Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Blank Judit
  főszerkesztő-helyettes
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Pünkösdi királyság

Rovatok: 
Vers

Szonett

A lét pünkösdi királyai vagyunk
akár hetven évre, vagy három napra,
miénk a dicsőség csálé kalapja,
sokszor buktatóktól lesántul lovunk.

Lazul fogunk, hiába ősz a hajunk,
dalunk zamata szíveket itatja,
sercen a tollunk, és peng lantunk húrja,
csak énekelünk, ha bele is halunk.

Mezei István
Mezei István képe

A vers tétova bátorsága

Rovatok: 
Vers

Sors borzolta hajjal, ősz gondborostával,
az értelem alig lát, csak gyanít, megsejt,
beletörődök, amit az élet kínál,
feszül bennem az atom, fellüktet a sejt.

Mezei István
Mezei István képe

Költő minden magyar

Rovatok: 
Vers

Ha nem káromkodik, költő minden magyar,
prózában beszél, de mégis dalol, szaval,
elméje csillogó, mire is megy vele,
kezéből már régen kiesett az eke,

Mezei István
Mezei István képe

Számolom a megszámlálhatatlant

Rovatok: 
Vers

Hat vagy hét, de lehet, már nyolcmilliárd,
Egymást taposva tör, nyílik életre,
Nyög a Föld, mert kérge vékony, nem szilárd,
Megroppan súlyunktól talán örökre,

Mezei István
Mezei István képe

Anyák napja ezen a tavaszon

Rovatok: 
Publicisztika

Anyák napjára és minden napra

Írta: Mezei István

Térdeimre ereszkedem előttetek!

Mezei István
Mezei István képe

Rejtsetek el orgonák

Rovatok: 
Vers

Mikor köztetek járok, csak susogjatok
gyengéd szeretetet, empátiát felém,
lassan magam sem értem már,  ki is vagyok
e kitárulkozásban, május elején.

Mezei István
Mezei István képe

Lassan elhallgat bennem

Rovatok: 
Vers

 

Ha volt múzsám, már rég eltemettem,
Fájdalom simogat, mint lágy selymem,
Bizonyosság helyett csak sejtelem,
A dallam lassan elhallgat bennem,
Csendesen ölel át a rejtelem.

Sétálok hullámzó, fűtengeren,
Világom bejárom e szép helyen,
Ami véges is végtelen nekem,
Nem töröm fejem okos verseken,
Úgy is megteszik mások helyettem.

Mezei István
Mezei István képe

Ha lehetne..

Rovatok: 
Vers

Ne legyek olyan mogorva öregember,
Kinek minden tétova, keserű napja,
Mint a fénytelen homályos december,
Csak sötét holnapba, éjbe rohanna.
És bánatát ismétli ezerszer.

Mezei István
Mezei István képe

Virág-hétfő

Rovatok: 
Egyéb

Zokognak, rügyeznek bennem az ünnepek,
és a beteg televény már bolondgombát
hasztalan terem, többé nem lehetek
rossz álom túsza, hiába a spórák.
Örökre húsvét gyermeke maradok
a nagyszombati csodát, remélve, várva,
mielőtt még elnyelnek a mérges habok,
kapaszkodok az isteni szalmaszálba.
Nagyhét van bennem és birtokló ünnepek,

Mezei István
Mezei István képe

A harmadik út

Rovatok: 
Publicisztika

Magányos lovasként a magyar makadámon

Mezei István
Mezei István képe

Temetném bánatom

Rovatok: 
Vers

Az áprilisi földbe mélyre elásom
haragom, bánatom, kicsorbult fegyverem,
letisztítom rút, csatakos csatabárdom,
csak béke jöhet tovább az úton velem.

Mezei István
Mezei István képe

E tavasz szerény ünnepén

Rovatok: 
Vers

Virágzó barackfák között sétálok,
óvatlan rigók a mellemre ülnek,
mint a télben elporladt, holt világok,
sárguló könyvek, felszáradó könnycsepp.

Mezei István
Mezei István képe

Csupasz arcok

Rovatok: 
Vers

Csupasz arcok

m. i.

Csupasz arcok vakolatlan jönnek felém,
nem kell már a szó sem.
Túl az életünk és sorsunk szebbik felén,
arcunk vall és a szem.

Hiába a mosoly, az álnok tettetés,
a való kiül rá.
A leplező máz, igyekezet is kevés.
lélek lett sivárrá.

Mezei István
Mezei István képe

Ha felém nyúl a múlt

Rovatok: 
Vers

Mikor nappalom az éjben elsimul,
az emlékeim, mint kiszáradt kezek
megtépnek, szaggatnak ádázan, vadul,
feledni akarok, el nem engednek.

Mezei István
Mezei István képe

Már megengedhetem..

Rovatok: 
Vers

lázadva, bele törődve…

Már megengedhetem magamnak
hogy végre önmagam maradjak.
Isten, ember keze munkája
együtt bennem ősi mintára.
Vonatra ülök üres zsebbel,
gazdagságomhoz arany nem kell.

Mezei István
Mezei István képe

Mikor már nem leszek..

Rovatok: 
Vers

Szonett 60.

Ne félj, akkor is eljön majd a reggel,
Sugarában fürdet szürke vizeket,
A sötétért mindig mosollyal fizet,
Szeretettel csókol, és lágyan ölel.

Mezei István
Mezei István képe

Az örök szépség

Rovatok: 
Vers

Szonett

Karcsú bokákon azok a lágy pihék,
Ráncos arcon is ifjúságot látok,
Összeomolnak köröttem világok,
A tört tekinteted most is azúrkék.

Mezei István
Mezei István képe

Talán eljött az ideje

Rovatok: 
Vers

Mikor kinyílnak felettem az egek
napfényt meg szellőt szedek gyűjtögetek
mi végre e bősz vita véres csörte
hallgatok az őszig  vagy tán örökre
galambtrágyát hordok nem turbékolok
hallgassatok némán felásott sorok

Mezei István
Mezei István képe

Terápia minden rossz ellen

Rovatok: 
Vers

Sok öröm, nevetés, kevés méreg, pia,
kapcsold fel teleden nyaraknak melegét,
bár a halál ellen nincs gyógymód, terápia,
de azért igyad a szép szót, a jó zenét!

Oldalak