Minden kormány
Egy idő után kibontakozik
Kóklermesterré válik
Lopásművészekké lesznek
Egyet tesznek a jobb
S kettőt vesznek el
A bal zsebedből
Széndioxiddal töltött
Cukorpatronnal édesítenek
Mely mézesen puffaszt
S te azt hiszed
Megetettek telt a gyomrod
Nem ez a szellentés
Ez nem büdös

Ezerkilencszáz -
Ötvenhat emléke, lám
Megteremtette

A múlt "gyilkosok"
Utódjainak a szép
Mai jólétét

2020 10.21.19:5

Volt kommunista hatalom gyermekei
A jelenlegi kapitalista uralom vezérei
Mondogatják a gagyi médiákban
Díszes nyeregben habzó nagy szájjal
Az ellenzék még mindig estétől reggelig
Morbid orrvérzésig nyakig csordultig
A marxi terminológiát használja
Pedig a rendszerváltás azt beiszapolta
Ím a szocializmus vagyona a köz tulajdona

Az aradi tizenhárom
Szívben hordott magyar gyászom
E hazáért sokan haltak
Azóta is csak sötét nap

Ha nincs rajtunk labanc kolonc
Magyar úri lesz rajtunk virgonc
Magyar népnek ősi jussa
Elhagyott s lett máig dráma

Rajtunk vannak mindig rablók
Mintha lennénk mind nagy bárók
Hogy lehetnénk ha meglopnak
Belső urak nagy hatalmak

Nem akarok másra hivatkozni
Más lelkiismeretébe avatkozni
De folyton vérző költői szívem
Lángolón távozó könnyem
Egyre jobban csak azt dobbanja
Valót látni kéne kitakarva
Nem ezt akartam mást akartam
Ím kitakartam megtagadtam
Szívemben lázong az emlék
Szellőből forgószél tombolódik
Az igazság sortüze zúdul

Akkor még nem érdekelt a miért
Azt sem tudtam mi az az ok és okozat
Nem éreztem át a létet a kiért
Még nem értettem tapintva a dolgokat

Fogom a végtelenségmély kút
Viaszlágy peremét
Hideg van vacogok mégis imádkozom
Ne áradjon langy melegség
Meglágyul a viaszperem
Én a mélybe zuhanok
S utam lesz végtelen gyötrelem
Segítség segítség ordítok kiabálok
Hiába várok
Csak a segítség visszhangja hull rám

Mondom nektek nyomban elakad a szavam
Meghatódottságom torkomon a bonbon
Végre látom mézet termő nagy változás
Nem kockás kerékpárút épül látomást
Forgatom a bamba fejemet jobbra balra
Túrás alatt áll már a szálka nyalka útpadka
Ágról elröppen éppen egy búbosbanka
Sürgés forgás akkora mintha sztráda épülne

Miért mázsán méred a súlytalan csókokat
Amikor azt a lelked mérlegén kellene
Átérezve átélni mérlegelni
A szerelemet nem lehet
Lapáttal balanszra tenni
Vagy kalodába zárva ráemelni
Az igaz szerelem súlya
Oly hatalmas
Arra mérleg még nem készült
Mert annak egyik serpenyője
Maga a fél világ
A szerelem olyan mint a fény

Telet ne nyáron
A nyarat ne télen
A hideget ne melegben
A meleget ne hidegben
Mindent akkor szeress
Amikor annak az ideje van

Ne gőzt és jeget
Akarj inni
Ne csonttáfagyott húst
Akard enni
Minden a halmazállapotában
Ami rendeltetett

Emberek nézzetek fel az égre
Ahány csillag annyi a szemem
Én mindig figyellek benneteket
A Ti jó utatok az én reményem

Nappal napcsillag vagyok
Az éltető de figyelő szem
A létezés ellentétek nélkül nincs
Ahogyan egypólusú mágnes sem

Rendszerváltás
Minden szívben rejtett remény
Tengernyi vagy csepp előnyökért

Lám ranglétra
Mindig létrejön úr és pór
Így kinek ömlik kinek csöppen

Sohanemlég
Kapzsiság szelleme kitör
Időnként átrendez s elsöpör

Ím körforgás
Kőpiramistól az űrig
Lóhátról magánrepülőig

Mivé lettél szép hazám
Új uraknak kastély világ
Külföldnek munkaerő
Belföldnek cselédség

Kölcsönöknek kamata
Végrehajtók zamata
Fogyó lakosság siralom
Nincs ingyen már sírhalom

Új földesúr számlálgat
Nyája már nagy káprázat
Lojalitás jól fizetett
Ingyen vagyon mézzé lett

Íme eltelt bánat száz év romok között
Ébredj bú eljött az idő összefogni
Szép történelmi múltunkat megtalálni
Magyar várak büszkesége nem sírgödör

Határvonal szétszabdalta magyar szavak
Szóljatok újra egy hangon új napszak jő
Magyar történelem nem lehet síri csend
Nyíljatok meg végre hazáért koporsók

Istenem én jó Uram
Köszönöm a kenyeret
Köszönöm hogy felé nyúlhat
Imával a tíz ujjam

Istenem én jó Uram
Köszönöm a vizet
Köszönöm hogy ajkam
Cseppjeiben aranyat lel

Istenem én jó Uram
Köszönöm a levegőt
Köszönöm hogy megérinti
Belsőm tiszta lelkét

Nézem a csillagfényben vibráló
Két szép szemed ifjú vágyát
Tán soha nem múlik el ez az éj
Szellő simogat kedves kéz

Nyárs illata kereng a langy légben
Szívemben érzem kettőnk szép
Terített nyugalmas nagy asztalát
Kúszik a csend csüng a hajnal

Az ember nem is gondol rá
Egyszer szakadni kell
Nem gondol rá
Mert minden válás nehéz
Ám a sor kiszámíthatatlan
Bizony minden pillanata
Fájdalmasan váratlan
Hamarosan itt a nap
Amikor búcsúzni kell
Maradjon a remény
Hogy nem véglegesen
Ne keress vétséget
Megbántó dolgokat
Az mind megbocsátható