A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Van egy táj szép hazánknak földjén,
Elvarázsol, ha utadon arra jársz.
Hegyek, folyók, dombok vidéke,
Boldog az itt élő emberek lelke.
Dalolnak, mint a szabad madár,
Megszólal a faragott kapu harangja.
Ha jó szívvel betérsz oda,
Hol hímzett a tiszta szoba.
|
|
Rovatok: Vers Ragyogó napsugárra ébredt a város,
A tó vizén megcsillant a fény.
Egy suhintásra olvad a jég,
Mátyás megtörte jegét.
Fákon, bokrokon rügy éled,
Csip, csirip, hangol a fészek.
Rigó füttyent, figyeljetek!
Végre vége lesz a télnek!
|
|
Rovatok: Vers Köszönöm hogy megtaláltalak... Köszönöm a fényt, a napot, Köszönöm, hogy megtaláltalak,
|
|
Rovatok: Vers Csendes a Balaton,
vihar van kelőben.
Fekete fellegek
tornyosulnak felette.
Északról, hegyekről
vad szél bukik alá,
villámok cikáznak,
dörög az ég hozzá.
Hullámzik a Balaton,
sziklás, homokos a partja.
Szél a partot korbácsolja.
Szalad a hullám,
|
|
Rovatok: Vers Vércse nem kér, elragad!
Fenn a magas romok felett
Ködök szállnak, nem jő még a kikelet.
Levegőben vércse vijjogva száll,
Szélesre terjeszti szárnyát,
Lecsap majd a vad madár!
Gomolygó februári ködben
Röptében is áldozatra vár!
Fényt bocsájt rá néha a napsugár,
|
|
Rovatok: Vers Őrzöm a tüzet, tiszta lelkülettel,
Ne aludjon a hazaszeretet el.
Hazám minden kis zugában lobban,
Őrizzük szívünkben, otthonunkban.
Őrzöm a tüzet a szavak ritmusában,
Melegedjen mellette, kiben hazaszeretet van.
Melegedjen mellette, kinek lelke fázik,
|
|
Rovatok: Vers Beteg szárnyait billegeti,
Hangja az egekig száll.
Hálaimát énekli,
Jön a tavasz nemsoká...
Hol felrepül a magasba,
Hol ágról-ágra száll.
Köszöntő énekét énekli, Mert megjött a napsugár.
Te vagy a napsugár nekünk,
|
|
Rovatok: Vers Tudtuk, hogy elmész egyszer,
Megtérsz oda, hol nincs visszaút.
Tudtuk, hogy szenvedés is az élet,
Mindenkinek így vagy úgy, kijut.
S erős vigasztalja a gyengét,
Földről felemeli.
Szeretet az segít, ad reményt,
Vigasztalja, a nap még kisüt neki.
|
|
Rovatok: Vers Ó, díszes madarai a világnak,
Hazámra mily fagyöngyöt szántak.
Szép tollú madarak énekeljetek,
Csőrötökbe ne fagyöngymagot vigyetek.
Ne szálljatok szép hazám
Dús lombú fájára! Ne hozzatok élősködő
Fagyöngyöt rája.
|
|
Rovatok: Vers Ősz volt, hullottak a falevelek,
Meghatódva tervezni mentem.
Emlékeim mindig visszatérnek,
Elém jönnek ifjúkori alkotó képek.
Mikor még összetartott az ország,
Mikor pártok még nem osztották,
Mikor bankok nem gyötörték a népet,
Volt jövő, az lakott, ha épített.
|
|
Rovatok: Vers Fontos ember lett belőlem,
|
|
Rovatok: Vers Felragyogott a nap az ég peremén,
Mégis fagyos tél van, hideg tél.
Kemény jégpáncél takarja a tavat,
Hollók kárognak fákon, s alatt.
Szürke fellegek kúsztak az égre,
Eltakarván előlünk a nap fénye.
Felébredt szél zörgeti az ágat,
Alvó medve barlangjában is fázhat.
|
|
Rovatok: Vers Védd meg a könyvet!
Szép magyar anyanyelvünket!
Nem tud így írni más nemzet,
Nem fűti ily heves lelkület.
A könyv szép magyar szó, kincstakaró,
Édesanyád tanította mondanivaló.
Védd a könyvet, kultúránk benne.
Ne engedd szaggatni, lelked elveszne!
|
|
Rovatok: Vers Drága magyar testvéreim!
Fogjunk össze, amíg lehet!
Ne lázítsa, pusztítsa senki a nemzetet!
Csodáljon minket a világ!
Összefognak ismét a magyarok.
Ez lelküknek, szívüknek erőt adott.
Mert nagy a világban a veszedelem.
Égből, földről, embertől kegyetlen a pusztítás.
|
|
Rovatok: Vers Itt a farsang vége, tél ideje lejár, Más monda is járja,
|
|
Rovatok: Vers Olyan vagy nekem, Olyan vagy nekem,
|
|
Rovatok: Vers Felragyogott a nap az ég peremén,
Mégis fagyos tél van, hideg tél.
Kemény jégpáncél takarja a tavat,
Hollók kárognak fákon, s alatt.
Szürke fellegek kúsztak az égre,
Eltakarván előlünk a nap fénye.
Felébredt szél zörgeti az ágat,
Alvó medve barlangjában is fázhat.
|
|
Rovatok: Vers Hozd a fényt magaddal!
Mely szemedbe ragyog,
Hozd a szeretetet,
Melyet szíved nekünk adott.
Vidd a mosolyod!
Hogy lássa az egész világ
Őszinte szíved sugarát!
Hozd a fényt magaddal!
Hisz öröm követ, ha lát!
Huncut mosolyodtól kigyúl a láng,
|
|
Rovatok: Vers Végre felragyogott a nap,
Szórja, teríti sugarát.
Szállnak az égen gágogó vadlibák.
Köszöntik a napot,
Mely végre felragyogott.
Olvad a jég, a hó.
Nincs már a fákon hótakaró.
Azért a természet hálás lesz érte,
Tavasszal kinyílnak a virágok örömünkre.
|
|
Rovatok: Vers Búcsúzom, búcsúzni fáj,
Eltűnt a szeretet, ami várt.
Rohanó életünkben elfogy a szeretet.
Ami megmarad, a hideg tél, s csak a vágy.
Megálljatok, szólnék hangosan!
A fájdalom nem látszik, amit a szív takar.
Szomorú a lélek, elmúlt az élet.
Lassan vonszolod fáradt lépteidet.
|
