A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Csöndes most a puszta széltébe’, hosszába’.
Messzetűnő táját csak a napfény járja.
(Akár holt világ most) bárhogy s mint akarja,
Nem hallatszik csak a szélnek zönge dalja.
Nem úgy a csárdába! Ott van most nagy élet:
Oda húzódnak be a pásztorcselédek.
|
|
Rovatok: Vers Angyalok röpülnek, fagyos, hideg télben,
Elrejtőzve könnyű, szálló hópihékben.
Szánkó talpa siklik, s nyomot hagy a hóban,
Nagy köröket írva egy-egy fordulóban.
Gyerekzsivaj messze megtöri a csendet.
Hangos szavuk után ködös a lehelet.
Kutya jár utánuk, csahol örömében,
|
|
Rovatok: Vers Enyhe szellő,
Lenge szellő!
Honnan jöttél s merre mész?
Mind e tájon,
Pusztaságon,
Végig futni vagy merész?
Nagy titkait,
Nyűtt kincseit,
Meglátod-e itt alant?
Vagy e tájra,
Rónaságra,
Le sem nézel, úgy szaladsz?
|
|
Rovatok: Vers Hozzon nekünk ez az új év,
Amennyit csak szív kívánhat.
El se férjen szívünk mélyén,
Ama díszes kiskosárban.
S ha kicsordul, hadd csorduljon!
Jóban bőség meg nem árthat.
S ha kiborul, hadd boruljon!
Felszedik azt majd a bátrak.
|
|
Rovatok: Vers Adjon Isten szebbet, jobbat!
A nálamnál gonoszabbat
Űzze innen messze tájra!
Béke szálljon e világra!
Adjon Isten boldogságot!
Vígan zengő szép világot!
Tünjön bánat messze tájra!
Öröm szálljon e világra!
Adjon Isten egészséget,
|
|
Rovatok: Vers Alföldi csárdába’,
Kemence sutjába’,
Ül egy legény csönddel
Megrakva, s közönnyel,
Magányos bújába’.
Ám a csárdatérbe,
Víg hanggal betérve,
Szép szűrös bojtárok
Jönnek, majd a jányok
Igaza s ledére.
Víg mulatság indul.
|
|
Rovatok: Vers Káprázattal ül fent már a Nap az égen,
S gyönyörködni látszik földi seregében.
Tán az utat nézi, vagy a tücsök nászát?
Tán az erdőn lakó énekes madárkát?
Nem néz az bizonnyal se egyre, se másra:
Néz virágos réten egy tündér leányra.
Nem érti, bárhogy is, s fénykarjával legyint:
|
|
Rovatok: Vers Állj meg néha szentséges templomodban,
Amint az ember megállni vágy.
Ilyenkor csupán szíveddel láss,
S üresség legyen minden kincs karodban.
Állj meg néha, és szóra szót ne halmozz,
Csupán a csönd legyen éltetőd;
Hajts fejet némán az Úr előtt,
|
|
Rovatok: Vers Ma csupán a templom csöndjét vágyom én,
Elmerengve néma percen.
S ha felcsendülne mégis, szó, ha szót kér,
Várom… de az igaz legyen!
Ma nem vágyom, nem, nagy hamis szavakra!
Ma nem kell a hazug beszéd!
Csupán annyi, mi rejtve van faladba:
Egy színtiszta, ősrégi kép.
|
|
Rovatok: Vers Verőfényes decembernek reggelén,
Csak áll az ember némán.
Ilyenkor Karácsony tájékán,
Valami fény gyúl a szívek rejtekén.
Tán valami csodára vár az ember.
Jaj, mint kétezer éve,
Mikor betelt ember-reménye,
S az áldás eggyé válhatott a perccel!
|
|
Rovatok: Vers Sárban, pocsolyában, Téli ködös tájban, Betyár lova fútat, Fejét adva búnak: Ballag a gazdátlan. Az erdőn keresve… A pusztától távol,
|
|
Rovatok: Vers Havas tájra ébredtem ma. Szempillámon is egy-kettő
|
|
Rovatok: Vers Zörög a nád, gémje röppen; Zörög a nád, réce búvik,
|
|
Rovatok: Vers / A csókai II. Rákóczi Ferenc Férfikar alapításának 25. évfordulójára. /
Huszonöt esztendőt köszönteni jöttem!
Elszaladt az hamar búban és örömben.
De a bút ne nézzük, vigye azt a kánya!
Ha ma Isten lenéz, csak örömünk lássa!
|
|
Rovatok: Egyéb A juhásznak csak úgy járja:
Kinn a pusztán van a nyája.
Napról napra s hétről hétre,
Ottan fő az estebédje.
Nem menne az mégse messze:
Itten nőtt fel cseperedve.
Öregapja híres nyája
Volt bölcsője, s most tanyája.
Néha azért sebbel-lobbal,
|
|
Rovatok: Vers Ma szembe jött velem az elmúlás…
Jaj, te, álnok, kegyetlen lidérc!
Mint Júdás ezüstje annyit érsz!
Csak fájdalmaid hagytad itt csupán.
S akit kézen fogtál, mondd, kérdezted-e,
Nincs-e dolga még itt a földön?
(Mint nekem ellened pörölnöm!)
|
|
Rovatok: Vers /Csibi Gyuláné szűrhímző emlékére/ Elment szépen, csendben, hosszú álomútra.
|
|
Rovatok: Vers Ó, mily nagy örömre ébredt ma a világ! Ő, ki tegnap még volt halottja embernek,
|
|
Rovatok: Vers Megfeszíttetett hát, ki szeretni akart. Bocsánatért esdve (kik őt megfeszítik)
|
|
Rovatok: Vers Mátyás király urunk aranyos hintója Fut a ménes, porzik mögötte a róna,
|
