Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Svéda-Graholy Mariann
  főszerkesztő helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Hollósi-Simon István
  webadmin

Jelenlegi hely

Vers

Kovácsné Lívia

Neked

Rovatok: 
Vers

Miért hiányzik úgy
a hangod,
a szó mely nekem szól!
Miért hiányzik úgy
a két szemed,
mely fénylő csillag
énnekem!
Miért hiányzik úgy
a csókod,
mely mint méz édesíti
a perceket!
Miért hiányzik úgy
a kezed érintése,
mely vàgyat ébreszt
reszkető szívemben!
Miért hiányzik úgy
az ölelésed,

Cirka
Cirka képe

Régi énem emlékére

Rovatok: 
Vers

Volt idő, mikor más voltam,
szememben fény ragyogott,
hittem sok szép ígéretben,
és a holnap mosolygott.

Könnyebb volt a léptem,
nem nyomta vállam annyi év,
nevetésem szabadon szállt,
szívemben élt a büszke hév.

Hol van a régi énem,
ki mert álmodni nagyot,
ki a könnyek mögött is,
mindig reményt kutatott?

Cirka
Cirka képe

Séta emlékeim közt

Rovatok: 
Vers

Álmomban újra láttam,
fiatal volt és szép,
sétáltunk a poros úton,
felettünk kék volt az ég.

Kézenfogva bandukoltunk,
néha lerakta a kosarat,
adott pogácsát, vagy almát,
és megsimogatta hajamat.

Nagyon sütött a nap,
por szállt az út fölött,
a forró levegő remegett,
és fejemre kendőt kötött.

Cirka
Cirka képe

Csendes éjszaka

Rovatok: 
Vers

Felhők mögé bújik a hold,
már csak a farkasok üvöltését várom,
novemberi ködös estén,
míg a kihalt utcákat járom.

Cipőm hangosan kopog,
csendet tör a hangja,
házak rejtett szegletében,
duplán visszaadja.

Mögöttem a hold,
előttem egy álomkép,
lelkem mélyén őrzök,
sok régi emléket még.

Ariamta
Ariamta képe

rettegés

Rovatok: 
Vers

és megint itt volt, a félelem gyötör
kínoz sok éjjel, az álmomba betör
átfogja derekam, s én lebénulok
kiáltanék, nem tudok, elnémulok

hangom elvész a sötét, néma csöndben
rémisztő árnyak lengnek körülöttem
lábam nehéz, béklyó összeszorítja
egész testemet verejték borítja

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Zúzmarába burkolózó táj

Rovatok: 
Vers

Ősz a híres színkeverő,
új színt festett éjjel,
sűrű ködből nem meglepő,
zúzmara lett reggel.
 
A vízcseppek átváltoztak
hófehér szikrákká,
egész tájat beburkolta,
fagy csípte világgá.
 
Az autók óvatosan
haladnak az úton,
téli gumi vigyáz mostan,
senki meg ne csússzon.
 
Gyönyörű a fehér fasor

Kovácsné Lívia

Emlékszel még

Rovatok: 
Vers

Emlékszel még,
mikor a kezem a kezedhez ért,
egy villámcsapás a testünkőn
szaladt szét.
Emlékszel még, felettünk kék volt az ég,
s a szívem gyorsabban vert,
ez tény.
Emlékszel még, szemünkben megcsillant a fény,
ez adott új reményt.
Emlékszel még,
oly jó volt érezni,
hogy izzik a lég,
s miénk lesz a messzeség.

Kovácsné Lívia

Őszi séta

Rovatok: 
Vers

Ma gyönyörű szép őszi nap volt,
az égen pár bárányfelhő kóborolt.
Avar borította a csupasszá vált fák ölét,
s mi boldog mosollyal hallgattuk
a fákról lehulló levelek lágy neszét.
A fák sokszínű sárgás, barnás,
vöröses levelein megcsillan a fény
az őszi napsütésben.
Sétáltunk meghitten kéz a kézben,
életünknek ebben a szép fejezetében,

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Ezüsthíd a Balatonon

Rovatok: 
Vers

A teliholdnak ezüstszín a fénye,
hidat emelt Balaton vizére.
Olyan, mint a szerelmi frigy, mely hamis,
nem ad meleget, világít mégis.
 
A tópartról zeneszó áthallatszik,
hídon tündérlányok tánca látszik.
A felhők odafenn ritmust váltanak,
holdsugaraknak nagy helyet adnak.
 
Mire nagy lett a csend kora hajnalban,

Cirka
Cirka képe

Visszatalálni

Rovatok: 
Vers

Az ember annyi mindent eltemet,
hogy lassan maga is sírhellyé lehet,
mosoly mögé rejti bánatát,
közben keresi elveszett önmagát.

Nem történik semmi, csak múlnak a napok,
a tegnapokból lesznek holnapok,
a lába hová viszi, nem tudja,
hiányzik valami, és nincs nyugta.

Graholy Zoé
Graholy Zoé képe

Különös semmi

Rovatok: 
Vers

Ma nem történt semmi.
Vagy talán minden megtörtént,
csak rossz sorrendben.

A csend nem szólt,
így a hallgatás nem válaszolt,
én pedig valahol,
két gondolat között
magamat adom.

Kovácsné Lívia

Pillanat

Rovatok: 
Vers

A remény minket éltetett,
hogy nem múlt minden el,
a mi hajónk még nem ment el.
Ó, drága pillanat,
melyben e szikra kipattant,
szívünkben lobbant a láng,
és újra izzott a tűz,
éledt a vágy.
Szerelmünk újra él,
erősebb, mint rég.
Szebb lett a világ,
ezek a tények,
nem vesztek el a remények!

2023. június 11.

Kovácsné Lívia

Reménytelenség

Rovatok: 
Vers

Hiába minden,
gyorsan szállnak az évek.
Azt hittem, elsírtam már minden könnyet,
de csak jönnek, jönnek,
megfakult életünk tovább pörög.
Könnytől ázik arcom,
üveges tekintettel révedek a semmibe.
Ködfátyolos reggelek, hideg nappalok,
jeges éjszakák, kihűlt ágyadban vacog
a remény már.
Kedves melegségre vágysz, puha érintésre,

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Várj idő, várj! (Enikő – szócseppek)

Rovatok: 
Vers

Várj idő, ne hagyj itt,
ha elszállsz, jövőmet viszed magaddal,
mennyit késlekedtem, halogattam,
vagy figyelembe sem vettelek,
előtted tettem le voksomat,
nélküled döntöttem el életemet.

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Filmjelenet (Enikő- szócseppek)

Rovatok: 
Vers

Lila köntösbe bújt az aranyló alkony,
egy hajó messze jár, túl a láthatáron.

Korlátjának dőlve egy magányos lányka...
csalódás szívében, tövis bánatában.

Hajából virágát mély tengerbe dobta,
küzdött a rózsaszál, kijutott a partra.

2026. november 10.

TM

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Várbazárban

Rovatok: 
Vers

Várbazárban, sátor alatt,
Borkóstolót most tartanak.
Pont ráérünk a Jóskával,
Kóstolgatunk pohárkával.
 
Jaj, de finom ez a fehér,
Jóska ebből üveggel kér.
Dugó kiszáll a nyitáskor, 
Hová esett? Öl vagy három.
 
Addig-addig ízlelgettük,
Míg végül kiürítettük.
Tudtuk, a sok öl és mérgez,

Kovácsné Lívia

Emlékezem

Rovatok: 
Vers

Elvadult ez a mai világ,
nincs szeretet már, csak durvaság.
Őszülő fejemmel gyermek lettem újra,
szeretetre éhes, drága Édesanyám,
merre vitt a lépted?
Tudom, nem lehetsz itt a földi létben,
fentről vigyázod minden léptem.
Csillagok közt jársz, odafönt az égen,
Te ragyogsz rám a legszebben,
ha leszállt az éjjel.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Kulcs a szívedhez

Rovatok: 
Vers

Van egy ajtó, mit senki sem lát,
mögötte őrzöd lelked titkát.
Ezer érzés, megannyi álom,
hozzád vezet minden kívánságom.

A szemed mélyén csillagok égnek,
s a csendes percek rólad mesélnek.
Nem kérek mást, csak egyetlen esélyt,
hogy megismerjem szívedben a reményt.

Kovácsné Lívia

Maradj meg nekem

Rovatok: 
Vers

Érted kiált a nappal
s az éj,
a vadul lángoló, izzó szenvedély.
Érted kél fel a nap,
s jő az éjszaka,
vágyunk összeforr, ha szól a
tücskök szerenádja,
libben az enyhe szellő, arcunkat
símogatja,
oly jó a karodba bújni,
ha hív a vágy szava.
Öledbe rejtőzök, mint reszkető őzike,
s Te féltőn két karoddal védsz,

Rovatok: 
Vers
Köszöntelek fiam születésnapod reggelén,
Veled köszöntött rám az öröm és a fény.
Boldogság is eljött hozzám,
Mely velem maradt életem során.
 
Köszöntelek, drága, jó gyermekem,
Idős napjaim is melletted tengetem.
A Te jó szíved rám vigyáz,

Oldalak