Százszor megköszönöm az Istennek,
hogy vagy nekem!
Szebbé tetted az életem!
Minden este érted mondok egy imát,
hogy maradj velem,
míg a testemből elszáll a lelkem!
Szeretlek, míg dobog a szívem,
boldogságom te vagy nekem.
Szeretlek édesem.

2023. december 7.

Nézem az ablakból a hóesést ma,
átkarol a szíved lüktető sóhaja.
Elmentél,
ígérted, sietsz vissza hozzám,
itt állok és jöttöd várom.
Oly messzire repül a vágy,
gondolatban itt vagy már,
átölel majd féltőn a két karod,
ugye, édesem, Te is akarod?
Verseket olvasunk,
ölelkezve hallgatunk,

Ha sirató vagy, sok szája görbülésbe kezd.
Apró síró hang jászolból válasz.
Légy győztes, kegyelem, földi alázat.

Kicsi karácsony. Át kell élned a könnycsepp
gyenge hatalmát láthatatlanul,
amíg más mindent kényszer nélkül megtanul.

Hóha hó, hóha hó,
mindjárt itt a Télapó!
A zsákja dugig teli,
benne sok-sok játék,
sok-sok finom csoki.
Minden gyermek
nagyon várja,
cipőcskéjét tisztán
az ablakba rakja!

Készül a Mikulás,
Vizsgálgatja zsákját,
Az angyalok jó erősre varrták?
Sok ajándékot gyorsan rakják.

Gondosan elkészül,
Megnézi a szánját,
Szarvasok is az indulást
Türelmetlenül várják.

Ők is szeretnének
Nagy útra kelni,
Minden jó gyerekhez
Idejében megérkezni.

Úton van a Mikulás,
szánját húzza Rudolf, a szarvas már.
Mesés ajándékkal megrakva a csodás szán,
Mikulás a hosszú úton vigyáz rá.
Holle anyó megrázta a dunyháját,
elénk tárja a világ csodáját,
fehér hó lepi be a tájat majd,
mikor a Télapó szánjával erre halad!
A kiscipők, csizmák szépen sorban,
mind kirakva az ablakokban!

Mikor a csend eltakarja az ablakod,
Nincs öröm, nincs várakozás.
Egyedül gyújtod meg az első gyertyát,
S egyedül mondod el az imát.

Mintha osonva várna rád a gonosz,
S elhalványul minden körülötted,
Eltakarja a csend s a magány,
Hit, szeretet, béke, remény csak ábránd.

Hull a fehér hó
gyerekeknek nagy öröm
égből ajándék

2023. november 30.

Kell a puha leheletfinom ölelés, pár lágy kedves szó,
egy édes csók, cuppanó, boldogító, bódító!
Kell az összebújás,
a halk suttogás,
az érzéki simogatás.
Kell a vidámság,
a kacagás,
a gondtalan kéz kézbe fogva sétálás.
Kell, hogy boldogok legyünk,
hogy bánatunkat, fájdalmunkat feledjük,
hogy feltételek nélküli együtt legyünk,

December reggelén
Hópihék hulltak,
A kismadár egy kopasz ágról
Szomorúan szólalt!

- "Tél, tél s hópihék!
Amerre csak néznék,
Szemembe ütköznek
A hópelyhecskék."

-" Ejnye, no!
Nem tehetünk róla!
Hó nélkül a tél
Milyen tél is volna?!"

Fájó könnyeimmel
Öntözöm a nyarat,
Kitépi testemből
Lelkemet szavad.

Miként, ha voltál,
Ma már nem lészen,
Eleven sebek
Égetnek egészben.

Könnyűim voltak
Csókok, édesek,
Ölelő karjaid
Temettek egészen.

Parázsba mártott
Csillogó két szemed,
De tudom, vége...
El többé... Nem érlek.

Uram, te láttál engem csupaszon,
mikor világra jöttem,
Óvó kezed éreztem, ott volt felettem.
Láttál botladozva, mint kóstoltam a létet,
Te voltál és anyám, ki igazából féltett.
Láttál, mint pelyhedző állal vártam a szerelmet,
Mikor csalódtam, azt a buta gyötrelmet.
Láttál büszke, beképzelt felnőtté válni,

Volt egy nyár,
egy csodálatos nyár,
azt hittük, sosem lesz vége már,
de jött az ősz, és ködfátylát borította ránk,
s mi viszavágytunk a nyárba,
mely felénk két karját kitárta.
Gyere és ölelj édesem újra át,
oly finoman, oly puhán,
mint lágy, nyári szellő érinti hajnalban
a harmatcseppet a még szunnyadó virágok szirmán.

Ha elcsendesülnek az árnyak,
egyedül sírnak a megvetett ágyak,
s a csillagok ezüst fénye az utat mutatja,
merre menjen a szegény, kivert kutya.
Hideg szél fúj , s a pucérra vetkőzött fák fáznak,
pedig ők szebb napokat láttak!
Ágaikon nincs már egy levélke sem,
mind lesodorta a viharos téli szél,

Veled vagyok minden éjjel,
átölellek szenvedéllyel.
Mint egy szentet,
úgy szeretlek,
tudom, veled örökre boldog lehetek!

Szívem a szíveden,
ez a szerelmes éden,
lüktet a vérem,
szerelmedet kérem,
s te megadod nékem,
itt vagy vélem,
ezt reméltem,
ebben reménykedtem!

Leesett az első hó,
ó, de jó,
örül az öreg szánķó,
hejhó!
Végre neki is jut egy szó,
megmutathatja, milyen csuda jó,
hogy csúszik ma a friss hó.
Unokát szánkózni vitte nagyapó,
csúszott boldogan a vén szánkó!
Az unoka is kacagott,
hejhó,
a szánkó is boldog volt,
ez jó.
Sajnos csak egy délelőtt tartott