h 08/31/26
Dáma Lovag Erdő...
Útra készül a fecskemadár
Gyors röptű fecskemadár
Útra készül elmúlt a nyár
Tanítgatja fiókáit
Röpüljenek, ha útra indít...
Suhogva száll házak között
Fecske fészektől elköszönt
De az utat megjegyezte
Ha itt a tavasz, visszatér szülőföldre...
|
v 08/30/26
Dáma Lovag Erdő...
Eljött az ősz, eljött újra!
Szól a csengő az iskolákban.
Emlékeim is ilyenkor visszajárnak,
Mikor szeptemberben tanítóink vártak.
Később, mikor tervezőként igyekeztem,
Tanyasi iskolákba is villanyvilágítás legyen,
Fény és tudás fogadja, akik odajárnak,
|
szo 08/29/26
Dáma Lovag Erdő...
Veszni hagytuk túlerővel szemben,
Hiába védtük hazánk földjét vérrel.
Megvédtük a nyugatot,
Nekünk veszedelem, nekik béke jutott.
Azóta is jött háború a magyarra,
Darabolják földjét idegen hordák.
Nemzetét szétválasztják,
De hitét nem adja!
|
p 08/28/26
Dáma Lovag Erdő...
MAGYARORSZÁG !
"Köntösödre kockát vetettek"!
Mint Krisztust, keresztre feszítettek.
Szaggatják, irtják nemzeted!
Nem múlik, nem csitul
Évszázadok harca.
Testedet száz irányból
Enyészet, ellenség marja.
|
cs 08/27/26
Dáma Lovag Erdő...
/Nándorfehérvár, 1456. július 20./
Halljátok a harangokat?!
Zúgnak, búgnak, giling-galang
Emlékeztek-e még szívetekben
A hősökre, a rendíthetetlenekre?
Érzitek azt a hatalmas erőt,
Amely elkísérte a csatába menőt?
Tudjátok-e, mit érzett szívében?
A hazaszeretet volt bevésve örökre.
|
sze 08/26/26
Dáma Lovag Erdő...
Drága, édes hazám!
Álmaimban is letérdelek
S imádkozom érted :
Te a béke galambját féltve őrizgetted,
Karjaidba rakott fészket.
A rászorulót mindig befogadtad,
Szeretettel ölelted, mint barátodat.
Jaj, mi lett őszinte lelkedből?
|
h 08/24/26
Dáma Lovag Erdő...
Álmomban kitárt karral hívtál,
Eljöttem hát, Szűz Anyám, hozzád!
Tenyeremben hoztam szívem,
Hegyi magaslaton imám énekelem.
Oltárod előtt imára kulcsolom kezem,
Oltalmad, segítséged leborulva kérem.
Családomért, édes hazámért,
Száz sebből vérző Magyarországért.
Könyörögve, kérve szíved jóságáért.
|
szo 08/22/26
Dáma Lovag Erdő...
Vigyázzunk Szent Koronánkra!
Szent István ránk hagyta.
Szűzanyának országunk felajánlotta,
Méltók legyünk e nemes ajándékra!
Vigyázzunk a magyar Szent Koronánkra!
Vigyázzunk drága nemzetünkre, hazánkra!
Fogjunk össze, s legyen béke!
Imát mondjunk az egységre!
|
szo 08/22/26
Dáma Lovag Erdő...
Minden évben ezen a napon
Gyermekkori emlékeimet kutatom.
Mikor új kenyér gőzölög az asztalon,
Hála imámat érte mondom.
Istenem, köszönöm teneked,
Hogy asztalunkra adtál új kenyeret.
Emlékeim körülvesznek,
Asztalomnál ők is ülnek.
Fehér kenyeret édesanyám dagasztotta,
|
szo 08/22/26
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a vázában elszárad a virág,
Nincs, ki öntözze, vizet ád.
Mikor a kapu nyitva marad,
Nem zárja be senki utánad.
Mikor a kert vadvirágot terem,
Nincs, ki kapálja, ültessen.
Mikor a madarak fészket raknak az ablakba,
Elveszik az egykor megélt ember álma.
|
cs 08/20/26
Dáma Lovag Erdő...
Hajlik a búzamező,
Gyenge szellő fújja.
Sárga tengert
Pipacs és szarkaláb tarkítja.
Tábla szélén búzavirág nyílik,
Érlelő napsugár kalászba bújik.
Érjél búzatenger, legyen bő termésed,
Parasztember munkáját te koronázd meg.
|
sze 08/19/26
Dáma Lovag Erdő...
Egyszer én is voltam ifjú és titán...
Táncot jártam a gerendán,
Futottam a széllel versenyezve,
Kacagtam a naptól, boldog volt a lelkem.
Dolgoztam sokat, vidám lélekkel,
Aratáskor versenyeztem az idősebbekkel.
Tiszteletet azt mindig megadtam nekik,
Mert bennük volt a tudás és a hit.
|
v 08/16/26
Dáma Lovag Erdő...
Mit mosott el az áradat?
Oly korban élünk,
Apa-fiát árulja el,
Pénz szennye le nem mosható,
Az ártatlan áldozat nézi,
Fájdalma le nem írható...
Légvárakat építünk
Erős várak helyett.
S mikor jön titokban az ellen,
|
v 08/16/26
Dáma Lovag Erdő...
Narancssárga liliom búsan hajtja a fejét,
Elvesztettem egy jó testvért.
Sírj, csak sírj, narancssárga liliom,
Nincs már senki a világon,
Aki engem megvigasztaljon.
Nyíljál, nyíljál narancssárga liliom sokáig,
Emléked elkísér a sírig.
Búbánatom nincs, aki megértse,
Hullik könnyem, a fájdalom itt lakik a szívemben.
|
szo 08/15/26
Dáma Lovag Erdő...
Magyarország Nagyasszonyához
(Mennybemenetelének napján - aug. 15.)
Ó, boldogságos szűz Mária!
Magyarország királynéja!
Imával fordulok hozzád.
Védd meg ínséges időkben is hazánk!
Tekints le ránk!
Segíts minket magyar embereket,
|
p 08/14/26
Dáma Lovag Erdő...
Dolgukat elvégezve
Repülnek tovább,
Új hazát keresve!
Vajon ki lesz a vezér?
Ki vezeti a csapatot?
Reméljük, jó szelet fog ki,
jó útra tér!
Gólyák útra készen
Beállnak a hosszú sorba.
|
cs 08/13/26
Dáma Lovag Erdő...
Ülök a Tisza partján elmerengve,
Elém sodródik a múlt emlékképe.
Csendesen folyt el a Tisza medrében,
Táncot járt a napsugár tükrében.
Gondolataim vele sodródtak tova,
Mily nyugodt és szeszélyes volt valaha.
Most békés, csillogó arcát mutatja,
Partjára újra épült a megszépült Szeged városa.
Emléktábla mutatja, a Tisza néha pusztító, goromba.
|
k 08/11/26
Dáma Lovag Erdő...
Hallod a dobszót, hangosan dobolnak?
Kiárusítása lesz az egész falunak.
Közhírré tétetik itt a falu végén,
A templom előtt, s falu szélén,
Eladó a falu, s falu minden háza,
Kiárusítás lesz itt nemsokára.
Nem kukorékol a kakas, a tarajas,
Nem bőg a marha az istállóban,
|
k 08/11/26
Dáma Lovag Erdő...
Csak egy édesanya tudja,
Mi az a nagy boldogság,
Mikor megszületik a várva-várt.
A világ minden kincse cserébe,
Az nem ért fel az én örömömre...
S ennek negyvenkilenc éve már,
Hogy rád ragyogott a napsugár.
|
h 08/10/26
Dáma Lovag Erdő...
Vad vihar rázta a fákat.
Becsuktam ablakom, fáztam.
Én voltam a legboldogabb édesanya
Ezen a kerek világon.
Féltettelek, óvtalak minden széltől,
Vihartól, erős napsütéstől.
Te voltál akkor a legféltettebb kincsem,
|