Finom és egyszerű kis virág, amilyen Te vagy. A görög mitológia szerint Vénusz könnyeiből fakadt, melyeket Adoniszért hullatott, amikor a vadkan halálra sebezte.
Úgy tudom, hogy szereted a bodzát.... Sokat szaglászd, mert állítólag a bodzavirágnak önbizalom-növelő hatása is van. :)
Vidróczky - margaréta
.jpg)
Te vagy a
legkedvesebb, dalos lelkű betyár kerek a világon, de arra kérlek, ne ülj többet autóba... :) Szép vagy, szép vagy, mint a kertemben virító legszebb hófehér margaréta....
"Én nem kérdezem: szeret, nem szeret
a margarétától soha.
Nem kell más,
csak fehér virágszirom-mosolya.
mely úgy leng az alvó rét felett,
mint egy sóhajtás, mint egy lehellet.
Én nem kérdezem: szeret, nem szeret
a margarétától soha."
A megmaradt - fenyőfa
.jpg)
Számomra a fenyő azért olyan pompázatos, mert amilyen magasra nyúlik az égbolt felé, éppen olyan mélyre fúrja magát gyökereivel a talajba. Múltunk őrzője és továbbadója...
agfi - Boldogasszony papucsa

Te Boldogasszony kövéről meséltél nekünk, én pedig most Boldogasszony papucsáról mesélek kicsit Neked. :) Rigópohárnak is nevezik. A rigópohár, vagy ahogy egyes vidékeken nevezik: a „Boldogasszony papucsa”, Európa legnagyobb termetű orchideafaja. A virág mézajka rovarcsapdaként működik. Mindaddig visszatartja kelyhében a nektárt kereső rovart, míg az a virág megporzását el nem végzi...
Boglargica - boglárka
.jpg)
Nomen est omen. :) Mintha a Te kedves mosolygós arcodat látnám ebben a boglárkában. :)
Fallen Corpse - csattanó maszlag

A csattanó maszlag, latin nevén datura stramonium-nak elég egyetlen magját megebédelni, hogy ne kelljen programot szervezni délutánra, elintézi azt a maszlag. Szép és izgalmas virág, mint a sci-fik, amiket írsz. :)
gemar - tündérrózsa
Bogárszerelemmel fűtött tündéri finomság. :)
hagi - bohócvirág
Mosolyfakasztó. :)
Kovács Anikó - rózsa
Mit is adhatnék a nyár nagy szerelmesének, ha nem a klasszikus, és fenséges illatú rózsát! :)
Lagoon - fátyolvirág
Te egy fátyolkönnyű, csipkefinom, csupaszív virág vagy. :)
Macsek -árvácska/macskaszem
.jpg)
Hát nem éppen úgy fest e virág, mint egy cica arca? :) Bizton állíthatom, hogy ilyen csábos tekintet mellett nem fogsz sosem magadban árválkodni, Te kedves, szép árvácska! :)
Obuda - kokárdavirág
.jpg)
Egy kokárdavirág szirmai Himnuszunk hangjai hallatán vigyázzba vágják magukat és könnyezni kezdenek... Aki nem hiszi, járjon utána. :)
Pompom - babarózsa

Neked, mint gyakorló, fiatal édesanyának, nem találtam találóbb virágot, mint a bájos és kedves babarózsát. :) Sok boldog percet hozzon ez a kis virág egész családod számára! :)
turul – tavaszi virágcsokor

A sárga a vidámság, a boldogság, az életöröm és a könnyedség színe. Remélem, ez a kis csokor szerez néhány mosollyal teli, gondtalan percet számodra is. :)
tajtajacsak - vadvirág csokor

Vadvirág... A természet adta egyszerű szépség, tisztaság, mely pont ezen tulajdonságaival csal könnyeket az ember szemeibe. Egyre kevesebb az igazi vadon termő virág, egyre kevesebb a benső tisztaságát láttató emberi lélek. Te éppen ilyen vagy...
rozamama – gyógyító piros tulipánok
.jpg)
A virágok káprázatos színükkel nemcsak a szemünket gyönyörködtetik, de jó hatással vannak érzelmeinkre, sőt gyógyítani is képesek. Remélem, így történik most is, a kis tulipánok feléd sugározzák gyógyító erejüket, és hamarosan már nem csak az "ágy tetejéről"beszélgethetsz velünk.
zoliapunk - dália
.jpg)
Daliás dáliánk mosolygós szája szegletében magyaros marhapörkölt szaftja jóízűen csurdogál... :)
dzsenyami - almafavirág

Lelked apró, finom rezdülései, mint almafavirágok, finom virágtakaróval tarkítják környezetedet...
Körül-körül virágban áll
És harmatban a kert,
Fölé az édes napsugár
Arany mosolyt lehelt.
Mint koszorús menyasszonyok,
Körül az almafák,
Dús pártájuk halkan suhog.
Virágzik a világ.
A földre lágy fehér eső,
Virágeső pereg.
A föld szívéből forr elő
A májusi meleg.
A föld szívére szállani
Szirom, virág eped.
A föld szívére szállani
Elküldöm lelkemet.
A föld szívébe lelkemet
Halkan sóhajtom át.
Érzem, amint forr és remeg,
Az élet mély dalát,
Az örök mézzel áradó
Kövér erek tejét.
Szívom az el nem száradó
Életfa kútfejét.
Tártmarkú kéz minden fa itt
Gyümölcsöt ontani.
Földből az áldás karjait
Az Isten nyújtja ki.
Szívedből mély illat remeg,
Szívemből mély ima:
Leheld az égbe lelkemet
Szerelmes földanya!
/Sík Sándor: Almafavirágzás/
eszkima - Bella donna :)

Nadragulya, nadragulya!
Mi bajod van? Nézd, a gulya
Téged eszik, most ebédel:
Mi lesz a jó tehénkékkel?!
Nadragulya, nadragulya!
Mi bajod van? Jaj, de mulya
Az a bika ottan hátul:
Szédül szerelme szájátul!
Nadragulya, nadragulya!
Mi bajod van? A raguja
Mind odalesz a pásztornak:
Beléndeket ha rászórnak!
Nadragulyás marhapörkölt:
Ha megeszed, mérge eltölt.
Jaj, Drakula-nadragulya!
Beléndekes a raguja...
/Bárdos József/
farkas - kancsóka, a rendkívül intelligens virág

Belehull az éj a füstbe…
Vérem csepeg egy üstbe,
Tán szívnek nevezik…
Gondolatok terhelik
Fáradt agyam ma éjjel,
Szállok én is a széllel…
A gondolat s én felhõ leszünk,
Lassan egymásba csepegünk,
És erdõbe hullunk, levélre,
Egy farkasnak a nyelvére,
Ki üvölt a Holdra, vicsorogva,
Összeütött fogsora csikorogva
Kiáltja fájdalmát az égre,
Üvölti, szabadul tõle végre.
Kiereszti torkán az aaúúúúú-t,
S máris könnyebb az út,
Talpai alatt… csörren az avar,
Lelkében csökken a zavar,
De rohan csak, a semmibe,
Régen volt célja ennyire
Távol… erdõ közepében,
Egy égi csillag szemében,
A sötét égre ballagón…
Szürke farkast hallgatom,
Vonyítását hozza a szél,
Vagy tán bennem él,
Csak csukott szemmel
Nem látom… Ember…
Ezt képzelem magamról,
Olvasom a szavakból,
De üvöltök én is a szélbe,
És eltûnök… a sötétségbe…
Mert nem értem,
Miért is féltem,
Vérembe mért oltották,
Szívembe hogy fojthatták
Bele a félelmet, fájdalmat…
Felforgatták avar-ágyamat,
Az erdõ már nem csendes,
Felettem bagoly repdes,
Éji lepke szárnya rezdült,
S aki eddig benn ült,
Most felszakad, s a szürke
Farkas a dombra ülve,
Szemét a fekete égre fordítja,
Egész sajgó lelkét belevonyítva…
/Bagi László Hezekiah 2005./
Gaius - a fantáziadús mandragóra :)

A mandragóra évszázadokon keresztül megmozgatta az emberek fantáziáját sajátos ember alakú gyökere miatt. Ennek megfelelően számos népies elnevezése maradt ránk. Ilyen a kutyaalma, varázsgyökér, ördögalma, mano di gloria, Adam koku... Dioszkuridész, görög költő is megemlíti a következő neveket felsorolva: antimelon - „az alma helye", dirkaja - „Kirké növénye", miantimenion - „harag ellen", bombochykos - „tompa bódulatot keltő lé", kammaros - „végzetes", mala terrestria - „földialma". Latin neve Atropa Mandragora. Az Atropa szó Atropas-sal van kapcsolatban, a legöregebb párkával, akinek ollója átvágja az ember életének fonalát, ha eljött az ideje. Érdekes párhuzam vonható abból is, hogy a mandragóra héber neve ugyanabból a gyökből származik, mint a szerelem szó.
Geri - "a dárdák varázslónője"
illatos jezsámen

Illatos a Jázmin,
fénylik benne száz szín,
szirma mégis hófehér,
hűs, akár az esti szél
Kelet éjszakáin:
Jázmin... Jázmin... Jázmin...
/Ametist/
tibetibetti – akácvirág

Az árok árva szélén,
Hol a tehén tipor,
Megbúvik egy haszontalan
Szegény akácbokor.
Lombját a kecske, birka
Félig lemarta már,
Betegre szítta színeit
A gyilkos napsugár.
Csendben leültem egyszer
Véznácska hűvösén
És simogattam ágait:
Testvér, szeretlek én!
Ki tudja, honnan hullatott
A szélbe tétova
Atyád, az ismeretlen,
A titkos messze fa?
Ki tudja, itt miért vagy,
Mi van megírva rád:
Megnő-e itt az útfelen
Virágod, koronád,
Vagy minden porcikáddal
A csordát hízlalod, -
Ma még csak meggyalázva,
Holnap talán halott?
S ki tudja, tudni üdvös-e?
Küldöttek, és vagyunk.
Törvényünk egy Kéz írta meg
S egy Kézbe lankadunk!
Ajkamról így peregtek
Halk harmatként a szók.
S hozzám simultak lombjai,
Mint lágy gyerekkacsók.
/Sík Sándor: Útféli bokor/
imiklos - mikulásvirág
.jpg)
Árnyak, fények váltakozva
terítik be a világot,
fényre árny jön, és fordítva,
a reménység még maradó.
Ha fény tűnik és árny marad,
reményt hamar tova taszít,
fény az árnyat ha feloldja,
remény után bizonyság nyit.
/Dorogi Ferenc Miklós/
kamasz - erdei virág, a túrós tészta jószívű tudósító királynője :)
.jpg)
Ez az est sem más és újat sem adna,
Az ember bizony a szokása rabja,
Tálcára halmozok sok finomságot,
Gőzölgő kakaót, foszlós kalácsot,
Szalámik, sajtok, ma minden kell nekem,
Sietek mert vár a kedvenc fotelem.
Együtt majszolok híradót, vacsorát,
Két harapás közt várom a hírcsodát.
Riport közepébe csöppenek éppen,
Dőlt falú viskó látszódik a képen,
Fénytelen mélyén mint az apró szentek,
Ágy szélén kucorog csapatnyi gyermek.
Csillogó szemmel néznek kamerába,
Izgalmat ad a vendég masinája.
Egyikük bátrabb a többi még félszeg,
Vallja rögvest, a nénit látja szépnek,
Maszatos arcán ártatlanság bája,
Szennyesen lóg rajta elnyűtt ruhája.
Büszkén mutatja létük szutyok hegyen,
Miként alszanak egy szobában heten,
Hogy lavór a család fürdőszobája,
Ott zajlik este a vízi csatája,
De kár, hogy hamar kiürül a lámpa,
Csak beszél, beszél, be nem áll a szája,
Mintha mesevár volna e menedék,
S közben fazékban rotyog a főzelék.
Kis csend, a riporter alkalmat ragad,
Egyszerű kérdés mely hirtelen fakad:
"Közeleg karácsony, te mire vágynál,
Mi lenne legszebb ajándék a háznál?"
Széles mosollyal nyílt a szeme tágra,
"Túrós tészta!" - szólt az emberpalánta.
Túrós tészta?!
Csak bambán nézek mint kit arcul csaptak,
Elhagytam örömét kéjes falatnak,
Mi előbb kalács volt most kővé dermedt,
S már a kakaó is marja a nyelvet.
Hiába rágom a finom étkeket,
Nem hagyja nyelni a lelkiismeret.
Túrós tészta! Mintha életre kelne,
Helyet követel a zsibongó fejben,
S felsejlik a való világossága,
E szóban feszül a kor igazsága.
A nyomra lelt képzelet tovább repít,
Buzgó emberségünk struccot szégyenít,
Egyiknek tonna, a másiknak marék,
Hidat hiszünk de tátong a szakadék.
Míg sokan habzsolják a lét kényeit,
Van kis emberke ki némán éhezik,
Néki ott van a minden, oda vár csodát,
S oda álmodja az álomvacsorát!
Nem lehet méltó az ember világa,
Hol egy kicsiny gyermek legnagyobb vágya,
Hogy ünnepre kelve legszentebb napon,
Túrós tészta gőzöljön az asztalon.
/Ábrahám István/
Kartal - lángvirág, számomra egy igazi, modern-kori tüzes költő-fejedelem :)

Most vagy te nékem legnagyobb,
Mikor az ősz harmatja megesett,
Mikor véres és aranyos színével
Leng venyigéje homlokod felett.
Most vagy te nékem legnagyobb,
Mikor az alkonyatban nő az árnyad
S az élet és halál mély titkai
Szívedben könnyre és mosolyra válnak.
Most vagy te legnagyobb nekem,
Most vagy te nékem igazán a Mester,
Fehér köntösben és piros sebekkel.
Mester, kit lelkem legszebben szeret,
Mert nem követ, nem kisér, nem tagad,
Mert maga tud maradni, mint magad!
/Juhász Gyula/
kulturia - Magyar tulipán, nefelejcs!

Uram, Te szórtad rám sugarad, mikor csak csíra voltam, és locsoltál az Élet vízével bimbó koromban, ezért gyorsan nőttem, frissen, üdén, és boldog vagyok, hogy magamban ilyen szép tavaszt hordozhatok. Törékeny hat pártám kelyhet alkot, melyben reszket harmatos ajándékod. Fényes kelyhem feléd tárom míg szeretetről, békéről álmodok. A sötétség elől szirmaim bezárom, de a védtelen bogárnak menhelynek kitárom. Ha föld színéről letűnök, egy szép tavaszi napon országodban újra kinövök. /Szilveszter barát: A Tulipán imája/
Liv
Harangvirág, a mi kis pékmesterünk, csendes-kedves harangszóval jelzi, ha az írásaival terülj-terülj "asztalka" tálalva van :)

Harangvirág, harangozz, hallgatom.
Szeretnék boldog lenni egyszer.
Boldog lenni nagyon, nagyon.
És nem leszek, ha nem igyekszel.
Most süt a nap, kék csoda vagy,
Harangvirág, illat s zene a kelyhed,
Ha van, őrjítő titkodat
Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.
Jaj neked, ha most legurul a nap,
És kék szépséged áhítata lusta,
Meg nem rezzenti holt szirmaidat
Többé az Isten semmi angelussa.
Fagyott virág, majd állasz a tetőn
Az özvegy erdő barna bánatában
A hideg felhők alatt reszketőn,
Sírnál, de hangod nem talál utánam.
/Tóth Árpád/
Mariann - a csend virága
.jpg)
...aki mindig csak csöndben olvas bennünket... :)
Benn gyertyafény, künn csillagfényes éjjel,
Kapunk tövén elfojtott szenvedéllyel
Csókok dalolnak szépen, csöndesen.
Én hideg párnán ringatom fejem
És olvasok. A szavak összevesznek,
Szavakból vágyak lesznek
S vágyaktól oly nehéz az ágyam.
Ki olvas most a nyári éjszakában?
Ki gondol most rég elszállott igékre,
Latin bölcsességre?
Mikor kinézhet az égi mezőre,
Hol a szerelmes csillagpárok járnak,
Mikor kileshet a remegő zöldre,
Melynek árnyán a csókok muzsikálnak?
Csak én legyek az olvasó, a bölcs, én,
Csak engem érdekeljen régi törvény,
Mikor örök törvénye szól a vérnek
S csók és csillag beszélnek?
De engem már megcsaltak tavaszok
És megvettek már korai fagyok.
És olvasok, olvasok, olvasok.
Künn csillag ég és benn a könny ragyog,
Csak olvasok.
/Juhász Gyula/
Molnár Péter - a pesti sivatag színes virága

Megtépve, megcsufolva,
Sivatag közepén,
Magában áll a zászló,
Melyet szolgálok én.
Nagy és hosszú vihar volt,
Mely rajta ennyit tépe,
De bármint meg van rontva,
Még most is látszik csonka
Szárnyán az isten képe.
És e szent jelnek egyre
Gyérülnek hívei.
Bálvány elébe mennek
Térdet, főt hajtani.
Hadd menjenek! nem méltók
Egy sorban állni vélünk.
Ha a fecskék ledérek
S éghajlatot cserélnek,
Mi sasok nem cserélünk.
Mily varázshatalmú e
Diszetlen csonka jel!
A legdicsőbbek érte
S alatta haltak el.
Mutatja ez, mutatja,
Hogy az igazság itt van,
S ez isten oltáránál,
Bár a világ odább áll,
Megállok a siriglan!
/Petőfi Sándor/
oriens - a mi megfigyelő, osonó, leskelődő, kúszó-futóvirágunk :)

Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom, hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Mindent tudok rólad, kedvesem
(barátom),
nem vagyok kém,
csak szeretlek!
/Jim Morrison/
Pirkadat - estike

A pirkadat hű párja az estike... :)
Csak egyszer érezd, ha már csend van, éj van,
hogyan önti ki illatát
az estike: ha széthull minden mértan
s millió fekete karát
gyémánt az önmagában pihenő fény,
hogyan nyitja az estike
ezer csillagkelyhét a meredő éj
ölén a hűs, kék semmibe,
mely álommá mossa a megszokott lét
látványát, hogy ontja tovább,
mit boszorkány ölén főz a sötétség:
illatos, részegítő tébolyát!
/Keresztúry Dezső: Estike/
szinci - galambvirág, a béke virága

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.
/Reményik sándor: Béke/
szivarvany - frézia, a szivárvány-virág

Eső után, ha feldereng,
s tovaszállnak a fellegek,
az égen lámpást gyújt a nap,
csillogó, színes sugarak
alkotnak hét szín kupolát
alatta zöldell a világ.
Megmászhatsz hegyet, s völgyeket
Bár tisztán látod, nem leled.
Hiába nyújtod két kezed,
el csak álmodban érheted.
A szivárvány jelkép csupán,
talánya tán megoldható:
A szépség éltünkben talán,
nem mindig kézzel fogható.
Sokszor egy érzés többet ér,
- megmelengeti lelkedet,
s kárpótol téged mindenért
az odaadó szeretet...
/Aranyosi Ervin/
Szolnoki Andrea - flamingóvirág

Csupa szín,
csupa fény,
csupa csipke,
csupa virág,
csupa szív-
fölmegyek a toronyba
harangozni!
/Benyó Judit/
Tinutu – a csendes, egyszerű szépségű búzavirág :)
.jpg)
Jó volna lenni búzavirág-módra:
Ülni tövemen csendességgel,
És napra, rétre, aratókra
Rámosolyogni halkan, kéken,
Békességgel.
Ne lenne közöm semmi, semmi
Tevés-vevéssel, hangossággal:
Csak lenni, szépen, csendben, lenni,
És dicsérni a boldog Istent
Boldogsággal.
/Sík Sándor: Búzavirág/
<