A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers „Írjak? - Ne írjak?”
Kérdezted magadtól régen.
Magyarország osztozott a dicsőségben.
Verseid üzennek nekünk az utánad jövőknek,
Írni kell, erőt adni a jövő nemzedéknek!
Írni kell, utat mutatni előre!
Mert elfogy lassan nemzetünk büszkesége!
„Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás!”
|
|
Rovatok: Vers Jártam útjaimat, míg tehettem,
Megismerjem elszakított magyarjaim, követtem.
Boldog örömmel barátokra leltem,
A szépen mondott magyar szót könnyeztem.
Iskolákban szavaltak magyarul a gyerekek,
Megtartották a nemzeti ünnepet.
Mert lelkünkben nincsenek országhatárok,
|
|
Rovatok: Vers Liliomok zöld színű levele,
Nyuszi fészket rakott közepébe.
Volt abban színes tojás, nyulacska,
Futottunk ki fészket keresve a szabadba.
Nyuszi fészkét nézegettük, kutattuk,
liliomlevelek közt meg is találtuk.
Liliomnak nőtt magasra levele,
|
|
Rovatok: Vers Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette,
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke.
„Bocsáss meg nekik, Atyám”!
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán!
S az anya, aki elveszítette fiát,
Zokogva hullt a semmibe.
Összetörve teste, lelke,
Fájdalomtól szakadt meg a szíve!
|
|
Rovatok: Vers Ó, Jézus,Te áldozati bárány,
Értünk szenvedtél a hit kínpadján.
Értünk áldoztad drága életedet,
Megváltsd a gonosztól az emberiséget.
Nagypéntek van,
Szenvedésedre gondolok,
Életed adtad értünk,
A legnagyobb áldozatot.
Azóta is Te vagy a hitünk,
|
|
Rovatok: Vers Neked szedtem
Csokorba ibolyát,
Fehéret és lilát,
Ott remeg a szívem benne,
Ibolya kis közepébe'.
Terítve volt a fák alja,
Emberszívet csalogatta.
Gondoltam, te is megőrülsz tőle,
Ha illatozik majd kezedbe'.
Neked szedtem, rád gondoltam,
|
|
Rovatok: Vers Elnémult harangok,
Hangjuk Rómába szálltak.
Elcsendesült Róma,
Nem halljuk hangját
A harangok hangjának,
Pedig most kellene zúgni,
Hangosan félreverni!
Harangozni fel, hangosan az égre,
Siratja fiát a védtelen ember,
Támadó gonosz vérrel ünnepel!
Elnémultak a harangok,
|
|
Rovatok: Vers Ablakomnál csivitelnek,
Mi baja a cinegéknek?
Fészek üres, új a foglaló,
Ki lesz benne a fészeklakó?
Új madárka érkezett meg,
Kicsi a hely, csivitelnek.
Ki érti ezt a cinege nyelvet,
Egyik repdes, másik szárnyát veri,
Mi lesz ebből? Kutyám nézegeti.
|
|
Rovatok: Vers Szép volt a gyermekálom,
Szép volt a kert és a ház,
Hiába keresem, nem találom,
Romba döntötte a történelem...
Idő és törvény elvette tőlem.
Jussom keresem, s nem lelem.
Hatalmas sorompó zárta el utam,
Mire megértettem, nincs visszaút!
Idegen országban találtam magam,
|
|
Rovatok: Vers Békét kívánok lelketekbe...
Eljött a tavasz ünnepi ruhában..
Illatozik kék, lila, sárga virággal.
Békéért turbékol a galamb..
E felfordult világban...
Én is BÉKÉÉRT szólok...
Legyen lelketekben nyugalom és béke..
Szeretet költözzön szívetekbe..
|
|
Rovatok: Vers Ó, nagy költője a nemzetnek!
Hányszor támadsz fel?
Hányszor temetnek?
„Talpra magyar”, itt az ideje!
Hányszor tagadnak meg?
Szívükből kivetve?
Sírodat megtalálva,
Hányszor sírnak sírod megásva?
Támadj fel ismét, mert itt az idő!
Magyar nemzetre
|
|
Rovatok: Vers Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette,
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke.
"Bocsáss meg nekik, Atyám"!
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán!
S az anya, aki elveszítette fiát,
Zokogva hullt a semmibe,
Összetörve teste, lelke,
Fájdalomtól szakadt meg a szíve.
|
|
Rovatok: Vers Székely kislány
Tipeg, totyog, meg-megáll,
Okos szeme csak úgy ragyog,
Áll a baba, arca mosolyog.
Ruhácskája díszes székely,
Ezt nézzétek, büszkén lépdel.
Megnövök én nemsokára,
Édesanyja féltve vigyázza.
Nézzétek, ti jó emberek,
|
|
Rovatok: Vers Gyorsan folyó patak partot mossa,
Sodró, morajló habok futnak tova.
Szaladnak, mint édes hazánk fiai,
Akik nem lelnek nyugalmat.
Kergeti őket a nincstelen kín,
Pedig magyarnak lenni büszkeség!
Hiába tépázzák fánkat irtó szelek,
Magyar megmutatja mindig.
|
|
Rovatok: Vers "Óvár, Óvár rongyos Óvár, Megcsodálni Duna, Lajta andalgó folyását.
|
|
Rovatok: Vers Nyílik az aranyeső, sárga
Virágszirma rákacsint a világra.
Itt a tavasz, örvendjetek,
Kék kis ibolya is a fűben rád nevet.
Ó, de öröm ez lelkemnek,
Fehér jácint illatának is örvendek.
Fák is virágokba öltöznek.
Eljött a tavasz, így köszöntenek.
|
|
Rovatok: Vers Ó, nagy költője a nemzetnek,
|
|
Rovatok: Vers Mit üzentek bús sírhantok?
Mit üzentek néma, repedt harangok?
Mit üzentek hegyek, dombok?
Mit üzen a bús pacsirta?
Mintha jártam volna itt köztetek,
Láttam szomorú, hulló könnyetek.
Mert nem felejt évtizedekig a magyar lélek,
Bús fájdalmában meghasad a szívetek.
|
|
Rovatok: Vers Hallod az éneket, látod a lobogást?
Hallod az éneket,
a rigó fütyülését?
Azt dalolja, itt a tavasz, ragyog a nap,
Kék az ég, s az élet szép.
Látod, a fa nyitja virágkelyhét,
Rózsaszín, fehér virága él.
Eljött a tavasz ünnepi ruhában.
|
|
Rovatok: Vers Az élet könyve sok-sok lapból áll.
Lapozgatom, lapok száma vége felé jár.
Ó, eltűnt, szép gyermekévek!
Felhőtlen napok, csíntevések!
Volt esteli, hajnali csalogányszó,
Mezítlábas porban futó, daloló.
Gondtalan évek hosszú sora,
Öröm és vidámság szállt velünk tova.
|
