Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Égni jöttem

Rovatok: 
Vers

Nézem, hogy vonulnak a fellegek,
Némán csendben, mintha giotin alá,
Vagy, mint kiket búsan temetnek,
Rájuk várna kajánul a vén halál.

Marjai László

Az álom

Rovatok: 
Vers

Álmodtam. Álmodtam, hogy velem vagy,
Hogy újra látlak, és kértem Istenem,
Érted bármit áldozok, ha hagy,
Hogy boldogságot adjon énnekem.

Marjai László

Tisztulni

Rovatok: 
Vers

Tán több vagyok, mint a porrá tört karát,
Vagy épp az iszappal bírkózó arany,
Nap, mely a szivárványon nem tör át,
De ismét a régi fényem akarom.

Marjai László

Dimenzióváltó 2.

Rovatok: 
Vers

I.
Ragyogó végtelennyi csillagözön,
S a vége még csak nem is köszön,
Az erős térben ragyognak a napok,
Csak ma van, ott nincsenek holnapok.

Marjai László

A lelkek útjain

Rovatok: 
Vers

A sötétből az útra kelő lelkek,
Mint a csillagokkal fönt a büszke ég,
Ott ragyogni hősnek kell majd lenned,
Mint Atyáink, kik úgy figyelnek rég.

Marjai László

Atyáimhoz

Rovatok: 
Vers

Ősöm Hammurapi
Ki az első törvényeket hozta,
Enyém a múlt, a puszta 
Vele a végtelen özön.
Itt az idő, a jövő fölragyog
S én Atyáimnak köszönöm,
Hogy ily múltat adtatok

Budapest 2016-09-06

Marjai László

Szolgaságért éden

Rovatok: 
Vers

Ugyan már!
Ki mondja meg,
Hogy mi az éden és pokol?
Talán a sötét középkor?

Marjai László

Édes csók, szürke fagy

Rovatok: 
Vers

Nem látom szőke tincseit a napnak,
Ahogy hajnalból alkonyba haladnak,
De távolból hallok szűkölő ebet,
Ahogy hangja takará a kék eget.

Marjai László

Félelem

Rovatok: 
Vers

Fél a levegő,
A benne szálló ima,
Hogy a hitét
Ki veszti el ma 

Marjai László

Viharra vágyom

Rovatok: 
Vers

A vágyaimnak magányában...!
Az aszályos mező éget körül,
Fulladok, mert fojtogat az ágyam,
Most, itt a csend is majd megőrül.

Marjai László

Közelgő suttogás

Rovatok: 
Vers

Még szikrázóan kék az ég. Talán.
De álomra készül, én bennük olvasok,
És a készülő esőcseppek hallatán,
Fagyra várnak lopakodó ordasok.

Marjai László

Én vagyok a rossz

Rovatok: 
Vers

Tolvaj rabolók közt én vagyok a rossz,
Uruk engem üldöz s ostoroz,
Majd álmokat küld, ha jő a csalfa est,
S a gyávák kerülnek, mint Pestisest.

Marjai László

Hűtlen fiú

Rovatok: 
Vers

Csak szakadt a hó, az arcomba vert,
Fehérré vált az erdő, az út és a kert.
Sem por, sem sár, s minden ragyog,
Emlékezem: Még mindig gyerek vagyok.

Marjai László

Dallamok

Rovatok: 
Vers

Ha meghallom e dallamot,
Fellobban egy láng
És elsöpör egy vadvihar,
De az angyal
Sötét felhőjében mind halott. 

Marjai László

Tóvégi üzenet

Rovatok: 
Vers

Tudom, hogy szerte csapták
A bús tó végi szelek,
És a szürke felhő csapdák
Meg a porba hulló ékezet,

Marjai László

Az ősz illata

Rovatok: 
Vers

Ma rám köszönt az ősznek illata,
S a verejtékkel támadó harmat,
Füvön remegő elmúlás írnoka,
Vagy élte a kiszáradt partnak...

Marjai László

Égek

Rovatok: 
Vers

Rothadó, bűzlő világunkban
Nem bírom már e posványt
Szellemi korlátok közé
Szorított rabok,
Én így élni nem akarok!

Marjai László

A 66. szerelem

Rovatok: 
Vers

Tudom, hogy szeresselek azt akartad,
De mégis vörösre szántotta 
Bőrömet a karmad,
Mely véresen csöppent le a rideg hóra,
És démonok szálltak föl, 
Ha tizenkettőt suhogott az óra.

Marjai László

Saját kölyök

Rovatok: 
Vers

Már virágot sem ültet,
Inkább hazudja a szirmát,
Majd áldás helyett
Jő az ütleg,

Marjai László

Atyám Kentaur

Rovatok: 
Vers

Egy sötétkor által ránk borult a föld,
Csak jobbra balra van, és nincs le – föl,
Dühöng a kincstár magából kikelve,
Míg rabja lett tudással az elme

Oldalak