A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Aki tavasszal csokorba szedte az ibolyát,
Aki hallotta zsendülni a határt,
Aki megmerítkezett a nap-melegített dézsában,
Akinek volt
Tarlóval szúrt lába,
Kinek pelyvával lett
Tele szeme-szája,
Csak az érezheti
Igazán a kenyér ízét.
|
|
Rovatok: Vers Hazánk egén felragyog a szivárvány,
Mint piros-fehér-zöld kokárdán.
Ünnepre szólít, felrázva bennetek,
Ne aludjatok, emlékezzetek !
Emeljétek fel búsan lehajtott fejetek,
Petőfire s többi márciusi hősre emlékezzetek!
Gyúljon lángra szívetekben a szabadság lángja!
|
|
Rovatok: Vers Hallod az éneket, látod a lobogást?
Hallod az éneket,
a rigó fütyülését?
Azt dalolja, itt a tavasz, ragyog a nap,
Kék az ég, s az élet szép.
Látod, a fa nyitja virágkelyhét,
Rózsaszín, fehér virágja él.
Eljött a tavasz ünnepi ruhában.
|
|
Rovatok: Vers (Már 81!)
Verset írok az életfámról,
HETVENEDIK ágáról,
Mert minden évben egy ága kihajtott,
Minden tavasz szép virágot hozott...
HETVENEDIK tavasz
Rügyezik már a fámon....
Nemsokára virágba borulását látom,
Virágból termés lett, éveim során.
|
|
Rovatok: Vers Óvatos léptekkel jött a Tavasz, Ó, Tavasz, remények hordozója,
|
|
Rovatok: Vers Álmomban kitárt karral hívtál,
Eljöttem hát Szűzanyám hozzád.
Tenyeremben hoztam szívem,
Hegyi magaslaton imám énekelem.
Oltárod előtt imára kulcsolom kezem.
Oltalmad, segítséged leborulva kérem.
Családomért, édes hazámért.
Száz sebből vérző Magyarországért.
|
|
Rovatok: Vers Nyíló hóvirágok üzenete,
Ragyog a napsugár,
Itt a tavasz, virág nyíljál!
Mert elolvadt hó,
Boldogítsd a lelkét, ki rád talál.
Kiskertemben én is rád találtam,
Szívem dobbant a remény sugarában.
Fehér hóvirág köszönt felém,
Látványtól oly boldog voltam én.
|
|
Rovatok: Vers Ablakomnál csivitelnek,
Mi baja a cinegéknek?
Fészek üres, új a foglaló,
Ki lesz benne a fészeklakó?
Új madárka érkezett meg,
Kicsi a hely, csivitelnek.
Ki érti ezt a cinege nyelvet,
Egyik repdes, másik szárnyát veri,
Mi lesz ebből, kutyám nézegeti.
|
|
Rovatok: Vers Bezártam szívem, elromlott a zár,
|
|
Rovatok: Vers Ragyogó napsugárra ébredt a város,
A tó vizén megcsillant a fény.
Egy suhintásra olvad a jég,
Mátyás megtörte jegét!
Fákon, bokrokon rügy éled,
Csip-csirip, hangol a fészek.
Rigó füttyent, figyeljetek!
Végre vége lesz a télnek!
|
|
Rovatok: Vers Aki átment a Hargitán, Aki átment a Hargitán, Aki átment a Hargitán,
|
|
Rovatok: Vers Emlékszel-emlékszem? Lépteink tétovák, mint annak idején.
|
|
Rovatok: Vers Istenem, kiben hiszünk, Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk. Áldd meg a Te magyar néped, Nézz le ránk, nyisd meg az eget, Mert elszabadult a sátán pokla, A Te szerető nemzeted taszítja pokolra. Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk, Hallgasd meg könyörgésünk, mi Atyánk. Hallgasd meg könyörgésünk,
|
|
Rovatok: Vers Beteg szárnyait billegeti,
Hangja az egekig száll,
Hálaimát énekli,
Jön a tavasz nemsoká.
Hol felrepül a magasba,
Hol ágról-ágra száll,
Köszöntő énekét énekli,
Mert megjött a napsugár.
Te vagy a napsugár nekünk,
|
|
Rovatok: Vers Ó, március, te kikeleti varázs, Ó, mondd, kedvesem,
|
|
Rovatok: Vers Már ébredezik a tavasz,
Még fehér felhők tarkítják az eget.
A hideg velük paroláz,
De a ragyogó napsugár hívására
Kibújik a földből egy szerény kis virág.
Zöld levele kinéz a havas tájra,
Nyílhat-e már fehér virága?
Alig várja ő is a tavasz virradatát.
|
|
Rovatok: Vers Boldogság nekem a tavasz csendje,
A tavaszi virradat zenéje,
A pacsirta trillázó éneke,
A virágnyitogató méhek zümmögése.
A gyors patak vidám csobbanása,
A nyári nap érlelő ragyogása,
Az őszi bágyadt napsugár búcsúzása,
Szívemet éltető természet körforgása.
|
|
Rovatok: Vers Fehér liliom illatozik kertemben, Fehér virágszál emlékeimbe fűzve,
|
|
Rovatok: Vers Haldoklik a hattyú,
Nincs neki már párja.
Ő is elment örökre,
Párját hiába várja.
Keserű az élet, magányban élni.
Nincs szeretet, a magány nem kíméli.
Felkelő nap sem ragyog rája.
Elbújik a nádasban, magányába zárva.
|
|
Rovatok: Vers Hazamegyek a nagy falumba.
Messziről is három tornya látszik.
Város lett, s új neve már az úton
Messzire világít.
Szívem dobban házunk előtt.
Megváltozott minden.
Ismerős, régi házak rám köszönnek,
De az emberek csak alig emlékeznek.
|
