Magyarerő.hu

Ó az otthon édes otthon,
Az ősi, ahol születtem.
Mint gyermek ott voltam boldog,
Minden zegzugát szerettem.

Mára mindenestül elmúlt,
Feledni nem lehet soha.
Az élet ma olyan feldúlt,
A vírus ellen harcolva.

Most ütötte fel a fejét,
Ne érjen el, itthon vagyunk.
Ez a legjobb védekezés.
És, ha tisztaságot tartunk.

   Nyolcvanhat éves korában halt meg a nagyapám 68 tavaszán. Január elején temettük az 53 éves édesanyámat, fél évvel korábban a nagynéném férjét. A honkonginak nevezett vírusjárvány valamelyik aktuális hulláma váltotta ki a halálukat, de ott voltak akkor is az alapbetegségek, ott volt a legyengült immunrendszer vagy a kor.

Mikor már nem én szólok, nem is írok,
egy ismeretlen kezében van a toll,
sokasodnak a hevenyészett sírok
a távolban, közelben, majd mindenhol,
reánk lehel egy nagy maszkos, néma száj,
grafikon erdő, lázas statisztika
hangtalan motyogva új halált diktál,
teremtésünkbe becsúszott egy hiba,
kötél feszül a génspirálunk nyakán.

A fülem hosszú, farkam bojtos
a répa nékem nagyon fontos
ropogtatnám éjjel és nappal
friss salátával, káposztával
ha nem rágcsálnék, fogam nőne
nem férhetne a számba bele
gyáva vagyok, nem alamuszi
mezőn járok, a nevem: nyuszi!

2020. április 6.

Kép:

Elkezdődött a nagy visszaszámlálás,
eljött a változás és tisztánlátás.
Hisz villámlással közeledő vihar,
úgy füstöl, mint egy óriási szivar.

Megtörve a pillanat pompás csendjét,
a lét illatozó virágos kertjét.
Ez lett a tét, mely fejünk felett lebeg
oly nesztelenül terjedve is cseveg.

Jézusom!
Szembe jön a vírusom –
felfújt hólyag, s ami rá vall:
fején ócska koronával.
Most mit tegyek?
Agyam ketyeg…
Felmérem a távolságot,
még mielőtt nekem támad.
Takarnom kell orrom, s számat –
ha keresek, csak találok:
előkapom a maszkom,

Jött
vírus
koronás,
védekezzünk
mert csendben kaszál.

Zöldül a fű, mondogatom magamban,
mellettem fűz sütkérezik a sugarakban.
A rend tükrében életet szólongat az idő,

elkel A soK vitamin –
kell-E most sokkvita? Min?

Szürke tollú ruházatban,
éltem mázatlan házakban,
Kis menedéket keresve,
boldogultam, nem elesve.

    Ma volt a 2. kemoterápiás kezelésem. A fene egye meg a rossz megérzéseimet, mert tudtam, hogy nem lesz jó napom. Végig bőgtem az egész éjszakát, és elhatároztam, hogy feladom, nem csinálom tovább.

Bámulok a néptelen utcára,
pillantásom, egy árva madárra.
Csöves lakó volt már egy ideje,
búsan csicsergi: béke, kikelet!

Mikor száz veszély vár reád
Mikor lelked tépázzák,irigylik hazád
Akkor jön egy KOR, mely támad
Nem nézi, ki vagy, hol van otthonod
Fájdalmat hoz, s mindenütt halált oszt!
Akkor halld meg az intő szavakat hozzád
„Maradj otthon!” kiáltja a világ!

Tavasz kitárja kapuját,
Kékebbre festi az eget.
Fut be rajta a napsugár,
Szétárasztja a meleget.

Tavasz van, szeretetre,szépre ,jóra vágy
Zölddel a rét, virágzik az ág
Virágról virágra zümmög a méh
Ragyog a nap, tiszta kék az ég
S a nap bújócskát játszik kis fellegekkel
A természet színes ruhában ünnepel
Nyílnak az ibolyák, a tarka virágok
A bárányoknak ugráló jó a kedve
De elhallgatnak, mert nem értik

Rőt vagyok és azt mondják, ravaszdi
vadon élek, nem szelídít gazdi
kotkodácsolás a kedvenc zeném
a tyúkok között én vagyok a rém
lakhelyemet belülről nem látod
nem is leszek soha a barátod
kicsinyem világra jön, apróka
ki vagyok én, találd ki: a róka.

2020. április 3.

Kép:

rohannék hozzád, ha csak tehetném
karjaidban bánatom feledném
minden, mi eddig csak szép álom volt
tán valóra válik - csak akard... most

2020. április 2.

Kép: http://pinky.hu/2012/01/vicces-allatok/hianyzol/