Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Valentin

Rovatok: 
Vers

E világban, ki azt mondja, hogy: „én vagyok, ki szeret”,
Halálos ágyadon, lehet ő lesz majd a kenet,
S hantodra ejtett könnye gyémántból lett kacat,
Miközben úgy tűnik, hogy gyászol, fátyla alatt kacag.

Budapest 2018-02-14

Marjai László

Gitáros

Rovatok: 
Vers

Egy gyönyörű, s forró nyári éjjelen,
Az ezüst palástban pompázó holdsugár,
Varázsában parázslik az érzelem,
S az föllobbanni szellőjére vár.

Marjai László

Szál virág a vérem

Rovatok: 
Vers

Egy csepp vérem aláhull a porba
És szívja azt a kitikkadt föld ajka
Mely rideg, mint a magas hegyek orma.
Lám, mégis egy szál virág nő rajta.

Budapest 2018-02-07

Marjai László

Új lapok

Rovatok: 
Vers

Ködös hangulatban rég leizzott szeretők,
És már a barátok sem régiek,
A birkák előtt farkasok zabálják a legelőt
Mert új lapokat osztanak az égiek.

Budapest 2018-02-06

Marjai László

Hamarosan az ígértek napján

Rovatok: 
Vers

Vírus röhög városokon, s falvakon
Megannyi eb felvonyít tépve láncát
Veszetten csak a nap süt le úgy félvakon,
Míg a bolondnak ez ünnepi kavalkád.

Marjai László

Hajnal a vadonban

Rovatok: 
Vers

Az esti csenden átlopakvó halk neszek
osonnak, míg egy vad leláncolt őserő
fényét a sötét köpenyében feszeget,
Hogy féktelen robajjal húzza azt elő.

Csak a láp kottyan olykor, megrezzen egy ág,
Velük incselkedék boszorkányok röpte.
De áll az idő, megszédül a valóság,
Mint egy rab, ki rég a vesztőjéhez kötve.

Marjai László

Vágni való farkasok

Rovatok: 
Vers

Disznók zabálják a szőrt a testemen,
De elméjük a moslék, csámcsogásuk sokk,
Bár röfögik, hogy kondásuk az értelem,
De fogy a nyáj, s dagadnak a farkasok.

Budapest 2018-01-31

Marjai László

Az állomásnál

Rovatok: 
Vers

Egy lágy ölelés, mely éget, mint a nap,
szenvedély, vágy, a féltés mégis lángra kap,
a vérző csókok ajkaikon izzanak,
és mint lágy szellő suttognak a szép szavak.

Ígéret. „Várlak, míg a szívem dobban,
úgy is, ha híred nem jő majd sehonnan,
amíg lélegzem, s míg fog az elmém,
Csak úgy ne láss, hogy megvénülök én!”

Marjai László

Mosolyom a rothadásnak

Rovatok: 
Vers

Én már rég felismerem az idegent,
Kik lopják a lelkeket, a tiszta elmét,
Mind hidegvérű gyilkosok odalent,
És mosolygok, mintha én is hülye lennék.

Budapest 2018-01-28

Marjai László

Szürke hangulat

Rovatok: 
Vers

Szürke köd. Nincsen fény, elesett az égbolt,
A pára és a köd, a lelkemmel elrabolt
A téli homályba, s míg ki nem süt a nap,
Csókolj, mert csak Te adhatsz erre oltalmat!

Budapest 2018-01-26

Marjai László

Hűtlen éj

Rovatok: 
Vers

Hosszú az éj, mert oly sokat vártam már,
És minden egyes perc ólomlábon jár,
Az égen csillagként felragyogó kínok,
Még várok, de egy cigarettát szívok.

Marjai László

A hajnal

Rovatok: 
Vers

A hajnal első sugarával angyal ének,
Szinte csábít, üldöz, de ez nem panasz,
Itt a szirének utol már nem érnek
Ez most más, mert tudom milyen az!

Budapest 2018-01-21

Marjai László

Sárból

Rovatok: 
Vers

Felhőfoszlányok rohannak az égen,
A vihar porától még könnyezik szemem,
A sárból rám köszön letaposott képem,
Fölveszem, már erőtől duzzad két kezem.

Budapest 2018-01-19

 

Marjai László

A totemoszlop

Rovatok: 
Vers

A vad jeget, s a tűző napot büszkén állom,
Mint a viharvert totemoszlop,
Bár egy döglégy nyalakszik a vérző állon,
Már inkább gyógyulok, csak néha foszlok.

Robajló villám szakítja szét a testem,
S belül én farkasként vonyítok,
De lásd: szemem meg se rebben!
Feszít a sok ki nem mondott titok.

Marjai László

Az utolsó pohár

Rovatok: 
Vers

Édes nedű, bódít, s éltet, mint a vér,
Selymes bőre égeté a testemet,
Szállok, vagy meghalok, ha hozzám ér…
Az emlék, mint hantot a por eltemet.

Már az utolsó pohár, az utolsó csepp,
S egy tovatűnő érzés, mely lángolt,
Tán, de most fáj a világ, s megremeg,
Bár fény csillan köröttem, mégis minden holt.

Marjai László

A róka mosolya

Rovatok: 
Vers

Ne kérdezd miért szép a mosolyom!
Én se kérdek éjjel rókát, hogyan oson…
Mert hazug már az élet itt e földön,
És ne kérdezd, kit miért kellet ölnöm.

Budapest 2018-01-10

Marjai László

Földi álom

Rovatok: 
Vers

Bár főnt szivárványok kúsznak csendben,
Alant apró fürtű virágok nyílnak,
Nektárként méz ízű csókok teremnek.
Jöjj már! Nem hallod, mily régóta hívlak?

De lezuhantam, mert ez csak egy földi lét,
És fáj, hogy a durva kavicsokra estem,
Álarc mögött sírtam én, hogy nem jöttél…
Ám lehet, mégis itt van, mit én kerestem.

Budapest 2018-01-10

Marjai László

Rege a holtak hitéről

Rovatok: 
Vers

A hipnotizőr kiált, megdermed a rab.
Az mondá, hogy hazánk jó úton halad,
És soha több szegénység, s úgy nyomor,
Mert zsíros falatokat öblít le a bor.

Míg e szónok a hülyék istenévé lett,
Mára keselyű a tetemek felett,
Bár Urukhoz hitük volt, én úgy tudom,
Csak éppen éhen haltak félúton!

Budapest 2018-01-07

Marjai László

Amikor kihunynak a fények

Rovatok: 
Vers

Amikor az óvatosságból már
Egy cseppnyi sem maradt
A krokodil les, és áldozatra vár
Az oly csendes víztükör alatt.

Csak egy – két rúgás, s a vér
Eloszlik, mint a félelem,
A vadon ismét nyugovóra tér,
S a szörny ismét ott vár éhesen.

Budapest 2017-12-29

Marjai László

Éjrománc

Rovatok: 
Vers

Csendes éjben csak a vakító hold ragyog,
És halk neszekkel táncolnak a csillagok,
Bennük lobbanva a vágy tüzei égnek,
Melyek mind a földi halandókhoz érnek.

Oldalak