k 11/17/26
Kovácsné Lívia
Miért hiányzik úgy
a hangod,
a szó mely nekem szól!
Miért hiányzik úgy
a két szemed,
mely fénylő csillag
énnekem!
Miért hiányzik úgy
a csókod,
mely mint méz édesíti
a perceket!
Miért hiányzik úgy
a kezed érintése,
mely vàgyat ébreszt
reszkető szívemben!
Miért hiányzik úgy
az ölelésed,
|
Volt idő, mikor más voltam,
szememben fény ragyogott,
hittem sok szép ígéretben,
és a holnap mosolygott.
Könnyebb volt a léptem,
nem nyomta vállam annyi év,
nevetésem szabadon szállt,
szívemben élt a büszke hév.
Hol van a régi énem,
ki mert álmodni nagyot,
ki a könnyek mögött is,
mindig reményt kutatott?
|
Álmomban újra láttam,
fiatal volt és szép,
sétáltunk a poros úton,
felettünk kék volt az ég.
Kézenfogva bandukoltunk,
néha lerakta a kosarat,
adott pogácsát, vagy almát,
és megsimogatta hajamat.
Nagyon sütött a nap,
por szállt az út fölött,
a forró levegő remegett,
és fejemre kendőt kötött.
|
Felhők mögé bújik a hold,
már csak a farkasok üvöltését várom,
novemberi ködös estén,
míg a kihalt utcákat járom.
Cipőm hangosan kopog,
csendet tör a hangja,
házak rejtett szegletében,
duplán visszaadja.
Mögöttem a hold,
előttem egy álomkép,
lelkem mélyén őrzök,
sok régi emléket még.
|
és megint itt volt, a félelem gyötör
kínoz sok éjjel, az álmomba betör
átfogja derekam, s én lebénulok
kiáltanék, nem tudok, elnémulok
hangom elvész a sötét, néma csöndben
rémisztő árnyak lengnek körülöttem
lábam nehéz, béklyó összeszorítja
egész testemet verejték borítja
|
h 11/16/26
Bíróné Marton V...
Ősz a híres színkeverő,
új színt festett éjjel,
sűrű ködből nem meglepő,
zúzmara lett reggel.
A vízcseppek átváltoztak
hófehér szikrákká,
egész tájat beburkolta,
fagy csípte világgá.
Az autók óvatosan
haladnak az úton,
téli gumi vigyáz mostan,
senki meg ne csússzon.
Gyönyörű a fehér fasor
|
h 11/16/26
Kovácsné Lívia
Emlékszel még,
mikor a kezem a kezedhez ért,
egy villámcsapás a testünkőn
szaladt szét.
Emlékszel még, felettünk kék volt az ég,
s a szívem gyorsabban vert,
ez tény.
Emlékszel még, szemünkben megcsillant a fény,
ez adott új reményt.
Emlékszel még,
oly jó volt érezni,
hogy izzik a lég,
s miénk lesz a messzeség.
|
v 11/15/26
Kovácsné Lívia
Ma gyönyörű szép őszi nap volt,
az égen pár bárányfelhő kóborolt.
Avar borította a csupasszá vált fák ölét,
s mi boldog mosollyal hallgattuk
a fákról lehulló levelek lágy neszét.
A fák sokszínű sárgás, barnás,
vöröses levelein megcsillan a fény
az őszi napsütésben.
Sétáltunk meghitten kéz a kézben,
életünknek ebben a szép fejezetében,
|
v 11/15/26
Bíróné Marton V...
A teliholdnak ezüstszín a fénye,
hidat emelt Balaton vizére.
Olyan, mint a szerelmi frigy, mely hamis,
nem ad meleget, világít mégis.
A tópartról zeneszó áthallatszik,
hídon tündérlányok tánca látszik.
A felhők odafenn ritmust váltanak,
holdsugaraknak nagy helyet adnak.
Mire nagy lett a csend kora hajnalban,
|
Az ember annyi mindent eltemet,
hogy lassan maga is sírhellyé lehet,
mosoly mögé rejti bánatát,
közben keresi elveszett önmagát.
Nem történik semmi, csak múlnak a napok,
a tegnapokból lesznek holnapok,
a lába hová viszi, nem tudja,
hiányzik valami, és nincs nyugta.
|
Ma nem történt semmi.
Vagy talán minden megtörtént,
csak rossz sorrendben.
A csend nem szólt,
így a hallgatás nem válaszolt,
én pedig valahol,
két gondolat között
magamat adom.
|
p 11/13/26
Kovácsné Lívia
A remény minket éltetett,
hogy nem múlt minden el,
a mi hajónk még nem ment el.
Ó, drága pillanat,
melyben e szikra kipattant,
szívünkben lobbant a láng,
és újra izzott a tűz,
éledt a vágy.
Szerelmünk újra él,
erősebb, mint rég.
Szebb lett a világ,
ezek a tények,
nem vesztek el a remények!
2023. június 11.
|
cs 11/12/26
Kovácsné Lívia
Hiába minden,
gyorsan szállnak az évek.
Azt hittem, elsírtam már minden könnyet,
de csak jönnek, jönnek,
megfakult életünk tovább pörög.
Könnytől ázik arcom,
üveges tekintettel révedek a semmibe.
Ködfátyolos reggelek, hideg nappalok,
jeges éjszakák, kihűlt ágyadban vacog
a remény már.
Kedves melegségre vágysz, puha érintésre,
|
cs 11/12/26
Pitter Györgyné
Várj idő, ne hagyj itt,
ha elszállsz, jövőmet viszed magaddal,
mennyit késlekedtem, halogattam,
vagy figyelembe sem vettelek,
előtted tettem le voksomat,
nélküled döntöttem el életemet.
|
cs 11/12/26
Pitter Györgyné
Lila köntösbe bújt az aranyló alkony,
egy hajó messze jár, túl a láthatáron.
Korlátjának dőlve egy magányos lányka...
csalódás szívében, tövis bánatában.
Hajából virágát mély tengerbe dobta,
küzdött a rózsaszál, kijutott a partra.
2026. november 10.
TM
|
sze 11/11/26
Bíróné Marton V...
Várbazárban, sátor alatt,
Borkóstolót most tartanak.
Pont ráérünk a Jóskával,
Kóstolgatunk pohárkával.
Jaj, de finom ez a fehér,
Jóska ebből üveggel kér.
Dugó kiszáll a nyitáskor,
Hová esett? Öl vagy három.
Addig-addig ízlelgettük,
Míg végül kiürítettük.
Tudtuk, a sok öl és mérgez,
|
sze 11/11/26
Kovácsné Lívia
Elvadult ez a mai világ,
nincs szeretet már, csak durvaság.
Őszülő fejemmel gyermek lettem újra,
szeretetre éhes, drága Édesanyám,
merre vitt a lépted?
Tudom, nem lehetsz itt a földi létben,
fentről vigyázod minden léptem.
Csillagok közt jársz, odafönt az égen,
Te ragyogsz rám a legszebben,
ha leszállt az éjjel.
|
Van egy ajtó, mit senki sem lát,
mögötte őrzöd lelked titkát.
Ezer érzés, megannyi álom,
hozzád vezet minden kívánságom.
A szemed mélyén csillagok égnek,
s a csendes percek rólad mesélnek.
Nem kérek mást, csak egyetlen esélyt,
hogy megismerjem szívedben a reményt.
|
k 11/10/26
Kovácsné Lívia
Érted kiált a nappal
s az éj,
a vadul lángoló, izzó szenvedély.
Érted kél fel a nap,
s jő az éjszaka,
vágyunk összeforr, ha szól a
tücskök szerenádja,
libben az enyhe szellő, arcunkat
símogatja,
oly jó a karodba bújni,
ha hív a vágy szava.
Öledbe rejtőzök, mint reszkető őzike,
s Te féltőn két karoddal védsz,
|
k 11/10/26
Dáma Lovag Erdő...
Köszöntelek fiam születésnapod reggelén,
Veled köszöntött rám az öröm és a fény.
Boldogság is eljött hozzám,
Mely velem maradt életem során.
Köszöntelek, drága, jó gyermekem,
Idős napjaim is melletted tengetem.
A Te jó szíved rám vigyáz,
|