Olyan vagy nekem,
mint egy látomás,
egy szerelmes édes álmodás!
Olyan vagy nekem
mint az esőcsepp,
mely az arcomról a keblemre pereg!!
Olyan vagy nekem,
mint a nyári szellő,
mely lágyan, puhán körbeölel!
Olyan vagy nekem,
mint az édes szőlő,
mely ízével elvarázsol!
Olyan vagy nekem,
mint hajnali égbolt,

Egyszer én is voltam ifjú és titán...
Táncot jártam a gerendán,
Futottam a széllel versenyezve,
Kacagtam a naptól, boldog volt a lelkem.

Dolgoztam sokat, vidám lélekkel,
Aratáskor versenyeztem az idősebbekkel.
Tiszteletet azt mindig megadtam nekik,
Mert bennük volt a tudás és a hit.

Tegnap még sok tervem volt mára,
mára úgy múlt el, mintha sosem lett volna.

Az órák úgy telnek reggel óta,
mintha egy perc nem hatvan másodperc volna.

Lassan pereg az idő, tettre nem csábít,
képzeletem egyedül, ami most számít.

A föld is lassul, lusta és nem mozdul,
szökőmásodperc kell ide, hogy valami induljon.

Most érik a finom kék szilva,
vettem is a piacon kapva-kapva,
a két kezem válogatta,
lekvárt főzök belőle ma!
Finom ízű, lében gazdag,
édes, mint a méz,
ebből lesz majd télen
finom édesség!
Sűrű lekvár lett belőle,
ízlik neki minden cseppje!
Üvegekbe raktam szépen,
most már mind a dunsztban pihen!

Végre eleredt az eső,
az éltető!
Augusztus van, és rég
esett már az eső,
kiszáradt az erdő, a mező!
Odalett a termés,
minden elszáradt,
az emberek esőért imádkoznak!
Esik az áztató záporeső,
a növények mohón isszák
az éltető nedűt!
Lemossa a port a fák, bokrok,
virágok leveleiről,
az utcák kövezetéről,

Cselekedni népemért, 
szolgálni hazámat,
saját érdekért

Madár száll a távolban,
szárnya alatt dalol a szél,
a hegyek fölött, felhők között
messze hívja a távoli ég.

Repül egyre feljebb,
hol a nap sugara fénylik,
lent a föld csak apró pont,
fenn a kékség végtelene nyílik.

Szabad madár, merre szállsz,
milyen tájat láthatsz,
viszed a szél üzenetét,
és visszahozod, ha várnak?

Aranyló búza kalásza,
jövő kenyerünk záloga,
augusztus idusa,
malmok áldása!

Új kenyér ünnepe,
fontos eledele,
népünk erénye,
holnapunk reménye!

Búzából lisztet,
lisztből kenyeret,
kenyérből étket,
étekből lesz az élet!

Új kenyér ünnepe,
kenyér megszentelése,
kenyér megszelése
népünk büszkesége!

Narancssárga liliom búsan hajtja a fejét,
Elvesztettem egy jó testvért.
Sírj, csak sírj, narancssárga liliom,
Nincs már senki a világon,
Aki engem megvigasztaljon.

Nyíljál, nyíljál narancssárga liliom sokáig,
Emléked elkísér a sírig.
Búbánatom nincs, aki megértse,
Hullik könnyem, a fájdalom itt lakik a szívemben.

Hited ne veszítsd el soha,
ha tudod az okot,
az élet miért mostoha,
hitedben gondolkozz.
 
És tegyél ellene bölcsen,
lelki nyugalommal,
a te családi körödben,
baráti csoportban.
 
Költő fegyvere a jó toll,
írd le mindenkinek,
miért ég földön a pokol,
és pusztulhat minden.
 
Segítsd ezt megállítani,

Ha a húr elpattan
a lelkünk hárfáján,
szívünket bú marja
minden dobbanásnál.
 
Csukjuk szempillánkat,
nyugalmat keressünk,
lelki szem, mit láthat,
csak arra figyeljünk.
 
Fehér felhők tánca
égi zenét hallat,
lelkünknek hárfája
új húrokat kaphat.
 
Vele legszebb zene
oldja szív bánatát,

Egyszer elmegyek majd, mint nyár az őszbe,
mint halk madárdal a völgybe,
mint aranyfényű nap a tóval,
s elalszik bennem minden régi óhaj.

Elmegyek, mint titkos levél a széllel,
mit az élet írt láthatatlan kézzel,
de itt maradok, mint régi emlék,
mint egy csillag, mi a szívedben ég.

Ha valóban magam lennék
Nyári mezőn virágoznék
Halványkék lepkévé válnék
Alkonyatkor hozzád szállnék
Párkányodon megpihennék
Billegetném szárnyaimat
Rejtegetném mosolyomat
Úgy várnám, hogy észrevegyél
Ujjhegyedre fölemeljél
Szépségemben gyönyörködjél
Kedves szóval becézgessél

Forró levegő
indul már az aratás -,
sehol egy felhő

Péter, Pál napja
az aratás kezdete -
izzasztó meleg

Az aranysárga
búzakalász lepereg -,
áldott kenyerünk

2026. augusztus 14.

TM

Ha a sors egyszer azt hozná, hogy elfelejtenélek,
Ne feledd, szívemben őrzöm tovább emlékeinket.
Ha arcodat nem ismerném fel többé,
Ne keseredj el, szívemben őrzöm én.

Ne hallgass a szóra, mi ajkamat elhagyja,
Szívem dobbanása lesz válasz a számodra.
Tudom, hogy nehéz lehet nekem és neked,
Soha ne szemeddel néz, szívedben láss engem.