Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Körmendi Rita

Ritmike
Ritmike képe

Melinda és Amir

Rovatok: 
Irodalom

Melinda igyekvő, korán érő típusú lány, testvérei közül mindig kitűnt kitartó szorgalma és leleményessége. Egy kisebb város melletti tanyán éltek szüleivel. Csendes szép környezetben. Szépen teltek az iskolás évei, majd elérkezett a tovább tanulási idő, szép szakmát választott magának mivel jó kézügyessége volt a cukrász szakmát szerette volna kitanulni, fel is vették. 

Ritmike
Ritmike képe

Árnyék

Rovatok: 
Vers
Veled születtem, s veled halok,
úgy ébresztenek a hajnalok,
ha nem akarom, akkor is még,
fel a falra rajzolódom rég.
 
Követlek én, ha felkel a fény,
gyakran megláthatsz engem, ez tény,
ott melletted is, vagy mögötted,
és előtted, s akár fölötted.
 
Színes ruhákba nem öltözöm,
Ritmike
Ritmike képe

Nyári holdfényben

Rovatok: 
Vers
A nyári este holdfénye
belenéz a tó tükrébe,
bámészkodva, álmélkodva,
kerek arca mosolyodva.
 
Végigsimítja a tájat,
hegyeket és apró házat,
elszenderedett a világ,
szép álmot sző minden virág.
 
Mesét suttogott a szellő,
elcsendesedett az erdő,
Ritmike
Ritmike képe

Hogyan is felejthetném el?

Rovatok: 
Vers
Emlékszel még arra a napra?
Mikor odaültél mellém a teraszra?
Perzselő nyári szél járta táncát,
nyüzsgő madárraj fújta nászát.
 
Hirtelen zsongott, forgott minden,
annál szebb tán nem is volt éppen,
körülöttünk óriás forgatag,
ezelőtt miért nem láttalak?
 
Ritmike
Ritmike képe

Megbocsájtás

Rovatok: 
Vers
Már sok éve árva lettem,
még fáj, néktek virágot már
csak a sírotokra vittem,
most értetek szól a zsoltár.
 
- Lehajtom fejem.
 
Megsárgult, homályos fotók,
ennyi, mi itt maradt nekem,
és már hiába is sírok,
s hiába nyújtanám kezem.
 
Ritmike
Ritmike képe

Hajnali köd

Rovatok: 
Vers
Hajnali köd szitál,
ereszkedik egyre,
röpke perc invitál,
vele megyek messze.
 
Hasadni látszik már
hajnal kemény burka,
koravén napsugár
ágyába még bújna.
 
Elhagyja a múltat,
s nem sejti a jövőt,
emlékek közt kutat,
siratja az időt.
Ritmike
Ritmike képe

Óda

Rovatok: 
Vers
Lehunyt szemmel megpihenek,
nyomot hagyó évtizedek,
testem vigaszt remélve simul,
szívem zakatol, elmém csitul,
két karom széttárva pihen a
sziklafalon,
gondolatom szállni hagyom, 
szabadon.
 
Ritmust dúdolok a méhhel,
mi épp felettem szállt el.
 
Ritmike
Ritmike képe

Visszatérek

Rovatok: 
Vers
Este megállt a szél, hallgat,
lágyan ringat, és így vallat,
gyengéden simítja lelkem,
ne porladj el a testedben!
 
Ó, úgy szeretnék ott lenni,
és talán egy picit tengni,
hol egy napra nincsen tegnap,
és ahol még nincsen holnap.
 
Nem unszol, kerget az idő,
Ritmike
Ritmike képe

Illatos víz

Rovatok: 
Vers
Megérkezett a kikelet,
a ragyogó nap ébresztget,
kibontotta a szirmokat,
színezi a virágokat.
 
Falu szélén csöpp legényke,
fény ragyog a nagy szemébe',
díszes ruhát öltött mára,
s virágot tűz kalapjába.
 
Cipőcskéjét kifényezi,
jól fésült haja ébeni,
Ritmike
Ritmike képe

Tavaszi zsongás

Rovatok: 
Vers
Tarka réten ezer virág.
Új ruhát öltött a világ,
vágyódik a cseresznyeág,
mint az ébredő ifjúság.
 
Rügyet fakasztó napocska,
csírázik már a magocska,
és a katica napozna,
száll a zümmögő dalocska.
 
Szorgoskodik a méhecske,
s ágakon szerelmes fecske,
Ritmike
Ritmike képe

Csillagpor (Pályázat)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK
Hömpölygő szilánkok útvesztője,
ellepi sebzett lelkemet a törmelék,
óh, csak még egy csókért könyörögne
még a haldokló képzelet a kedvedért.
 
S ha mégis megszánnád ajkam,
hajolnál-e felém?
Vagy csak záport hintenél halkan,
hogy ne szeress újra belém?
 
Ritmike
Ritmike képe

Angyal (Pályázat)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK
Még érzem a tarka rét illatát,
midőn újra éled a kikelet,
még hordoz a szél hűs tenyerén,
s világgá kürtöli jöttödet.
 
Még magához ölelnek dús ágak,
dédelgetnek a bokrok s a lombok, 
remegek, úgy szeretlek téged,
oly boldogság, ha rád gondolok.
 
Nélküled bánatos, könnyező ég,
Ritmike
Ritmike képe

Múzsám csókja (Pályázat)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK
S biz, ha röppen felém
kedves múzsám csókja,
kiürítem elmém,
ne legyek a gondjaim rabja.
 
Feltartom homlokom,
hagyom, hogy csókoljon,
lelkembe fogadom,
s hagyom, hogy magával ragadjon!
Ritmike
Ritmike képe

Veled

Rovatok: 
Vers
Csendben őrizném az álmod,
ha hold lennék.
Cirógatnám kedves arcod,
ha nap lennék.
 
Esőben föléd hajolnék,
ha faág lennék,
hogy ne félj, neked dalolnék,
ha madár lennék.
 
Követném a lépted nyomát,
ha árnyékod lennék,
szórnék rád százezer csodát,
Ritmike
Ritmike képe

Víz leszek

Rovatok: 
Vers
Víz leszek vagy buzgó patak,
csak hogy én oltsam szomjadat, 
források vize s kék tavak,
csak érinthessem ajkadat.
 
Ha útra kélsz, én is megyek,
Türkiz tenger vize leszek,
s ha felkapnak a fellegek,
egy cseppnyi csapadék leszek.
 
Válladra hajtom homlokom,
Ritmike
Ritmike képe

Kandelláber

Rovatok: 
Vers
Halovány sárga fényű lámpás
vénülő alakja még délceg és pompás
egymagában őrzi a csendet
fegyelmezetten áll és őrzi a rendet
fénye beles kis ablakokon
árnyékot rajzol szűkös kopott falakon
oly hangulatot hoz a népre
melytől szépséges lesz az utca képe
Ritmike
Ritmike képe

A Tavasz szava

Rovatok: 
Vers
Tavasz szava hajlik arra,
szomjad friss patakkal ontja,
életet lehel a holtra,
vagy jó szülessen a rosszra.
 
Új hajtása bújik hamar,
a takaró már nem takar,
előcsalogatja a nap,
és lőn, ha ő nem is akar.
 
Növekszik hát reménykedve,
mert valaki teremtette,
Ritmike
Ritmike képe

Egyszerű szó

Rovatok: 
Vers
Nap-nap után múlik majd a kín,
s visszatér egy cseppnyi fény,
s nem lesz a szó oly fösvény,
s égboltot fest a szivárvány szín.
 
Beragyog egy igaz, tiszta szó,
mely éltető sugara
gyógyír lesz a panaszra, 
mi nem sok, egyszerűen csak jó.
 
Ritmike
Ritmike képe

Az ördög művében

Rovatok: 
Vers

Újra kísérti ördöge,
mámoros hajnal hercege,
tölts még egy utolsót, mondá,
s a vér is változzon borrá!

S nem látja, közelgő vész ez,
tompult agya már nem érez,
már kezében is a vesztő,
élet ontó nemzetsebző.

Mondd átok, mi cél vezérel?
Végzeted végzete ér el?
S hiába vár a rút halál?
Ne bújj, hisz úgy is rád talál!

Rovatok: 
Vers
Holnaptól minden más lesz,
talán nem fog fájni a tegnap
úgy, ahogyan ma.

Oldalak