Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Vezércikkek

Cirka
Cirka képe

Mi kell a gyermeknek

Rovatok: 
Vers

Légy felhő mely ölel,
cirógató szellő,
tó mely lágyan ringat,
langymeleg eső.

Akár puha párna,
olyan legyen karod,
a világ legszebb hangján,
szóljon esti dalod.

Légy a meleg fészek,
mi megóvja, védi,
rejti, ha gonosz a világ,
vagy rút vihar éri.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Udvaromon

Rovatok: 
Vers
Süt a nap és langyos a szél,
meggyfán zizeg minden levél,
árnyékában egy asztal áll,
ejnye, illeg-billeg a láb.
 
Alá kell azt jól ékelni,
ezen fogunk ebédelni,
a postával jött egy levél,
mára jön hozzám egy vendég.
 
Kifutóban nyúl ebédje,
zöld saláta, nyúl is érte,
Kovácsné Lívia

Hóvirág

Rovatok: 
Vers

Hóvirág,
hóvirág,
harmatcsepp a szirmán,
oly törékeny,
oly édes,
szívemnek oly kedves!
Harmatcsepp csillog
hófehér, porcelán szirmán,
felszárítja a februári napsugár!
Ő a tavasz hírnöke,
hó alól is kikukucskál
hófehér kelyhe!
Szépsége mindig elvarázsol,
szívemben szeretet lángol!
Oly kecses,

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Ha megnövök, űrhajós leszek

Rovatok: 
Vers
Édesapám fogott kézen,
Sétálunk az István téren.
Jaj de jó, hogy ide jöttünk,
Óriásplakát előttünk.
Gyökeret ver a két lábam,
Hogy mik vannak a világban.
Utaznak az űrhajósok,
Űrhajók, csillagok, bolygók.
Nézd csak apa, ez én vagyok,
Kovácsné Lívia

A költő

Rovatok: 
Vers

A költő az aki leírja versbe szedve szíve bánatát,
legszebb gondolatát,
szerelmes lángolását!
A költő megfogalmazza azt,
amit más is érez,
s ha olvasod, te magad is
újra érzed, átéled!
Költő szívét, lelkét
az olvasónak nyújtja át,
egy-egy versével te is
az égbe szállsz!
A költő ír,
mert írnia kell,

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Beköszöntött a tavasz (búcsú)

Rovatok: 
Vers
(dr. Nagy Sándor barátunk emlékére)
 
Fenn, a soproni hegyek ormán,
Beköszöntött a tavasz igazi sugarán.
Vadgalamb turbékolja, hívja a párját,
Fészkét igazgatja, hozza az ágat.
 
Hóvirág kacsingat, hinni nem akarja,
Napsugár őt ilyen korán szólítgatja.
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Öreg fenyőfához

Rovatok: 
Vers
(a soproni Szívszanatóriumba)
 
Öreg fenyő, köszöntelek,
Nagyra nőttél, csemetéid átölelnek.
Februári hideg szél
Rázza törzsed, nem kímél.
 
Törzsed kopott, repedezik,
Kis fenyőid átölelik.
Széltől féltve vigyáznak rád,
Leslie2016
Leslie2016 képe

A bor

Rovatok: 
Vers

Jó forma bor, nyelvem kutatja származását,
poharam mohón issza a selymes nedűt.
Érzékem kacag, nézi a tükrében mását,
oldja a bánatot, feledtet keserűt.

Nézem magam a benne felejtett nyarakban,
szám íze a pohár szélén ragadt.
Valómat ismét oly sokszor becsaptam,
csak a mámorcsók, mi a pohárban ottmaradt.

Leslie2016
Leslie2016 képe

Újjászületés( Tavasz)

Rovatok: 
Vers

Még hidegen fénylik a füstszínű reggel,
még hószagú harmaton siklik a Nap.
De érzem szívemben a rügy fakadását,
amint lelkem tüzével megsimogat.

Még hallom a tegnapot mélybe halódni,
még utolsót zendül télfejedelem.
De illatruháját már föl készül venni,
hogy átvegye jussát egy új szerelem.

Kedvesmárta
Kedvesmárta képe

Legyőzhetetlen szerelem

Rovatok: 
Vers

Midőn halk csobbanását hallgatom szemednek,
melyben a csillogás fénye megvakít,
és lázas, mámoros ajkaidtól várom a nedűt,
a lét, millió percek telnek el...röpke évek.
A szenvedély tüze éget, s legbelül a vágy kínja öl meg léted után.
Halk, morajló zúgását hallom, rezdülését szomjas testedben áramló vérednek.

Kedvesmárta
Kedvesmárta képe

Táncoló életem

Rovatok: 
Vers

Hahaha! Milyen mókás vagyok én!
Ahogy az élet fütyül, úgy táncolok rég.
De úgy táncolok, csak úgy ropog a járásom,
Egy-egy füttyentésre földön kúszok-mászok.

S mint ahogy az élet vígan fütyörész,
Megkeserítvén engem neki táncolék.
Ez a tánc már szétszaggatja szívem s
Lelkemet, mint tépett ruhát, magam előtt nézem.

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Vektorferdülés

Rovatok: 
Vers

Oly egyszerűbb lett volna minden
Foglyul ejtett egy érzés
Kitartóan őriztem a semmit
Imádva a zimankósan rideg teleket.

Tavaszodván elillantak az illúziók
Pedig mily csodás a bimbódzó természet
A színek, illatok és virágok kavalkádja
Mégis vártam, hogy essen még a hó és legyen hideg.

Cirka
Cirka képe

Hazám

Rovatok: 
Vers

Saul földje volt a hazám,
ott élt anyám és az apám,
ott voltak a gyökereim,
ott nyugszanak öregeim.

Diófa állt az udvarán,
árnyékát borította rám,
kertjében sok minden termett,
megtöltött pincét és vermet.

Csodás földje magot várja,
de már csak fűnyíró járja,
szép és gondozott ott minden,
de múltjának nyoma sincsen.

Ariamta
Ariamta képe

rejtőzködők

Rovatok: 
Vers

ők, akik homályba burkolódznak
gyáván meghúzódnak és hallgatnak
álnok módon még keresztbe tesznek
de meddig... saját csapdába esnek

2024. február 20.

Ariamta
Ariamta képe

Zsuzsanna névnapra

Rovatok: 
Blog

Zsuzsanna jelentése: Liliom

Zsuzsanna

Ritmike
Ritmike képe

Veled

Rovatok: 
Vers
Csendben őrizném az álmod,
ha hold lennék.
Cirógatnám kedves arcod,
ha nap lennék.
 
Esőben föléd hajolnék,
ha faág lennék,
hogy ne félj, neked dalolnék,
ha madár lennék.
 
Követném a lépted nyomát,
ha árnyékod lennék,
szórnék rád százezer csodát,
Cirka
Cirka képe

Öreg fa

Rovatok: 
Vers

Öreg fának gyökerei
hosszúra nyúlnak,
koronáján lombok között
ősi regék bújnak.

Törzsét szelek és viharok
keményen megedzették,
apró ág, ha nem volt erős,
azt biztosan letörték.

Formálódott, oly nagyra nőtt,
nyáron árnyékot adott,
rajta ringó kis fészekben
sok fióka tátogott.

Kedvesmárta
Kedvesmárta képe

Sugallat

Rovatok: 
Vers

Te már a felhők felett szárnyalsz,
Te már a vizek felett lebegsz,
Te már mindenütt ott lehetsz,
Ahol csak lenni szeretsz.

Te már nem nézel dacból,
S nem ül haragra a szád,
Te már megbocsájtottál a világnak,
Te már csak szállsz... és szállsz.

Kedvesmárta
Kedvesmárta képe

Emberlelkek

Rovatok: 
Vers

Csak múlik az élet, de merre, hova tart?
Elmegyünk mindnyájan egy pillanat alatt.
Mit hagyunk? Mit viszünk? Jót-é avagy rosszat?
Mindenki azt tudja, mit magáénak tudhat.

Azt mondom, jó vagyok, de valóban így van-é?
Ha mondod, szeretsz, valóban szeretsz-é?
Mondjuk a szépet, de tesszük-é valóban?
Vagy csak mellé állunk a képmutatóknak?

Leslie2016
Leslie2016 képe

Elmegyek

Rovatok: 
Vers

Elmegyek, hol az éjszaka egybeolvad a nappal,
békét kötök a mézízű álmodott tavasszal.
Nem viszek mást, csak elzárt, kósza álmaim,
itt szabadok lesznek önző, buta vágyaim.

Kit érdekel, mi voltam s lettem volna, ha
nem rak rám bilincset a világ, az ostoba.
Nem értett engem, mert az biz oly nehéz,
itt már nincs remény, nincsen józan ész.

Feliratkozás Kezdőoldal hírcsatorna csatornájára