Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Juhászné Bérces Anikó

Juhászné Bérces...

Földanya hava

Rovatok: 
Vers

Pár emberes bátor hónap
véget vet a nyári jónak.
Legelöl jön a szeptember,
batyujában őszi tender.

Iskolába hív a csengő,
harsány hangú, messze zengő.
Tódul is a siserehad,
felidézve a víg nyarat.

Halványodik a Nap fénye,
fecskecsapat indul délre.
Csipkedni kezd az őszi szél,
kék égboltra felhőt kísér.

Juhászné Bérces...

Ősszel

Rovatok: 
Vers
Fészek a póznán,
tátva a szája,
fellegen szárnyal
gólya barátja.
 
Égi, csapatban
indul az útra,
messzi a végcél,
déli a túra.
 
Készül a fecske,
drótra telepszik,
néha cikázik,
szárnyait edzi.
 
Ünnepi öltöny,
Juhászné Bérces...

Perdülj, fordulj

Rovatok: 
Vers

Népi tánc

Harsan a nóta,
szárnyal a dallam,
húzza a prímás,
lelke a dalban.

Büszke legények
kört alakítnak`,
szívek e percben
sorra kinyílnak.

Széki harisnya,
dísze a csizma,
férfias izmok,
képzelet cifra.

Lendül a jobb láb
íve magasba,
készül a másik,
koppan a sarka.

Juhászné Bérces...

Ilona napra

Rovatok: 
Vers

Rózsa, szegfű, viola
Téged köszönt, Ilona.
Szellő súgja szép neved,
Nap az égről rád nevet.

Madárkórus kánonban
azt csicsergi a-mollban,
a legszebb név a tied,
dallamot, verset ihlet.

Ica, Ili, Ilona,
Icu, Ilus és Lonka,
hajnalfény, ha felragyog,
legyen boldog névnapod!

Juhászné Bérces...

Havasi gyopár II.

Rovatok: 
Vers

Kárpátok bércének
igazi szépsége,
kősziklák tövében
megbúvó értéke.

Hófehér csillagarc,
havasi porcelán,
szelíden mosolygó,
ártatlan kisleány.

Szellővel táncolgat
szerelmet álmodván,
napfénynek sugara
bőrének bársonyán.

Látványa elbűvöl,
mindenki csodálja,
amikor rátalál
havasi gyopárra.

Juhászné Bérces...

Őseim földje - Zalatárnok

Rovatok: 
Vers

Nekem szent e hely!
Őseim földje,
Verejtékükkel
Rendre öntözve.

Kenyeret adott
Hálából nékik,
Ők pedig hitték,
Ezért kell élni.

Mígnem egy napon
Új világ köszönt,
S vitte, ami volt,
Odalett a föld!

Közösben minden,
- Ló háta túros -,
Munkaegységért
Kérges kéz húzott.

Juhászné Bérces...

Béklyóban

Rovatok: 
Vers

Vén idő kereke kíméletlen halad,
rögös útján vele történelem szalad.
Embermillióknak szolgaság a sorsa,
reményük sem lehet a szebbre meg jobbra.

Kényszerített eszmék szorítják béklyóba,
ennek megfelelni, ez csupán a dolga.
Bólogatni bőszen, tisztán látni tilos,
propaganda, reklám sok-sok agyat kimos.

Juhászné Bérces...

Kikelet csodája

Rovatok: 
Vers

Magocska kiszökik
tobozok réséből,
pilleként földre száll,
nem riad a téltől.

Rögök közt megbújva
békésen szundikál,
jeges szél fülébe
altatót muzsikál.

Hópihetakaró
a fagytól megóvja,
madárfütty ébreszti
az édes valóra.

Kikelet csodája
erőt ad, növeszti,
fejét a rögökből
peckesen fölszegi.

Juhászné Bérces...

Ígéret hava

Rovatok: 
Vers

 

Ígérted jössz, s itt vagy végre
mindannyiunk örömére.
Oly sok széppel szolgálsz nekünk,
méltán vagy te a kedvencünk.

A természet veled lüktet,
fennköltté lesz minden ünnep.
Lelkem húrján Vivaldi cseng,
faágakon madárdal zeng.

Juhászné Bérces...

Új kenyér hava

Rovatok: 
Vers

Koronája vagy a nyárnak,
az emberek reád várnak.
Telis-tele a kosarad,
értünk fárasztottad magad.

Kemény munka sok gyümölcse,
barack, alma, szilva, körte,
málna, egres, lédús dinnye,
táplálékunk ízes kincse.

Az erdőnek búvó bája
az illatos, szép vargánya.
Összefut a nyál a szájba,
ha az ember végre látja.

Juhászné Bérces...

Rendhagyó húsvét

Rovatok: 
Vers

Minden évben készültünk rá,
ki így, ki úgy - hite szerint.
Készült sonka, piros tojás,
s bokor alján fészek - megint.

Barkacsokron hintáztatott
szelíd szellő hímes tojást,
tágra nyíló tekintettel
kicsi gyermek lelt száz csodát.

Aranyeső, tulipánfa
hajladozott a napfényben,
feltámadt Krisztusról zengett
örömének a miséken.

Juhászné Bérces...

Sátán

Rovatok: 
Vers

Emberarcot öltött,
köztünk él a földön,
terve aljas, bűnös,
kárhozattal töltött.

Mézesmázos szóval
terjeszti tanait,
fennkölten hirdeti
igazként a hamist.

Szétdúl szépet és jót,
mi embernek érték,
ne legyen nyugalom,
felejtsük a békét.

Juhászné Bérces...

Sokkoló

Rovatok: 
Vers

Gyász nyomasztja a lelkünket.
Sorsunk minket miért büntet?
Nagyjaink közt arat halál,
porba sújtja akit talál.

Hétről hétre sokkol gyászhír...
éltest, ifjat mélybe zár sír!
Csillaggá vált példaképek,
s maradnak csak az emlékek.

Juhászné Bérces...

Napisten hava

Rovatok: 
Vers

Oly furcsa vagy mostanában,
feszít a gond vagy a bánat?
Tekinteted borús, hűvös,
úgy viselkedsz, mint ki nyűgös.

Hullámot vet a kedélyed,
szomorú vagy meg szeszélyes.
Felhőszemed tele könnyel,
gyorsan megered a könnyed,

hullik végeláthatatlan,
duzzad földben meg patakban.
Majd hirtelen képed ragyog,
élvezed a fénylő Napot,

Juhászné Bérces...

Fergeteg hava

Rovatok: 
Vers

Csillagos éjszaka
reszket a fagyban,
telihold didereg
megdermedt arccal.

Fergeteg havának
kéznyoma rajtunk,
jeges szél süvítő
dallamát halljuk.

Házikók ablakán
jégvirág nyílik,
ereszen mereven
jégcsap-sor hízik.

Mosolygó hóember
nézi a holdat,
reméli, fagyot ád
az ég is holnap.

Juhászné Bérces...

Áldás hava

Rovatok: 
Vers

Forró napok, tombol a nyár!
Pipacsvért ont a láthatár.
Nap sugarát bőven szórja,
szemét le nem veszi róla

a hűséges napraforgó,
több ily kedves nincs hasonló.
Tányérjába gyűjti fényét,
s maggá lesz az égi érték.

Aranyhajú, dús kalászok
ringva lejtnek` hullámtáncot,
szelíd szellő érintésre,
lágyan dúdolt énekére.

Juhászné Bérces...

Sorsunk ajándéka

Rovatok: 
Vers

Napra nap és évre évek,
Szép volt ifjan látni Téged.
Jó volt együtt lenni Veled,
Tudni azt, hogy van, ki szeret.
Az a rég kimondott igen
Örökre szólt, én azt hiszem!

Juhászné Bérces...

Világjárvány

Rovatok: 
Vers

Száz évenként világjárvány. Véletlen?
Felfogni ezt képtelen az értelem.
Mert úgy érzi, tehetetlen, védtelen,
Uralja a lelkeket a félelem.

Futótűzként terjed szét a világban,
Áldozata bőven van már Kínában.
Igazság vagy riogatás, ki tudja,
Kivédeni ezt az ember nem tudja.

Juhászné Bérces...

Sajnálom

Rovatok: 
Vers

 

Ez már nem az én világom.
Bűnét, szennyét, hogyha látom,
menekülök.
Lelkem kapuját bezárom,
megnyugvást ad a magányom.

2019. szeptember

Juhászné Bérces...

Az ég madarai

Rovatok: 
Vers

A kék égbolt dísze, éke
minden szárnyaló madár,
a látványa elkápráztat,
légörvényben hogyha száll.

Szárnyaláskor nincsen határ,
szabadsága végtelen,
suhanni a szelek szárnyán
csodás lehet - képzelem.

Ragadozó madaraknak
oly éles a látása,
több száz méter magasságból
vadásznak a zsákmányra.

Oldalak