Tisztelt kurucinfó!

Tisztelt kurucinfó !

Lelkes olvasótok vagyok régóta, és olyannak ismertem meg a lap szellemiségét, hogy ha tévedtek is időnként valamiben, akkor azt karakán módon helyesbítitek, ha jelzés érkezik hozzátok.
Nem kárhoztatlak benneteket, hogy megjelentettétek a cikket, amire reagálnék, elvégre minden beküldött anyagnak nem nézhettek részletesen utána, hisz tudvalevő, hogy egyik fő erényetek a gyors reagálás az eseményekre.
De most egy kiegészítést szeretnék küldeni nektek, a pár napja megjelent Kiszely István besúgó voltáról és a Független Újságíró Szövetségről szóló cikkhez. Dicséretes módon az MVSZ kiigazítását pillanatok alatt közöltétek, remélem a FUSZ elnök asszonya által tett észrevételeket tartalmazó válaszlevelet is megjelentetitek hamarosan.
Addig azonban szeretnék én is, mint a "szenespincebeli" újságíró iskola hallgatója, pár dolgot elmondani nektek.

Kiszelyről csak egy gondolatnyi:
Elég sok bizonyítékot felmutattatok már itt ahhoz, hogy elhiggyem, igen, lehetett besúgó! Ha valóban bűnös, neki kell elszámolnia a saját lelkiismeretével, és később majd életével-tetteivel az Úr ítélőszéke előtt... de nekünk azért nem kellene elvetni a tudományos munkásságának minden eredményét, elvégre az őstörténeti kutatásai, a magyarság eredetéről szóló munkái attól még nagyszerűek.
Vikidál Gyulus is susogott állítólag III/3-as ügynökként a tartótisztje rózsás fülecskéjébe,...és mikor ez kiderült, akkor ki kellett volna dobnom az István, a király lemezemet?
Nem akarok erről itt moralizálni, de azért a szakmai teljesítményt néha el kell tudni választani az egyén jellemétől, mert különben néha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük.

Ami sokkal fontosabb számomra ebben az általatok közölt cikkben, az a Kiszelyről szóló szenzációhajhász cím mögé van elbújtatva.
Mégpedig a Független Újságíró Szövetségnek, vezetőségének, és iskolájának a lejáratása. Nem ismerem a cikk szerzőjét, és fogalmam sincs, mi okból szór ilyen vádaskodásokat az elnökség tagjaira. Nem is fogok most itt spekulációkat felvetni erről, csak elmesélem azt pár gondolatban, hogy én, mint a cikkben szereplő újságíró iskola hallgatója, hogyan élem meg és értékelem az iskolát.

- A Szövetség célja az iskola működtetésével: a nemzetnek elkötelezett újságírók képzésével segítse elő azt a törekvést, hogy a nemzeti sajtó kellő ellensúlyt tudjon teremteni a zsi-zsivány médiával és annak bértollnokaikkal szemben.
- Az iskola csakis nemzeti szellemű lapokban, mint a Kárpátia, vagy a Magyar Jelen (ill. hasonló felfogású honlapokon) tette közzé a hallgatóknak szóló felhívását, és a felvételi vizsgákon komoly követelménynek számított a nemzeti elkötelezettség.
- Az iskola a képzés tandíját nevetségesen alacsony, szinte önköltségi árban határozta meg, nevezetesen 85 ezer Ft-ban. Ráadásul ezt az összeget is fizethetjük havi törlesztő részletekben, ami a hozzám hasonlóan szerény anyagi körülmények között élőknek nagy könnyebbség. Könyvekre, segédanyagokra semmi kiadásunk sincs, mindent az iskola biztosít ingyenesen, fénymásolva, vagy netről letölthetően. Viszonyításként felhoznám, hogy a liberális oldal által működtetett újságírói képzés, kb. 300 ezer Ft-os tandíjakkal operál, sokkal kevesebb leadott óraszám mellett.
- A cikkben említett "gyér látogatottság" majd 40 fős osztályt jelent, ami pl. egy gimnáziumi osztály esetében kifejezetten magasnak számítana, és nem tudom, hogy a cikk szerzője szerint hány fős osztályt kellene indítani ahhoz, hogy ez ne minősüljön "gyérnek" ? Az igaz, hogy különböző magántermészetű okokból kifolyólag általában vannak hiányzók egy-egy oktatási napról, de így is szép számban gyűlünk össze minden alkalommal.
- Az oktatás minden második szombaton, 9-16 óráig tart, 90 perces órákkal, köztük 10 perces szünettel és egy 25 perces ebédidővel.

Tantárgyaink a műfajismerettől a történelemig, a gazdaságpolitikától a tipográfiáig, sajtóetikától a tévés-rádiós újságírásig, a publicisztikától a sajtófotózásig a XX. századi irodalomtól a helyi lapok készítéséig terjed, megspékelve még olyan ínyencségekkel is, mint a protokoll, kommunikációs ismeretek, internetes és sajtójog, médiaelmélet, magyarságtudat-nemzettudat,vallástörténet, gazdasági és vállalkozási ismeretek, szociográfia, és internetes-informatikai ismeretek. Eléggé feszített az oktatás tempója, sokat kell jegyzetelni, és bizony estére eléggé zsong a fejem a sok új tudománytól, amit belegyömöszölnek.

Minden alkalommal házi feladatot kapunk, ami különféle stílusú-témájú cikkek megírása, és amit a következő alkalommal a tanár vezetésével közösen kiértékelünk. A hallgatók leckéiket és egyéb írásaikat, verseiket közzétehetik a FUSZ irodalmi honlapján a www.magyarero.hu oldalon. A legjobb írások meg is jelennek a Tőke Péter és Drábik János által kiadott Leleplező c. újságban, minden évben egy antológia is kiadásra kerül az arra érdemesített művekkel, tehát az iskola már a tanulóidő alatt publikációs lehetőséget biztosít számunkra.

- Oktatóink, akik a különféle tantárgyakat tanítják:
Drábik János, Tőke Péter, prof. Dr. Bokor Imre ezredes, Lipusz Zsolt, Kondor Katalin, hogy csak az országosan ismerteket soroljam, de pl. a cikkben dilettánsként leértékelt L. Gyöngyösi Zsuzsanna vagy Sárosi Zoltán is parádés órákat szoktak tartani.

Vendégelőadói listán pedig olyan nevek szerepelnek, mint:
ifjabb és idősebb Hegedűs Lóránt, Morvai Krisztina, Siklósi Beatrix, Posta Imre,Toroczkai László, Pörzse Sándor, Dr. Ilkey Csaba, Wittner Mária, Z. Kárpát Dániel sőt a legutóbbi alkalommal Dr. Torgyán József is tartott egy előadást.
Nem biztos, hogy minden név osztatlan tetszést nyer a kurucinfó olvasói között, de azt hiszem, ezek a névsorok alkalmasak arra, hogy bizonyítsam, nem egy "gagyi" helyről van szó, sem pedig nívótlan oktatásról.

- Maga a "szenespince" (ami elég homályos megfogalmazás az iskola helyére vonatkozólag), valójában egy könyvesbolt hátsó traktusa. Azt hiszem a nemzeti érzelmű olvasók többsége hallott már a Két Hollós könyvesboltról. Ez valóban egy bérház hajdani pincehelyiségből lett kialakítva, de ilyen üzlethelyiség több száz akad Budapesten. A bolt kellően modern eleganciával lett berendezve, abból nyílik egy előtér rész, ahol egy kis büfé és a mellékhelyiség van, majd következik maga az előadóterem. A falakat részben faburkolat takarja, a mennyezet fehérre festett, a padlózat korszerű járólap, amit helyenként szőnyeg fed, a szellőzést komoly ventillátorok biztosítják, halogénlámpás világítás szórja a fényt, párnázott széksorok, katedra, hagyományos fekete tábla, (és ki ne felejtsem, szinte bizonyosan beépítésre került már az NBH álcázott mikrofonja is valahová). A falakon mindenhol népművészeti és ősmagyar jellegű dekoráció,képek, domborművek,zászlók... szóval egy kopár, egyetemi előadóteremhez képest nívós és kellemes helyiség, és egyáltalán nem a "szenespince" jelző sugallta félhomályos, pókhálós-poros, lepusztult apacstanya,inkább olyan mint egy kellemes klub.

- Az előadások jó hangulatúak, sokszor interaktívak, időnként filmvetítéssel tarkítottak, de számítógépről kivetített segédanyagok is szerepelnek a repertoárban. Minden tanárunkon érezni, hogy a tudása átadására törekszik, nincs kioktató-lekezelő stílus, ha jelentkezünk mi is megtehetjük észrevételeinket az adott témával kapcsolatosan, sőt akár vitatkozhatunk is egyes dolgokban. Persze ez az engedékenység nem megy a fegyelem rovására, az ilyen közbeszólások után is hamar visszatér az óra a megfelelő mederbe, de mi sokszor szünetekben is, a bolt előtt dohányozva, magunk között vitázgatva folytatjuk az előadás témáját.

-A hallgatói állomány elég összetett, a középkorútól a nyugdíjasig, de sok a fiatal is. Foglalkozást tekintve egyetemisták, villamosmérnök, gazdasági igazgató, kutatóorvos, pszichiáter professzor, operatőr, könyvelő, ingatlanügynök, biztonsági őr, kórházi ápoló, építési vállalkozó, vendéglátós, diákok, vagy éppen frissen érettségizettek, diplomázottak... és vannak, akik sajnos éppen munkanélküliek. A vegyes életkor és társadalmi helyzet ellenére, az osztályközösség szeptember óta már jól összekovácsolódott, lévén, hogy mindannyian "magunkfajták" vagyunk, hamar megtaláltuk a közös nyelvet, sok jó ismerőst, barátot szereztem már magamnak itt.

Én a magam részéről imádom ezt a sulit, élvezem, hogy hasonló értékítéletű, magamnál okosabb emberekkel találkozhatom, véleményt cserélhetek velük és közben arra képeznek ki, az elmémet, mint egy acélkardot egyre finomabbra csiszolva, hogy még élesebb fegyver lehessek a Haza ellenségeivel szemben. Remélem sikerült némiképpen meggyőznöm benneteket arról, hogy a sötét kép, amit a cikketek lefestett az iskolánkról, a valóságban kissé árnyaltabb színű, viszont erősen dominál benne a piros-fehér-zöld !
Remélem azt is, hogy az elnökasszonyunk által kért helyreigazítás, ill. ezen olvasói levelem közlésével megteszitek a békülés gesztusát a Független Újságíró Szövetség irányába...nem is értem, miért kell nekünk mindig a magunk sorai között keresni azt, akin üthetünk egyet, mikor annyi nyilvánvaló olyan ember és csoport van, aki valóban megérdemelné a csapást.

SZEBB JÖVŐT !

Nagy Z. Hunor
(a Krúdy Gyula újságíró iskola hallgatója)