A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Jön a felhő, esőfelhő.
Vártuk már nagyon.
Arany annak minden cseppje.
Öntözi a termőföldet.
Jön az eső, komor felhő,
Megfagy a könnye.
El kell veszni mindörökre?
Villám csap le, itt a baj,
Szegény hazám harcol fiaival.
|
|
Rovatok: Vers Kertünkben a bodza bokor alján Kacsa mama számolgatja,
|
|
Rovatok: Vers Álmomban hozzád mentem,
Hegyen, völgyön, síkon ott teremtem.
Szomorú szemed rám tekintett,
Az én könnyeim megeredtek.
Sirattad régen a magyar népet,
Ki annyi sokat szenvedett.
Megélt sok veszedelmet,
Mindenben ő volt a vesztes.
|
|
Rovatok: Vers Eljött a virágbontó május
S első vasárnapja,
Édesanyát köszönteni
Indul a család apraja nagyja.
Ragyog a napsugár,
Mintha ő is köszönteni jönne.
Virágszirmot terít a szél.
Anyákat a természet így köszöntve.
|
|
Rovatok: Vers Mikor virágeső teríti be kerteket,
Mikor millió virág nyitja kelyhét,
Mikor virágtól tarkállik a rét,
Boldogság önti el szíved,
Megérzi minden szíved szeretetét.
Mert tavasz van, virágontó,
Virágbimbó fakasztó ragyogás.
Orgona bódító illata száll feléd,
|
|
Rovatok: Vers Napsugár fújt ébresztőt a fáknak,
Csupa levél, ragyogással ébredtek.
Áthatolt a napsugár a lombokon,
Mint szívemben a remény tavaszon.
Suhogó patak rohan tova,
Selymesen öleli útjában a köveket.
Mintha dalolna nekik víg éneket,
Oly kedveset, leírni sem lehet.
|
|
Rovatok: Vers Beköszöntött a tavasz
Napragyogással,
Szívet, lelket, reményt adó
Időváltozással.
Ragyog a nap,
Virág nyílik kertben, fákon.
Zöld a mező, amerre csak nézel.
Gyönyörű tavasz, embert megigézel.
De reményünk veszni látszik,
|
|
Rovatok: Vers Hangos szóval kiáltok a magasba, Messze látok a Balaton víztükre felett,
|
|
Rovatok: Vers Sötét felhők gyülekeznek.
Az emberek megijednek.
Mi lesz e komor felhő vége?
Elárasztanak a folyók mindörökre?
Vagy mégse, van még remény?
Kisüt a nap a felhő tetején?
Nem önt el bennünket a nagy folyók vize!
Kisüt még a nap örömünkre!
|
|
Rovatok: Vers Magyar tanyák hűséges őre, Hatalmas hangja messze száll a tájon,
|
|
Rovatok: Vers Ó, hol a dal mostanában,
Hol a szép dal áradása,
Mint a tenger suhogása,
Közös dal hova szálltál,
Otthonra te nem találtál.
Nem szól a dal az örömtől,
Lelkünkben dal nem dörömböl.
Nem dalolunk már a bánattól,
Bús kedvünk sem zeng a szótól.
|
|
Rovatok: Vers Hallod-e csodálatos énekét?
Benne van a szerelem, a lét
Hallod-e gyönyörű hangját?
Énekel, senki nem énekelt így.
Hallod-e torkának zenéjét?
Ünnepel az élet, az ég...
Énekelj Te tövismadárka!
Hísz olyan rövid ez a lét.
Rózsatövis szíved által járja,
|
|
Rovatok: Vers Az én hazám Magyarország!
Nem eladó, nem licitálható!
S nem is kell rá foglaló!
Az én hazám csodaország,
Ha mások földjét is elorrozzák.
Elhagyja Őt egy nemzedék!
De aki marad, hű hozzá.
Dolgozik, megszépíti a tájat,
Nem kell ide más népesség!
|
|
Rovatok: Vers „Írjak? - Ne írjak?”
Kérdezted magadtól régen.
Magyarország osztozott a dicsőségben.
Verseid üzennek nekünk az utánad jövőknek,
Írni kell, erőt adni a jövő nemzedéknek!
Írni kell, utat mutatni előre!
Mert elfogy lassan nemzetünk büszkesége!
„Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás!”
|
|
Rovatok: Vers Jártam útjaimat, míg tehettem,
Megismerjem elszakított magyarjaim, követtem.
Boldog örömmel barátokra leltem,
A szépen mondott magyar szót könnyeztem.
Iskolákban szavaltak magyarul a gyerekek,
Megtartották a nemzeti ünnepet.
Mert lelkünkben nincsenek országhatárok,
|
|
Rovatok: Vers Liliomok zöld színű levele,
Nyuszi fészket rakott közepébe.
Volt abban színes tojás, nyulacska,
Futottunk ki fészket keresve a szabadba.
Nyuszi fészkét nézegettük, kutattuk,
liliomlevelek közt meg is találtuk.
Liliomnak nőtt magasra levele,
|
|
Rovatok: Vers Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette,
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke.
„Bocsáss meg nekik, Atyám”!
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán!
S az anya, aki elveszítette fiát,
Zokogva hullt a semmibe.
Összetörve teste, lelke,
Fájdalomtól szakadt meg a szíve!
|
|
Rovatok: Vers Ó, Jézus,Te áldozati bárány,
Értünk szenvedtél a hit kínpadján.
Értünk áldoztad drága életedet,
Megváltsd a gonosztól az emberiséget.
Nagypéntek van,
Szenvedésedre gondolok,
Életed adtad értünk,
A legnagyobb áldozatot.
Azóta is Te vagy a hitünk,
|
|
Rovatok: Vers Neked szedtem
Csokorba ibolyát,
Fehéret és lilát,
Ott remeg a szívem benne,
Ibolya kis közepébe'.
Terítve volt a fák alja,
Emberszívet csalogatta.
Gondoltam, te is megőrülsz tőle,
Ha illatozik majd kezedbe'.
Neked szedtem, rád gondoltam,
|
|
Rovatok: Vers Elnémult harangok,
Hangjuk Rómába szálltak.
Elcsendesült Róma,
Nem halljuk hangját
A harangok hangjának,
Pedig most kellene zúgni,
Hangosan félreverni!
Harangozni fel, hangosan az égre,
Siratja fiát a védtelen ember,
Támadó gonosz vérrel ünnepel!
Elnémultak a harangok,
|
