SZÜLETÉSEM HENGERE
Néha gondolkodom
Mi lett volna ha nem kapok
Gömbbé váláshoz
Pergető energiát ….
Anyám méhéből
Kétdimenziós körként születek
Területem első tér – idővel
Kitöltése lett volna tán
Nanométer magas korongocska
Árva vágyakozó
Kör alakú lemezecske
Ám a tér s idő rám rakódva
Létrehozna még egy réteget
|
SZÜLETÉSEM GÖMBJE
Anyám galaxis méhéből
Esetlen kétdimenziós körként
A tér – idő dimenzióba megszülettem
Vajúdástól perdületet kaptam
Háromdimenziós kis gömbbé váltam
Íme csecsemőként test lettem
A térben és időben
Aztán egyre nőttem
Gömbtestemben emberesedtem
Labdaként dobáltak kézről kézre
Amikor nehezebb lettem
|
A szerelem csalódás tüzében
Megsemmisül a szív
Szív alakú hamuképződmény
Lesz a lüktetés helyén
Az erekben ott van még
A maradék érzés
De áramában lassan
Felolvad a hamukín
Szíved szenvedés űr lesz
Vágyakozó remény
Mert hiszi a szerelem vákuuma
Még egyszer visszatérsz
|
Karomból kitépett pimasz szerelem
Valami ördögi erény szerelem
Nekem misztikus neked múló
Ó lelkemben maradt örök álmodó
Tűnj el belőlem imádni képesség
Te engem szétromboló szenvedély
Semmiért örök szerelemalázat
Egy semmi simogatásét gyalázat
|
|
|
Szerelem tüzek lobbanása
Úgy félek rám hervad a lángja
Távolléted oxigén hiány
Nélküled hamuvá válok én
Nem vagy mellettem lihegve ver
A folyton téged ölelő szívem
Attól félek szétvet a nagy vágy
Mert a féltékenység már bennem ár
|
Szerelem tüzek lobbanása
Úgy félek rám hervad a lángja
Távolléted oxigén hiány
Nélküled hamuvá válok én
Nem vagy mellettem lihegve ver
A folyton téged ölelő szívem
Attól félek szétvet a nagy vágy
Mert a féltékenység már bennem ár
|
Csalódás mint eltévedt varjak
Feketén sűrűsödnek az égen
Tán gyászlepellé egybe olvadnak
Rajta van az őszinteségem
Fekete könnycseppek azok az égen
Ében gyöngyökbe zárt boldogság
Itt hagytál szenvedés egyedüllétben
Mit számít már hogy mit akartál
|
Szép ez a nap
Az éj tükre kimászott a kútból
A természet mosolya
Csókkal szórja a vidámság
Ébredő tiszta fényét
A levegőben csillog az öröm
A szívemen dobban a gyönyör
Hatalmas szomjas
Zöld szakadékká vált az éj
Ömlik bele az éltető fény
Aranyló napraforgóözön
Terül a boldogság perceire
Kibuggyan a lét szenvedélye
|
A nagyszájú politikusok
Mint a pelikánok
Ormótlan száj - csőrükkel
Állandóan élelemért csapkodnak
Napi két kilogrammot esznek
Ezzel a győzelmi pálmát viszik
Csőrük majdnem fél méter
Jól befér minden zugba
Fel is mérnek mindent
Aztán kiemelnek nullra
Amíg a vízben halcsillogást látni
Addig fognak folyamatosan falni
|
Viasz testünkre nyomjuk egymás pecsétjét
Mint a megbonthatatlan szerelem jelképét
Bárhová lépnünk hordozzuk egymás lenyomatát
Mindig érezzük a másik visszahúzó útját
Ajkad között maradjon meg a vörös Napgömb
Az ablakrésen beszűrődő csalfa fény
S nekem az emlék mintha gyermekkorombon
Két óriási vörös luftballont fújtam volna fel
|
A szegény ember sorsa
A földi reménygazdagság
A szegény ember sorsa
Úrnak megtermelni vagyonát
Csakhogy ez az úr nem isteni
Ez az úr a földi kapzsi
Ki hiszi vagyonával
A mennyeit is megszerzi
Gyermekét szerető úr urat farag
A pór földforgató szolgát
Mely a gépezetben csak nyersanyag
Míg az úrfi pompát öröklő hajcsár
|
Ahogyan magunkba zárjuk
Egymás első tekintetét
Örökké visszük annak emlékét
Visszük az első érintés
Ébresztő varázsszavát
A megízlelt másik nem
Már vágyott csodáját
Tested a forró homoksivatag
Vándorútra térek rajta
Én a szomjadat oltom
Nedvesítve a homokszemek
Vágytól sugárzó tekintetét
S a szerelem forrásaiból
|
Kagylóban feküdtél előttem
Egyre felajzottabban feltörtelek
Ott voltál bent szépséges meztelen
Borostyánban káprázva csillogón
Lefejtettem a megkövült gyantát
Ott voltál a rózsaszín test mámorán
Én elterültem kagylód szép mosolyán
Mint fehér márványkádban
Kagylód édes tavában szürcsöltem
A mennyei étkek andalító zamatát
|
Nyelem a virágok illatát
Tüdőmben virágzik valahány
Mint zümmögő méhek
A virágpor hullámán
Szívemben lelkemben
Úgy terem az édes nektár
Szememmel felfalom
A tavaszi csodás fényt
Számmal a balzsamát
S orrommal az illatát
De jó elnyelni a mámorát
Nincs ennél jobb s szebb
Se természetes
Se mesterséges gyógymód
|
Bársonyos ujjaid között izzik a csipke
Tenyeredben a selymes nyár
Ó forró jéggé keményedik a virág
Szirom ajkak mohó édes aromája
A remegő test mennyei amplitudója
Dúsul az erotika frekvenciája
Őröm illan a testek feszült
Robbanásig telt vágytengeréből
Tombol fergeteges kétpólusú tánc
Ingaóraként himbálódzik
A bikinis világ
|
Azt hiszed az eltávozott könnyek
A fájdalmadon könnyítenek
Ne hidd mert azok még sokszor
Nagyobb cseppekben visszatérnek
A megtört szíven örök a heg
Az olykor kínokkal felszakad
S a szenvedés hosszan megreked
A sírás visszahozza az igazat
|
Engedjük egyszer magunkat
A szívünkön megpihenni
Hallgatva a lágy suttogó
Altató dobbanását
Engedjük a tüdőnkbe
Beáramolni a természet
Szeretetének lágy harmóniáját
A békesség legyen végre valóság
Az ösztönök kapzsiságát
Engedjük könnyedén szétszállni
Engedjük a szeretetet
Csak a szeretetben elmerülni
|
Éljen éljen éljen
A nagy tudomány
Mert sok a tudós
A kormány oldalán
Kell a pénz hát
Adót vetnek
A zsebeknek csipegetnek
Elfolyik szétfolyik
Minden adó s ES-s pénz
Mert a pénzzel
Nem pénzt teremtenek
Hanem pecérkednek
Ne de nincsen gond
A nép félbolond
Bevesz – fogad mindent
A chipsadó is jól bejött
|
Ítélkezni összeültek
A kiszáradt fatörzsek
A szikkadt füvek
És a színevesztett virágok
Az állati csontvázak
Itt az idő ítélkezni
S ítéletet hozni
Bár szikkadtak vagyunk
De még bennünk
A teremtő erő
Döntenünk kell
Vagy mi élünk tovább
Igaz ember nélkül
Vagy emberrel van még
Egy pár évünk
|
