Ezen a napon Jézus Krisztus szenvedéseire emlékezünk. Megváltónk előtt, tisztelgünk akit embertelen módon megostoroztak, megcsúfoltak, megaláztak és keresztre feszítettek.

Népi hagyomány:

Falvakon még ma is szokás, hogy a lányok hajnalban fűzfák alatt, patakokban mosakodnak, hogy a rontás ne fogjon rajtuk.

A sátán járja most őrjöngő, vad táncát.
Fenevad hátán a nagy szajha ül.
A pokloknak ura érzi már a vesztét
És sötét népével pusztítva menekül.

Tobzódnak hívei bűnös tivornyákban,
Életeket rontva, gátlástalanul.
Ropja őrült táncát alkohollal, droggal,
Hazárd játékokkal, kéjjel, cudarul.

Jeruzsálem széles útján
hömpölygő tömeg éljenzett.
A zsidóknak prófétája,
új királya érkezett.

Pálmaágakkal, virággal
szórták tele az útját,
Éljenzéssel üdvözölték
Izraelnek nagy urát.

Hanem az Úr, mint szegény pór,
szamárháton érkezett
Nem, mint király, fehér lovon,
nagy pompával léptetett.

Zöld szemei tiszta
ragyogású fénnyel
engem simogattak.
Ha bántások elől
hozzá menekültem,
meleg sugarukkal
meg, megvigasztaltak.

Ám de féltem tőlük,
mikor megvillanva,
cikázó villámként
jelezték a vihart.
Feddőn néztek reám
s lelkemben kutatták,
mit szavam eltakart.

Húsvét előtti csütörtököt nevezzük Zöldcsütörtöknek.
Ez az Utolsó Vacsora ünnepe.
Ezen a napon emlékezünk meg arról, hogy Jézus Krisztus kenyérrel és borral vendégelte meg tanítványait, és ezzel megkötötte az Új Szövetséget.
" Kezébe vette a kenyeret, megtörte és áldást mondott, tanítványainak adta és így szólott:

Egykor gondolni sem mertem,
hogy nélküled megy tovább az élet.
Rettegtem, hogy egyszer eljön majd az idő,
amikor elragad a rút halál téged.

Égő fáklya gyanánt adtad át nekem
az életed lángját, drága édesanyám.
Ahol ti voltatok, ott volt az otthonom,
édes szülőföldem, hőn szeretett hazám.

Mint édes lépes méz, úgy csorgott ajkadról
fáradhatatlanul, mese vers és nóta.
Játékos kedved nem törte meg szegénység.
mindig készen állott játék tánc és móka.

Amikor anyámat temettük, ősz volt.
Álltunk a sír körül és jeges szél tombolt.
A köröttem állók hangosan zokogtak.
Forró könnyeim az arcomra fagytak.

Édesanyám koporsóba rejtve?
Nem hiszem el, hogy Te fekszel benne.
Aki mindig oly eleven voltál,
Hihetetlen, hogy többé ne volnál.

Két héttel vagyunk húsvét előtt.
Ezen a napon a katolikus hívek fekete ruhában mennek szentmisére.
Ugyancsak a mai napon teszik rendbe a temetői sírokat.
Az útszéli kereszteket is gondosan megtisztogatják, virággal díszítik és környezetéből eltávolítják a szemetet,  gazt és a tavaly őszi hullott avart.

Gondolatban édesanyám
sírja mellett állok.
Méltató szót keresgélek,
ám de nem találok
Édesanyám, drága tündér,
jaj, de messze mentél!
Hogy is tudnám megköszönni,
amit értem tettél?

Lelkemnek oltárán
van örökös helyed,
szívemben őrzöm én
drága emlékedet.

1/  A gólya olyan madár, amelyiknek olyan hosszú lábai vannak, hogy hasától a földig érnek.
2/ A középkorú lovagok a lovagi tornákon, mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.
3/ A nemzetiségi iskolákba több ajkú diákok járnak.
4/ A görög ABC kezdete Alfa, Béta, Céda.
5/ A fecske egy költöző madár, olyan, mint a gólya, csak sokkal kisebb és nem hasonlít rá.

Vidám fickó az Április,
ezt mindenki látja.
Északi szél, déli szél
szívbéli komája.
Keleti, vagy nyugati szél,
bolond lyukból a bolond szél
mind a cimborája.

Hogyha már senki sem
hallgatja meg szavad,
amikor úgy érzed,
a szíved megszakad,
mikor bánatodat
cipelni nem bírod,
megkönnyebbülsz,
ha a vállamon kisírod.

Tó tükrén ragyog a lenyugvó Nap.
Fűzek barkáin aranypor fénylik
Magasan fölöttem ezüst csík az égen,
A pázsiton sok, sok százszorszép fehérlik.

Kocogók tapossák a tóparti ösvényt,
Vadrécék kavarnak hullámokat, örvényt.
Csónakok siklanak halkan a víz tükrén,
Fecskék csaponganak a víz fölött fürgén.

Ezen a napon hozzák fel a pincékből Kolos napján szedett oltóágakat és velük szemzik be a gyümölcsfákat.

Imáját zengve szól a rigó.
Trillája cseng, bong, mint csengettyűszó.
Áhítat árad dalából s hála.:
Hirdeti, élni, élni de jó!

Napra nevetve bontja virágát
aranyló sárgán az aranyeső.
Tél szenvedéseit ím már feledve
boldogan árad az életerő.

Ó, de szép a mi kis kertünk!
Tele van virággal.,
babarózsa, aranyeső és virágzó fákkal,
Illatozó jácintokkal,
csillagszemű nárciszokkal,
tarka tulipánnal.
De jó lenne, hogyha én is
pillangó lehetnék!
Egész nap csak a virágok
között lebeghetnék.
Meghallgatnám, mit suttognak,
mit mesélnek nékem
és boldogan csaponganék