h 08/10/26
Dáma Lovag Erdő...
Mikor megszülettél. (Norbert.)
Mikor megszülettél
Vad vihar rázta a fákat
Becsuktam ablakom, fáztam
Én voltam, a legboldogabb édesanya
Ezen a kerek világon…
Féltettelek, óvtalak minden széltől
Vihartól, erős napsütéstől
|
szo 08/08/26
Dáma Lovag Erdő...
De sokat tudnál mesélni!
Elmúltak feletted a történelmi évek,
Ágaidra sok madár ült megpihenni.
Szárad ágad égbe nyújtod,
Egy pár madár még fészket rakott.
De a tavasz hiába jött el,
Egy-két virágfürtöd ébredt csak fel.
|
p 08/07/26
Dáma Lovag Erdő...
Kiült a nap az égbolt peremére,
Tűzet rakott óriás kemencébe...
Hajnal hasadt fénylő sugárral,
Meleget ontott az eltikkadt világra...
Turbékoló galamb a hajnalt köszönti,
Jó reggelt, jó reggelt, ideje felébredni.
Bárányfelhő nincsen, gazda elkergette,
|
cs 08/06/26
Dáma Lovag Erdő...
("Ó, természet, dicső természet!")
Természet már megint megmutattad
Híres erődet?
Vagy a gonosz ember keze
Irányít a szegényekre?
Ha akarod, áradnak a folyók.
Tönkrezúzzák az ember alkotásait.
Ha kedved van, küldöd a napsugarat.
|
cs 08/06/26
Dáma Lovag Erdő...
Egyszer én is voltam ifjú és titán,
Táncot jártam a gerendán.
Futottam a széllel versenyezve,
Kacagtam a naptól, boldog volt a lelkem.
Dolgoztam sokat, vidám lélekkel,
Aratáskor versenyeztem az idősebbekkel.
Tiszteletet azt mindig megadtam nekik,
|
sze 08/05/26
Dáma Lovag Erdő...
Nemrég egy nyári nap, néma csendben
Szólt egy telefon, egy kedves hang,
Rácsos ablakaim mögül csalogatott
Badacsony - Korkovánra hívogatott.
Gyere velünk a Korkovánra,
Hol szőlőkordon sorban áll.
Napfény játszik a szőlők között,
S jó barát átkarol, boldog öröm vár.
|
h 08/03/26
Dáma Lovag Erdő...
Néma csend borult a tájra,
A város a szemét behunyta.
Eljött a forró napok éjszakája,
Nehéz lett a lét, az emberek álma.
Én, aki örültem régen,
Fényt tervezhettem városokban és vidéken,
Most lekapcsolom az esti fényt...
Legyen minden embernek fény a remény...
|
v 08/02/26
Dáma Lovag Erdő...
Nyár a Hortobágyon,
Napfényes Hortobágyon,
Andalog folyója,
Nádassal benőtt
Annak partja.
Idejárnak itatni a csikósok,
Nyári nap melegétől
Kitikkadt a gémeskútjuk,
Szomjukat oltják gyönyörű lovuk.
|
szo 08/01/26
Dáma Lovag Erdő...
Látod, kicsim, itt a földgömb,
A mi hazánk egy kis pont rajta.
Kárpátok hegyei átkarolja,
Magyarul beszélnek,
Magyarul zeng itt az ének,
Panaszok és keservek...
Magyarul becézett édesanyád,
Bölcsőd ringatva vigyázott rád.
Első szó is ajkadon magyar,
|
cs 07/30/26
Dáma Lovag Erdő...
A nap búcsúzott az égtől,
Utolsó sugarát a Balatonban fürdette,
Tűzet szórt a Badacsony, s Gulács hegye,
Majd az est sötét takarót terített a földre.
Én magányosan álltam a parton,
Előttem nagy hullámok szaladtak tova,
|
k 07/21/26
Dáma Lovag Erdő...
Honfoglalást tanítottak nekünk régen,
De az igazság kibontakozik szépen.
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért!
Mert miénk volt évezredek óta e haza,
Az Isten Szűzanya országát nekünk adta!
A földet, folyót, völgyet,
|
h 07/20/26
Dáma Lovag Erdő...
Szomorúan eleredt az ég csatornája.
Kint ültem a folyosón, a felhőt csodáltam.
Felhő felett repülőgép hangja zúgott,
Öcsire gondoltam, aki osztálytársam, padtársam volt.
|
h 07/20/26
Dáma Lovag Erdő...
(Nándorfehérvár, 1456. július 20.)
Halljátok a harangokat?!
Zúgnak, búgnak, giling-galang.
Emlékeztek-e még szívetekben
A hősökre, a rendíthetetlenekre?
Érzitek azt a hatalmas erőt,
Amely elkísérte a csatába menőt?
Tudjátok-e mit érzett szívében?
|
sze 07/15/26
Dáma Lovag Erdő...
Veszedelmes idők járnak,
Keserű sorsot hoznak hazánknak.
Mikor a szétthúzás nagy,
Fáj a szíve a magyarnak...
Isten is küldi figyelmeztető jeleit,
Tűz robbantja a hegyet,
Hőség tombol a tájon,
Zivatar tör-zúzza a termést a tájon, a fákon.
|
h 07/13/26
Dáma Lovag Erdő...
Elhallgatott a déli harangszó hangja a
Magyar rádióban...
Magyarok, figyeljetek!
Déli harangszóval a hősökre emlékezzetek!
Nándorfehérvári hősi csatára.
Török feletti győzelem igazságára!
S megszólaltak a harangok,
Évszázadokon át, dicsérve a hősök diadalát!
|
v 07/12/26
Dáma Lovag Erdő...
Szegedről indultam az emlékpark felé,
Szívem egyre gyorsabban vert.
Árpád vezért lássam, alig vártam,
Fényt terveztem oda.
Ahol nagyobb fényt láttam,
Árpád szobor előtt főt hajtottam.
Tiszteletem Árpád vezérnek megadtam,
Láthattam e szent helyet, boldog voltam.
|
szo 07/11/26
Dáma Lovag Erdő...
Ülök a vágyaim néma folyosóján,
A magány leple mindent betakar.
Néha egy-egy madár dalol csendben.
A fák ágai közt turbékol egy vadgalamb.
Nem tudom, mit hoz még a magány
E néma csend partjainál.
De tudom, én dalra, kacagásra vágytam,
|
cs 07/09/26
Dáma Lovag Erdő...
Vers vagy nekem,
Versbe szőtt elmém, kezem,
Rímekben lüktető szeretetem,
Versből dalok, dallamok,
Dúdolom, ha boldog vagyok,
Versben szavak, ritmusok,
Szívdobbanásnyi szinuszok...
Vers vagy nekem,
Szó a szép, a fájdalom,
Hol ékes, hol szomorú,
|
k 07/07/26
Dáma Lovag Erdő...
(Barátnőmnek szeretettel)
Születésnapod közeleg,
Gondolataim sorban gyűlnek.
Mit is írjak kedves, szép emléket neked?
Közös, szép emlékekre emlékezek.
Gondtalanul repültek el szép diákévek,
Budapestre, a Varga Katalin Gimnáziumba visszatérek.
|
cs 07/02/26
Dáma Lovag Erdő...
Galambszárnyakon szállnak az évek,
Mint Budapesten, Andrássy út platánsorán.
Emlékeink ott kezdődtek.
Gimnáziumi éveink, szép emlékek.
Jóban, rosszban együtt mentünk,
Nem szakíthatott a távolság szét.
Tudtuk, a másik hol van,
S öröm vagy bánat üli meg szívét.
|