Csupán  három
egem maradt, 
de minden színükben 
mosoly ragyog.

Palacsintába töltött 
tavaszi napokkal 
kecsegtet a holnap
ananászos csirke
száll a tányér felett

Valami vidám verset kéne írni,
hogy kacagjon tőle az ég is,
vagy csak szaladni a széllel,
ha valami másra vágyom mégis.

Napfény fürdik az égen,
fodros felhő játszik,
nyuszi szalad a réten,
szellő kacarászik.

Piros pozsgás gyermek arcon
ott ragyog minden tisztaság.

Ezerkilencászhetvenötben születtem
Tiszaföldváron, 
gyermekkorom kis részét
ott éltem meg.

Tavaszi fények zuhatagában
kis patak csobban, ébred a táj.
Ébredő tájon madárka dalol,
madárka dallal vár a határ.

Egymásba kapaszkodó faágak
lombos árnyékában pihenő
fuvallat

Most úgy vagyok, 
hogy nem vagyok,
csak akkor keress,
ha fénybe olvadok.

Itt a tavasz, itt a tavasz,
bújócskázik az ég alatt,
ébred a föld minden útja,
a dalokat szellő fújja.

Hideg még a táj,
minden fa vacog,
hajnali fényekben,
a szél még dadog,

Almafa virága
néz a napsugárra,
napsugárra
ha néz,
piros pozsgás
lesz az ég.

A dőlt betűs rész Kingámé  :) én elkeztem és ő folytatta  :) Szóval ez egy anya lánya versike :)

Kutyakölykök nyüszítenek,
fáznak most a télben,
fagy csípi az orruk hegyét,
nap sem süt az égen.

Lassan szétroncsolódik
bennem a líra,
velem zuhan minden.

Ablakomon hagyta a tél
jégvirág- üzenetét...

Kettő dinnye,
meg egy tök,
sárga lett,
három görög.

Zeng a táj, zeng a táj,
csengő- bongó a határ.