cs 06/18/26
Dáma Lovag Erdő...
Úttalan utakon megyek feléd,
Virágzik a mező, a kert, a rét,
Virágok nyílnak, amerre nézel,
Csodálatos ez a május, látod a virágözönét.
Virágaim csokorba szedtem,
Örülj neki, neked viszem.
De már nem örülhetsz neki,
Szomorú szívem ezt üzeni.
|
sze 06/17/26
Dáma Lovag Erdő...
Felragyogott az égen
a nap tüzes koronája.
Ontja, sugározza melegét.
Levegő remeg bele.
Felhőtlen, kék az ég...
Forró meleggel köszönt a nyár.
A búzatenger nyújtja fejét,
szomjazva esőre vár.
Tikkadtan sóvárog a határ...
|
sze 06/17/26
Dáma Lovag Erdő...
Életünk egén lassan
Elszálltak az évek
Kimérten méred már a lépted
Szavad egyre kevesebb
Már nem is számolod az éveket
Gondjaid egyre sűrűsödnek
Vágysz egy kedves szóra
Ölelésre, vagy vigasztalásra
Szíved egyre gyengül
Szemedben sűrűn könnycsepp ül
|
szo 06/13/26
Dáma Lovag Erdő...
Ülök az elhagyott szobában, magányban,
Ide régóta nem nyitott be senki sem.
Régiek már a tárgyak,
Csak ők tudják, mit jelentenek nekem.
Kinyitom könyveim elsárgult lapjait,
Oly sokat olvastam már, teleírt sorait.
A múlt homályában csendben elmerülve,
|
p 06/12/26
Dáma Lovag Erdő...
Ahogy a gyors patak töri az útját,
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, medrét nem nézve,
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!
Ahogy a gyors patak töri az útját,
De célját eltévesztve!
Száguld mindig csak előre,
Útjában elsodor mindent, ami szent!
|
cs 06/11/26
Dáma Lovag Erdő...
Köszöntelek, áldott szülőföldem.
(Jánossomorja: Hármashalom)
Kis iskolás koromban
Iskolám ablakán kinéztem.
"Hármashalom" köszönt nekem.
Hol kereszt, hol csillag képével
"Nagy Magyarország földje".
Tanították nekünk...
Tudtuk, hogy igaz,
|
k 06/09/26
Dáma Lovag Erdő...
Csendesen andalgott a Tisza
Partos medrében,
Alkony némán búcsút int a tájra,
Millió, milló kérész násztáncát járta.
Fehér szárnyukkal felverték a Tiszát,
Ne aludjon még el úgy alkonytájt.
A folyó, ahogy elfolyt békésen,
Kérészek nászágya volt tükrében.
|
szo 06/06/26
Dáma Lovag Erdő...
Elmúltak a májusi ünnepek,
Jó volt látni, Csíksomlyón a nemzet ünnepelt.
Ismét együtt voltatok, s lélekben én is veletek.
Szűzanya ismét várt rátok.
Hitünkben együtt voltatok.
Éneketek a hegyek, völgyek harsogták ott,
S a nap is örömében ragyogott.
|
p 06/05/26
Dáma Lovag Erdő...
„Mint bontott kéve,
Széthullt nemzetünk”
De mi összetartozunk.
Összefog anyanyelvünk,
Szívünk.
Nem győzhet rajtunk
Ádáz támadás,
Vágtathat fölöttünk
Villámok hada, felhővonulás.
Nem lehet minket széllel kergetni,
Viharok harcába felül fogunk kerekedni,
Mert mi összetartozunk!
|
sze 06/03/26
Dáma Lovag Erdő...
Istenem, kiben hiszünk,
Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk.
Áldd meg a Te magyar néped,
Nézz le ránk, nyisd meg az eget.
Mert elszabadult a sátán pokla,
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra.
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk,
Hallgasd meg könyörgésünk, mi Atyánk.
|
sze 06/03/26
Dáma Lovag Erdő...
Mikor Édesanya gyermekét tanítja
Az első magyar szóra,
Mikor szívedben él még a hazaszeretet,
Mikor a nemzet még él,
Akkor se feledd TRIANONT!
Ne feledd TRIANONT!
Ha már más elfeledte,
Mikor a harangnak nem szól a lelke.
Mikor a szónokok idegen szót szólnak,
|
k 06/02/26
Dáma Lovag Erdő...
Magyarország Édesanyja,
Boldogságos Szűz Mária
Áll a várfokán, Kisded a kezében,
Áldással vigyáz ránk!
Magyarokat nagy baj ne érje!
Köszönjük, Szűzanyánk,
Hogy mindig vigyázol ránk!
Sok veszélyből, viszály után
Talpra állítod hazánk!
|
k 06/02/26
Dáma Lovag Erdő...
Napsugár fújt ébresztőt a fáknak,
Csupa levél, ragyogással ébredtek.
Áthatolt a napsugár a lombokon,
Mint szívemben a remény tavaszon.
Suhogó patak rohan tova,
Selymesen öleli útjában a köveket,
Mintha dalolna nekik víg éneket,
Oly kedveset, leírni sem lehet.
|
h 06/01/26
Dáma Lovag Erdő...
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, útját nem nézve,
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!
Mint gyors patak,
De célját eltévesztve
Száguld mindig csak előre,
Útjában elsodor mindent, ami szent!
|
szo 05/30/26
Dáma Lovag Erdő...
Hangos szóval kiáltok a magasba,
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált,
Nincs felelet, néma a szád!
Messze látok a Balaton víztükre felett,
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet,
Az oltár előtt letérdelek.
|
k 05/26/26
Dáma Lovag Erdő...
Boldogan jártam én a Felvidéket,
Magyar szó, magyar barát fogadott.
Duna választott el minket,
Mária-Valéria híd utat nyitott.
Kiskoromban vonatról néztem a komáromi hidat...
Nagy ívei az ég felé nyúltak.
- Ezért nem tud átmenni rajta senki! (gondoltam)
|
h 05/25/26
Dáma Lovag Erdő...
Eljött a mi szép ünnepünk,
„Pünkösdi Király”-t választani megyünk.
Szól a zene, vigalom,
Ki lesz a pünkösdi királyom?
Király az egy ügyes legény,
Megüli a lovat szőrén.
Gerendarudat is nagyot emel,
Ő koronát megérdemel.
Egész évben ő nagy legény,
|
h 05/25/26
Dáma Lovag Erdő...
Fények gyúlnak a nagyvilágban,
Fényjelek észak, dél irányban.
Északi fény jelet adja,
Bajban van a világ, bajban!
Ország felett fényjelek,
Szeretet színes fénye eljött közétek.
Gyúljon szívetekben is emberek!
Egymást végre szeressétek!
|
p 05/22/26
Dáma Lovag Erdő...
Tudom, az újszegedi, mosonmagyaróvári
Pünkösdi rózsáim már mind kinyíltatok...
Kertemben piros, sárga, rózsaszín a bokrotok.
Ragyogó napsütésben szívembe örömet adtok.
Kedves virágaim, csak nyiladozzatok!
Öröm a lelkemnek, ha rátok gondolok.
Pünkösdnek ünnepén kinyíltatok...
|
h 05/18/26
Dáma Lovag Erdő...
Van egy szép táj a nagyvilágban,
Hol a nap fürdik a hegy csúcsában.
Hó takarja az ormot októberben,
Napnak ragyog, csillog fénye.
Lenn a hegyek, dombok alján
Házak húzódnak meg a lankán.
Szorgos kezek munkálkodnak,
Napkeltével ők is fenn vannak.
|