal. És tudjátok a KOMMUNISTA POFÁTLANSÁGNAK NINCS HATÁRA!

 

- Én még fiatal vagyok, de már TISZTA SZEMMEL látom a világot! – kapcsolódott a beszélgetésbe ZOÉKA. – A múltkor írtam is egy újságcikket. Itt is van, megmutatom: NYÍLT LEVÉL KÓKA JÁNOSHOZ. Válaszra sem méltatott. Tele van ezzel a szemét Gyurcsánnyal minden. Pfúj! KI SZÜLT TÉGED FERI, hogy ilyen hülye lettél?

- A MOLOTOV koktél az NEM ROSSZ ÖTLET! – vettem át a szót, mert a politikát azt nagyon szeretem. Közben elővettük a finom fenyő pálinkát, kedves MARCI barátom is az általa hozott  borocskát, és megkínáltuk a vendégeket.

- Te ZOÉKA! A CIGÁNYASSZONY tudod mit jósolt nekem? Hogy legalább száz vendég jön ide ma este!  Én viszont szörnyen éhes vagyok, mert az anyósom elrakott minden ételt előlem! Megmelegítenéd nekem a pacalt, amit MARCI barátom hozott? Én borzasztóan szeretem. Leülünk addig a VÉN DIÓFA alá, és megesszük a fiúkkal. LILIKE legalább addig elbeszélget Veled!

 

Közben ódát írtam a pacalhoz. Nemes gondolatok egy tál nemes étel fölött. Gondoltam, talán ezek után Lilike is megszereti.

 

Óda a pacalhoz!

 

Üdv pacal – étkek étke

Igényes gyomrok nemes tölteléke!

Én, és velem mindahány kényes étkes,

Bolondul szerelmes híved várja

Hogy a tálból, bekerülj a szánkba,

légy vér-egy vélünk – dícsérlek,

Étkek legjobbika e földtekén!

 

Üdv pacal! Fűszeres, fínom lengő pára.

Üdvözlöm színed, ízed, szagod

Illatod a  szívemet átjárja.

Gyomrom ütemre ring (kurta-furcsa)

De te vagy minden jónak kulcsa

Éhes évek, kinzó éhek ára, jónál jobb,

-          ha az orrom izgatod!

 

Mielőtt a jó faláshoz létnék és

Gyomrocskám megtölteném véled,

Mielőtt  tetté érne a szándék

Hogy kiürítsem a veled töltött tányért

Mielőtt még belebuknék a tálba

Hogy ízed repítsen a menyországba

Köszönetet mondok néked,

Ki e fölséges étket

Elkészítetted Marcinak és nékem.

 

Így aztán mi fiúk elvonultunk pacalt enni. És lássatok csodát, Lilike  zsákjából még a kovászos uborka is előkerült! Persze a történetemet azért folytatom,. Mert a java csak most fog jönni!

 

Folyt köv.