Luca napja van ma
Gyertek tündérlányok!
Készülnek a banyák,
de  ti ne hagyjátok!
Szent Gellért hegyén lesz
a boszorkányszombat.
Éjfélkor pedig majd
ellopják a Holdat.

Az ősz mosolya sokszor oly hamis,
bár hull a levél, de még süt a Nap is,
ködösek a reggelek,
a virradattal együtt
én is később kelek.

Október színeket festett ősz közepére,
egyszerre több szint is minden levélre,
vöröset meg barnát,
hagyott rajta zöldet,
festett hozzá sárgát.

Mi felöltöztetjük szívünket
Ünnepeljük adventi ünnepet
Jézus születése öröm ünnep
Nagynak és kis gyermeknek

Fenn az égen ragyogott a fény
Jézus megszületését hirdetvén
S mutatta a szegényeknek,
s királyoknak is az utat,
Jászolban megtalálják Megváltójukat

Aranyvasárnapon mit vegyek Neked,
Szívednek jegét mivel oldhatom fel,
Üresedő zsebek, tétova kezek,
A dömpingvásárlás ide most nem kell,

Egyre sűrűbb bennem a fojtott hallgatás,
Attól félek, hogy kitör, nagyot kiáltok,
Sodor, eltemet e féktelen robbanás,
Ha leomlanak a helyi Olimposzok,

575575

A múló idő. Emlékszem Kolozsváron
gurult egy labda Kiütötte a
kezéből a katona s elvitték őket.

Azóta gyertya gyúlt, még fénye erősen
világítana nem veszik észre.
pedig a fény mögött a labda ott gurul.

Háborgó tenger voltam...

Én nem kértem tőled, világ, hogy megbocsáss!
De mégis bocsáttassék meg minden bűnöm!
Lelkemben fellegek, szívemben álmodás,
Kiknek nem mértek boldogságból, csak szűkön.

Hangtalan lépked a hóban,
meg-megáll, figyel, kutat

Rég nem fáj a korbács, vérzését is bírom,
már kívánom, s kórom lett, hogy nincsen kínom,
hogy munkától a karomon duzzadó erek,
Oh! Mily erő! Mindent nektek köszönhetek!

Áll egy fenyő egymagában
Szép formás minden ága
Ki lesz aki rá gondol, s megtalálja?
Hazaviszi öröm ünnepre várva?

Angyal száll le megcsodálja
De szépen megnőttél!
Imádkozom, hogy karácsonykor
A gyerekeknek örömet szerezzél!

Ezt a dalt Ő küldte nekem,videóra szerkesztve-
Kiss Irma: Örök Barátság (Dalszöveg)

Fehér galamb száll fen az égen
Gyöngéd szíve megérintett engem
Rideg sivár volt mindig az életem
De Ő szeretetet hozott nekem

Mosolygós arccal bíbor fénnyel
Közelítette gyöngéden szívem
Napsugárban, esőben, szivárványban
Szárnyai alatt védelmezett engem

Elteszem a rímeket egy fiókba
kicsit kopott komódomba-diófa

Ezt a szégyent, oh, ezt a bűnt! 
Én azt sem tudtam, hogy ez eltűnt.
Szóval Palik László visszatér,
(mert tavaly hideg volt a tél)
hogy könnyeket ejtsen le a hóra,
kellőképpen emlékezve Anikóra!