A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Zajló, múló történelem
Még fáj, mutatja nekem,
Hősök jönnek emlékezni,
Őket nem lehet feledni.
Szegény nemzet, de sok csatát
Megélt, s vesztette el sok hős fiát.
Tatár, török, labanc, orosz,
Minden háború halált, vért hordoz.
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Üzenem hazánknak, s minden magyarjának, Szülőföldem, Kisalföld, a Hansággal,
|
|
Rovatok: Vers "Vers a lélek tápláléka" Ha úgy érzed, mindennek vége,
|
|
Rovatok: Vers Ó, magyarság, Te áldozati bárány,
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Volt nekünk egy Bundi kutyánk... Olyan nagy volt, mint egy oroszlán, szép bundája, és nagy hangja volt. Mikor ugatott, az iskolámban, ami körülbelül 200 méterre volt a házunktól, hallottam a hangját, s gondoltam, hogy vagy a postás, vagy idegen ment hozzánk.
|
|
Rovatok: Vers Megálltam a Székelykapunál,
Csodáltam faragott díszeit.
Fejem felett fehér galamb szállt,
Kapuba rakta fészkeit.
"Isten hozott" köszöntött az írás,
Nem felejtem el a szép szavát.
Isten hozott felétek e tájra,
Mert eljöhettem, oly rég erre vágyva...
|
|
Rovatok: Vers Petárdáktól hangos az éj, Szólnak, visítanak hangosan a petárdák,
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Előzmények...
|
|
Rovatok: Vers Új év, ismeretlen jövő,
Sűrű dér szitál a tájon.
Nem láthatsz át a homályon.
Köd borult fűre, fára,
Új évet köszönt a csend homálya...
Csend van, egy varjú sem károg,
Pedig a gonosz lelkek űzik a galambot.
Éles csőrével üti az ártatlant,
|
|
Rovatok: Vers Gondolat a gyertyafényben,
Ég a gyertya, lángja lobban.
Gondolat jön, nagy titokban,
Csendes éjben, könyvbe veszve,
Ősi múltunk, így keresve...
Történelmünk homályában
Gyertya világít egymagában.
Mit üzennek, mit mesélnek,
Miből, mivé lett a nemzet.
|
|
Rovatok: Vers Óév fogta tarisznyáját,
üres volt már, nem várták,
elszaladtak belőle a napok,
elkoptak a hónapok.
Itt a vége már az évnek,
Búcsúztassuk, ahogy illik,
szóljon az ének,
ne sirassuk, ami elmúlt,
visszahozni nem lehet.
Talán nem is bánjuk!
|
|
Rovatok: Vers Világ öröme, szent Karácsony.
Eljött a várva-várt szent Karácsony ünnepe.
Világ legnagyobb
Megszületett a kis Jézus.
Eljött közétek, szívből ünnepeljétek.
Fenyőfákon kigyúltak a fények.
Örömünnep eljött közétek.
Szeretet ünnepe köszönt a családra,
|
|
Rovatok: Vers Vétkesek kezük mossák,
Szétszaggattak, Magyarország!
Nem tudták, hol az Ipoly folyó,
Gondolták, az is hajózható.
Édes hazám, Magyarország,
Hányan fenték rád már fogát.
Miért hullott drága vére
Hőseidnek a harctérre.
|
|
Rovatok: Vers Gyertya lobban Advent vasárnapján,
Szívünkben hitünk lángja ég.
Várjuk a gyermek Jézus ünnepét.
Harang kondul, szép a hangja,
Templomba hív áhítatra.
Advent napján szíved vizsgáld,
Szóljon Istenhez hittel imád.
Imádságot mondj hitünkért,
|
|
Rovatok: Vers Mikor elindultam, virágos volt a rét, Tavirózsa nyitotta kelyhét. A Lajta folyó csendesen andalgott, Mosták partjait csendes hullámok. Álltam a hídon, s tudtam, már késő, Valaki itt járt, lába nyomát elmosta az eső. Őszi napsugár színezte a fák levelét, Aki itt járt, hosszú útra tért. És én búcsút intettem a nyárnak,
|
|
Rovatok: Vers Talán az ég előre tudta,
|
|
Rovatok: Vers Rám kacsintott a kora hajnal fénye,
A nap álmosan felkelőben,
Mintha függöny mögül nézne,
Úgy mosolygott a köd tengerében.
Fák közül egy árva rigó füttyent,
Így köszönt nekem jó reggelt.
Szép nap van ma virradóban,
Ősz aranyát szórja, szórja.
|
|
Rovatok: Vers Költő örömpercei. Zsoldos István a Hanságban járva találkozott az eligazító táblán versemmel, amely Hany Istókról szól. Nagyon köszönöm István, nagy örömet szereztél. Ölel: Anna...
Hany Istók emléke...
Hallod, susog a nád!
Valaki jön, valaki itt járt,
Csobban a víz, hajlik a nád.
|
|
Rovatok: Vers A föld aludni készül,
Lombruhájából levetkezett.
Ködpára borul a tájra,
Csend és némaság mindent befed.
Hegycsúcsokra emelkedik a pára,
Csend lett most az úr,
Színes tájat komorrá váltja,
Mintha magára zárná a kaput.
.
Hova lett a millió
|
|
Rovatok: Vers Hirdettétek, „Feltámadott!”
Nem szenved a keresztfán,
Mégis a templomok csendjében,
Kínok közt a keresztről néz le ránk.
Meddig kell még szenvedni?
Mikor könyörültök meg rajta?
Hittel érte imádkozunk,
Ne kerüljön értünk keresztfára.
Istenem, én téged kérlek,
|
