v 07/13/25
Dáma Lovag Erdő...
Az élet könyve sok-sok lapból áll!
Lapozgatom, lapok száma vége felé jár!
Ó, eltűnt, szép gyermekévek!
Felhőtlen napok, csíntevések!
Volt esteli, hajnali csalogányszó,
Mezítlábas porban futó, daloló!
Gondtalan évek hosszú sora,
Öröm és vidámság szállt velünk tova.
|
v 07/13/25
Dáma Lovag Erdő...
Elnyíltak már a rózsák kertemben,
Piros, fehér, sárga színben.
Kacag a napsugár,
Boldogan dalol a madár
Napsugár köszöntőt, itt a nyár...
Elnyíltak már a rózsáim,
Egy, kettő még virít, vihar tépte.
Erős napsugár szirmaik perzselte,
|
Mivé leszünk, ha elfogy az erő,
ha újat gyűjteni nincs már idő,
ha a szív csak csendben dobban,
és a lélek már nem moccan?
Álmaink porrá foszlanak,
hogy fényként messze szálljanak,
csak emlék lesz, ami valaha élt,
vagy új útra lel, amit nem remélt?
|
szo 07/12/25
Dáma Lovag Erdő...
Szegedről indultam az emlékpark felé,
Szívem egyre gyorsabban vert,
Árpád vezért lássam, alig vártam.
Fényt terveztem oda,
Ahol nagyobb fényt láttam.
Árpád szobor előtt főt hajtottam.
Tiszteletem Árpád vezérnek megadtam,
Láthattam e szent helyet, boldog voltam.
|
p 07/11/25
Kovácsné Lívia
Itt vagy a szívemben,
a szépet nem feledem,
a boldogságom Te vagy nekem!
A csodát, mit tőled kaptam, féltőn őrzöm,
hisz ez az én örömöm!
Templomi csendben érted imádkozom,
tiszta szívvel hozzád vágyakozom!
Őrzöm az illatod, mint rózsa a szirmaiban lévő illatot,
őrzöm a mosolyod, mely feledhetetlen,
és mindig magával ragad engemet!
|
Talán minden eldöntetett,
mikor a lélek beköltözött,
és választottunk születést,
nem kényszert, s nem büntetést.
Őseink szavát hordozzuk,
álmainkban újra hozzuk,
tudásuk ott él szívünkben,
vérünkben és a hitünkben.
A lélek célja nem titok,
minden érzés benne lobog,
vágyban, fényben, fájdalomban,
nyugalomban, viharokban.
|
Az éj csöndjén túl, hol nincsen szó,
álmok közt jár egy hajó,
lelkem evez benne hangtalan,
és kérdés visszhangzik számtalan.
Sorsunk vajon el van döntve,
életünknek minden perce,
kész tervekkel születtünk,
tervezett a küzdelmünk?
|
Amikor a nyári szabadság közeleg,
A hét utolsó napja szinte rád nevet.
Az óra is gyorsabban halad,
Indulhatsz, vár rád a sok kaland.
A kettő hetet ügyesen használd ki,
Pihenjél, töltődjél, a hámból rúgjál ki.
Munkádat felejtsed, nevess és dalolj,
Erdőben sétálj, a csend lelkedbe hatol.
A vén fát öleld át, madár dalát hallgasd,
|
Lelkem csendes, békés, mély álomban ringott,
mikor eljött ő: sötét szárnyú, gonosz lény,
nem angyal, de démon - véremből kortyintott,
surrant, mint egy tolvaj, és frászt hozva belém.
|
sze 07/09/25
Dáma Lovag Erdő...
Elmentél Szegedre, szólított a régi ház.
Jó osztálytárs, hű barát.
Elmentél gyermekeid után,
Hogy a szeretet tovább éljen velük ezután.
Sok kis emlék, ami ölel bennetek,
Melengeti, őrzi szívetek.
Házat, amit magad építettél,
Körbeveszi a természet, jó barát, s hű kutyád.
|
sze 07/09/25
Kovácsné Lívia
Júliusi nap
a tikkasztó hőségben
szomjazik a föld
Beborult az ég
mennydörgés és jégeső
lehűlt levegő
Szakad az eső
júliusi viharok
hűvös az idő
Fáradt napsütés
borús felhős nappalok
fázós július
Július van most
lesz még forró napsütés
hőségből elég
2025. július 9.
TM
|
tükör előtt Böske
illegeti magát
úgy véli, üdvöske
s csodálja alkatát
ruhája rafinált
egy kissé borzadály
a párja felkiált:
úristen, papagáj!
2025. július 9.
|
k 07/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Messze, messze
Nyugati szelek szárnyán
Repültem veletek képzelet útján
Oda, hol tűz a nap,
Régi múlt felett töpreng a gondolat:
Királyok völgye, piramisok,
Évezredek titka, sok
Homok dűnét alkot a szél,
Titkokat, s a múltról mesél.
|
h 07/07/25
Kovácsné Lívia
Ezen a forró nyári éjszakán
szerelmes szívem csak rád várt.
Szenvedélyesen ölelj most át,
érzem szíved gyorsuló dobbanását!
Egy ilyen fülledt nyári éjszakán
szerelmes szívem te is érzed tán.
Mindenem neked adom,
szerelmedet én cserébe
tőled kapom.
Tudom, Te is szeretsz oly régóta már,
nem voltál boldogabb soha talán!
|
v 07/06/25
Bíróné Marton V...
Kaktusz olyan különleges virág,
versírásra kedvet ad, inspirál.
Tüske szúr, mint kit látni sem kíván,
de mit szívből ad, szeretetvirág.
Szára nincs, a vastag törzs táplálja,
hetekig a párkány díszvirága.
Rózsaszínnek színárnyalatával,
kelyhéből néz sárga bibe bája.
Házi cica, ha mellette pihen,
|
v 07/06/25
Dáma Lovag Erdő...
Születésnapod közeleg,
Gondolataim sorban gyűlnek.
Mit is írjak kedves, szép emléket neked?
Közös, szép emlékekre emlékezek.
|
Szavak nélküli kapuban állok,
vén fák ágai suttognak,
a nap fénye köztük átragyog,
ősi titkokkal biztatnak.
A tűz körül megáll a világ,
lelkem lángjai fellobbannak,
a szikrák vigyáznak rám,
s én követem ősi utamat.
|
Történt egyszer, nem is oly rég,
Hogy az égen új csillag kélt.
Felragyogott, visszatérő,
Csillag élete ismétlődő.
Erőt gyűjt, hát halványodik,
Egy év múlva, a sötét égen,
Kitörése fényesedjen.
Nyári égbolt alatt vándor,
Szemed gyönyörködjön látványától.
TM
|
Csendmanó hintán ring ide-oda,
holdfényből fonta kis sapkáját.
Nem szól, csak dúdol, nincs zenebona,
majd becsukja lassan ablakát.
Piheg a ház, az ágyban a párna,
bújik a csend hűs paplan alá.
Szuszog az este, halványul árnya,
csillag sem fénylik, nem csacsog már.
|
Mit kérnék, ha lehetne, pontosan nem tudom,
de magam előtt ezt látom, ha szemem behunyom,
hogy szeretnék békét, szép új világot,
egymás mellett jól megférő, sok boldog országot.
Az öregek nevető gyerekeknek mesélnek,
és nem gyűlnek felettük sötét fellegek,
a földön nem lenne más, csak örömkönny,
és mindenki szép ruhába öltözzön.
|