Kicsi lány....

Kicsi lány a balett iskolában
gyötri piciny lábait a gyakorlásba.
Vágyai szárnyalnak az égig, ha
megnő mint primadonnát dicsérik.

Talán jobb lenne ha játszanál,
megmaradnál a korodnál,mert
Elillan az életed,nem veszed észre
a gyerekkorod régen elveszett.

Illatoznak az idei
lisztből sütött kenyerek.
Áldottak a sok munkában
feltört dolgos tenyerek.
A Jóisten adja meg a
mindennapi kenyeret!
Szálljon áldás szép hazánkra!
Béke legyen veletek!

/125 éves évfordulóra/
Déri Miksa Gép és Villamos ipari Technikum?       
2018-2019 évre.

Régi iskolánk kapuja tárva
Diákjait be, s vissza várja
Sok, szép emlék jut diák éveinkre
Tudásunk alapjait lerakva, megerősítve

Harmatcsepp gyöngyök,
az ifjúság szirmain,

Miért hallnak meg a fák?
Pedig gyökerüket az anyaföldbe nyújtják
Állva száradnak el, mint harcos a csatában
Szilárdan állva, törzsük az égre kiáltva:
Miért?

Miért hallnak meg az emberek?
Értük család, testvér, szülő, barát kesereg
Harcuk bevégzik, megharcolják
Némán alszanak el, mint a fák

Napi csattanós / válogatás a média szemétdombjáról

Nem tudom ki Weisz Fanni, de anyja kitálal:
csak egy haszonleső, mihaszna a vejem,
ezért megpróbáltam leütni egy gitárral,
miután vérhólyag nőtt a két térdemen…

Csupán egy ember (ha kérdeznéd, ki vagyok).
Csak kósza álmok, mit egykor majd rád hagyok.
(Ennyi az élet is, ostoba álomkép.)
Tudom, hogy kellene többet is adnom még…
Nézd, ez vagyok én… így gyűlölj vagy így szeress!
De bocsátsd meg, ha nem vagyok tökéletes!

Csak azt az építményt tekintem háznak,
miben nem félnek és soha nem fáznak,
ami befogad bölcsőt és koporsót,
hol elsők azok, kik kívül utolsók.

Narancssárga sásliliom búsan hajtja a fejét
Elvesztettem egy jó testvért
Sírj, csak sírj narancssárga sásliliom
Nincs már senki a világon
Aki engem megvigasztaljon

Nyíljál, nyíljál narancssárga sásliliom sokáig
Emléked elkísér a sírig
Búbánatom nincs, aki megértse
Hullik könnyem, a fájdalom itt lakik a szívemben

Ragaszkodás, meg a súlytalan „szeretlek”,
éles tőr, mi megöli lelkemet.
Tudod a boldogság nálam mást jelent,
az én örömöm, még harmóniát nem teremt.
De ha repülsz csillagok közt énvelem
és az érzésből adsz vissza énnekem,
vagy csapongsz köröttem, mint egy denevér,
könnyedén. Ez mindennél többet ér!

/Vincze Viktória. /

Ígéretem teljesítem megint jelentkezem
Ismét van egy szép emlékem
Sakkozni tanít a mamám
Ennek örülök igazán

Ne szólj meg senkit, ha komor az arca!
Nem tudhatod, milyen az ő életharca.
A lélek nagy titok; csupa kódolt rejtjel.
Vajon a komorság milyen titkot rejt el?

Ő sem fiatal már, hosszú utat járt be.
Életútja során sebesült a lelke.
Élete folyamán megtörik az ember,
Olyan törtté válik, mint a tilolt kender.

Csönd-csillagok ösvényén
a Hold lépdel halkan,

Harmincöt éve szombat volt –
kis falunk álmosan lusta,
a hőséggel két ház dacolt,
s két kedves, felbolydult utca.

Amíg az ember szelleme nem lankad,
Amíg a szívéből hő érzelem fakad,
Amíg lantot pendít a nemes gondolat,
És míg Isten kegyét hálálja hódolat,
Addig örülj!

Míg gyönyörködni tudsz a csalogány dalában,
Gyönyörűséget lelsz egy madár tollában,
Míg lelkesedni tudsz és tenni a Honért,
Küzdeni tudsz az igazságért, jogért,
Addig örülj!

“kereslek túl a lehetetlenen kutatlak arcom közelében”
Pethes Mária: Új legendák
(adaptáció)