Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Inváziós nemesek

Rovatok: 
Vers

Nemesek, véreim! Védjetek meg minket!
Itt van kardom, élre fent kaszám,
Testemről vér mossa az inget,
Földet öntözzön! Ez az én a hazám!

Marjai László

Ne érints

Rovatok: 
Vers

Engem ne szeress, kérlek ne is érints
Én vagyok a zúzmara, a varázslatos álom,
Mely nélkül a csillogó tél sincs,
Ha olvadok, kincsem eltűnik a sáron.

Marjai László

Sötétkor

Rovatok: 
Vers

Úgy elszaporodtak a puhatestű jellemek,
hogy naggyá nőttek, mint a megvadult boly,
melynek hangyáit eltaposni sem lehet.
Rég vannak, csak épp bujkáltak valahol.

Marjai László

Ölelések őrült dallama

Rovatok: 
Vers

Képzetünk, mint a fellegek,
szállnak vágyaink egén,
melyek tűzvirágot teremnek,
benne lángolsz, veled én
 

Marjai László

A szivárvány fölött

Rovatok: 
Vers

Sötét árnyak, szürke felhők,
nekem már nem ártanak.
Mondd! A szivárvány fölött
még hogy imádjalak?

Budapest 2020-01-10

Marjai László

Egy éj a szerelem tigrisével

Rovatok: 
Vers

Mert ez a mi napunk, s ez oly alkalom,
hogy kávé, pezsgő folyik az asztalon,
míg édes csók mögött az összetört tálak...
Jó lenne, ha ismét megerőszakolnálak?

Marjai László

Ebben a Nőben van valami

Rovatok: 
Vers

Ebben a Nőben van valami,
valami megfoghatatlan, isteni,
vágy és szenvedély, de annyi,
hogy nem győzöm szeretni!

Ez a Nő felborított mindent,
a fizika törvényeit, mi zuhant,
most megállt, vagy tovalibbent,
én felül, míg a felhők alant.

Marjai László

Üstökös porból a csillagok felé

Rovatok: 
Vers

Ugyan már! Honnan is tudhatnák,
a síró, szürke porban vánszorgók,
hogy míg szállunk, mit élünk mi át:
hisz nekik oly távoliak a csillagok,

és lélek nélkül, nem értik a csillogót.

Marjai László

Halhatatlanul

Rovatok: 
Vers

E földi létem minden pillanata
érted van, s lehet, hogy Te értem,
de hogy egyszer valakiért halni
tudnék a sorsnak úgy ígértem,

de ugyan, minek? Hiszen látom,
hogy a nap rád szórja sugarát,
te vagy az élet, s ha elmúlunk is
egyszer, miénk a halhatatlanság!

Budapest 2020-01-01

Marjai László

Túl a reményen

Rovatok: 
Vers

Felhők tornyosulnak, szürkén, bután,
Mert övék a világ holnapután.
A Nap perel velük, ugyan minek?
Ha kell, ha nem, úgyis nyakunkon a hideg!

Aztán számvetés jő, meg a mérleg,
Ki mit köszön e lassan csurgó évnek,
Hogy maga után ki, mit hagyott,
Van ki örül, de van ki köp egy nagyot!

Marjai László

Új évi intelem

Rovatok: 
Vers

Hogy az új évtől mit is kérek?
Nekem már olyan mindegy hova lépek,
hisz a holtak tüzében lassan égek,
és röhögnek a falra festett képek

de legalább szépek

és köszönnek, hogy boldog új évet,
mert minden málna érett
az út menti porban,
de ha megenném, ott feküdnék holtan

mert mind mérgezett

Marjai László

Az idő gyermekei

Rovatok: 
Vers

Az idő fiai most mind sorban állnak,
nevük a sötétség, a bosszú, meg a bánat,
kik aljasul az életemből rabolnának.

Gyorsul az idő, míg változnak a terek.
Ki tudja e világban meddig élhetek,
s e röpke létre majd, hogy emlékezek.

Marjai László

Angyalom szavára

Rovatok: 
Vers

Néha félek, mert a sötét felhők,
egyre vadabbul zavarják az éveket,
de ha vihar készül, hadd érezzek oly erőt,
melynek tüzében benne éghetek!

E pokollá lett világ már nem érdekel,
vele a tolvajok, rabolók ricsaja...
Elfáradtam, szívem össze – vissza ver...
nekem szépen zúgna a tornádók zaja.

Marjai László

Hogy mondjam el

Rovatok: 
Vers

Hogy mondjam el, szeretlek,
hogy ne legyen közhelyes
elcsépelt a szó? Úgy szenvedek,
Mert a fogalmat felhígították
könnyű emberek.
Csak annyit mondok: nélküled
élnem már nem lehet!

Budapest 2019-12-28

Marjai László

Az új papok imái

Rovatok: 
Vers

A szeretet ünnepén manapság az ima,
hogy a papok szájából oly pátoszos a szó,
(meg amit a hívőknek kell hallania)
hogy az „Isten a szegényekhez legyen jó!”

Marjai László

A mi földi nászunk

Rovatok: 
Vers

A sorsunk lett a szárnyalás:
új távlatokat ismerni meg,
ahol nem jön senki más,
mert ez a kettőnk érdeme.

Oly nagy a magasság, hogy
félnem kéne, de élvezem,
s e lángoló tűzben valahogy,
megduplázod életem.

Marjai László

Színarany napok

Rovatok: 
Vers

Mindig és mindig...
beragyogod fénnyel a szobám,
árnyak szaladnak
a szekrény mögé ostobán.

Nincs menekvés,
hagyom, és átadom magam,
mert mihez hozzá érsz,
minden színarany.

Ha elmész, igaz fáj,
és üres vagyok, de nincsen baj,
mert mi marad,
sötétből feltörekvő hajnal!

Marjai László

Inkább csendben maradok

Rovatok: 
Vers

Már nem akarok kiabálni sem,
mert ízetlen homokkal tele a szám,
s hogy hova köpjek, sem keresem,
hisz minden visszahullik rám.

És szépen szólni sem merek,
a szomjazóknak sem hozhatok vizet,
ha már vért isznak az emberek-
Inkább semmit sem viszek.

Marjai László

Angyalérintések

Rovatok: 
Vers

Szeretném átélni a régi szép éveket,
de nem köszönnek vissza. Kutyák csaholnak,
s vérszívók lepik el a kék eget,
valahol tegnap elveszett a holnap.

de mégis hallom az angyal éneket,
messze, bár el kell engedjem a múltat,
ahol még rothadozó énem kéreget,
és a dicsőség angyalai átkarolnak,

Marjai László

Forró szél a ködben

Rovatok: 
Vers

Köd lopakszik a hideg téli esten,
nyelvet ölt rám, a téren átoson,
felkúszik a fán, a lámpatesten...,
majd lassan úrrá lesz a városon.

Tompán figyel a hűvös lámpafény,
s didereg magamban a gondolat
mégis megfogan, mint egy költemény:
hogy egy angyal figyeli a sorsomat.

Oldalak