A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Ragyogó napsugárra ébredt a város,
A tó vizén megcsillant a fény.
Egy suhintásra olvad a jég,
Mátyás megtörte jegét!
Fákon, bokrokon rügy éled,
Csip-csirip, hangol a fészek.
Rigó füttyent, figyeljetek!
Végre vége lesz a télnek!
|
|
Rovatok: Vers Urunk Jézus, hozzád fordulunk! Állítsd meg ezt az öldöklő csatát!
|
|
Rovatok: Vers (Mosonszentjános... ma Jánossomorja város)
(1950-es évek)
Emlékeimben téli valóságot járok.
Visszaköszönnek fagyos álmok.
Mikor a tél hóval döngette a fákat,
Többméteres hó takarta be az utakat.
Az emberek a bajban összetartottak.
|
|
Rovatok: Vers Mit hallok a kopár ágak közt?
Egy kis cinke halkan rám köszönt.
Óvatosan csipogja, itt a kikelet.
Örülj, elmúlt a nagy hideg.
No, azért én óvatos vagyok.
De elérnek hozzám a köszöntő hangok.
Eljött, s felhők közül kitekint a fény.
Oly boldog örömmel vágytam rá rég.
|
|
Rovatok: Vers Itt a tavasz, kék az ég. Kell az eső a szomjas földnek-
|
|
Rovatok: Vers Megszólalt a kis pacsirta,
Csip, csip, csicsergi.
Nemsokára itt a tavasz,
Hangja hirdeti.
Ugyan, ugyan,
Vadgalamb felel neki.
Ó, de örülök, hangod hallom,
Ébred a nap, tavaszt várom.
Ígérd nekem, kis pacsirta,
|
|
Rovatok: Vers Tarisznyámban madárlátta kenyeret hoztam,
Utam száz ösvényen vezet. Gyermekkorom kincse szívemben, Nem múlik az emlékezet...
Apám is hazahozta nekünk
Maradék madárlátta kenyerét.
Morzsákra osztotta szét
Köztünk szíve szeretetét.
|
|
Rovatok: Vers Istenem, kiben hiszünk,
Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk.
Áldd meg a Te magyar néped,
Nézz le ránk, nyisd meg az eget,
Mert elszabadult a sátán pokla,
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra.
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk,
Hallgasd meg könyörgésünk, mi Atyánk.
|
|
Rovatok: Vers Van egy táj szép hazánknak földjén,
Elvarázsol, ha utadon arra jársz.
Hegyek, folyók, dombok vidéke,
Boldog az itt élő emberek lelke.
Dalolnak, mint a szabad madár,
Megszólal a faragott kapu harangja.
Ha jó szívvel betérsz oda,
Hol hímzett a tiszta szoba.
|
|
Rovatok: Vers Ragyogó napsugárra ébredt a város,
A tó vizén megcsillant a fény.
Egy suhintásra olvad a jég,
Mátyás megtörte jegét.
Fákon, bokrokon rügy éled,
Csip, csirip, hangol a fészek.
Rigó füttyent, figyeljetek!
Végre vége lesz a télnek!
|
|
Rovatok: Vers Köszönöm hogy megtaláltalak... Köszönöm a fényt, a napot, Köszönöm, hogy megtaláltalak,
|
|
Rovatok: Vers Csendes a Balaton,
vihar van kelőben.
Fekete fellegek
tornyosulnak felette.
Északról, hegyekről
vad szél bukik alá,
villámok cikáznak,
dörög az ég hozzá.
Hullámzik a Balaton,
sziklás, homokos a partja.
Szél a partot korbácsolja.
Szalad a hullám,
|
|
Rovatok: Vers Vércse nem kér, elragad!
Fenn a magas romok felett
Ködök szállnak, nem jő még a kikelet.
Levegőben vércse vijjogva száll,
Szélesre terjeszti szárnyát,
Lecsap majd a vad madár!
Gomolygó februári ködben
Röptében is áldozatra vár!
Fényt bocsájt rá néha a napsugár,
|
|
Rovatok: Vers Őrzöm a tüzet, tiszta lelkülettel,
Ne aludjon a hazaszeretet el.
Hazám minden kis zugában lobban,
Őrizzük szívünkben, otthonunkban.
Őrzöm a tüzet a szavak ritmusában,
Melegedjen mellette, kiben hazaszeretet van.
Melegedjen mellette, kinek lelke fázik,
|
|
Rovatok: Vers Beteg szárnyait billegeti,
Hangja az egekig száll.
Hálaimát énekli,
Jön a tavasz nemsoká...
Hol felrepül a magasba,
Hol ágról-ágra száll.
Köszöntő énekét énekli, Mert megjött a napsugár.
Te vagy a napsugár nekünk,
|
|
Rovatok: Vers Tudtuk, hogy elmész egyszer,
Megtérsz oda, hol nincs visszaút.
Tudtuk, hogy szenvedés is az élet,
Mindenkinek így vagy úgy, kijut.
S erős vigasztalja a gyengét,
Földről felemeli.
Szeretet az segít, ad reményt,
Vigasztalja, a nap még kisüt neki.
|
|
Rovatok: Vers Ó, díszes madarai a világnak,
Hazámra mily fagyöngyöt szántak.
Szép tollú madarak énekeljetek,
Csőrötökbe ne fagyöngymagot vigyetek.
Ne szálljatok szép hazám
Dús lombú fájára! Ne hozzatok élősködő
Fagyöngyöt rája.
|
|
Rovatok: Vers Ősz volt, hullottak a falevelek,
Meghatódva tervezni mentem.
Emlékeim mindig visszatérnek,
Elém jönnek ifjúkori alkotó képek.
Mikor még összetartott az ország,
Mikor pártok még nem osztották,
Mikor bankok nem gyötörték a népet,
Volt jövő, az lakott, ha épített.
|
|
Rovatok: Vers Fontos ember lett belőlem,
|
|
Rovatok: Vers Felragyogott a nap az ég peremén,
Mégis fagyos tél van, hideg tél.
Kemény jégpáncél takarja a tavat,
Hollók kárognak fákon, s alatt.
Szürke fellegek kúsztak az égre,
Eltakarván előlünk a nap fénye.
Felébredt szél zörgeti az ágat,
Alvó medve barlangjában is fázhat.
|
