A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Mint a sasmadár,
Úgy szállnak az évek... Hiába nézed, utol nem éred.
Ifjúság messze repült mögötted,
Csak a gondolat, mivel eléred.
Ha szomorú vagy, nézz a fénybe,
Árnyak eltűnnek a messzeségbe'.
Mosoly legyen arcodon,
Mintha nem fájna,
|
|
Rovatok: Vers Kiült a nap az ég peremére,
Tüzet rakott örömében.
Tűzet rakott, úgy ragyogott,
Sugara melegséget adott.
Melegséget a szívekbe,
Októberi dermedésben.
Sugarai vigaszt adtak,
Ne szomorkodj, ha elhagytak.
Ha elhagytak, de ragyog a nap.
|
|
Rovatok: Vers Ragyog az őszi napsugár
Hazánk, Árpád ősi fájára.
Minden ősz hullajtja levelét alája,
Kereszt árnyéka vetül le oldalára.
Minden tél elaltatja,
Zúgó szél altató dalát fújja.
Ősszel nem alszik el örökre,
Tavaszok új leveleit festik zöldre.
|
|
Rovatok: Vers Ó, hogy szalad az ősz...
Nagyon sok a dolga.
Segít neki a nap sugara.
Festegeti a tájat színesre,
Boldog tőle az ember szíve.
Ködök ereszkednek a tájra,
Harmatcseppek gyöngyként
Hullnak a pókhálókra,
Lábunk alatt levélszőnyeget terítve.
Búcsúzik az ősz sietve,
|
|
Rovatok: Vers Könnyezik a Szűzanya szobra,
Némán hullik könnye.
Jelként üzen nekünk.
Értünk aggódik, fáj a szíve.
Értünk, magyarokért?
Vagy veszélyben Európáért?
Az egész kereszténységért?
Nincs, ki könnyét letörölje.
Könnyezik a Szűzanya.
|
|
Rovatok: Vers Ó, hol a dal mostanában?
Hol a szép dal áradása?
Mint a tenger suhogása.
Közös dal hova szálltál?
Otthonra te nem találtál.
Nem szól a dal az örömtől,
Lelkünkben dal nem dörömböl,
Nem dalolunk már a bánattól.
Bús kedvünk sem zeng a szótól,
|
|
Rovatok: Vers Lelkem kell, hát nem adom!
Várj még, résnyire nyithatom.
De a szó, a vers tiéd,
Azt viszi lelkem eléd.
Lépteim lassulnak...
Szavaim halkulnak,
A szívem a régi.
Lelkem zokog, ha bánat éri.
Bánat a szenvedő gyermek láttán.
Jön a tél, hideg lesz vackán.
|
|
Rovatok: Vers Leteszem verskoszorúm.
Leteszem szomorún
A haza hős fiai hantjára.
Emlékezek versvirággal.
Október hónap, te hősök gyásza!
Emlékeztetsz minket az örök fájdalomra.
Aradi tizenhárom vértanúságára,
A nemzet miért borult gyászba.
|
|
Rovatok: Vers Kinézek az ablakomon,
Ragyog rám a felkelő napsugár.
A réten két dolmányos varjú
Peckesen jár.
Feketerigó, pacsirta magot talál.
Akácfán vadgalambok turbékolnak,
Vajon mit üzennek a mának?
Emberek ,vigyázzatok ránk,
Velünk együtt egész a világ.
|
|
Rovatok: Vers Beköszöntött az ősz,
Színes ruhába öltözött a természet.
Vándormadarak elrepültek.
Fekete varjak fészkükre ültek.
Kár, kár, elmúlt a gondtalan nyár.
De a fészkekbe mégis a gond beköltözött.
Elhervadtak a nyári virágok,
Öröm helyett hangzik vad károgások.
|
|
Rovatok: Vers Tüzesen ragyog a nyári nap korongja,
Ő itt az úr, sugarait ontja.
Néma csend a pusztító melegben,
Falevél sincs, ami rebbenne.
Puszta, bármerre tekintesz,
Csend honol a tájon,
Mintha nem élne senki
Ezen a pusztaságon.
Távolban birkák hűsölnek
|
|
Rovatok: Vers Szép csendesen osont az est,
Az égen kigyúltak a csillagok,
A hold fényesen ragyogott,
Pitvarában jelezte, valami megváltozott.
Megváltozott fenn az égen,
A nap küldte tüzes sugarát.
Jelet gyújtott az emberi szívben,
Szeressétek jobban egymást!
|
|
Rovatok: Vers Ó, ifjúság vágy-röptű madara!
Ó, ifjúság, jöjj vissza egy szóra!
Repülj, repülj te boldogság madara,
Szívünk, ha tele van tiszta szeretettel,
Nem veheti azt tőlünk soha, senki el.
Ó, ifjúság vágy-röptű szárnya,
Boldogság madara, hova szállsz ma?
|
|
Rovatok: Vers (Ajánlás nyugdíjasoknak)
Elmúlt a méhröptű dolgos nyár,
Közeleg az ősz, színes ecsettel jár.
A bágyadt napsugár, Deresedik már a határ.
Tavasz, nyár, ősz, tél egymás után,
Követjük mi is az élet színpadán.
Eljött az ősz, hajunk fehér,
|
|
Rovatok: Vers Ma van a BÉKE napja,
|
|
Rovatok: Vers Szeged városom, elmentem tőled, elhagytalak!
Virágaid elhervadtak,
Emlékembe bezártalak.
De soha nem feledtem szép arcodat!
Sok év múlt el, idő szaladt,
Gondolatom veled maradt.
Újra látom szép orcádat,
Virágba borult tereidet, utcákat.
|
|
Rovatok: Vers Ragyog a nap, száz sugarát ontja,
Szeptemberi fényben úszik a fák lombja.
Színezi a levelet sárga, rőt színben,
Bújócskát játszik a fény az erdőben.
Kis patak csobban, csendes útját járja,
Színes falevél hull néha rája.
Gesztenye, makk koppan a földre,
|
|
Rovatok: Vers Ragyog a nap, száz sugarát ontja,
Szeptemberi fényben úszik a fák lombja.
Színezi a levelet sárga, rőt színben,
Bújócskát játszik a fény az erdőben.
Kis patak csobban, csendes útját járja,
Színes falevél hull néha rája.
Gesztenye, makk koppan a földre,
Teríti az útra, színes levélszőnyegre.
|
|
Rovatok: Vers Én szép hazám, te szép Magyarország,
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK Gyermekkorom egyik kedves emléke egy Anyák napi ünnep. Hatan voltunk testvérek. Két lánytestvérünk már nem volt otthon, más városokban tanultak. Én voltam a legidősebb és három öcsémmel mindenben segítettünk a ház körüli munkában szüleinknek. Édesanyám megkért, menjek fel a szénapadlásra, mert mostanában a tyúkok nem tojnak, talán ott rakták le a tojásukat.
|
