Az ifjú megölelte apját, nem hálálkodott, hanem elragadta tőle a kardot. 
--Apám, még időben jöttél, hogy ne egy tébolyodott roncsot találj a láncokon lógva. Nem tudom meddig raboskodtam, csak azt, anyám halott, és ezt nem hagyhatom! Bosszúszomjam vérrel csillapítom. 

Orbán Viktor a nagy lehetőségek
hazájába, a távoli Kínába látogat, 
Hogy megépítse majd Felcsútig,
persze hitelből, a Nagyfalat,
amely oly magas lesz, hogy 
azt majd a Hold pereme tartja, 
nehogy a Soros Gyuri bácsi
sunyiban, átmásszon majd rajta.
Persze Mészáros orbánviktor 

Az est a vörösbe sötétséget ékel,
és fekete csókja megdermedt lehelet,
a Napkorona a horizonton ég el,
a ma éjeknek árnya mindent eltemet.

Tiszta kis folyó, kőből, sárból van a partja,
a rohanó vizet épp csak összetartja,
örvények alant, felül kergetik a habok
Tükrébe néhány faág bele mosolyog.

Ágyamon fekszem, oly betegen, mélán,
kiszívta testemből a vért az alkony, 
s minden bűnös denevérje. De lám!
Beragyog a hold, s fényét szakajtom,
hadd éltessen, hadd ragyogjon rám!
Talán varázs, vagy mágia, de akarom,
hogy öleljen, csókoljon, bújjon énhozzám
az asszony, ki szép, a szót sem találom…

Az örök szerelem III.
(folytatás)

Nagylelkű kormányunk más országokon is segít, ez tény, 
mert Hazánkban immár elfogyott az utolsó szegény.
Nincs koldus az utcán, az aluljárókban és szinte sehol, 
mert Lőrinc a minap hatmillió koldust leírt az adóból,
bár igaz, hogy manapság mégis sokan éhen halnak,
de nem szegénységből, csupáncsak spórolni akarnak.

őseim génjét magammal hordozom, 
mint véres kardját az utolsó lovag,
és ha hőseink legendáját hallgatom,
büszkeségem szétfeszít, vagy fojtogat.

Immár a napsütötte tájakra felhőt hív szavad,
jön a rút sötétség, rám véreső szakad!
bíbor máz borítja már a remegő testem,
közelebb bújnék, de a ragadó sárba estem.

Testedből vagyok én egy darab, 
s a véredből meg ezernyi csepp,
bár tőled messze szállt akarat,
mégis minden csoda tőled ered

Nemzeti érzelmű vagyok, de szívesen elbeszélgetek baloldali, sőt liberális érzelmű emberekkel akkor is, ha nem sok mindenben értünk egyet. Viszont van egy sajnos igen széles réteg, akikkel az értelmes kommunikáció már a legelején megreked, ha nem szívod magadba, mint szivacs a vizet, a beléjük táplált eszmeiséget.

A plakátokról, médiákból,
Kiskirályunk hülyíti a népet
„Állítsuk meg Brüsszelt!”
(ilyen egyszerű a képlet)
Talán az egy véres karddal,
éppen Hazánk felé lépked?

A kapzsi érdekek mentén, győz az idegen akarat
míg a rontás a nemzeti szín köntösében kacag.
S akin önfeledten mulat, az éppen neki arat.
Már kártyán a Haza, s belőle, ki tudja mi marad?

Túlérett álmok, mind csak látomás,
egy test nélküli lelketlen délibáb,

A Magyarnak nem kell ellenség, ahhoz, hogy kardot fogjon. Már száz éve is talán, hogy kiűzetett a tatár, de oly kegyetlen háború dúlt két kiskirály, Garami és Csáky fejedelmek között, hogy azt még a mongolok is megirigyelték volna.

Csodálatos szép napot kívánok Kedvesem
a Nap mosolyogjon rád kedvesen,
érezd szétáradó, s éltető melegét,
pompázz tőle úgy, mint virágzó tavaszrét!

Budapest

Várj, segítek, add kezed!
Jól ülsz, kérsz még, eléred?
Oly ismerősen csengő szavak,
hol védenek, hol áldanak.