Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Blank Judit
  főszerkesztő-helyettes
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Varjú Zoltán

Rovatok: 
Vers

Legyen most már elég!
Nem látod? – világunk a tűztől lassan felég!

Rovatok: 
Vers

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán,”
minden csillagfényes éjszakára
a kamaszkori kedves szavára
az ifjúság rég odaveszett emlékére,

kabard
kabard képe

Hozzád

Rovatok: 
Vers

Hozzád szólnék, halkan szóra nyílnának néma ajkaim,
ahogy a kezemben tartom, a megsárgult papír lapon
hozzád írt régi levelem, amely még most is itt hever,
annyi éji forró ölelés után, kihűlt párnák közt az ágyamon…
Izzó szád íze, még most is itt kísért, elmém rejtett zugain
szárnyra kel, bátortalan, mint egy árva szárnyaló kismadár,

kabard
kabard képe

Elvesznék benne!

Rovatok: 
Vers

Elvesznék benne a tüzes örvénylő fényibe,
amely gyönyörű, akár a smaragd,
drágakő, amely királynő nyakában tündökölt
amit valaha rég, magába zárt a föld…
Csodaszép dús legelőn a fű,
vagy a fák lombjai, olyan zöld!

kabard
kabard képe

Átmenni a tű fokán

Rovatok: 
Vers

Átmenni a tű fokán…
ősi ösztöntől hajtva
ősi törvények jogán.

kabard
kabard képe

Köszönöm

Rovatok: 
Vers
Köszönöm neked, hogy ma hozzád szólhatok,
lágyan mint a tavaszi szellő…
A tengerek hullámaiban szememmel úszhatok,
akár egy jó kedvűen ringó sellő…
 
Köszönöm neked, hogy párom kezét foghatom,
és reszketve tarthatja két kezem…
Rovatok: 
Vers

„Már egy hete csak a mamára gondolok”
az unokáit szerető drága nagymamára,
a reszkető kezének, lágy simogatására.
A kicsiny háza takaros udvarára,
ahogy tárt karokkal várva
a kaput előttünk mindig szélesre tárta!
*
„Már egy hete csak a mamára gondolok”
az örökké vidám, szívből jövő mosolyára.
A terített asztalán a pogácsa

kabard
kabard képe

Soha többet!

Rovatok: 
Vers

Büszkén hirdeti, mindenkit elfogad,
eközben sajátja torkára tenné a kést,
ha hagyná az arra kiszemelt áldozat
és letenné pajzsát, önként hagyva rést…

kabard
kabard képe

Lélektépő

Rovatok: 
Vers

Apró rezdülésben felkavart óceánokban vihar,
a tajtékos hullámóriással elsodort partvonal.
Nézem a távoli felhőket, életre kél a zivatar,
villám cikázik odafent az égen, s dübörgő zsivaj
támad fel, ahogy a semmiből érkezik hamar…
Támadj és bömbölj, mint a felajzott bivaly,
vagy a portyáján megvadult vérengző sakál!

kabard
kabard képe

Valahol távol

Rovatok: 
Vers

Ma most is valahol, messze távol
gyilkos fegyverek ropognak.
Némán és fájón, édesanya gyászol,
míg mások sírva szaladnak.

kabard
kabard képe

Menjetek, ha menni kell!

Rovatok: 
Vers

Menjetek, ha úgy érzitek, menni kell…
S messzire visz lábatok, innen el!
Ha elhagy téged a gyermekkori ölelés
a könnyű álom ígérte, édes feledés.

kabard
kabard képe

Áprilisi hóesés

Rovatok: 
Vers

Gyönyörű szép lila színű, illatos orgona,
nagy pihékben hullik reá az áprilisi hó.
Bimbóin zenél rajt, akár a míves zongora
a cinege trillázva énekel, s szól a pacsirtaszó…

kabard
kabard képe

Sodrásban

Rovatok: 
Vers

Fémforgács a szemedben szálka,
könnypatak gyűlik óceánba...
A tested reszkető omladék alatt,
éjsötét lepke szárnyán a pirkadat.
Mélyben él, aki a magasban hal,
fájdalomban ledöntött siratófal...
Indulj, menj, vár rád a hét-határ,
kedved ne szegje semmi, meg ne állj!
Szárnyalj, szárnyaszegett kismadár!

Paks, 2017. április 15.

kabard
kabard képe

Húsvét vasárnap

Rovatok: 
Vers

Mára véget ért minden kínzó szenvedésed,
kövek közé zártak – s te vártad ébredésed.
Íme, itt az Atya fia, a régen volt gyermek,
akiben az igazak mától, megváltásra lelnek!

Mára véget ért köztünk a földi létezésed,
az emberi másod – s te vártad érkezésed.
Íme, itt az Atyának, Isten egyszülött fia,
aki a bűneinket, egymaga vette önmagára!

kabard
kabard képe

Nagyszombaton

Rovatok: 
Vers

Nehéz szívvel állok a sírbolt előtt,
egyre kérdem: Mit tehettem volna?
Titkon reménykedve, várok válaszodra…

kabard
kabard képe

Keresztre feszítve

Rovatok: 
Vers

Látod itt vagyok a kereszten megfeszítve,
mindaz mi emberi, örökre elveszítve…
Vakságra ítélt szemekkel, végig elkísérve
és tétlenségre kárhoztatva, megkísértve!

kabard
kabard képe

Teérted

Rovatok: 
Vers

Nézd, ahogy a láng
vörösre festi a napot.
Lásd, a sötét éji világ,
elrejt minden csillagot.

kabard
kabard képe

Ordasok csaholnak

Rovatok: 
Vers

Baltások csattognak a bércen,
faforgács száll fel a magas égbe.
Úgy csendül, mint kő az ércen,
pusztító pusztít, pusztulásra ítélve,

kabard
kabard képe

Por és hamu

Rovatok: 
Vers

Porból lettem és majdan porrá leszek,
az vagyok, amit mondok, az vagyok amit teszek…
Mégis sarat dagasztok tétova lábbal,
Gólemet formázva, rám dobott sárral.   

kabard
kabard képe

Csendes éj

Rovatok: 
Vers

Esőben poros hulló száraz tölgyfalevél,
belé kapaszkodik a hűvös téli szél.
Egyre hangosabban törtető az akarat,
égi fellegek hozzák el a harmatos havat.

Oldalak