Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Ez ám a napirend

Rovatok: 
Vers

A harmattal mosakodom reggel,
megtörölközöm a felhőkkel.
A kávéfőzőm rekedten hörög,
a mánia, rossz szokás már örök.

Mezei István
Mezei István képe

Már üresek mind a szobák

Rovatok: 
Vers

Magadban mindig új kutakat ásol,
néha felfeslenek rejtett rétegek.
Megsárgult képekkel kifakult mából
menekülnél, de sajnos nem lehet,
kifosztott termekben magad keresed.

Mezei István
Mezei István képe

Szerelmem október

Rovatok: 
Vers

Szonett

Fonnyadó bőröd, nekem most is bársony,
Leheveredek zizegő almodra,
Estém a szerelmet Veled álmodja,
Eltakar minket a rőtszínű vászon.

Túlteszünk mi minden gonosz varázson,
Belevágunk egy bús, szélfutta dalba,
Szebb véget az ember mért is akarna,
Mert összebújunk, hogyha jő az alkony.

Mezei István
Mezei István képe

Sorsom szekerén döcögve

Rovatok: 
Vers

 

Tallián Tamás Tamásnak, Barátomnak ajánlom e verset

Mezei István
Mezei István képe

Nagyapám bakaruhában

Rovatok: 
Vitacikk

Nagyapám fényképe került kezembe,
bátran, felheccelve indult csatába,
Ferenc Jóskának nyalka katonája,
a virtus sodorta és nem az eszme.

Az Isonzóból életét mentette, 

Mezei István
Mezei István képe

Az idő pórázán

Rovatok: 
Vers

„Az én nagy lázadásaim”
 

Mezei István
Mezei István képe

A koldus kutyája

Rovatok: 
Vers

„ Korcsosult, koldus sors kutyája vagyok,
Kivertek, elűztek meleg otthonomból,
Az éhség a társam, és koplaló napok,
Hiába álmodok szép, velős csontokról.

Mezei István
Mezei István képe

Már vonatra szállt..

Rovatok: 
Vers

Már vonatra szállt…
Mezei István

Éjféli vonatra szállt megváltva jegyét,
Bár láthatatlan, tölgyek és jegenyék
Mélyen a földig hajolnak előtte,
Útja nem vezet semmilyen jövőbe,
Nincs megálló, állomás, nincs megtorpanás
Benne, csak elmúlhatatlan elmúlás.

Mezei István
Mezei István képe

Mennyei királyságom...

Rovatok: 
Vers

Mennyei királyságom e szegény köztársaság
 

Mezei István
Mezei István képe

Nem kért örökség

Rovatok: 
Vers

 

Anyám a virágok közt harmatot járta,
Apám hidakon át bátrak közt lépkedett,
Anyám nyitott szívével várt a csodára,
amíg Apám csak titkolta a vétkeket.

Mezei István
Mezei István képe

Meddő vitánk

Rovatok: 
Vers

Meddő vitánk
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Mondd meg Uram miért

Rovatok: 
Vers

Mondd meg Uram miért
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Ki tilthatja meg nekem..

Rovatok: 
Vitacikk

Dacos szonett
 

Ki tiltja meg nekem, mint írom versem,
Hallgassanak sorvadt hitek, izmusok,
Felkent mágusok hiába papoltok,
Gondjaim hogyan kell rímekbe szednem.

Nem látok jelet, se földön, se égen,
Hazugság tengerén hullámzó szitok,
Jégszilánkból szikrát, tüzet csiholok,
Világok vibrálnak zárt börtönömben.

Mezei István
Mezei István képe

Kihűlő csillagom

Rovatok: 
Vitacikk

 

Most már hosszabb, nyúlik az éjszaka,
Néma a Tejút, porszem sem vagyok,
Galaxisomnak nincs egy jó szava
Hozzám, zárva az égi ablakok.

A hiányt betölti sötét anyag,
Kigyúl pár haldokló meteor,
Az Isten lezser, mondhatnám hanyag,
Nem látja, hogy bennem még élet forr.

Mezei István
Mezei István képe

A magány ars poetikája

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

A szegénység bölcsebbé tesz

Rovatok: 
Vers

/Önvigasztaló szonett/

Üres a zsebed, de szabad a szíved,
Nem mész fejjel neki kemény falaknak,
Örülsz annak a kevés jó falatnak,
Amit szerény sorsod elébed vetett.

Nem húznak mocsárba mohón a kezek,
Bankok és uzsorások fel nem falnak,
A mérték, türelem melletted vannak,
Szűk, de élhető a feszített keret.

Mezei István
Mezei István képe

Az örök hullám

Rovatok: 
Vers

Iszom a Nap fényét magamba mélyen
Egy homokra vetett kopott nyugágyban
Fanyar idő ízét a számban érzem
Hullámok mossák a partokat lágyan
Élnek és nyüzsögnek új medret ásnak
Az évezredek torlódnak keverten
A víz új partokat rakott magának
Hullám hullámon az emlékezetben

Oldalak