A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Hova tart a század?
Mit mosott el az áradat?
Oly korban élünk,
Apa-fiát árulja el,
Pénz szennye le nem mosható,
Az ártatlan áldozat nézi,
Fájdalma le nem írható...
Légvárakat építünk
Erős várak helyett.
S mikor jön titokban az ellen,
|
|
Rovatok: Vers Narancssárga liliom búsan hajtja a fejét, Nyíljál, nyíljál narancssárga liliom sokáig,
|
|
Rovatok: Vers Magyarország Nagyasszonyához
(Mennybemenetelének napján - aug. 15.)
Ó, boldogságos szűz Mária!
Magyarország királynéja!
Imával fordulok hozzád.
Védd meg ínséges időkben is hazánk!
Tekints le ránk!
Segíts minket magyar embereket,
|
|
Rovatok: Vers Gólyák útra készen,
Dolgukat elvégezve
Repülnek tovább,
Új hazát keresve!
Vajon ki lesz a vezér?
Ki vezeti a csapatot?
Reméljük, jó szelet fog ki,
jó útra tér!
Gólyák útra készen
Beállnak a hosszú sorba.
|
|
Rovatok: Vers Ülök a Tisza partján elmerengve, Gondolataim vele sodródtak tova,
|
|
Rovatok: Vers Hallod a dobszót, hangosan dobolnak?
Kiárusítása lesz az egész falunak.
Közhírré tétetik itt a falu végén,
A templom előtt, s falu szélén,
Eladó a falu, s falu minden háza,
Kiárusítás lesz itt nemsokára.
Nem kukorékol a kakas, a tarajas,
Nem bőg a marha az istállóban,
|
|
Rovatok: Vers Norbikámnak...
Csak egy édesanya tudja,
Mi az a nagy boldogság,
Mikor megszületik a várva-várt.
A világ minden kincse cserébe,
Az nem ért fel az én örömömre...
S ennek negyvenkilenc éve már,
Hogy rád ragyogott a napsugár.
|
|
Rovatok: Vers Mikor megszülettél,
Vad vihar rázta a fákat.
Becsuktam ablakom, fáztam.
Én voltam a legboldogabb édesanya
Ezen a kerek világon.
Féltettelek, óvtalak minden széltől,
Vihartól, erős napsütéstől.
Te voltál akkor a legféltettebb kincsem,
|
|
Rovatok: Vers Öreg akác, ahogy nézlek,
De sokat tudnál mesélni!
Elmúltak feletted a történelmi évek,
Ágaidra sok madár ült megpihenni.
Szárad ágad égbe nyújtod,
Egy pár madár még fészket rakott.
De a tavasz hiába jött el,
Egy-két virágfürtöd ébredt csak fel.
|
|
Rovatok: Vers Kiült a nap az égbolt peremére,
Tűzet rakott óriás kemencébe...
Hajnal hasadt fénylő sugárral,
Meleget ontott az eltikkadt világra...
Turbékoló galamb a hajnalt köszönti,
Jó reggelt, jó reggelt, ideje felébredni.
Bárányfelhő nincsen, gazda elkergette,
|
|
Rovatok: Vers ("Ó, természet, dicső természet!")
Természet már megint megmutattad
Híres erődet?
Vagy a gonosz ember keze
Irányít a szegényekre?
Ha akarod, áradnak a folyók.
Tönkrezúzzák az ember alkotásait.
Ha kedved van, küldöd a napsugarat.
|
|
Rovatok: Vers Egyszer én is voltam ifjú és titán,
Táncot jártam a gerendán.
Futottam a széllel versenyezve,
Kacagtam a naptól, boldog volt a lelkem.
Dolgoztam sokat, vidám lélekkel,
Aratáskor versenyeztem az idősebbekkel.
Tiszteletet azt mindig megadtam nekik,
|
|
Rovatok: Vers Nemrég egy nyári nap, néma csendben
Szólt egy telefon, egy kedves hang,
Rácsos ablakaim mögül csalogatott
Badacsony - Korkovánra hívogatott.
Gyere velünk a Korkovánra,
Hol szőlőkordon sorban áll.
Napfény játszik a szőlők között,
S jó barát átkarol, boldog öröm vár.
|
|
Rovatok: Vers Néma csend borult a tájra,
A város a szemét behunyta.
Eljött a forró napok éjszakája,
Nehéz lett a lét, az emberek álma.
Én, aki örültem régen,
Fényt tervezhettem városokban és vidéken,
Most lekapcsolom az esti fényt...
Legyen minden embernek fény a remény...
|
|
Rovatok: Vers Nyár a Hortobágyon,
|
|
Rovatok: Vers Látod, kicsim, itt a földgömb,
A mi hazánk egy kis pont rajta.
Kárpátok hegyei átkarolja,
Magyarul beszélnek,
Magyarul zeng itt az ének,
Panaszok és keservek...
Magyarul becézett édesanyád,
Bölcsőd ringatva vigyázott rád.
Első szó is ajkadon magyar,
|
|
Rovatok: Vers Ha eljön az este,
A nap búcsúzott az égtől,
Utolsó sugarát a Balatonban fürdette,
Tűzet szórt a Badacsony, s Gulács hegye,
Majd az est sötét takarót terített a földre.
Én magányosan álltam a parton,
Előttem nagy hullámok szaladtak tova,
|
|
Rovatok: Vers Honfoglalást tanítottak nekünk régen,
De az igazság kibontakozik szépen.
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért!
Mert miénk volt évezredek óta e haza,
Az Isten Szűzanya országát nekünk adta!
A földet, folyót, völgyet,
|
|
Rovatok: Vers Szomorúan eleredt az ég csatornája.
|
|
Rovatok: Vers (Nándorfehérvár, 1456. július 20.)
Halljátok a harangokat?!
Zúgnak, búgnak, giling-galang.
Emlékeztek-e még szívetekben
A hősökre, a rendíthetetlenekre?
Érzitek azt a hatalmas erőt,
Amely elkísérte a csatába menőt?
Tudjátok-e mit érzett szívében?
|
