Bell, a skót kisfiú, imádta anyját,
aki nem hallotta világ hangját.
Annyi hanghullám lebeg már a légben,
egy sem talált anyjának füléhez.
 
Gyermekszeretet oly erős kötelék,
tudománynak szentelte életét.
Először kutatta az akusztikát,
boldog lett, segített anyucikán.
 
Ezután már nem volt megállás soha,

Vastagra szőtt ezüstszürke felhőzet,
Neki van most dolga a szikkadt földdel.
Nem ad rést a tolakodó napfénynek,
A cseppjei most nagyobb kincset érnek.
 
Nem esik még, ilyenkor lóg a lába,
Ahogy nagyapám mondta hajdanában.
Állomásra személyvonat érkezett,
Hölgy zsebkendője zászlóként lengedez.
 

A nap szórja arany fényét,
földnek nyújtja lágy melegét.
Ragyog minden teremtményre,
minden rossztól óvja féltve.
 
Benne lévő szeretetét
megérzi egy szobor tenyér.
Gyermeke álmodik benne,
olyan, mintha enyém lenne.
 
Szeretetem oly végtelen,
hordom én is tenyeremben.
Óvom, védem lépéseit,
imádja ő is szüleit.

Bármilyen az időjárás,
Égből jön az irányítás.
Ellene tenni nem tudunk,
csupán csak alkalmazkodunk.

Január közepén, éppen
a verőfényes napfényben.
Park tele van árvácskával,
a fű apró vadvirággal.

Amott körömvirág virít,
És a hóvirág is kinyílt.
Leülünk a kerti padra,
a napellenzős kalapban.

Hajnalban egy tündér
legyint pálcájával,
s a fények sugarában
vízből száll üdén,
ezüst ruhában.
Fénynyalábok fürgék,
ködös áramlással
felébresztik a fákat,
látják is tüstént
bűvös varázsban.

2022. augusztus 29.
Kínai versforma:
10. sor. Rímképlet: ABBABABBAB
Szótagszám: 6675566755

TM

Rég összedőlt házfal, sok rom,
Lenn a mélyben van a pokol.
Nem mer oda menni senki,
Ég felé mennybe jó menni.

Fény útján megy Elek, Lenke,
És Leó, ki rokon vele.
Irányt mutat lelkük mélye,
Teremtőnk minden igéje.

Lásd a mai kor gonosza
Sunyin az embert kifosztja.
Por megy ilyenkor szemébe,
Várja őt a börtön mélye.

Felhők felett a hold kerek,
Áldott fénnyel néz rám,
Érzem benne a lelkedet,
Beszélsz hozzám némán.

- Testem elvitte a sorsom,
Csak a lelkem szabad.
Lelkedet ölelve mondom,
Most megvigasztallak.

Sírig kísért a szerelmed,
De ennek már vége.
Ha majd felszabadul lelked,
Találkozunk végre.

Minden ember lelkében van egy mérleg,
A nyelve hol balra, hol jobbra téved.
Egyik felén jó, másikon rosszabb fér,
Egyik békében, a másik harcban él.
 
Rajtunk múlik, merre billen a nyelve,
Megtört léleknek segít hit ereje.
Ha figyelünk szívünk sugallatára,
Eljuttat győzelmünk diadalára.
 
Ha a mérlegnyelve nagyon kilendül,

Forró és édes a napsugár csókja,
Égi fényként a vízesésre ontja.
Boldog zuhatag a mozgó fénycsóva,
Mámorban ömlik a barlang ajtóban.
 
Szerteszét szórja vízben a sugarat,
Gyertyák a víz tükrében ragyoghatnak.
A fények kicsinyek, sötét a barlang,
 A tó vize selymesen meleg marad.
 
Itt állunk párommal szerelmi vágyban,

Ó, de csodás a napfelkelte,
színek varázsa, ködpára egyszerre.
Legszebb a természet ecsete,
változásában mutatja a világot,
 hajnalpírnak a fényét, ha látod,
amint a holdat, csillagokat eloltja,
átadja helyét a világosnak.

2021. október 4.

TM

Ma van október elseje,
babát ölembe ültette,
jött ő boldogan nevetve,
a Jézuskától eredve,
benne él a szeretete.
Kívánjuk hát tisztelettel,
hogy minden magyar embernek
 boldog októbere legyen.

2026. október 1. 

TM