Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Mint aki a Mérleg jegyében született

Rovatok: 
Vers

Mint aki a Mérleg jegyében született
Mezei István

 

Mezei István
Mezei István képe

Attiláék múzeumában

Rovatok: 
Vers

Most már mindenki szeret Téged
az életed halálod így kerek

 

Mezei István
Mezei István képe

Jöjjetek decemberi éjszakák

Rovatok: 
Vers

 

Jöjjetek sötét, decemberi éjszakák
át néptelen tereken és utcákon,
egy-egy ablakban imbolygó fény, félénk láng
pislogja közeleg már a karácsony.

Ilyenkor vénen újra kisgyerek vagyok,
csomagomat várom és az üdvömet,
már belém fészkelték maguk a csillagok,
körém rakom, mit az év összeszedett.

Mezei István
Mezei István képe

Már százszor megfogadtam

Rovatok: 
Vers

Már nem akarok és mégis újra írok
Csábítanak tollak zizzenek papírok
Illúzió minden hol van az igazság
Sírokban porladnak a legkedvesebb múzsák

Mezei István
Mezei István képe

Próbaidős vagyok örökre

Rovatok: 
Vers

Rég határozatlan próbaidőn vagyok,
bizonytalan jövőm kívülről nézem,
a Nagy Főnök még kivár, nem határozott,
majd mennyi időt hagy, tartogat nékem.

Mezei István
Mezei István képe

Ősz végén, novemberben

Rovatok: 
Vers

Így novemberben, már az ősz végén
még jobban nyomaszt az emberhiány,
most pár kósza napsugár is élmény,
 magány fojtogat, mint gyilkos lián.

Mezei István
Mezei István képe

November rózsája

Rovatok: 
Vers

Ő a nyár utolsó zászlaja
szirmai fáznak a szélben
mintha halkan felsóhajtana
kicsit még hadd égjen éljen

Mezei István
Mezei István képe

Látjátok testvérek

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Uram, adj türelmet

Rovatok: 
Vers

Ó, adj több türelmet, Teremtőm, Uram,
békével cipeljem, ami hátra van,
ne korbácsként verjen pár lusta évem,Ű
nyugalom töltsön el, csak azt kérem.

Mezei István
Mezei István képe

Száműzöm magamból

Rovatok: 
Vers

Száműzöm magamból…

Száműzöm magamból a salakot, mérget,
A haragot, gyűlöletet, bármilyen nehéz,
Hogy egykori énemhez újra visszatérjek,
Mikor enyém volt világ, kerek és egész.

Mezei István
Mezei István képe

Csúcsok, völgykatlanok

Rovatok: 
Vers

Mit éjjel a versembe facsarok,
végtelen gondolatok, kérdések,
lefokozzák a szeles nappalok,
a csúcson is völgykatlanban élek.

Mezei István
Mezei István képe

Az Edmond nyitány

Rovatok: 
Vers

Örökre enyém a Beethoven nyitány,
mely áthullámzik az őszies tereken,
forradalom, lendület, iram és talány,
e silány jelenben pátoszát keresem.

Mezei István
Mezei István képe

Csak néhány pillanat

Rovatok: 
Vers

Nem volt az több, mint néhány szép pillanat,
Magával sodort a makacs múlt idő,
Nélküled kong már a pár percnyi jövő,   
Sírodról lekotrom a jeges havat.

Mezei István
Mezei István képe

Egy sorsvers sorokban

Rovatok: 
Vers

Falaimban már megkötött a mész
Több tételben

Mezei István
Mezei István képe

Nehéz örökség

Rovatok: 
Vers

Nehéz örökség a szeretet,
Az Úr plántálta egykor belém,
Még tán a kezdetek kezdetén,
Sújtja, de jobbítja létemet.

Mezei István
Mezei István képe

Ars poétika 71 évesen

Rovatok: 
Vers

 

Hogy november szürkéje legyen ezüst,
ne maradjon el a reggeli torna,
a pipámból szálljon gyümölcsízű füst,
cinke szálljon nyúlszőr kalapomra,
ezért verset írok, tollat ragadok,
tán nem oly vereteset, mint a nagyok.

Mezei István
Mezei István képe

Míg élek, lesz kutyám

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Egy szívemberhez

Rovatok: 
Egyéb

Adamecz Lászlóhoz

Mezei István
Mezei István képe

Szeptemberi égbolt

Rovatok: 
Vers

Sötétségben, koroméjben
Sem maradok fények nélkül,
kutyámmal kell ténferegnem,
nyári egem lassan kihűl.

Mezei István
Mezei István képe

Vétkem a Vatikán tetején

Rovatok: 
Vers

Műkincsben gazdag, pompás a Vatikán,
és már elfárasztott, áhítatos sétám,
felkaptattam egy szürke kis kőtérre,
mert nagyon hiányzott öreg pipám füstje.

Oldalak