Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Vezércikkek

Főadmin
Főadmin képe

„Feladhatja magát az ember?

Rovatok: 
Egyéb
„Feladhatja magát az ember?
Persze!…Én is…Nem volt pénzem vonatra és így feladtam magam – portósan-csomagban. De hiába érkeztem meg, egy csomag nem válthatja ki magát, mert ha elhagyja magát, megszűnik csomag lenni. Magamat meg ennyire el sem hagyhatom!
Cirka
Cirka képe

Nyaralás

Rovatok: 
Vers

Strandpapucsba kátrány ragad,
ég a hátad, sül a hasad,
legjobb csak a langyos vízben,
szivárványos nap tükrében.

Tíz forinttal jöttem strandra,
jó lenne, ha öt maradna,
pöttyös labda, fecskenadrág,
egyötvenért bambit adják.

Kovácsné Lívia

Mond miért

Rovatok: 
Egyéb

Mondd miért ha vágyik az ember az elérhetetlen után?
Mondd mit ér az élet ha csak vágyak halmaza gyötör éjszakákon át?
Mondd jön-e még a boldogság felém?
Mondd szeretsz-e még kedvesem újra belém?
Mondd édesem újra,
hogy szeretsz,
hogy újra ég a láng ha átölelsz,
s a vágy éget és a szíved is gyorsabban ver.

Kovácsné Lívia

Gyermek voltam én is

Rovatok: 
Egyéb

Ó mikor még gyermek voltam én,
Édesanyám a széltől ís óvott szegény,
azt mondta jó gyerek voltam,
már akkor is mindíg,
mindíg mindenhova rajzoltam.
Nekem nem kellett más,
csak papír és ceruza,
így nem is unatkoztam én soha.
Ártatlan gyermekként néztem a világot,
szerettem akkor is minden virágot.
Hittem a szépben, a jóban,

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Üzenem a hegyeknek

Rovatok: 
Vers
 
Üzenem a hegyeknek
A legfélelmetesebb nagy hegyeknek
Adja vissza az elrabolt életeket!
Adja vissza a hitet benne!
Nem hagy szülőt, gyermeket árván
Ne vegye életét, aki meghódítani merte!
Adjátok vissza a bátor, megszállott lelkeket!
Ne tegyétek árvának ártatlan gyermekeket!
Ritmike
Ritmike képe

Gyorsvonat

Rovatok: 
Vers
Sikítva suhan a gyorsvonat,
nyerít is talán a fogat,
peronon kapaszkodik a szél,
ismerős arcot látni vél.
 
Elmosódott szürke foszlányok,
kérdések és a talányok,
messze szaladó színes álmok,
és én itt vagyok és várok.
 
Sikítva suhan a gyorsvonat, 
Kovácsné Lívia

Új remény

Rovatok: 
Vers

Ó, kedvesem, ha elmondanád,
mit is érzel irántam oly régen már,
ha szavakba öntenéd,
hidd el, megérteném,
mit érzel ma is e szép tavasz reggelén.
Bár ajkad zárva, nincs szavad,
szívem érzi, mit mondani akarsz,
de tehetetlen vagyok,
pedig hidd el, én próbálkozom,
bár észre sem veszed sokszor.
Nehéz a szívem, hisz úgy vágyom,

Kovácsné Lívia

Pünkösd szombat

Rovatok: 
Vers

Szunnyad a vörös rózsa virága kelyhében a kis bogár,
elnyomta az álom, sokat dolgozott ma már.
Napsugár simogatja a rózsa finom, törékeny, vérvörös szirmát,
enyhe szél ringatja,
senki ne zavarja a bogárka álmát.
Virágok illata száll a légben,
oly bódító, szerelmet hozó májusi éden.
Ó, szerelmes május, drága pünkösd,

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Május rózsái / sorpáros vers /

Rovatok: 
Vers

"Legyen majális minden egy napod!"
Rózsabimbó viruljon kalapon.

Rózsa már nyílik első vasárnap,
Örvendj, köszöntsed édesanyádat.

Teremtő lélek téged fölnevelt,
Hála rózsái hajtsanak fejet.

Fehér galamb szentlélek jelképe,
Pünkösdi rózsa várja reménnyel. 

Pünkösdi rózsának sima szára,
Nem szúr meg senkit, megvan ő áldva.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Gesztenyefa királynője / ütős rímmel /

Rovatok: 
Vers

Csodás a kikelet, újul a határ.
Virágkavalkád szőnyegként takará.
A hóvirág, ibolya, elmentek már,
Nyomukban pitypang, kék nefelejcs jár.
" Fehér virág virul a gesztenyefán."

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika képe

Tanulságaim / vélemény /

Rovatok: 
Vers

"Magát tiszteli, ki mást tisztel,"
Szól a közmondás bölcselettel.
Nép ajka szülte, benne hisznek,
Etika tükre cselekedet.

Belső érzései a szívnek,
A tudatunkban megjelennek.
Isten sugallta, mondják hívek,
Így helyes döntések születnek.

Kovácsné Lívia

Pünkösdi királyság

Rovatok: 
Vers

Kiskertemben kinyílott már a pünkösdi rózsa,
színe csodás piros és a rózsaszín több árnyalata.
Illatát viszi a tavaszi szél messzire,
a Pünkösdi ünnep eljövetelét hirdetve.
Májusfát állítanak az eladó lányoknak,
s az a legény, aki az erejét fitogtatja,
estére az lehet a pünkösd királya.
A pünkösdi királynak része van sok földi jóban,

Kovácsné Lívia

Porszem vagyok

Rovatok: 
Vers

Álmaimban velem vagy még ma is,
ó, te édes szerelem,
emlékszem még, oly boldog voltam teveled.
Szerelemnek a mézédes csókját
ma is érzem a számon,
erre most is úgy vágyom.
Szerelmünknek rubintszínű nektárcseppje
égeti a szívemet,
oly rég volt, hogy velem voltál,
de a szívem nem felejt,
reméli, hogy eljössz újra,

Cirka
Cirka képe

Gyerekkorom

Rovatok: 
Vers

Nem kergetőztek velem angyalok,
nem ringattak faragott bölcsőben,
de amit egy kisgyerek kaphatott,
enyém lett nagyanyám ölében.

Énekelt velem az esőben,
megcsodáltuk együtt a szivárványt,
sársüteményemet megdicsérte,
ragasztott velem papírsárkányt.

Kovácsné Lívia

Idő

Rovatok: 
Vers

A csend, a néma csend, mely néha kell,
s van, hogy nem, mert a szív szorít,
a lélek puha szárnyon libben,
az árnyék nyúlik, a könnyem hullik.
Mély fájdalom, a szívem úgy sajog,
a sóhajom száll, hegyeken át,
s hogy rád talál, úgy remélem már.
A vágy dalol, és érzem én,
hogy messze-messze, valahol
valaki rám gondol.

Kovácsné Lívia

Szellő szárnyán

Rovatok: 
Vers

Fáradt arcomon megpihen a délutáni napsugár,
könnyeim szárítja fel,
s a szívem sóháját viszi messzire el a tavaszi szél,
mely most is rólad mesél.
Szellő szárnyán szállj hozzám, légy velem,
hisz úgy várlak, kedvesem.
Itt vagy velem a szívemben legbelül, mint drága kincs,
mert csak Te vagy nekem, másom nincs.
Mint szárnyaszegett madár,

Kovácsné Lívia

Nincs szebb

Rovatok: 
Vers

Oly csodás, ha szeretnek, s te szeretsz,
ha van, aki remeg érted,
s megtenne mindent neked.
Ha messze jár, és nincs veled,
hiánya fáj, szíved érte eped.
Hiányod megszokni soha nem tudom,
párnámon érzem még az illatod,
bőrömön kezed,
amint tollpiheként simítod végig a testemet.
Keblemen az izgató, puha csókod,

Kovácsné Lívia

Égi fény

Rovatok: 
Vers

Csillagporos tejúton fájó szívem botorkált,
s egy arra járó égi fény rám talált.
Égi fénye átkarolta reszkető testem,
és megnyugtatta fájó szívemet.
Álom, álom, édes álom,
csillagporos tejúton az utamat járom,
kísér engem égi fény,
újra velem van a hit és a remény,
szívem is újra remél.
Égi fény, te hű kisérőm,

Ritmike
Ritmike képe

Oly jókor!

Rovatok: 
Vers
Ó, fuvallat, égi jel,
oly jókor szívemre lel,
öleli apró testem,
s újra az égig emel!
 
Panaszra hajló vad ág,
legyint, s szavamba vág,
lásd meg a holnapot,
s ne sirasd a tegnapot!
Ritmike
Ritmike képe

Egyszerű ember vagyok

Rovatok: 
Vers
Egyszerű ember, nem vagyok én senki,
lehet, engem is könnyű lesz feledni,
egy, kit a tavaszi szél, ha megsimogat,
homlokon csókol, tollat ragad s írogat.
 
Kinek megérinti lelkét a csoda,
nem érdekli, ha az élet mostoha,
nem hagyja a varázslatot tovaszállni,
mert a jót s szépet újra-újra kell élni!
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Erdős Orsolya nővéremre emlékezem

Rovatok: 
Vers
(Török Gyuláné, Mosonmagyaróvár)
Elvégezte mezőgazdasági technikumát
De rájött arra, földeken nagy a táv
Nem való neki a végtelen mező
S a vágtató paripák!
Ő testvéreit s a gyermekeket szerette
Értük minden tudását, szeretetét feltette
Szíve nyitott volt feléjük
Feliratkozás Kezdőoldal hírcsatorna csatornájára