Földgömbünk gyönyörű, kerek a világunk,
Mit látunk belőle, attól függ, hol állunk.
Itt fenn a hegycsúcsa felhők közé nyúlik,
Lenn a vadvíz köveket sodorva ömlik.

Ember a kőhídon talál menedéket,
Onnan szemléli a földi jelenséget.
Természet ereje okozott változást,
Árnyékra a napsütés hozott megnyugvást.

2017. április 30.

Falu végén, kertek hátán
lenyűgöző szép a látvány.
Kerítésen áthajolva
most rügyezik az orgona.

Hófehér a nyírfa kérge,
virágokkal körülvéve.
Hóvirág és a ciklámen
illatot szórnak szerényen.

A gyepszőnyeg olyan boldog,
benne sok vadvirág ragyog.
Lepkék, méhek kórt röpködnek,
virágokra ráröppennek.

Nyár pírjában pipacsmezőn,
napfény nevet minden szirmon.
Benne egy őz néz merengőn,
barna szeme furcsán csillog.
 
Millió pipacs illata,
úgy eltompította talán.
Néz piros színű ködfalra
délibáb a nap sugarán.
 
A vízió vibrál, csodás
a kék ég, nap és föld között.
Benne bolyongó sok bogár,

Üt az óra, éjféli zajban
összecsengnek a poharak.
A pezsgőnek gyöngye habos,
kedélyünk még nem zavaros.

Tekinteteink vidámak,
Boldog Újévet kívánnak.
Szép és jó volt a múlt év is,
örülnénk, ha jobb lesz mégis.

Kutyusok most be a házba,
csontot kaptok vacsorára.
A petárdák úgy durrognak,
ijesztő kint kutyusoknak.

Repülnek a szerpentinek,
mint a kígyó, tekeregnek.
A hajunkban csillám villog,
a szemünkből mámor inog.

Kezeink már ölelkeznek,
szívünkből árad szeretet.
Az ajkaink csókot lopnak,
lábaink meg táncot ropnak.

Féktelen a hangulatunk,
hisz reggelig vigadozunk.
Éjfél sietve közeleg,
kedves óév, Isten veled.

Mária és József Betlehembe ért.
Este lett, bekopogtak szállásért.
Mindez hiába, sehol el nem fértek,
egy nyitott istállóba betértek.

Isten fia földre szállt, megszületett,
édesanyja Mária boldog lett.
Jászol lett a bölcsője, beletette,
melegített barmok lehelete.

Gyönyörű a téli erdő látványa,
most éppen a fény-árnyék ábrája.
Tisztás feletti égbolt napfény pírja,
patak jégtükrét megvilágítja.
 
Pedig az öreg fa ága ráhajlik,
ha nincs fény, akkor csak árnyék látszik.
Viszont a halvány bíborszínű fényben
két fenyőfa csúcsa is a képben.
 
És olyan, mintha kettős torony lenne

Mi, női nem, az ősanya,
gyermekszülésre kódolva.
Éreztem már gyermekkorban,
mikor babámmal játszottam. 
Majd menyasszonynak öltöztem,
mert nekem vőlegény is kell.
Csak ezután jöhet a baba,
nevelem, mint engem anya.
Amikor már felnőtt lettem,
megvalósult minden tervem.
Felneveltem két lányom,
végig mellettem a párom.

Lejtős hegyoldal szerpentines útja
Hegyet átöleli, körbefutja.
Sűrű lombkorona megritkul nyomban,
Tisztást hoznak létre a vadonban.

Kopaszodó, öregedő fák alatt
Letört, mezítelen ágak vannak.
Színes falevél vastag almot képez,
Csillogóak az őszi napfényben.

Csopakra én akkor jövök,
mikor anyunak is öröm,
pancsolunk a Balatonban,
ahol már mély, tudom, hol van.

Nem vagyok ám még négyéves,
de biciklim kétkerekes,
nézi-nézi felnőtt, gyerek,
ha meghajtom, el nem esek.

Rajzomon pont-pont vesszőcske,
kerek az okos fejecske.
Hosszúkás a hasa, melle,
két-két vessző lába, keze.

Jó reggelt, szép napot kívánok!
Mosolyognak ránk a virágok,
díszei az ablakpárkánynak,
kedvence a családi háznak!

Nyíljatok, nyíljatok
muskátlik, ablakok!
Szívekben, lelkekben
derűt fakasszatok!
Virágotoknak
mindig volt divatja,
nagymama is régen
az ablakba rakta.

2025. június 27.

TM

Csendes Tisza partján
a vendégház megtelt,
érkezett sok család,
e hely igen kedvelt.

A napfény égető,
a vizet szomjazza,
párás a levegő,
amint azt szippantja.

Kíséri a partját
sűrű lombkorona,
árnyékukat adják
az itt nyaralóknak.

"A félelem valós, képzelt vagy várható fenyegetés miatti veszélyérzet.
 Cél a félelem nélküli családi, óvodai, iskolai, felnőtt közösségek, országunk biztonsága.
 Félelmet keltő eseményeknél az ok és okozati összefüggések felismerése és az ok megszüntetése."
 
2018. június 23.

TM

Az emberiség életét kísérve,
Mindig fejlődött életminősége.
Megnézem a közlekedését máig,
Szamárhátától az űrhajózásig.
 
Szamár, ökör, ló, elefánt és teve,
Csak etetni, idomítani kellett.
Létezett a bölcsek tapasztalása,
Filozófus és tudós tudománya.
 
Amikor a kereket feltalálták,
A kocsit is állatokkal húzatták.

Boldog már a búzatábla,
érés előtt lesz megáldva,
aranyosra festi a nap, 
ha elkészült, kombájn arat.
 
A Táblaszélen pipacs véd,
sűrű virág egymásba ér.
Mint piros szalag, úgy ölel,
a távolságuk oly közel.
 
Ez a pipacs küldetése, 
hamar hervad, rövid élet.
Közöttük a búzavirág
megbúvik, de mégis kilát.
 

Ölelésünk szenvedélyes,
Szívünk örömmámort érez
Kerti kispadunkon ülve.
Nekünk fényes a napsugár,
Trilláz kismadár éneke,
A bárányfelhő ránk nevet,
Virágillatot hoz a szél,
Ősz hajunkra rálehelve

Kitárom a két karomat,
fut hozzám az ovis csapat.
Csillognak a gyermekszemek,
elvárják a szeretetet.
 
Gyerekek, ide nézzetek,
mennyi bábut hoztam néktek.
Szőnyeg lesz a kis szigetünk,
sorba ülünk, mesélgetünk.
 
Jut egy bábu mindenkinek,
gyermeknyelvek megerednek.
Az én nevem nyuszi Beni,