Mintha 
két Nap lenne az égen,
türkiz színét bontja a táj, 
lila madarak szállnak,

Mosolygós felhőkön
szél fuvolázik, 
Nap fénye ring a faágakon,

Egy angyal vágtat hófehér paripán,
az égen túl 
láthatlan világ ragyog. 

Csöndes éjnek
csillagfényén
elringat az álom,
 

Mert minden ami szép, 
belülről fakad, aranyló
fényét árasztja felénk a Nap.

-Rajzolj az égre egy arany fát,
színezd zöldre az eget,
öleld át a mindenséget
mint egy gyermeket.
 

Csönd csöndjén
fák sóhaját őrzi a reggeli érintés.
Fényekben fürdik a tó.

Sejtelmes a táj,
fátyolos fényeiben
csönd röppen

Holdfény kertek illatában...

Erdő szélén, erdő mélyén...

Nem akarok mást mint a tejúton biciklizni,
kapura lőni a Holdat,
a csillagok dalát szélbe fonni
iránymutatónak.

Virágszirmok kék egén
aranyszínű nap ragyog,

Piros szalagot
fűzött hajába a szél,
fehér virágok közt
szaladt

A felhők rejtekében
Ég-tiszta tavak.
Csobbanó kékben kelnek
a napsugarak.
Madarak röptét festi
a szél a tájra.

Fényekre bontom a tájat,
hó csillan minden ágon,
zúzmarás szél bóbiskol,
az Ég szalad át a határon.

Eső csillan, illat árad,
fényt rajzol a szivárványnak.

Eresz alatt fecske fészkel,
fényt röptet egy kis bogár,
szembe néz a szél az éggel

Mikor az illat formát ölt,
szirmok borítják a tájat