Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Csillogón és vakon

Rovatok: 
Vers

Tán hasad, de én egyre inkább fázom,
Mert a jeges mélybe húznak le a karok,
Igaz, hogy ott tűzzel lesz a nászom,
De attól én még nem olvadok!

Úgy fáj, hogy nincs lélek és nincs szeretet,
Mert nélkülük minden összeroskad,
Bár vakíthatják neonok az eget,
Ha földi vakok egymáson taposnak!

Budapest 2017-12-29

Marjai László

Boldog Újévet kívánok

Rovatok: 
Egyéb

kedves Magyarerősök!

Marjai László

Ünnepforduló

Rovatok: 
Vers

Már csak egy pár nap,
Néhány röpke pillanat,
Mely az év napjaiból várnak,
De az érzés elragad.

Marjai László

Már nem értem

Rovatok: 
Vers

Egy nagy szerelem volt
Oly könnyű, mint szabad.
De már kihunytak a fények
És nem értem szavad!

Budapest 2015-12-20

Marjai László

Utolsó feladat

Rovatok: 
Vers

Játszadozó árnyak és a fények,
Mind a holdvilágig érnek,
Már csak én ülök idelent,
Hol farkasfoggal tép a csend.

Marjai László

Üldöző gondolat

Rovatok: 
Egyéb

Mezítelen gondolatok hajszolnak,
A sötét utcákon és az éjen át,
Hogy a magányos perceimből rabolva
Áttörjék a vágyaimnak kapuját.

Marjai László

Csendes éjben

Rovatok: 
Egyéb

E csendes éjben elmarad az álom,
A havas hegycsúcsokon nem olvad a jég,
Mert én egy pusztító tűzre vágyom
És ha nem ölsz meg… az élni sem elég!

Budapest 2017-12-16

Marjai László

A két birodalom

Rovatok: 
Vers

Az egyik, ahol még alkottak az isteni vénák:
Hieroglifek, múmiák és piramisok, nagyok,
A másikban meg lyukas labda, kihalt arénák:
Ahol egykor parasztok köpködték a magot!

Budapest 2017-12-02.

Marjai László

Karma

Rovatok: 
Vers

Szaggató szilánkok, tépő fogak jőnek,
Bosszú, karma űz e világom éjjelén,
De látom csillagát is a jövőnek.
Még „Eszter” korcs kutyái rohannak felém.

Budapest 2017-12-02

Marjai László

Télkirálynő birodalma

Rovatok: 
Vers

Köszön a hajnal az ébredező tájra,
Olvad a dér, majd lecsöppen a sárba
Könnyezik a csupasz fának dermedt ága,
Nap sugára kényezteté nem sokára.

Tócsák tükréből köntöst font a jégselyem,
Hogy olvadni fog, emészti a félelem,
Mert lobog a tűz, s a vakító korong,
Minden apró felhőt szárnyaira bont.

Marjai László

Fogyatkozó holnap

Rovatok: 
Vers

Csak én látom. Elveszett az álmotok,
Míg a holnappal suhannak a tolvajok,
Hogy alszik a házőrző, s a józan ész,
A hülye meg hiszi, hogy játék az egész.

Budapest 2017-11-29

Marjai László

Temető a kapunál

Rovatok: 
Vers

Van ki sír, még mindig esküt mond az éjnek
És van ki még a padlón csúszva remeg,
Hogy tettei csak áthozott jutalmak, így érmek:
Kiket árult el és más egyéb „érdemek”.
De nem halljuk, mert már szavaik sem érnek!

Marjai László

Istenemhez

Rovatok: 
Vers

Mondd! Lehet-e még életet lehelni,
Hol a hamu alatt nem gyúlnak ki fények,
Kiben a búvó féreg mind ezernyi.
Csak még egyszer adj hitet a magyar népnek!

Budapest 2017-11-21

Marjai László

Feloldás

Rovatok: 
Vers

El kell viselnem, mindent, mi véget ért.
A napokat, a lelkemen a csurgó vért,
Mely lassan folyik lefelé a ködbe,
Hol elveszek előled mindörökre.

Marjai László

Halálos szép szavak

Rovatok: 
Vers

Tisztelem ellenségem, akkor is, ha támad,
Lehet, megöl, vagy jó lesz majd barátnak,
Csak a suttogó olyan, mint az átok,
De én már rég a szép szavak mögé látok.

Budapest 2017-11-17

Marjai László

A játéknak vége

Rovatok: 
Vers

De az osztó kéri még utolsó téteket,
És tesz, az egyik lap az színdarab,
A másikban meg oly ígéretek,
Melytől a kígyó is a farkába harap.
Mindenki csalt. A tömeg kiállt, lőnek…
S a fellobbanó napsugárral hallgatag
Kötelet sző minden résztvevőnek!

Budapest 2017-11-14

Marjai László

Lennék pille

Rovatok: 
Vers

Lennék nyári fényben könnyű szárnyú pille,
Ki e vad világból lenge széllel tova vinne.
De ide születtem, hol vonyítanak a farkasok,
Kezemben kard, és a véres sárban taposok.

Budapest 2017-11-12

Marjai László

Télvarázslók

Rovatok: 
Vers

Ki, mint halott, nem mozdul a csend,
A végtelen szürkeségben elmereng,
S a köd illatú köntösébe bújva,
Társa lett a lankadt szél hegedű húrja.

Marjai László

Lidérces út

Rovatok: 
Vers

Álmodtam, hogy nem játék az élet,
Hogy a gonosz próbája soha nem ér véget,
Pokol az, mi közben ígéri az eget,
Győzni akar Isten teremtése felett.

Marjai László

Éji üldöző

Rovatok: 
Vers

Hogy tudnám mondani azt néked el:
Az illatod, az érintésed érdekel,
S csókjaidat vinném minden éjen át,
Üldözve a kéj mámorító dallamát.

Budapest 2017-11-02

Oldalak