Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Ne engedd magadhoz közel

Rovatok: 
Vers

Ki nem gyógyítja, de feltépi sebedet,
fordulj el tőle, és magadhoz ne engedd,
legyél  szelíd szírt, melyre a büszke sas száll,
csak szorító szíved szavára hallgassál,
hagyd, hogy simogasson a semmi lágy selyme,
árnyék nem telepszik ott fenn a lelkedre,
ha mégis kínoz a csended hallgatása,
figyelj a csillagok szép, okos, útjára,

Mezei István
Mezei István képe

Most és mindörökké

Rovatok: 
Vers

Pislog a gyertyaláng

Mennyi remény és terv vallott itt kudarcot,
de fénylő Nap felé fordultak az arcok,
mert a vágy, akarat és az életösztön,
bennünk tovább maradt most és mindörökkön.

Mezei István
Mezei István képe

A ravatal békéje

Rovatok: 
Vers

Édesapám sírjánál
Mezei István

Harminc éve már e kő Apám sírja,
kora és neve keményen bevésve,
most megállok egy röpke pillanatra,
 hogy emlékezzek szeretetére. 

Bénít minket a ravatal békéje,
megszeppent félelem, néha pár csepp könny,
ennyi marad az életünk végére,
utána feledés, és szürke közöny.

Mezei István
Mezei István képe

Menvén az andocsi búcsúba

Rovatok: 
Történelem

Mezei István gyermekkori zarándoklata

Mezei István
Mezei István képe

Az öreg oroszlán ereje

Rovatok: 
Vers

Gyáva voltam ifjan, izmosan, erősen,
most, hogy már semmit sem veszíthetek,
nem tart vissza kétely, gátlás, félelem,
feltárom gyengeségem  előttetek.

Mert könnyű élni szeretni frissen, üdén,
és fáradtan, megtörve mindez mily nehéz,
de régi önmagamat vissza nem kérném,
még tisztán látok mindent, nem remeg a kéz.

Mezei István
Mezei István képe

Szonett-pár Faludy Györgyhöz

Rovatok: 
Vers

Mezei István

 Szomorkásan: 52.

 Ha elhagyott a feledékeny Isten,
vasbányász rabok verseid szavalták
fejből, szobáid lettek sötét tárnák,
és nem jött senki, hogy rajtad segítsen.

 Villonon, ékes Shakespeare-en
merengtél, párizsi rablót és szajhát
örökítettél meg, és tilalomfát
vágtál ki, merészebb nálad ma sincsen.

Mezei István
Mezei István képe

Július esti teraszán

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Mert mindenkinek jár még, Uram

Rovatok: 
Vers

Az idő kútja feneketlen és mély,
mindenkinek jár egy utolsó esély,
a test megfárad, és a lélek kiég,
az élet vízéből nem lehet elég.

Megvívtuk már a csatánkat, a harcot,
fürödjenek fényben megfáradt arcok,
egy nap, egy hónap, talán pár rövid év,
nyílt tengeren járunk, messze még a rév.

Mezei István
Mezei István képe

Csak arról szólhatok

Rovatok: 
Vers

Csak arról szólhatok
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Mikor elszáll az áhitat

Rovatok: 
Egyéb

Az ihlet elszállt, a pünkösdi áhítat szertefoszlott

Mezei István
Mezei István képe

Az éj menedéke

Rovatok: 
Vers

Forró nap után az éj menedéke
marad mikor az emlék az emlékbe
ölelkezve egy nagy éber álommá
olvad mintha a mindenség hallgatná
hogy sistereg forr az agy a gondolat
mely csak senyved az ólom párák alatt
kitárul felettem a csillagos tér
már egyre rozogább a Göncöl szekér
az ember míg él keresi az utat

Mezei István
Mezei István képe

Valaki kopog

Rovatok: 
Vers

A megjött életem várt évszaka,
valaki kopog az ablakomon
éjszak, vár az ásó és kapa
majd reggel, ez lett hát az én sorsom.

Már felállok, hogy tán odamenjek,
mert akár asztalos, vagy lakatos
 lehettem volna, de öreg üveg,
a sorsom önmagamba foncsoroz.

Mezei István
Mezei István képe

A milliárdosok forradalma

Rovatok: 
Vers

Jézust vagy Barabást, Butter oder Kanonen, azaz vajat vagy ágyút akartok

Mezei István
Mezei István képe

Gyávaságom a bátorságom

Rovatok: 
Vers

 

Amikor átvágtam a város piacán
az éjben, a gyávábbik énem szólt hozzám.
Lehajtottam fejem, és fülem befogtam,
de csak suttogott hozzám lidérces, vén múzsám.

 

Mezei István
Mezei István képe

E magyr Bábel alatt

Rovatok: 
Vers

 

Akár tört lázmérőből higanycseppek 
barátok, meghitt szerelmek családok
gurulnak messze, szerteszét freccsennek.
Mérgezi az embert és kapcsolatot
az értetlenség és a ránk mért végzet,
a szívükön, nyelvükön ül már az átok.

 

Mezei István
Mezei István képe

Hogy fogy az időnk

Rovatok: 
Vers

Fényed árnyéka vagyok
Szonett: 96.

Már fényed követő árnyéka vagyok,
éveim súlyától megöregedtem,
gyorsul a szívverés, lassul a testem,
Neked most is ragyog Napod, csillagod.

Sebesen futó, illanó pillanatok,
teszek-veszek, de megtréfál a jelen,
 múltat feledni nékem lehetetlen,
mi volt rég mellékes, vagy a döntő ok.

Mezei István
Mezei István képe

Szabadíts meg a gonosztól..!

Rovatok: 
Vers

Hetven év imája
Prózavers

Mezei István
Mezei István képe

Séta a rengetegbe

Rovatok: 
Vers

 

Egy sárgult fénykép került a kezembe,
Anyám, Apám sétált a rengetegbe,
Vagy csak a szélén üdén, fiatalon,
Mit remélhettek, tudni sosem fogom.

Lépések, mosoly és gyengéd kézfogás,
Ölelés, csók, hatás és ellenhatás,
Majd vad évtizedek szakadtak rájuk,
Gyűrött és tépett lett szűzi ruhájuk.

Mezei István
Mezei István képe

Arra ébredtem, hogy...

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Tán még várnak valahol

Rovatok: 
Vers

Talán valahol még engem is várnak,
hol letehetem ólomsúly málhámat,
előtte halkan, illendőn kopogok,
nekem fénylenek a karcolt ablakok.
Magamnak már magam vagyok az élmény,
illanó fény e sötét erdő mélyén,
kopott az ingem, és rojtos a gallér,
csézámra pattanok, mit egy gavallér.
Majd hunyorogva a Napba nevetek,

Oldalak