Az írást én hoztam előre.  Úgy hiszem, megérdemli, hogy újra olvassuk.  Admin1

folytatás...
Egészen jó kedvem kerekedett. Szinte éreztem, ahogy kezd bennem szétömleni a Magyar erő. Barangolásomat tovább folytattam, s a Mennyország kapujában találkoztam össze Kaktusz-szal. Őt már ezer és ezer éve ismerem! Tudtam Róla, hogy Ámor többször is meghívta magához, és annyira összemelegedtek, hogy szárnysegédjévé fogadta. Adott neki nyilak helyett jó néhány tüskét, hogy azzal szurkálja a szerencsétlen szerelmesek szívét.. Kaktusz igen csak jól végezte a munkáját, mert az én szívemet is szitává szurkálta.  Csupa lyuk lett. Prábáltam ugyan bestoppoltatni, de...teljesen eredménytelenül. Sürgősen keresnem kellene egy kiváló varrónőt, aki bestoppolja. Mi több, ezen Kaktusz még jókat kacarászott is!

- Legnagyobb tüskémet Egy éjszaka emlékére tartogatom a Szerelmemnek! – mondta.

- Na szegény flótás! – gondoltam magamban – azt biztos nem heveri ki!

Közben Kaktusz vidáman nyitogatta szép piros virágait, hogy a tüskéiről elterelje a figyelmemet. Én meg indultam tovább keresni kik azok, akikből erőt lehet meríteni.  Utamba is került Flora. Egy virág, amely kicsi, de gyógyító. Egész jobban lettem Tőle.  Aztán találkoztam Peyton-nal is, aki Ismeretlen ismerős-ként üdvözölt.

 

Késő este, amikor a Napkorong elbújt a felhők mögé, és az Ezüst Hold feljött az égre, még tettem egy rövidke sétát a közeli parkban. Leültem egy padra. Kisvártatva két srác telepedett mellém és beszélgetni kezdtünk.

-  EN LIL FIA VAGYOK – mutatkozott be az egyik srác, Obuda. A másik szimpatikus fickót Nan Dras-nak hívták.  Elmeséltem nekik is, hogy erőt gyűjtök. Rögtön volt jobbnál jobb ötletük.

- Van nékem egy Páratlan ajánlat-om – mondta Obuda, ám nem fejtette ki bővebben, mert  Nan Dras közbeszólt, hogy A sötétség  már igen csak zavarja, a téma kifejtéséhez késő van,  majd máskor beszéljünk erről.

- Holnap Eljövök érted! - mondta búcsúzóul Obuda. – Majd elmondom a Gondolataim-at. Másnap valóban felkeresett. Addig pár emberkével már beszéltem, de Obuda csak legyintett:

 - Mi vagyunk a JOBBAK!

Beszélgetésünket telefoncsörgés zavarta meg. Fogadott kishúgom, GarholyZoé keresett. Elmondta, hogy az erő igen csak érdekli, és megígértette velem, hogy ez ügyben őt is felkeresem.

-   Várlak, várlak, csak gyere! – mondta. - Nálunk is jól érzed majd magad. Itt az anyósod biztosan nem fog háborgatni! Készítek valami finom kaját, és megterítek A vén diófa  alatt.  Itt lesz  Nagyapa is, legalább megismerkedsz vele.  Ő aztán tud ám mesélni, nem fogsz mellette unatkozni! Kedvenc témája A szél fájdalma, meg A felhő sóhaja.  Sokszor jutnak eszébe gyermekkori Emlékfoszlányok is. Egyszóval Várunk! Miért vagyok, ha nem azért, hogy segítsek? Egyébként Arra gondolok, hogy elég nagy A tanya, sokan elférünk. Biztosan eljön Zsigai Klára, meg Hód és Ruder Jana is.  Stelo-t is meghívom a Sziget-ről. Ő Korunk Robinsonja. Megoldok Én a nő mindent, csak bízz bennem! – hangzott a bíztató Búcsúszó a telefonban.
Nagy lelkesedéssel készültem a találkozóra, hogy megteremtsük közösen a Magyar erőt. Másnapra beszéltük meg a találkozót Zoé tanyáján.
- Álmomban sem gondoltam, hogy itt Angyalokkal találkozom! – nevetett az elsőként érkező Zsigai Klára felénk. – Hogy én mennyit Kerestelek mostanában! Persze a Remény meg volt bennem, hogy előbb-utóbb találkozunk!  Ebben a Kegyetlen zord időben is tudtam, hogy az Utam hozzád vezet. Engem is elhagyott az erőm mostanában.  Nem lehet az… hogy Kezem nyújtom, segítsetek, és mégis egyedül maradjak!  Oly korban élünk…Ezen a földön,  ahol Az élet kegyetlen küzdelmei  ártatlanul érik az embert. –panaszkodott. 

3.rész.

Szomorú szívvel hallgattam Zsigai Klárá-t. Nem létezik, hogy ha összefogunk és együtt a Magyar Erő, ne tudjunk találni gondjainkra, problémáinkra megoldást. 
- Ébredés! – zökkentett ki gondolataimból Edgar Lapolane. – Az ebéd tálalva, A Kenyér már fel van szeletelve, asztalhoz kellene ülnünk. Ott folytathatjuk a beszélgetést. 
- Képzeljétek, Ismét államfőket látott vendégül a keszthelyi Festetics kastély... Persze mind ebből a büdös bagázsból való volt. Nem értem, hogy ez a sok kommunista Születik vagy csinálják őket?!
- Vörös világ! - jegyezte meg Lilike. - Én magyar vagyok, de hol vannak a többiek közülünk? Csupa Közöny vesz körül. 
- Édesem, ne csodálkozz, manapság A hazafiság bűn! – vette át a szót Dzoli. – Lassan 20 éve várjuk, hogy valami csoda történjen. A rendszerváltás rendszerváltása – de a politikusoknak ez csak A játék
-  Más világ ez – kapcsolódott a beszélgetésbe Szendrei I. - Valaki csak kitalálja, mit lehet tenni. Ne mondd, hogy így kell leélnünk az életünket! Álmok nélkül!
-- Miért gondolják ezek a szemetek, hogy mi mindent eltűrünk? – háborgott Esp.
- Igazad van! – vette át a szót Gaj Papas. - Mindent a fejünk felett döntenek el. Itt Minden titkos. A költségvetést is titkosítaná a kormány. A kommunista pofátlanságnak nincs határa! Ráadásul Magyarország izraeli gyarmat. Ez mindent elmond ugye?!
- Mit gondoltok – tette fel a kérdést Csobánc – Visszaállítható-e az elprédált nemzeti vagyon a magyar állam tulajdonába? Igen!!! Tartani kellene egy Népszavazást az Európa alkotmány tárgyában is! Mindent tönkre tettek! Itt van pl a közlekedés. Megszüntettek sok vasútvonalat. Te Zoéka pl hogy oldod meg A Tanya-ról való bejárást?
- Néha kocsival bevisz Nagyapa, vagy Dávid, az unokaöcsém. A vonatozás teljesen kikészít. Nincs csatlakozás, órákat töltök fölösleges várakozásokkal. Pedig Én (is) haza akarok menni időben. Sokszor fel is teszem a kérdést magamban: „Ki szült téged Feri!” , hogy ilyen hülye lettél?!
- Hű gyerekek! Tényleg jó, hogy összejöttünk- Tenni kell valamit gyorsan,mert az Időkerék halad! - szólt közbe EnSwan.
- A Haza, A Föld minden becsületes embernek szent. Ideje lenne ezért a tavaszi nagytakarítást elkezdeni! - lelkesedett Lukács Mária is. – Minden Porszem itt a miénk! Semmi áron nem hagyjuk kiárusítani teljesen az országot!
- Igazad van Lukács Mária – folytatta a beszélgetést Erika. - Ez Az utolsó remény. Remélem Eljő a hajnal, amikor Bánatvirág nem látszik a szemünkben! Fényt akarok, nem szomorúságot látni magunk körül. Hurcolod magadban ezt az Érzés-t mindaddig, amíg nem cselekszel! Ez az Érzés Álmomban újra s újra előtör, de Félek, csak Vágyakozás marad!
- Ne légy már ilyen kishitű! - Az Összetartozás Az apám szerint is hatalmas erő! – A feladat igen nagy – vette át a szót Boszorka - . Az élet egy Hófehér lap, mi írjuk tele a cselekedeteinkkel! Édesanyámnak is mindig ez volt az elve, így tudta összetartani a családot.

Anonima eleinte Hangtalanul ült az asztalnál, ám a beszélgetés témája igen csak felvillanyozta.
- Gyerekek, én eddig Csendben hallgattam, de most elmondom a véleményem! Évek-ig vártuk a rendszerváltást. A hit bennünk igen erős volt – akkor. Aztán kiderült, hogy sok Luxusprosti került a parlamentbe. Az Élet csupa Keserűség lett a hétköznapi emberek számára. Manapság már Egy kiló kenyér megvásárlása is gondot jelet. Sokan Gyertyaláng mellett dolgoznak, tanulnak, mert a számlákat nem tudják kifizetni. Ezek a szemetek Bűntudat-ot nem éreznek. Az Évek telnek, és mi Hangtalan tűrjük a Rabságot saját hazánkban! A harc ideje eljött! A Gyökerek ide kötnek, nehogy már nekünk kelljen saját hazánkból elmenni! Én is vágyom arra, hogy Legyen tiszta világ körülöttem! Bocsánat, hogy elkapott az indulat!
- Már látszik Az út a szabadság felé – mosolyodott el Marlene Brando.
- Ne féljetek, Az igazság mindig győz! A bünhődés eléri majd azokat, akik tönkre tették az országot! Porszemek lesznek ők nemsokára! Én mindenesetre Nem kérek belőlük tovább! Boba szerint is Csak egyenként tudunk fellépni ellenük– ráncolta a homlokát Obuda.
- Igazad van Obuda! – Megismertük, hogy mit jelent  A szocializmus és az erkölcs! – háborgott Sárgacsik.
- Én tudnék mesélni A politikai hatalom és titkosszolgálatok morális sötétségéről és módszereiről. Elegem is lett A politikai maffia bűnözésének napi ügyeiből és rutinműveleteinek tömegéből. Dokumentumok vannak a birtokomban, pl. Egy mai napig titokban tartott levél tartalma a körmendi gyermekgyilkosság valódi elkövetőiről, és eltussolásáról - folytatta a beszélgetést Molnár F. Árpád
- Rendszerváltás! Ugyan már! – Barimari szeméből villámlott a harag. – Minden előre eltervezett volt! De nem baj, itt vagyunk mi, Félhettek diktátorok! Kész röhej! Gyurcsány Ferenc, mint immorális illúzionista... A hazúgság ura! – vetette közbe Dzoli.
- Hallod-e a sorsod, Gyurcsány Ferenc? - vigyorgott Hod. – Nem kell ide más, csak Kard, Kenyér, Lobogó, - no meg persze néhány bátor ember, mint mi. 

Alex_Guard szerint  a Porszem is karavhat hatalmas vihart. Most ők néznek minket porszemnek, de mi összeállunk, és mi leszünk a vihar. 
Okos fiú ez az Alex_Guard.

Időközben besötétedett, észre sem vettük, hogy eltelt az idő. Éreztem, hogy együtt a Magyar Erő. De régen vágytam erre! Itt nincsenek „Only Smilek”, meg „én a szörnyek”, sem „Giulietták”, meg „Causalytik”, „Tabula Razak”, sem „Anastrófák”. Csak barátok! De jó is erre gondolni!
- Legközelebb találkozunk nálam, A Tenkes hegy aljában – búcsúzott Erika.
- Hála mindenért! – köszönte meg a kedves vendéglátást Szendrei I. -Olyan jó volt ennyi Ismeretlen ismerőssel itt  A tanyán találkozni.
- Máskor is jövünk – ígérte Minya Klára. – Ha tudtak A hunok Mezopotámiában, meg A Hunok Ordoszban jó bulikat csapni, mi is tudunk Zoékáéknál….

- Lassan nekem is indulnom kell, Már szédülök a fáradságtól- állt fel Ruder Jana is az asztal mellől – Köszönet mindenért. Nem találom a retikülömet. Nem látta valaki? Ja, meg van. Szóval… Társak vagyunk itt mindannyian, Akár a mesében. Ej Vidróczky! Jó ötlet volt ez a Magyar erő! Megint egy dallam született a lelkemben! A barátság dallama! Olyan szép, mint a Cseresznyevirágok! Zoéka, köszönjük a vendéglátást! - Zoéka kissé félszegen mosolygott a sok köszönet miatt, zavarában cigarettáját maga mögé dobva. A tisztaságmániás Esp rögtön le is csapott rá.

- Mielőtt valamit eldobnál, gondold meg cselekedeteidet! Na, de azért nincs harag, hogy szóltam ugye? Amúgy mikor lesz az esküvő, mert erről még nem beszéltünk! Jól gondoljátok meg, mert A szeretet nem játék!

Ám…Zoéka csak sejtelmesen mosolygott tovább…- Hej, de imádom a falút -búcsúzott végül Keisla. – Isten óvjon Magyarország! Úgy legyen! Mindörökké!

Kedves Barátaim! Elmeséltem, hogyan állt össze a MAGYAR ERŐ. Veletek együtt minden olyan jó! Szívből kívánom, hogy ez a kis csapat minél tovább együtt legyen!