Rovatok: Egyéb „Feladhatja magát az ember?
Persze!…Én is…Nem volt pénzem vonatra és így feladtam magam – portósan-csomagban. De hiába érkeztem meg, egy csomag nem válthatja ki magát, mert ha elhagyja magát, megszűnik csomag lenni. Magamat meg ennyire el sem hagyhatom!
|
Rovatok: Vers Strandpapucsba kátrány ragad, Tíz forinttal jöttem strandra,
|
Rovatok: Egyéb Mondd miért ha vágyik az ember az elérhetetlen után?
|
Rovatok: Egyéb Ó mikor még gyermek voltam én,
|
Rovatok: Vers Üzenem a hegyeknek
A legfélelmetesebb nagy hegyeknek
Adja vissza az elrabolt életeket!
Adja vissza a hitet benne!
Nem hagy szülőt, gyermeket árván
Ne vegye életét, aki meghódítani merte!
Adjátok vissza a bátor, megszállott lelkeket!
Ne tegyétek árvának ártatlan gyermekeket!
|
Rovatok: Vers Sikítva suhan a gyorsvonat,
nyerít is talán a fogat,
peronon kapaszkodik a szél,
ismerős arcot látni vél.
Elmosódott szürke foszlányok,
kérdések és a talányok,
messze szaladó színes álmok,
és én itt vagyok és várok.
Sikítva suhan a gyorsvonat,
|
Rovatok: Vers Ó, kedvesem, ha elmondanád,
|
Rovatok: Vers Szunnyad a vörös rózsa virága kelyhében a kis bogár,
|
Rovatok: Vers "Legyen majális minden egy napod!" Rózsa már nyílik első vasárnap, Teremtő lélek téged fölnevelt, Fehér galamb szentlélek jelképe, Pünkösdi rózsának sima szára,
|
Rovatok: Vers Csodás a kikelet, újul a határ.
|
Rovatok: Vers "Magát tiszteli, ki mást tisztel," Belső érzései a szívnek,
|
Rovatok: Vers Kiskertemben kinyílott már a pünkösdi rózsa,
|
Rovatok: Vers Álmaimban velem vagy még ma is,
|
Rovatok: Vers Nem kergetőztek velem angyalok, Énekelt velem az esőben,
|
Rovatok: Vers A csend, a néma csend, mely néha kell,
|
Rovatok: Vers Fáradt arcomon megpihen a délutáni napsugár,
|
Rovatok: Vers Oly csodás, ha szeretnek, s te szeretsz,
|
Rovatok: Vers Csillagporos tejúton fájó szívem botorkált,
|
Rovatok: Vers Ó, fuvallat, égi jel,
oly jókor szívemre lel,
öleli apró testem,
s újra az égig emel!
Panaszra hajló vad ág,
legyint, s szavamba vág,
lásd meg a holnapot,
s ne sirasd a tegnapot!
|
Rovatok: Vers Egyszerű ember, nem vagyok én senki,
lehet, engem is könnyű lesz feledni,
egy, kit a tavaszi szél, ha megsimogat,
homlokon csókol, tollat ragad s írogat.
Kinek megérinti lelkét a csoda,
nem érdekli, ha az élet mostoha,
nem hagyja a varázslatot tovaszállni,
mert a jót s szépet újra-újra kell élni!
|
Rovatok: Vers (Török Gyuláné, Mosonmagyaróvár)
Elvégezte mezőgazdasági technikumát
De rájött arra, földeken nagy a táv
Nem való neki a végtelen mező
S a vágtató paripák!
Ő testvéreit s a gyermekeket szerette
Értük minden tudását, szeretetét feltette
Szíve nyitott volt feléjük
|