Eszembe jutott egy szösszenet az utazásunkból, amit most megosztok veletek.
Útitársamat nevezzük Hajninak, így legalább nem ismeritek fel, kiről is van szó...
Szóval, felszálltunk a vonatra, vagyis, dehogy szálltunk, a madarak meg a pillangók szállnak, kecsesen repkednek, mi pedig bőröndjeinkkel felmásztunk, felvonszoltuk őket.
|
Egy békés, ártatlan hétfő reggelen, amikor a reggeli kakaó még langyos volt, és a pirítós nem égett meg (ez ritkaság Zsombiéknál), egy szigorúan titkos művelet zajlott a gyerekszoba sarkában lévő emeletes ágy alatt. Zsombi, vagyis Z Agent Kocka, a Fülügynökség ifjú ügynöke, épp egy új titkos bázist épített.
|
Dr. Gábor sok mindent látott már a rendelőjében: zokogó gyerekeket, rémült szülőket, tüsszentő nyugdíjasokat, sőt, egyszer egy denevért is, ami valahogy beszökött a szellőzőn. De amit az utóbbi hetekben tapasztalt, arra még az egyetemen sem készítették fel.
|
Egy elegáns, öltönyös, kiskosztümös rendezvényről tartottunk hazafelé barátainkkal. Már esteledett, elkezdett esni az eső, két autóval indultunk, mindegyikben négy személlyel, az elsőt a párom vezette. Ahogy egy kereszteződéshez értünk, a lámpa éppen pirosra váltott.
|
Zsombi, a hatéves kisfiú, komoly küldetésben járt. Egy igazi titkos ügynök volt, legalábbis a képzeletében. Az álneve: Z Agent Kocka. Feladata: elrejteni a lehető legtöbb kincset a lehető legváratlanabb helyeken.
|
A LEGO-kockás incidens után Béla bácsi igazi sztárrá vált a rendelőben. A nővér minden héten mesélte az új pácienseknek, hogy egyszer volt egy bácsi, akiből komplett játszószoba került elő. Béla bácsit pedig csak úgy emlegették: a „LEGO-fülű legenda”.
|
Béla bácsi nyolcvanegy éves volt, de a lelke valahol harminc körül ragadt. Hetente kétszer járt a piacra, vasárnaponként disznóvicceket mesélt a templom előtt, és bár a hallása gyengült, ő ezt szigorúan tagadta.
|
Özvegy Gerberáné Széplaki Aranka gondolt egyet, fogta a szatyrát, amit még a volt férjétől kapott egy vásárban, és elindult a piacra.
Megvárta szépen a buszt, jött is hamar, és felszállt az első ajtón, ahogy illik.
Nem mutatta az igazolványát, hiszen ismerte a sofőrt, és hát látnivaló volt, hogy már jóval nyolcvan fölött jár.
|
A gázolás 11 óra harminckor történt, még jóval ebéd előtt, a küküllői vasúti átjáróban.
Egy intercity vonat levágta egy középkorú férfi mindkét lábát.
|
A féreg éppen hazafelé ment, illetve mászott, amikor az egyik faágról át akart csúszni a másik ágra. Ekkor történt a baj. Beszorult. Éppen arra repült a varjú, aki kárörvendve nézte, amint próbál kiszabadulni a szorult helyzetéből. Fel is kiáltott, miközben egy szomszédos faágra szállt.
|
Már egy hete csak a mamára gondolok
mindig, meg-megállva,
nokedliszaggatóval kezében
ment a konyhába, ment serényen.
Én még őszinte gyermek voltam,
hát hamar azt is elgondoltam,
gyorsan legyen kész mára,
kezdjen bele palacsintába.
|
Karácsonyfa feldíszítve,
terítve az asztal,
Teri néni kendő nélkül,
kiabálva nyargal.
Kocsma előtt áll a Józsi,
csodálkozva nézi,
hova a nagy sietség,
miért fut a néni?
Haja lobog, ahogy robog,
papucsa is csattog,
köténye úgy deréktájon,
futás közben csapkod.
|
Ha valaki kalandot akar, nem kell elutaznia keletre, vagy a dzsungelbe, megteszi azt a magyar vasút is. Ha nem veszed túl komolyan, meg elegendő időt hagysz az útra, akár szórakoztató is lehet. Hát minket jól elszórakoztattak, azt megmondom.
|
Ült a kis tó szélén, és a víz felett röpködő szitakötőket figyelte. Néha brekegett egyet, hogy tudassa a többiekkel, itt vagyok.
|
Éjfélre járt az idő, az óra az ággyal szemben lévő falra akasztva járta monoton lépteit. Zsófi harmadik gyermekével vajúdott a szülőszobában. Nézte az óra mutatóját, számolgatta, hány percenként jönnek a fájások.
|
Gondosan megfésülte fehér szakállát, leporolta sapkáját, köpenyét és felsóhajtott.
|
Hát, tudjátok gyerekek, hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Ez a kislány nagyon szerette a piros színt, ezért mindig piros ruhában mászkált. Még a melltartócskája, meg a bugyikája is piros volt.
Egyszer elhatározta, hogy meglátogatja a farkast, aki az erdőben lakott egy takaros kis barlangban.
|
Amikor levették a polcról és felpróbálták, már érezte, hogy az a kiálló bütyök nyomja puha bőrét.
Ennek ellenére dobozba rakták, majd hosszabb zötykölődés után egy előszobában találta magát.
Rendesen körülnézni sem volt ideje, amikor valaki így szólt.
- Csókolom a talpbetétjét, hát Ön az új partnerem?
|
Dávid bácsi egyszerű ember volt. Ha valaki arra ment, ahol lakott, ezeket hallotta tőle: A varnyak egyék meg ezt a meleget! Gyün az esső! A szemeszőre hétszentit, már megint nem talál be a Riska!
|
Kemény a föld, nehéz a lapát,
próbáljuk meg inkább a kapát,
sok a gyökér, de ásni kell,
izzad a hát, feszül a mell.
Két méter mély, de messze van,
itt vagyok már talpig sárosan,
erre senki, még egy árny sem jár,
készen kell lenni, Pali bácsi vár.
|