Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Vers

Marjai László

Ellopott percek

Rovatok: 
Vers

 

Őrülten szeretném tűzben égő 
vad szerelmed,
vagy a kriptát téli fagyban, hol 
a halottak énekelnek.

Súgj a fülembe egy szép dallamot,
hogy hiányzom,
mindig, ha nem vagy ott,
s nyújtózz még az ágyamon.

Marjai László

A hajnal éneke

Rovatok: 
Vers

Jő a hajnal, és csendesül az énekem, 
de itt hagytad a párnán az illatod nekem,
Kel a Nap, beragyog a szobám ablakán,
de nem gyógyít, inkább olyan sarlatán.

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Nem a mesterkélt

Rovatok: 
Vers

Nem a mesterkélt hatalom
Hanem az Isteni Igazság
Szent pompája kell
Mert a virágzás szeretetét
S annak gyümölcsét
Úgy mint a napfényt
Nem lehet nem szabad
Profitot termelő
Árucikké tenni
Ne a hamis gagyisággal
Bűvöljük el a kóklerré tett
Hipnotizált médium tömeget
Az nem lehet hogy
Több fény jusson a

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Megint csak

Rovatok: 
Vers

Este volt ültem a Duna – parton
Néztem az ezüstszürke hullámokról elszálló
Zsonglőrködő tajték – higany- fényeket
Hallgattam a Margit – szigetről
Átlopódzó harmonika suhogó hangját
És eszembe jutott az üres zseben
Ami miatt itt ragadtam
Egy ónszürke lapos bazaltkövön
Megint csak álmodoztam
Hogy te meg én hallgatva a zenét

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Elmerengve

Rovatok: 
Vers
Teremtőnek hálát adok,
Gondolataim szabadok.
Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Városligetben

Rovatok: 
Vers

Városligeti tónak hangulata,
Emlékeztet egy nyári vasárnapra.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Születésnapra emlékezve

Rovatok: 
Vers

/Édesapám: 111. éves lenne, Erdős György/1908.08.08. Maglóca/

Nem tudom, kinek, mit jelent e dátum?
Nekem ünnep a szívemben.
Imával gondolok rád
Édesapám, téged soha nem feledve.

Az évek száguldó vonatként szállnak tova,
Te az én szívemben vagy bezárva.
Mindig látom mosolygó arcodat,
Gyermekeid felé kitárt, óvó karodat.

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Te légy a szitakötőm

Rovatok: 
Vers

Te légy a szitakötőm
Mintha vasalt betonból
Gátat dobtál volna
A szerelemes szívemre
Oly lassú a rozsdásodása
Ám még azután is erős
Testem lüktetése fogdádban
Fájdalmas és kín
Tán átpréselődik a szívemből
Egy - egy szeretet buborék
Fényben színes pillangók melyek
Igazgyöngyként hullanak eléd
Nem kellene légkalapács

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Mámorködben megszédülten

Rovatok: 
Vers

Mámorködben megszédülten
Dallamoktól részegülten
A szerelem édes csőrével
Etetgettél lágyan engem

Szellő ölelésben éden hangulat
Érzékenyen a tisztaszivárvány
Hattyúnyakad féltőn tekergőn
Rám tapadt hallgatag szeretőn

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Jászberényi Nagyboldogasszony templom /szonett/

Rovatok: 
Vers
E templom a jász emberek szent helye,
Fenn a toronyban a harangja szól.
Emberek ünneplőben betérnek,
Orgona hangja zeng fel a karzatról.

Szószékről a pap hirdeti az igét,
Ablakon átszűrődő fénysugár
Melegíti az emberek szívét,

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Huszár hídnál

Rovatok: 
Vers
Hídon állva Jászberényben,
A Zagyva vizét szemlélem.
Észrevétlen, lassan folyik,
A felszínen nem is látszik.

Partján házak sorakoznak
Piros tetők, fehér falak.
A vízparti zöld terület,
Enyhíti a nagy meleget.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Augusztus

Rovatok: 
Vers

Augusztus a nyárnak utolsó hónapja,
tele van tűzdelve sok jeles napokra,
Nagyasszonyunk Mária mennybe menetele,
István Királyunk, Alkotmány, kenyér ünnepe.

Csendít a harang, zúgva-bongva hívogat,
Isten házába hol imába feszül gondolat,
az a falat kenyér mit kezembe veszek,
min munkáltak azon sok szorgos kezek.

barnajozsefne
barnajozsefne képe

Virágzó kaktuszok

Rovatok: 
Vers

Szép kaktuszok között folyt vígan sétám,
egyiken megakadt szemem, szép látvány.
Gondoltam, meglepem az unokámat,
belépett ő, szúrósok táborába.

Jelképes összeg, vettem "zsákbamacskát",
lám itt a főnyeremény, a nemjóját!
Választhattam szúrósat, vagy pozsgásat,
kedvemre az előbbit levadásztam.

Mezei István
Mezei István képe

A ravatal békéje

Rovatok: 
Vers

Édesapám sírjánál
Mezei István

Harminc éve már e kő Apám sírja,
kora és neve keményen bevésve,
most megállok egy röpke pillanatra,
 hogy emlékezzek szeretetére. 

Bénít minket a ravatal békéje,
megszeppent félelem, néha pár csepp könny,
ennyi marad az életünk végére,
utána feledés, és szürke közöny.

barnajozsefne
barnajozsefne képe

Örökké szerelem

Rovatok: 
Vers

Szivárvány, eső utáni vágya,
nap ölelő, színes palettája.
Holdat hívó ragyogó csillagok,
égi rózsák, mámoros illatok.
 
Az élet körforgása örökre, 
nap érlelte, szerelem gyümölcse.
Egybe olvadók, egymást imádók,
a szerelemtől vakon szikrázók. 
 
Ég, s föld örökre összetartozó,
madarak hangja ajándékozó.

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Értünk a híd

Rovatok: 
Vers

Emlékszel
Amikor a nyelvünkből
Kialakult az első híd
Átáramlott rajta a világ
Átment rajta
Helyet cserélt a testünk
A híd túloldalán
A mennyország várt
Közöttünk a mederben
Éden csillogott
Szerelemhullámok
Mosták a partot
A test és a lélek édene
Virágzott vérhevesen
Mint gyepen a pipitér
Két szemünk

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Málnaköd bíborában

Rovatok: 
Vers

Először nem értettem
A reszkető mosolyodat
S mikor félénken átöleltél
Akkor éreztem én leszek
Az első csodás éjszakád
Tested vitorla lett
A tavasz tengeren
Vártad a nagy szelet
Elillanni gyorsan
Mert benned pangott a félelem
Pedig tudtad ezen az éjszakán
Még szellő sem lesz
Becsuktad a szemedet

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Nem bírom tovább /akrosztichon/

Rovatok: 
Vers
N- incs összekötve, darabokra hullott,
E- l szabadult, futott merre látott.
M - íg ilyen agysejtekkel viaskodok,
B - ús komoran ülök, csak merengek,
Í - gy tudom tovább már nem élhetek.
Marjai László

Az utolsó szerelem

Rovatok: 
Vers

Mily gyönyörű volt az első szerelem,
Könnyedség, félszegség, néha játék,
S mint egy pillangó röpködni szertelen, 
De ilyen virágot ma már úgy sem találnék.

Marjai László

Pusztító színdarab

Rovatok: 
Vers

Hogy szeret az erőshöz tartozni, 
az ember gyengesége az,
még akkor is, ha sokkal többet
bánt, mint oltalmaz.

Míg egyre több az erőszakos kaszt,
de csak a félelem, mi összetartja azt.

Hisz az élet ma nem több, 
mint ócska díszfalak,
és sokan tapsolnak is hozzá,
mert jó a színdarab.

Oldalak