p 07/26/24
Dáma Lovag Erdő...
Dr. Kassa Ildikó, örök barátnőmnek
(Budapest)
Szép virágcsokorral hozzád mennék,
Mert te ezt igaz szívből megérdemelnéd.
Egy egész vonat virága nem elég!
Meg szeretetem, hálám vinne feléd.
Már lassuló léptekkel megyek hozzád,
Talán hosszú utam még elér.
|
p 07/19/24
Dáma Lovag Erdő...
Ülök a Tisza partján elmerengve,
Elém sodródik a múlt emlékképe.
Csendesen folyt el a Tisza medrében,
Táncot járt a napsugár tükrében.
Gondolataim vele sodródtak tova,
Mily nyugodt és szeszélyes volt valaha.
Most békés, csillogó arcát mutatja.
Partjára újra épült a megszépült Szeged városa,
Emléktábla mutatja, a Tisza néha pusztító, goromba.
|
k 07/16/24
Dáma Lovag Erdő...
BÉKÉT a világnak, az embernek,
a Föld minden teremtményének!
Ember, te Isten teremtménye,
Nézz önmagadba, nézz fel az égre!
Mit tettetek a világgal?
A természet csodájával, ember önmagával!
Nem volt elég még a háború pusztítása?
A sok szegény nyomorult, s árva?
A Föld küldi jeleit,
S te nem figyelsz rája!
|
szo 07/13/24
Dáma Lovag Erdő...
Szegedről indultam az emlékpark felé,
Szívem egyre gyorsabban vert,
Árpád vezért lássam, alig vártam.
Fényt terveztem oda,
Ahol nagyobb fényt láttam.
Árpád szobor előtt főt hajtottam,
Tiszteletem Árpád vezérnek megadtam.
|
szo 07/06/24
Dáma Lovag Erdő...
(Aratás napján)
Ősi földünk szélén
Pipitér csokrot szedtem,
Búzatábla ringott,
Örült a lelkem.
Egy fekete pöttyös lepke
Repült csokromra, kezemre,
Üzenetet hozott, vagy vitte,
Sosem találtam még ilyen lepkére.
|
cs 07/04/24
Dáma Lovag Erdő...
Ülök a vágyaim néma folyosóján,
A magány leple mindent betakar.
Néha egy-egy madár dalol csendben,
A fák ágai közt turbékol egy vadgalamb.
Nem tudom, mit hoz még a magány
E néma csend partjainál,
De tudom, én dalra, kacagásra vágytam,
|
cs 07/04/24
Dáma Lovag Erdő...
Versbe szőtt elmém, kezem
Rímekbe lüktető szeretetem
Versből dalok, dallamok
Dúdolom, ha boldog vagyok
Versben szavak, ritmusok
Szívdobbanásnyi szinuszok
Vers vagy nekem
Szó a szép, a fájdalom
Hol ékes, hol szomorú
|
p 06/28/24
Dáma Lovag Erdő...
(Nagykálló, Máriapócs felé)
Édes hazám, te szép Magyarország,
Ki még nem látott,
Nem tudja, milyen szép az orcád!
Nekem nem hosszú utakat jelented,
Dombok lankáit, Balatont, Dunát, Tiszát,
Alföldet, hegyeket, búzatengert…
|
p 06/28/24
Dáma Lovag Erdő...
(Nem forog a szarvasi szélmalom,
történelmi Magyarország közepe
Nemzeti Összetartozás napjára!)
Nem forog a szarvasi szélmalom!
Nagy lapátjait a zivatar sem hajtja!
Hiába hajtom, tengelyét rozsda marja!
Meg sem mozdul, áll némán magába!
|
cs 06/27/24
Dáma Lovag Erdő...
Magasan tornyosul Pozsony büszke vára,
Magyar királyokat itt koronázva.
Szent Korona védte nagy Magyarországot,
Királyok fejére Pozsonyban adatott
Szent Korona, jogar, kard, országalma,
Ettől lett erős, Isten adta királyok hatalma,
Isten szeretetével eggyé kovácsolva.
|
cs 06/27/24
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a nap, szinte éget,
Dolgos ifjúságom emlékei visszatérnek.
Érett búzamezőtől sárgállik a határ.
Indulni kell korán, sok munka vár.
Éles volt a kasza, csillant a napfényben,
Kora hajnaltól kezdődött a munka serényen.
Marokszedő sarlója szedte a búzát kévében,
|
cs 06/27/24
Dáma Lovag Erdő...
Gyermekkorom emlékképe,
Péter és Pál ölelése,
"Megfértek bíz a naptárba",
S falum búcsújában.
Mert az én szép falum
Búcsút ült a vasárnapon,
Szólt a zene, pörgött a hinta,
Szállt az ének, mindenki hallja.
Itt a nyár, csak úgy ragyog!
Péter-Páli búcsúra gondolok.
Édesanyám finom főztje
Rokonságot egybegyűjtötte.
|
cs 06/20/24
Dáma Lovag Erdő...
Fenn az égen ragyognak a csillagok,
Égi Íjász jeled ad ma magyarok!
Ünnepre hív, szívekbe nyilat lő,
Ujjong a tömeg, az együtt ünneplő!
Mert rúgják a labdát a pályán,
Egy ma a magyar a világ minden táján!
Ismét összefogunk egy összekarolással,
Hitet teszünk, bízunk egymásban!
|
v 06/16/24
Dáma Lovag Erdő...
Csendesen andalgott a Tisza
Partos medrében,
Alkony némán búcsút int a tájra,
Millió, milló kérész násztáncát járta.
Fehér szárnyukkal felverték a Tiszát,
Ne aludjon még el úgy alkonytájt.
A folyó, ahogy elfolyt békésen,
Kérészek nászágya volt tükrében.
|
p 06/14/24
Dáma Lovag Erdő...
Kutatom a családfánkat,
Múltban mélyen nyúlik gyökere.
Vajon mit üzen a múlt,
Mit tartogat még benne?
Családfának erős törzse
Új fát nevelt benne,
Üzen ő a jövő nemzedéknek:
Védjétek magatokat a jövőnek!
Mert ki elfelejti őseit örökre,
Annak gyenge ága elválik tőle!
S nem hallja, mit üzen a múlt,
Nem nyújt erőt szívébe!
|
cs 06/13/24
Dáma Lovag Erdő...
Ülök az elhagyott szobában, magányban,
Ide régóta nem nyitott be senki sem.
Régiek már a tárgyak,
Csak ők tudják, mit jelentenek nekem.
Kinyitom könyveim elsárgult lapjait,
Oly sokat olvastam már teleírt sorait.
A múlt homályában csendben elmerülve
Gondolataim visszaszállnak, sors tükrébe nézve.
|
sze 06/12/24
Dáma Lovag Erdő...
Ahogy a gyors patak töri az útját,
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, medrét nem nézve,
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!
Ahogy a gyors patak töri az útját,
De célját eltévesztve
Száguld mindig csak előre,
Útjában elsodor mindent, ami szent!
|
k 06/11/24
Dáma Lovag Erdő...
(Jánossomorja - motor szentelés)
Van egy vidék a kis hazánkba',
Ősi földje s strázsáló kapuja.
Megállított ő törököt, tatárt,
Visszafordított, s megvédte a hazát.
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!
Van egy kis vidék a magyar hazában,
|
szo 06/08/24
Dáma Lovag Erdő...
Medárd napján
Úgy szól a fáma:
„Ha eső esik, negyven napig járja”
A vidéken az áldás,
Vihar tombol, amerre jár.
Reggel korán ragyogott felettünk az ég,
Áldást még nem adott, minden szép.
Szellő fújja az égi felhőket,
Lassan, de biztosan az ég csatornája megered.
|
p 06/07/24
Dáma Lovag Erdő...
Nézem a tájat, nézem a szépet,
Szívemben visszatér, felsorol emlékeket.
Mint diáklány, s mint sportoló, itt de sokat jártam,
Szent Margit kápolnát mindig megcsodáltam.
Szökőkút fogadott, ahogy a szigetre betértem,
Hableány szobor, kis halastó közepében.
Napsugár ragyogott a Duna vízében,
|