Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Még ha

Rovatok: 
Vers

A 23-as zsoltár parafrázisa
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Apasági kereset karóval

Rovatok: 
Egyéb

Avagy a cigánytábor menetele a tanácsházra, igazságért

Prológus

Mezei István
Mezei István képe

Fátylat ránk

Rovatok: 
Vers

 

A tiszta vízfolyás, hogyan lett zavarossá,
mint fordulhat ellenünk a legszebb szándék,
ha nem szólnak hozzánk, már az is ajándék,
most már fátylat rá.

 Volt szavunk, nem tett boldoggá, szabaddá,
 láthatatlan napfogyatkozás és árnyak
széttépték a fényt télies homálynak,
mért, csak Isten tudná.

Mezei István
Mezei István képe

Majd gondolj vissza rám

Rovatok: 
Vers

Szonett

Ha a tűz kialszik, salak és korom
marad utána, romlik memóriád,
és hordod te is az öregség szagát,
kívánom néked, érd meg az én korom.

Ránc pókja ül majd gyönyörű arcodon,
 tetteid kísérik ügyetlen hibák,
szívedet bénítja a hálátlanság,
 keserűbb lesz az édes élet-álom.

Mezei István
Mezei István képe

A lélek alkímiája

Rovatok: 
Vers

Nem vágytam másra csak Balatoniára
most lenn a fagyott árnyak völgyében járok
mást képet nyújt nekem lelkem vegykonyhája
madár- menedék pár be nem fagyott árok
 nyaraim partjára törnek sarki átkok

Mezei István
Mezei István képe

Örök januárjaim

Rovatok: 
Vers

Micsoda telek úsznak havas múltunkban,
mily forró nászok, mily mélyfekete gyászok,
de a hidegben, a fagyban is élet van,
januárokban is fogantatást látok.

Száz, kétszáz éve is így csikorgott a hó,
én is gyermek vagyok egykori telekben,
siklik, és csilingel a szán, vágtat a ló,
és a nevetésed mily nagyon szerettem.

Mezei István
Mezei István képe

Morzejel-foszlányok

Rovatok: 
Vers

Pandémiából
Ünneprontó üzenet
Mezei István

 Hazámból Pandémiába toloncoltak
kerülöm környékét piacnak és boltnak
nem kívánom sorsom élőnek sem holtnak
hozzám az angyalok csak néha kopognak

Mezei István
Mezei István képe

Konténerkeringő

Rovatok: 
Vers

Kiss Antal barátom halálára

 

Már papírt és szemetet görget, fúj a szél,
a néma gyász bolyong a kihalt ház körül,
a csend, a hallgatás most magáért beszél,
a bánat megtelik, azután kiürül.
Oda lett a haszon, dicsőség, a siker,
szomszédba osont egy ormótlan konténer.

Mezei István
Mezei István képe

Az ősz hőse

Rovatok: 
Vers

Makacs az élet akár a platánlevél
rászánva magát kapaszkodó harcra
majd hosszú léte ítéli kudarcra
tört száraz ágon csüngve bármit is remél

a szívének szárnyain süvít már a szél
bazaltos szószékek gránit oltárok
felől beteljesül az örök átok
letépi kis testét a kíméletlen tél

Mezei István
Mezei István képe

Inkább sehová

Rovatok: 
Vers

Egy vers, egy könyv ezer újabbhoz vezet,
 írások halmaza nem rongyos lomtár,
zárva előttem a siker övezet,
ki nem cserél mundért, az mindig így jár.
Nem álltam be hamisan hízelgőnek,
most írni tanít az analfabéta,
nem gurult előttem a piros szőnyeg,
nem szalutáltam se jobbra, se balra.
A kapcsolati tőke kamatozik,

Mezei István
Mezei István képe

Don Quijote örök

Rovatok: 
Vers

 

Graham Greene: Monsignor Quijote ihletésére
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Októberi sóhaj

Rovatok: 
Vers

Nyugtat a csend a patakparton
a világ zaját nem hallgatom
nyírfáim hulló levelének
zizegése ünnepi ének
fáradt dobhártya menedéke
a hangok nem törnek kerékbe
töröm a diót és a fejem,
vaddisznó konda kertemben
a remete élet nem sivár
ha az ember csak vadakat vár
vakondtúrás nekem a metró
elandalít a rozsdás retro 

Mezei István
Mezei István képe

Hetvennégy év így, vagy úgy

Rovatok: 
Vers

Szonett: n + 74

A mennyország friss tejét kéjjel iszom
hajnalban a világ vidám kakukkja    
ébreszt a szeretet bársonya barna
mosolyog reám az áldott irgalom

a bőség szaruja délceg vállamon
aperitif nektár ebédre manna
füttyös nótáimat mindenki hallja
őket hamisan is büszkén vállalom

Mezei István
Mezei István képe

Kifosztott perselyek

Rovatok: 
Publicisztika

Pátosz nélkül csak úgy, mint közönségesen
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Arad október 6.

Rovatok: 
Vers

Mi ezer éve egyedül harcolunk,
míg másoknak adtunk, addig alattunk
rengett a föld, de most ebben a napban
mély, sötét bűn van, megbocsáthatatlan.
Labanc, áruló móc a kozák muszka
halált, áruló kötelet vetett a nyakunkba.
Európa még most is alkudozik,
a magyar vér mindig jól kamatozik.
Őket kinevetve, odavetette

Mezei István
Mezei István képe

A magány anatómiája

Rovatok: 
Vers

 Már jártál itt..

Mezei István
Mezei István képe

A dolgok láncreakciója

Rovatok: 
Vers

Hétköznapi, /vulgáris/ bölcselkedés

Mezei István
Mezei István képe

Maradj, aki vagy

Rovatok: 
Vers

Ha szépen szólsz, a válasz trágárság,
emberséged miatt puhánynak tartanak,
a munkád gyümölcsét leárazzák,
leszólják, te akkor is maradj, aki vagy.

Ha olvasol, vagy írsz, kinevetnek,
segítesz, szegénynek, a rászorultaknak,
zsákmánya leszel tolvaj kezeknek,
ne keseredj meg, maradj olyan, milyen vagy.

Mezei István
Mezei István képe

Köszönöm

Rovatok: 
Vers

Szonett: 106.

Köszönöm erényem erőm hibáim
ocsúdik hajnal altatnak alkonyok
megszülethettem  még mindig itt vagyok
bár tüzem irigyli testvérem Káin

dühöngő gyűlölet harag odakinn
lelkembe hívom a Holdat a Napot
így rőzsehalmom új tüzet foghatott
nem fagyoskodom nem teper le a kín

Oldalak