Pásztorok énekelnek
Az égen szent jel suhan
Boldogság árad kék szeretet
Öröm lobban szív dobban

Jászol szélén est csendjén
János és Mária vár
Egy hírt hozó angyal szállt
Ne féljetek veletek az Úr

És az éjben a szent fényben
Felsír egy csecsemő éppen
Angyal üdvözli a gyermeket
Itt ma Krisztus született

Trianónia hajléktalan ünnepe után,
Együtt látom az elhagyott gulág barakkjait,
És a gettó város bádog kalyiba erdeit –
Körbenyalogat a kígyó nyelve,
Azt súgja a hüllő: Jól van így –

Nagy Amerika
Terjed az emberiség
Újabb aljassága
Egy kedves címmel film
"Corpus Christi"
Azaz Jézus teste
Melyben Jézus és
Minden tanítványa
Homoszexuális vonzalmú
Ugye máris kíváncsi vagy
S lelkiismeret nélkül
Rávetnéd magad
Ez lesz az első gondolat
Ahelyett hogy elítélt
Az emberi mocskosság

Volt pillanat amikor azt hittem
Jeruzsálem lesz a világ közepe
A jászol a metropoliszok centruma
Krisztus hatalmas lombbá terebélyesedik
És az emberekre hulltja gyümölcseit
Hittem hogy a lomb lesz a béke őre
Hittem talán remény sem kell
Mert az emberiség tudni fogja
Mit kíván a hittel útja
Hittem hogy az emberiség ezt a fát

Kipp-kopp, máris itt vagyok,
csizmám halkan kopogott.
Óvatosan lépkedek, vigyázok,
marasztalom, a gyermeki álmot.

Az ablakból néztük a csodás hóesést,
csillogott mindenhol, hófehér volt a táj.
Hókoszorút fonva a fenyőfa köré
táncot járt sok hópehely, mindenhol bűbáj.

Csengettek... megjött az Angyalka végre már,
izgatottan szaladtam, vajon rám mi vár?
Jó kislány voltam? Ugye nem rosszalkodtam?
Hallotta kérésem? S mit kértem, megkaptam?

Uram mutasd magad
Hiszen Jézuson keresztül sem láthatlak
Uram én hinni akarlak
Tettekkel örömmel s nem szavakkal

Uram Teremtőm mit tettél
Miért mond miért teremtettél
Mert mit ér a lét ha nem tudjuk
Mi az út vég s a végső cél

Uram én Istenem
Teremtőm
Ha a magnak jó föld kell
Eső és tápanyag
Levegő és fény
Akkor az embernek
Ennyi miért nem elég
Igaz a mag
Nem büszke és ostoba
Ez csak az ember
Sajátossága
Igaz a mag csak
Gyökérről törzsről
S lomkoronáról álmodik
Virágról gyümölcsről
Tuja a magja visszahull

Mindenütt befagyott tájak,
téli, meleg tüzű házak.
A zümmögő legyek álmodnak,
kutyák, brácsa hangjára ugatnak.

Az éjjeliszekrényen gyertya ég.
Fénye a végtelen messzeségbe néz.

Ne feledd ember
Ha emberért akarsz tenni
Úgy járhatsz mint Krisztus
Elárulnak keresztre feszítenek
Aztán te leszel a sátán  
S a keresztre feszítők az angyalok
Érdemes e áldozattá lenni
Amikor feletted lebeg
Mindig a keresztkép
Jézus már meghalt egyszer
Minden emberért
Ember miért haljon emberért
Inkább tűrni kéne

Jézus azt akarta
Ne legyen az emberi sors
Végső útja Kálvária
Egymás kivégzésén
Ne legyen többé szenvedés
A hit nélküli bizonytalanság
Rettegést generál
S a rettegésben fájdalom
A fájdalomban félelem
A félelemben magány
S a magány eléri csúcsát
Kálvárián a szorongást
A sorsot nem lehet kikönnyezni

Már rég kihajoltak

Te is látod,  ott fenn a csillagos eget,
a tiszta lelkű menny ragyogását,
a kerek Hold, és parányi csillagok táncát?
Mily lágyan, meghitten ölelnek.

Micsoda hajnalra ébred az ember.
Hinti az ég a porcukor hópelyheket.

Gyertyát gyújtok    
Tiszta gondolattal
Hittel felidézni
Egy csillag érkezését
Lángjában meglátni
Egy jászolban
Krisztus születését
Hajladozó lángjában
Szívem dobbanásával
Örömmel felsóhajtani
Üdvözölni Jézus születését
Az egyetlen alázat
Melyet emberként megteszek
Megköszönöm Istennek
Hogy küldötte előtt

Azt hittük Krisztus vére
Alkonyként csöpögött
A bíbor égre

De amikor eljött a hajnal
Megláttuk hogy
Ez az ő ébredése

Mert a szíve
Örök hajnalcsillagként
Itt maradt közöttünk

Itt maradt szeretni
Itt maradt uralkodni
Békét teremteni

Csak egyetlen egy a baj
Nem akarunk neki
Trónt emelni

Régen a verdát biciklinek nevezték,
az esővizet hosszú csövön vezették.
Ott bizony nem volt még akkor díszes kaspó,
a szép virág, piros edényben volt a jó!