Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Marjai László

Marjai László

Imám egy új világ előtt

Rovatok: 
Vers

Engem nem hat meg a fondorlat, az ármány,
Sem színpad, sem a mesterkélt találmány,
És bármit diktálhat a pénz uralta érdek,
Vannak még emberek, ha többen is a férgek.

Itt mellettem botorkálnak siketek és vakok,
Míg ott a pókhálóban meglapuló rabok,
S én szólok, intek, mert az elmém ragyog,
De nekik jó így is, s köpnek rám egy nagyot.

Marjai László

Festettem egy asszonyt

Rovatok: 
Vers

Valamikor rég, az álmomban
Festettem egy asszonyt,
Parázs ajakú, selyem bőrére
A haja aranyló tincseket font.
És misztikus, mint az éji fák
Karjaival ölelkező hold.
Oly jó, hogy e képzelet engem,
Hosszú évekre elrabolt.
De valóra vált álom, mert csókja,
Mint tiéd, ugyanilyen volt.

Budapest 2017-10-18

Marjai László

Új időre várok

Rovatok: 
Vers

Számomra e világ lett aljas és idegen,
Nyomasztó, sötét, mint a koporsó fedél,
Akasztók között az út, mi végtelen,
Múló Éden, mit patkánya, mind felél.

Marjai László

Színház utca

Rovatok: 
Vers

A színház utcába ma hogy tódul a nép,
Félretéve minden búját, gondját, baját,
Feledve néha settenkedő félelmét,
Örülhet az, ha ritkán theatronba jár!

Marjai László

A bosszú kapuján túl

Rovatok: 
Vers

Most Hunok törnek át a Nagyfalon.
S a kínai császár kér, könyörög,
Oh, Isten, oltalom, oltalom!
Sok halott, s van, ki vért hörög!

De a haragvó íjászok a húrt,
Csak feszítik, míg könnye hull
Patakban, a leigázott népnek.
Míg ellenükben elégtételt kérnek.

Marjai László

Kutyabűn

Rovatok: 
Vers

Nagy az én bűnöm, és sokszor sújt a vád,
Hol kövekkel dobnak, köpködnek ostobák,
Mint kutyát, mely csahol: „Mit ugat ez itt?”
De nagy kényelmükben észre sem veszik.
Ha baromfiudvarra ráköszön az est,
Az is jelez „Vigyázz Magyar itt a nyest!"

Budapest 2017-10-08

Marjai László

Őszi búcsúszó

Rovatok: 
Vers

A fáradt, őszi szélben integető fák
Tőlük emlékek, s a rozsdabarna lehelet,
Hozzám édes csókjaikat suttogják,
Búcsúszó, de szebb ez, mint a kikelet.

Marjai László

Tükör

Rovatok: 
Vers

Most tolvajok lopakodnak el,
S véres késükön a hold fénye,
Csend, csak a tücsök ciripel.
Kínlódik, ki megússza ezt élve.

Én már rég itt fekszem holtan,
S ha a síromból kelek én
Szirom szüzekkel elraboltam
Kéjelgek a teliholdak éjjelen.

Marjai László

A pártus út

Rovatok: 
Vers

Egyszer egy római, oh, fejébe vette,
Hogy az övé lesz az Eufráteszen túl,
A kelet minden varázslatos kincse,
Bár óva intik, hogy a Pártus ott az úr.

Marjai László

Intelem a pénz papjaihoz

Rovatok: 
Vers

Nem féltek ti ott a pénzek templomába’?
Szép márványok közt, bár retek a lelketek,
Míg folyik a vér, én sírok majd értetek.
Nemsokára jó a számadás órája.

Budapest 2017-09-26

Marjai László

Szavak

Rovatok: 
Vers

Nem akartam mást, csak tudni az igazat,
Hogy miért tilos a kimondott gondolat,
Ha embernek az Isten adta, úgy szabad,
Titok, félelem szorongatja torkomat.

A szavak korlátok, mint némely emberek,
S kiáltják: eretnek, máglyára, máglyára!
Mert Galilei azt mondta a Föld kerek.
Az elmét, mint csomót kötik föl a fára.

Marjai László

Sárkeringő

Rovatok: 
Vers

Folytogat az eső, míg mosolyog a sár,
És a kanyargó őszi szélben táncot jár,
A magányosan álló útszéli gaz,
Neki az idén nem lesz több vigasz,
Csak a rozsda, imbolygó nyárfa zöldje,
Mi a nagy égi szürkeségre törne.

Budapest 2017-09-21

Marjai László

Álmodni még

Rovatok: 
Vers

Álmodni akarok én szépet,
Álmodni akarok, hogy veled,
Ha kell, halok, s a véred,
Ájultan, úgy iszom kebeled.

Marjai László

Egy pillanatnyi csendben

Rovatok: 
Vers

A végtelenbe tűnő csend hulláma
Ringatja el fáradt lelkem
Ez az Éden nyugtat majd,
Ha mindenben megfeleltem.

Marjai László

Dicső papjai a Honnak

Rovatok: 
Vers

Üszkös, kopott házfalakon kavarog a köd,
Fáradt lámpa fényén a sötétség röhög,
A felhőkből némi könnycsepp leszitál,
Halandó vacog, míg egy sóhaj a mennybe száll.

Marjai László

"Rőtülő" szakok

Rovatok: 
Vers

E vad s hosszú forró nyár után,
Hideg ajkú őszi szél dalol,
És játszik egy szürke ház falán,
Lehelete ölelésként átkarol.

Marjai László

Angyalaim hívom

Rovatok: 
Vers

Apró kis szilánkos emlékek hevernek,
Szanaszét, lent a földön: boldogság, csókok,
Meg a többszörösen kódolt intelmek,
A karmák tanítása e létben oly sok.

Marjai László

Utazók

Rovatok: 
Vers

Csak egy éji lepke, mely csókol, simogat,
Az izzó lámpásoknak adva szárnyakat.
Mi szívja vérem, az életemre tör,
Egy angyalból szörnyet festő torztükör,

Marjai László

Szeretni vagy halni

Rovatok: 
Vers

Villámként szöknek az édes, csókos percek,
A siker órái száguldó vonaton,
Míg az idő fáján vasfogú szú perceg,
Majd ágyat szőnek puha avaron,

De vannak kiknek lelkük égő fáklyák,
Ha sötét éj van, mutatják az utat,
A sopánkodók csak életemet lopják,
Szavuk nem ér, mind csak holdvilágot ugat.

Marjai László

Emelj föl

Rovatok: 
Vers

Könnyű esti szélben gyertya fénye vagyok,
Vörös rózsák illatai hozzám érnek,
S hogy elérjem én, olykor meghajolok.
Csak emelj föl, hisz a lábad előtt égek!

Budapest 2017-08-24

Oldalak