h 06/16/25
Dáma Lovag Erdő...
/Apák napjára: Erdős György/
A mi jó apánk küzdött, harcolt értünk,
Megmaradjon a mi nemzetségünk!
Gyermekeit két karjába zárta,
Boldogan ölelte minden unokája.
A mi jó apánk, ha most élne,
Bizony el lenne keseredve!
Nem ily jövőt képzelt el nekünk!
|
h 06/16/25
Dáma Lovag Erdő...
Fogd a kezem, mert fáradok!
Göröngyös úton haladok.
Fogd a kezem, ne engedd el!
Menjünk együtt, ne hagyj el!
Egyedül nehéz oly nagyon,
Kimondani én nem tudom.
Az élet még így is tartogat
Napsugaras, szép napokat.
Jöhet öröm, jöhet boldogság,
|
sze 06/11/25
Dáma Lovag Erdő...
Mi összetartozunk.
Emlékszel még egy hideg ködös napra?
Száz reménnyel jött elém a remény,
Vártatok rám, "mert Összetartozunk" jöttem én.
Mi magyarok, éljünk bárhol a Föld kerekén.
S betoppantam, száz boldog szem irányult felém,
S mint régi ismerősök, öleltetek át
Azon a szép ünnepen.
Örökre megtapasztaltam az összetartozás diadalát.
|
sze 06/11/25
Dáma Lovag Erdő...
Mi történt már megint?
Parajd omló sóbánya!
Rohanó patak, nincs remény?
Háromszék a romok tetején.
Székelyföld árvízben úszik,
Itt az idő, most menteni kell!
Bajban a testvér,
Bajban segíteni kell!
|
szo 06/07/25
Dáma Lovag Erdő...
Eljött a mi szép ünnepünk,
„Pünkösdi Király”-t választani megyünk.
Szól a zene, vigalom,
Ki lesz a pünkösdi királyom.
Király az egy ügyes legény,
Megüli a lovat szőrén.
Gerendarudat is nagyot emel,
Ő koronát megérdemel.
Egész évben ő nagy legény,
Rá hallgatni kész nyeremény.
|
cs 06/05/25
Dáma Lovag Erdő...
(Zarándokúton Pünkösdkor)
Mi történt itt, mi áradt meg
Úgy, mint a tenger?
Az ember lát, szíve ver,
Gondolni ilyet nem mer.
Szűzanya hív, s mi itt vagyunk,
Egységre szólít, zarándokolunk.
Hozzá megyünk úttalan utakon,
Énekelve, velünk a Szűzanya kegyelme.
|
k 06/03/25
Dáma Lovag Erdő...
Mi magyarok, székelyek összetartozunk!
Törhet ránk természet vad vihara, nagy veszedelem.
Zúgó ár, ármány, járvány.
Mi tudjuk, szívünk egy ritmusra ver.
Mert minket lélekben semmi nem szakíthat el!
Mi összetartozunk!
Jöhet az ár, mint a tenger árja.
|
p 05/30/25
Dáma Lovag Erdő...
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, útját nem nézve,
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!
Mint gyors patak,
De célját eltévesztve
Száguld mindig csak előre.
Útjában elsodor mindent, ami szent!
|
v 05/25/25
Dáma Lovag Erdő...
Még egy utolsó nap, s olvadunk!
Mindegy, akarunk, vagy nem akarunk!
GYŐZELEM!
Kivel, mivel???
A földünk még a mienk!
s alólunk tűnik el.
Versenyben leszünk a SEMMIVEL!
Ha bírjuk, igen, ha nem, ELVESZÜNK!
Keserű lesz életünk!
Zsebet dörzsölnek egyesek, nagy a tét!
A gúnár csípje meg!
S vagy így, vagy úgy, megsemmisülünk.
|
p 05/23/25
Dáma Lovag Erdő...
Megálltam a Székely kapunál,
Csodáltam faragott díszeit.
Fejem felett fehér galamb szállt,
Kapuba rakta fészkeit.
„Isten hozott” köszöntött az írás.
Nem felejtem el a szép szavát.
Isten hozott felétek e tájra,
Mert eljöhettem, oly rég erre vágyva.
|
sze 05/21/25
Dáma Lovag Erdő...
Van egy vidék a kis hazánkba',
Ősi földje s strázsáló kapuja,
Megállított ő törököt, tatárt,
Visszafordította s megvédte a hazát.
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!
Van egy kis vidék a magyar hazában,
Harccal védte hazát Európában,
Mikor már mindenki feladta.
|
cs 05/15/25
Dáma Lovag Erdő...
Üdvözöllek, XIV. Leó pápa!
Istenünknek Földi helytartója!
Nekünk "Béke nektek", így köszöntél...
Népek szívét boldogság önté...
Reményt adtál az elesettnek.
Békét kértél a szenvedőknek.
Kérünk, segíts az emberiségnek.
Hogy a sátán ne uralkodjon,
|
h 05/12/25
Dáma Lovag Erdő...
/Mindszenty József bíboros:
„Ha lesz egy millió imádkozó magyar
Nem féltem a nemzetet”/
Gyújtsátok azt a rőzsét!
Magas legyen lángja!
Szíve sajogjon, aki csak látja.
Lobogjon magasan,
Fel a magas égre!
Szóljon a székely nép
Imádkozó éneke!
|
v 05/11/25
Dáma Lovag Erdő...
Mindhiába ragyog a tavaszi napsugár,
Szívemre jeget fú a zord idő.
Jégcsapok takarják már,
De reménykedek, a meleg nyár eljő.
Dideregve fázom.
Messze a túlparton a tavaszi táj.
Betakarom szomorú szívem.
Ne sajnáljon senki, valami fáj,
|
szo 05/10/25
Dáma Lovag Erdő...
Keserves idők köszöntenek a világra!
Egyik holló a másik szemét vájja.
Uralkodik már a pénz ember millióin,
Fegyver pusztít, s jön a halál, s a kín!
Istent tagad, gyilkolja papját.
Hitet gyaláz, így hirdeti igazát.
Nem kímél sem gyermeket, sem anyát.
|
cs 05/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Öreg akác, mióta állsz?
Időd számlálót már nem találsz.
Törzsed gyötört, sok kínt kibírt,
Vad gerle rólad vitt hírt.
|
sze 04/30/25
Dáma Lovag Erdő...
Május elseje van, ragyog a napsugara.
Hív a dobszó cintányér találkozóra.
Ide hallik a vidám zeneszó.
Reggel korán, ébresztő, harsogó.
Visszhangozza a Báger vize.
Itt van május ünnepe!
Más ez a május, nekem emlékosztó.
Gyermekeknek vidám ünnep, kacagó.
|
p 04/25/25
Dáma Lovag Erdő...
Nyílik a sárga rózsa, tulipán.
Csokorban kaptam egy nap hajnalán.
Szeged városában nyílott.
Szívet, lelket boldogított.
Emlékeimhez de jó volt visszatérni...
A kertemben a tavaszt köszönteni.
Virágözön, amerre jársz.
Napsugár ragyog le rád.
|
k 04/22/25
Dáma Lovag Erdő...
Hull a fák fehér virága.
Komor felhők gyülekeznek.
Húsvét Vasárnapján Ferenc Pápa
Tőled így köszöntek:
Elköszönünk mi is,, Isten földi helytartója.
Áldjon meg az Isten, hitünk megtartója.
Hull a könnyünk, mint a zápor.
|
h 04/21/25
Dáma Lovag Erdő...
„Látjátok feleim, mik vagyunk?
Por és hamu vagyunk!”
/Ómagyar Mária siralomból/
„Látjátok, mi vagyunk?”
Önmagát pusztító emberiség!
Jézus hiába halt meg a keresztfán!
Mi ebből semmit nem tanulván!
|