Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Tiszta ölelés

Rovatok: 
Vers

Ma, mikor találkoztunk, átöleltél,
én átöleltelek, majd magával ragadt a kéj,
az a mindent elsöprő szenvedély,
s én nem bírtam magammal, úgy faltalak,
szinte haraptam a mézédes ajkadat,

Marjai László

Az utolsó vacsorán

Rovatok: 
Vers

Meghívtak vacsorára a nagyon jó barátok,
ott volt némi áldás, meg a legsötétebb átok,
(igaz, az utóbbiból több volt, meglehet)
s a „még nem tudják ki vagyok!” emberek.

Marjai László

Régi szép idők

Rovatok: 
Vers

Volt már régi szép idő, nem is egy, s nem három,
ha csúnyán buktam is, a rám kirótt ösvényeket járom,
nehéz a keresztem, de az Isten még el nem hagyott,
már csak egy angyalt ismerek, a többi mind halott,
nem azért mert épp forrón ölel, hanem a tudat,

Marjai László

A hajnalt nem találom

Rovatok: 
Vers

Rossz álmot láttam, szörnyű volt, inkább nyomasztó,
egy irányba menetelt, minden földi halandó,
mintha nem látnák, hova viszi őket az az út,
mi békét rejteget, esetleg nyomort, vagy háborút,

Marjai László

Szeretem, ahogy elköszönsz

Rovatok: 
Vers
Még most is élő-holtan, de boldogan heverek itt.
Neked köszönnöm -az érintésen túl is- volna mit.
Marjai László

Amikor élőt temetnek a holtak

Rovatok: 
Vers

Most itt minden olyan könnyed, lenge,
és szép, mint az ezerszínű lepke,
s a Nap sugarában fürdik minden.
Tudom, mindezt el kellene hinnem.

Marjai László

Ha most nem hív

Rovatok: 
Vers

Fojtó félelmem vallatja a monoton időt,
fogaskerekek kattognak agyamban,
elektromos relék, míg keresem a nőt,
ki fülembe súg..., de már rég hallottam.

Ki miatt elmém tikkadt, mint a sivatag,
nem élteti eső rég, a csókok zápora,
mert rajta lakmározik vajmi sáska had.
Ha most nem hív, ne tegye azt soha!

Marjai László

A legnagyobb erényem

Rovatok: 
Vers

Mert nem ölelsz holnap,
sem holnapután, úgy bánom,
de csókod emlékei a számon,
valahol még ott lapulnak!

Várom, hogy hívj, és mondd:
„úgy érkezem majd, mint a vihar”
mely veled egy őrült táncot akar,
s érintésem villámokat hord!”

Marjai László

Nemzeti hipnózis

Rovatok: 
Vers

Vajon hányszor nyújtottam kezem,
hogy segítsek az elesetteken?
Húztam volna fől barátot, idegent,
míg ők le: "Nézd milyen jó idelent!"

Beteg a világ, s mily sok az áldozat,
olyan ez, mint a fertőző kárhozat:
vaksággal, elmekórral járó tünetek,
miközben ezrével temetik a lelkeket.

Marjai László

Szerelem a boszorkák erdején túl

Rovatok: 
Vers

Ti, csillagos éjt szövő színes álmok,
verejtékes párnáim közt megtaláltok,
hol egy nő kebelén pihen karom,
s ha ismét ver a szívem, őt akarom!

Míg az egész olyan, mint egy mese,
tanakodom, útján menni érdemes-e?
Ha hibázom a király fejem vegye,
ha győzök, enyém lesz lányának a kegye.

Marjai László

Egészen más világ

Rovatok: 
Vers

Hosszú volt az út, míg idáig elértem,
gáncsos, köves, álnok és gyönyörű,
és ha csalfaság volt az én vétkem
az köpött rám, ki sohasem volt hű...

Marjai László

A halhatatlanságot szövők

Rovatok: 
Vers

A hajnal aranya átkúszik a redőny réseken
még csendben álmodik a sötét szobám,
de az köszön, felizzik, táncot jár a testeden,
szívem ismét ver, megmozdulsz, tincsed hajol rám.

Marjai László

Inváziós nemesek

Rovatok: 
Vers

Nemesek, véreim! Védjetek meg minket!
Itt van kardom, élre fent kaszám,
Testemről vér mossa az inget,
Földet öntözzön! Ez az én a hazám!

Marjai László

Ne érints

Rovatok: 
Vers

Engem ne szeress, kérlek ne is érints
Én vagyok a zúzmara, a varázslatos álom,
Mely nélkül a csillogó tél sincs,
Ha olvadok, kincsem eltűnik a sáron.

Marjai László

Sötétkor

Rovatok: 
Vers

Úgy elszaporodtak a puhatestű jellemek,
hogy naggyá nőttek, mint a megvadult boly,
melynek hangyáit eltaposni sem lehet.
Rég vannak, csak épp bujkáltak valahol.

Marjai László

Ölelések őrült dallama

Rovatok: 
Vers

Képzetünk, mint a fellegek,
szállnak vágyaink egén,
melyek tűzvirágot teremnek,
benne lángolsz, veled én
 

Marjai László

A szivárvány fölött

Rovatok: 
Vers

Sötét árnyak, szürke felhők,
nekem már nem ártanak.
Mondd! A szivárvány fölött
még hogy imádjalak?

Budapest 2020-01-10

Marjai László

Egy éj a szerelem tigrisével

Rovatok: 
Vers

Mert ez a mi napunk, s ez oly alkalom,
hogy kávé, pezsgő folyik az asztalon,
míg édes csók mögött az összetört tálak...
Jó lenne, ha ismét megerőszakolnálak?

Marjai László

Ebben a Nőben van valami

Rovatok: 
Vers

Ebben a Nőben van valami,
valami megfoghatatlan, isteni,
vágy és szenvedély, de annyi,
hogy nem győzöm szeretni!

Ez a Nő felborított mindent,
a fizika törvényeit, mi zuhant,
most megállt, vagy tovalibbent,
én felül, míg a felhők alant.

Marjai László

Üstökös porból a csillagok felé

Rovatok: 
Vers

Ugyan már! Honnan is tudhatnák,
a síró, szürke porban vánszorgók,
hogy míg szállunk, mit élünk mi át:
hisz nekik oly távoliak a csillagok,

és lélek nélkül, nem értik a csillogót.

Oldalak