Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Aranyvasárnapon

Rovatok: 
Vers

Aranyvasárnapon mit vegyek Neked,
Szívednek jegét mivel oldhatom fel,
Üresedő zsebek, tétova kezek,
A dömpingvásárlás ide most nem kell,

Mezei István
Mezei István képe

Attól tartok...

Rovatok: 
Vers

Egyre sűrűbb bennem a fojtott hallgatás,
Attól félek, hogy kitör, nagyot kiáltok,
Sodor, eltemet e féktelen robbanás,
Ha leomlanak a helyi Olimposzok,

Mezei István
Mezei István képe

Szabadon szárnyal a gondolat

Rovatok: 
Vers

 

A virágos fény mostanság elkerül,
de a agyamnak tevékeny műhelyében,
valahol a mélyben, ott lenn, legbelül
egy-egy makacs sugár nem huny ki mégsem.
Hiába emelkednek körém a falak,
 szabadon szárnyal messze a gondolat.

Mezei István
Mezei István képe

Megtalálsz

Rovatok: 
Vers

„Emeld fel a követ, megtalálsz,
Vágd ketté a fát, ott leszek. „   Holt- tengeri tekercsek

Mezei István
Mezei István képe

Ideje van a télnek

Rovatok: 
Vers

Itt leltem már honomra a tavak mentén,
most elérkezett a telünknek ideje,
nyugalmamat másutt hasztalan keresném,
a reménnyel együtt itt lesz eltemetve.

Mert ideje van fagynak, hóesésének,
jégkását kever a mólóköz, az öböl.
A napfelkelték is egyre inkább késnek,
a reggel az éjtől fagyhalált örököl.

Mezei István
Mezei István képe

Kora téli szonett

Rovatok: 
Vers

Megdermed a lélek, kőkemény a hant,
Az égbolt mégis ünnepektől csillog,
Suhanó angyalok suttognak titkot,
Bennem is felpendül egy lehangolt lant.

Ott, fenn pompa, fény, de sötétség alant,
Kifakult erdők, ligetek nádasok,
Magam mögött, mint egy árnyék ballagok,
Csak Teremtő talán, ki reám pillant.

Mezei István
Mezei István képe

Novemberi sirató

Rovatok: 
Vers

Télfélő őszikék

Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, könnyezik november,
tépi őket a szél , fakasztja fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.

Ködöt lehel most a gyümölcsösöm felém,
a hervadó málnással együtt zokogok,
már jóval túl az életem szebbik felén
szaladnak előttem az évek, hónapok.

Mezei István
Mezei István képe

Ki lesz szegényebb..

Rovatok: 
Vers

 

Sem  győztes, sem vesztes nem voltam, nem vagyok
Kitártam, de zárok pókhálós ablakot.

Mezei István
Mezei István képe

Légy szép, öregség!

Rovatok: 
Vitacikk

 

Másnak képzeltelek
görnyedt öregség.
Évek akár hulló falevelek,
kiket az árokpart mentén
az idő rég nem hiteget.

Most, hogy már lassan
megfárad bennem az anyag,
engedd, hogy halhassam
bölcs, biztatató szavad,
üthessem még egy kicsit a vasamat.

Mezei István
Mezei István képe

Látogató a múltból

Rovatok: 
Történelem

Nemzeti hajszálér- szűkület

Felhívott a majdnem-miniszter, távoli rokon

Egy ismeretlen hang szólt a telefonba. „Te vagy az, Isti? Emlékszel rám, Béla vagyok, az unokatestvéred, régen találkoztunk. Szeretnék lelátogatni Pamukra, a szülőfalumba. eljönnél velem”.

Mezei István
Mezei István képe

Halottak kertjében

Rovatok: 
Vers

 

Rovatok: 
Publicisztika

    Igaz, hogy rendőreink, akik egyébként a törvényesség és erkölcsünk őrei, cinikus mosollyal a szájukon a bíróságok előtt büntetlenül hamisan tanúskodnak, miután megesküdtek a bibliára, köztársaságra, és az édesanyjuk lelki üdvére, vagy ami épp aktuális, de ne mérgelődjetek, ne mérgezzétek magatok!

Mezei István
Mezei István képe

Nász az ősszel (Szonett)

Rovatok: 
Vers

Szerelmüket a szürke égbolt látja,
Mint a csalfa ősz a nyárral cicázik,
Nászágyúk már a sárga, kopott pázsit,
Takarójuk a rőt avar kabátka.

A ég sóhajt, még szerelemre várva,
Az ősz, ki mindent letiporva csábít,
Megcsillantja a rafinált csodáit,
Odább áll, mikor ráun már a nyárra.

Mezei István
Mezei István képe

Őszies szerenád

Rovatok: 
Vers

Őszire váltott a nyári ég.
A ködben búsuló őszikék
Már a te szemedtől várják,
Idézzék kettőnk ifjúságát.
Mintha már az élet sem kéne,
Se vers, se dal, se a lágy zene,
Még a szomorkás őszi szélben
Is szerelem illatát érzem.
Mert biztos, hogy van még haladék,
Hát a karjaidba omlanék.

Mezei István
Mezei István képe

Önbiztató elégia

Rovatok: 
Vers

 

 

Mezei István
Mezei István képe

A padlássöprés

Rovatok: 
Történelem

Történetek a félmúltból

Ma már nem söprik a falusi házak padlásait a kötelező beszolgáltatás ürügyén, ma egyszerűen  csak elveszik bútorostól, ha valaki adós, hogy aztán elárverezzék, a tulajdonost meg családostól kipenderítik az utcára. Ez semmit nem von le az ötvenes évek tragikumából, abból, ami a falusi parasztságot akkor sújtotta.

Mezei István
Mezei István képe

Ez ám a napirend

Rovatok: 
Vers

A harmattal mosakodom reggel,
megtörölközöm a felhőkkel.
A kávéfőzőm rekedten hörög,
a mánia, rossz szokás már örök.

Mezei István
Mezei István képe

Már üresek mind a szobák

Rovatok: 
Vers

Magadban mindig új kutakat ásol,
néha felfeslenek rejtett rétegek.
Megsárgult képekkel kifakult mából
menekülnél, de sajnos nem lehet,
kifosztott termekben magad keresed.

Mezei István
Mezei István képe

Szerelmem október

Rovatok: 
Vers

Szonett

Fonnyadó bőröd, nekem most is bársony,
Leheveredek zizegő almodra,
Estém a szerelmet Veled álmodja,
Eltakar minket a rőtszínű vászon.

Túlteszünk mi minden gonosz varázson,
Belevágunk egy bús, szélfutta dalba,
Szebb véget az ember mért is akarna,
Mert összebújunk, hogyha jő az alkony.

Oldalak