Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Semmi sem változik

Rovatok: 
Vers

A korok úgy röpködnek, mint légy a dögön,
Ha békén hagy a rendszer az, az öröm,
Hol az Ávó csizmába kong bele a padlás,
Ma végrehajtó, selyemzsinórt hoz a postás.

Marjai László

Kicsit Harry Potter

Rovatok: 
Vers

Mint a mesében, kis Voldemortok közt lépkedek
De bárhogy is nevezzük e betegséget az, az ábra, 
Hogy e túlmérlegelő és megengedő jó fejek,
Csak habzó szájú, lelki szörnyeket hoznak a világra!

Budapest 2017-07-27

Marjai László

Lali diétája

Rovatok: 
Irodalom

- Ez meleg volt. - szólt hozzám a mellettem ülő tagbaszakadt férfi, aki még csak nem is kimondottan hatalmas válla, hanem törött orra, és sebhelyes arca miatt volt rémisztő, melyek kimondottan széles arccsontok mögött üldögéltek, az utóbbi a testépítők körében népszerű tesztoszteron szer tipikus jegye.

Marjai László

Máglyaének

Rovatok: 
Vers

Nyáreső cseppjei arcomon peregnek
És mégis forró. Éget, mint a katlan.
Itt lent hamuvá lett nagy szerelmek.
E földi létben, nincs már halhatatlan,
Csak a múlás sötét angyalai énekelnek,
Szélcsendben. Oh, mégis nagy vihar van 
Míg koporsómmal hantomig elérnek,
Mert élőholt az, kinek a lelke elveszett.

Marjai László

Elátkozott szavak

Rovatok: 
Vers

Tán bűnös vagyok. Bűnös életem,
Mert átnézek a szónokon, átkokon
És a szőnyeg alatt búvó férgeken? 
Hogy egy nagy és büszke országról álmodom?

Marjai László

Vakok tánca

Rovatok: 
Vers

Most kéz a kézben andalog,
Ködre jár a simlis és az ostoba,
Mert Isten pásztorai mind rabok,
És mérgezett lett ostora!

Marjai László

Az utolsó negyed

Rovatok: 
Vers

Érezni akarom még a vágyat, az ölelést
Mi suttogó szavakkal új világot sző. 
A titokzatos remény, az ismeretlenség 
Mely a sötétből új érzéseket hoz elő.

Marjai László

Nyári ünnepi ebéd

Rovatok: 
Vers

Nyári gyümölcsök, nektárok halmaza. 
Ünnepi ebéd, megterített asztal,
Vanillin, feltálalt erotikus massza 
Lángoló vágy, míg künn gőzölög az aszfalt.

Marjai László

Újra kezdve

Rovatok: 
Vers

Azt, én mindig hittem anyám kebelén,
Ha felnövök az éden tárul majd elém,
Erőssé, naggyá lenni, halhatatlanul,
Hol szép kertemre esőm, záporozva hull.

Marjai László

A szerelem és én

Rovatok: 
Vers

Apró hajók ringatóznak a vízen,
Zsenge nyári szellőben kelt fodrokon,
Szinte árválkodva, oly szüzen,
Míg sirályok vijjogását hallgatom.

Marjai László

Már szépet hozni kell

Rovatok: 
Vers

Jellem, s nemtelen elkorcsosult dögök,
Kik szőnyeg alatt, oly boldogon éltek,
Jobb és balkezem is fél alélva röhög,
Mint ember, úgy mit, semmit sem értek!

Marjai László

A régi szerpentinen

Rovatok: 
Vers

Régi utakon az allék, mint a kezek,
A zöldre kormot hintő emlékezet,
Simogat. A pernye már nem éget,
Pipacsok írnak hullaszagú véget.

Marjai László

Oly jövőt

Rovatok: 
Vers

Mily jövőt szántok ti a gyermekeknek?
Mert ki szólni mer az eretnek.
Vagy lapul, mint szőnyeg alatt a szemét.
Rabláncra vert jövő átkozza el nevét!

Marjai László

Csakhogy egyenlő legyen a tisztelet

Rovatok: 
Vers

Van nekünk így is elég tragédiánk,
Nem siratnám szívesen a másokét.
Azok sincsenek tekintettel ránk,
Ríni elküldöm majd a hasonmásomét.

Budapest 2017-07-04

Marjai László

Én vagyok

Rovatok: 
Vers

Én vagyok, ki ha a sivár pusztára rálehel,
Könnyem élteté, hangom hozzá úgy beszél,
Hogy aranymezőt ring, de korbácsára lel,
A tenger is, ha alábecsül. Én vagyok a szél!

Budapest 2017-07-02

Marjai László

Új létem forrása

Rovatok: 
Vers

Oly mélyről jöttem, s oly szabad vagyok,
Már el se tudnám engedni a napot
Könnyed sugara maga alá nem temet,
És a holtak is elengedték lelkemet.

Marjai László

Ki bűnösebb

Rovatok: 
Vers

 

Mondd, ki bűnösebb, ki hazudik, vagy rabol!
És már egyre véresebb szeme sem elég.
Őseink sírnak ott fönt valahol,
Lent fiai itt láncon húzott nemzedék.

Marjai László

Holtam után szeretni

Rovatok: 
Vers

Oly szép minden itt fönt, nem húz rabiga,
De még féltem nagyon a lelkemet,
Nem segít szűz, sem százszor száz ima,
Mert a múlt, ha eszembe jut, eltemet.

A sötétség hatalma oly erős,
Bár szabad a testem, az emlék marad:
Hol támad a testvér, és ismerős,
Ha megöltük is egymást: nincs harag!

Marjai László

Nem szomjazom bosszút

Rovatok: 
Vers

Még poros vagyok, és dohos az illatom,
Szemembe tűz a nap, az még oly kemény,
Talán a friss nyári szellőt sem bírom,
A fejfámon: „feltámadni nincs remény”

Marjai László

Kinek nincsen álma

Rovatok: 
Vers

Ki kishitű vagy lusta, avagy gyáva,
Mint semmiben a feledés homálya
Ő az édenre is mindhiába várna
Mert élete sincs, kinek nincsen álma!

Budapest 2017-06-19

Oldalak