v 06/29/25
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a nap, szinte éget,
Dolgos ifjúságom emlékei visszatérnek.
Érett búzamezőtől sárgállik a határ.
Indulni kell korán, sok munka vár.
Éles volt a kasza, csillant a napfényben,
Kora hajnaltól kezdődött a munka serényen.
Marokszedő sarlója szedte a búzát kévébe,
|
szo 06/28/25
Dáma Lovag Erdő...
/Szent László év! László napja/
Ragyog a nap, június napja,
Lászlóknak van ma neve napja.
Ragyog a nap, kék az ég is,
Lászlókat köszöntöm én is.
Száll a madár, éneke boldog,
Köszönti ő is e szép napot.
Írom soraim, kedves öcsém,
S barátaim köszöntve,
|
szo 06/28/25
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a nap tűzkorongja,
Forró melegét ránk ontja.
Sugarai szinte perzselnek,
Ideje már az aratás kezdésnek....
Pipacstenger szépen virít,
Tücsök muzsikája elhalkul.
Nincs zenélni most kedve,
Csak ez a tűző nap ne égetne!
|
cs 06/26/25
Dáma Lovag Erdő...
Hegyek alján, dombok között
Sárga virág rám köszönt.
Ragyogott a nap fénye,
Mint a virág tükörképe...
Ott jártam én pihenni,
Hol a csend s madár is üzeni,
Szép a természet lágy ölén
Virágtenger intett felém...
|
h 06/23/25
Dáma Lovag Erdő...
Forr a világ, mint a katlan.
Forr a világ, mint a katlan.
Istenem, a nép de megtévedett!
Ember ember ellen küldi
Vad, pusztító fegyvereket.
Mivé lett az emberi okos elme?
Fegyvert gyárt, földet, embert gyilkolja vele.
Jön a mindent megsemmisítő veszedelem,
|
v 06/22/25
Dáma Lovag Erdő...
Még állnak a falak!
Égre mementónak kiáltanak,
Ne pusztítsd el a múltat,
A művészetet, kultúrát olcsón ne add !
|
szo 06/21/25
Dáma Lovag Erdő...
/Zarándok úton Pünkösdkor/
Mi történt itt, mi áradt meg
Úgy, mint a tenger.
Az ember lát, szíve ver,
Gondolni ilyet nem mer.
|
p 06/20/25
Dáma Lovag Erdő...
Hegyek alján, dombok között
Sárga virág rám köszönt.
Ragyogott a nap fénye,
Mint a virág tükörképe.
Ott jártam én pihenni,
Hol a csend, s madár is üzeni,
Szép a természet lágy ölén,
Virágtenger intett felém.
|
h 06/16/25
Dáma Lovag Erdő...
/Apák napjára: Erdős György/
A mi jó apánk küzdött, harcolt értünk,
Megmaradjon a mi nemzetségünk!
Gyermekeit két karjába zárta,
Boldogan ölelte minden unokája.
A mi jó apánk, ha most élne,
Bizony el lenne keseredve!
Nem ily jövőt képzelt el nekünk!
|
h 06/16/25
Dáma Lovag Erdő...
Fogd a kezem, mert fáradok!
Göröngyös úton haladok.
Fogd a kezem, ne engedd el!
Menjünk együtt, ne hagyj el!
Egyedül nehéz oly nagyon,
Kimondani én nem tudom.
Az élet még így is tartogat
Napsugaras, szép napokat.
Jöhet öröm, jöhet boldogság,
|
sze 06/11/25
Dáma Lovag Erdő...
Mi összetartozunk.
Emlékszel még egy hideg ködös napra?
Száz reménnyel jött elém a remény,
Vártatok rám, "mert Összetartozunk" jöttem én.
Mi magyarok, éljünk bárhol a Föld kerekén.
S betoppantam, száz boldog szem irányult felém,
S mint régi ismerősök, öleltetek át
Azon a szép ünnepen.
Örökre megtapasztaltam az összetartozás diadalát.
|
sze 06/11/25
Dáma Lovag Erdő...
Mi történt már megint?
Parajd omló sóbánya!
Rohanó patak, nincs remény?
Háromszék a romok tetején.
Székelyföld árvízben úszik,
Itt az idő, most menteni kell!
Bajban a testvér,
Bajban segíteni kell!
|
szo 06/07/25
Dáma Lovag Erdő...
Eljött a mi szép ünnepünk,
„Pünkösdi Király”-t választani megyünk.
Szól a zene, vigalom,
Ki lesz a pünkösdi királyom.
Király az egy ügyes legény,
Megüli a lovat szőrén.
Gerendarudat is nagyot emel,
Ő koronát megérdemel.
Egész évben ő nagy legény,
Rá hallgatni kész nyeremény.
|
cs 06/05/25
Dáma Lovag Erdő...
(Zarándokúton Pünkösdkor)
Mi történt itt, mi áradt meg
Úgy, mint a tenger?
Az ember lát, szíve ver,
Gondolni ilyet nem mer.
Szűzanya hív, s mi itt vagyunk,
Egységre szólít, zarándokolunk.
Hozzá megyünk úttalan utakon,
Énekelve, velünk a Szűzanya kegyelme.
|
k 06/03/25
Dáma Lovag Erdő...
Mi magyarok, székelyek összetartozunk!
Törhet ránk természet vad vihara, nagy veszedelem.
Zúgó ár, ármány, járvány.
Mi tudjuk, szívünk egy ritmusra ver.
Mert minket lélekben semmi nem szakíthat el!
Mi összetartozunk!
Jöhet az ár, mint a tenger árja.
|
p 05/30/25
Dáma Lovag Erdő...
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, útját nem nézve,
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!
Mint gyors patak,
De célját eltévesztve
Száguld mindig csak előre.
Útjában elsodor mindent, ami szent!
|
v 05/25/25
Dáma Lovag Erdő...
Még egy utolsó nap, s olvadunk!
Mindegy, akarunk, vagy nem akarunk!
GYŐZELEM!
Kivel, mivel???
A földünk még a mienk!
s alólunk tűnik el.
Versenyben leszünk a SEMMIVEL!
Ha bírjuk, igen, ha nem, ELVESZÜNK!
Keserű lesz életünk!
Zsebet dörzsölnek egyesek, nagy a tét!
A gúnár csípje meg!
S vagy így, vagy úgy, megsemmisülünk.
|
p 05/23/25
Dáma Lovag Erdő...
Megálltam a Székely kapunál,
Csodáltam faragott díszeit.
Fejem felett fehér galamb szállt,
Kapuba rakta fészkeit.
„Isten hozott” köszöntött az írás.
Nem felejtem el a szép szavát.
Isten hozott felétek e tájra,
Mert eljöhettem, oly rég erre vágyva.
|
sze 05/21/25
Dáma Lovag Erdő...
Van egy vidék a kis hazánkba',
Ősi földje s strázsáló kapuja,
Megállított ő törököt, tatárt,
Visszafordította s megvédte a hazát.
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!
Van egy kis vidék a magyar hazában,
Harccal védte hazát Európában,
Mikor már mindenki feladta.
|
cs 05/15/25
Dáma Lovag Erdő...
Üdvözöllek, XIV. Leó pápa!
Istenünknek Földi helytartója!
Nekünk "Béke nektek", így köszöntél...
Népek szívét boldogság önté...
Reményt adtál az elesettnek.
Békét kértél a szenvedőknek.
Kérünk, segíts az emberiségnek.
Hogy a sátán ne uralkodjon,
|