Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Rácz Endre

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Becsüld ki ősz hajú

Rovatok: 
Vers

Ősz van, a természet haldokolni látszik,
De mégis, mégis csak ilyenkor a legszebb,
Mint az ember, mikor vén testtel tanyázik,
Lelke olyankor a leges-legékesebb.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Kint a magyar pusztán…

Rovatok: 
Vers

/A ”Marhajóízek” fesztiváljára./

Kint a magyar pusztán csöndes alkonyatkor
Pásztor tüze lobban, minden nap olyankor.
S míg a tüzet nézi számadó s bojtárja,
Felnéznek az égre… tán az Isten látja…

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Szüretre emberek!

Rovatok: 
Vers

Tegnap még perzselt a nyár égető tüze,
Mely e kopár tájat nevetve hagyta el.
És volt, hogy szikrákat szórt jégeső-dühe,
S nagy szélvész-karja a háztetőt kapta fel.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Öreg pásztor...

Rovatok: 
Vers

/ A ”Hangszervarázs” című népi-hangszerkiállításra kiállításra./

Öreg pásztor, mondd csak, mért oly bús a nótád?
Mért látom én benned az élet adósát?
Olyan vagy, mint nyárban hervadó virágszál…
Mért, hogy e nótánál többet nem kívántál?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Születésnapra

Rovatok: 
Vers

/ Kiss Jani barátomnak, negyvenedik születésnapjára. /

Tudjuk, hogy az idő bizony olyan jószág,
Nem áll meg tétován elfeledve dolgát.
Nem áll meg órára, sem egy tűnő percre.
Rohan mindig tova, s újra, s újra, s egyre!

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Ha én úr lehetnék…

Rovatok: 
Vers

Ha én úr lehetnék a saját földemen:
Szeretetből készítenék egy új utat.
S hívnám, ki velem tart: ne félj, csak jöjj velem!
Jó szóval ékítve nemes, nagy harcukat.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Tündérek a pusztán

Rovatok: 
Vers

A felhők fodrosak, alattuk csöndesen,
Mint szőnyeg terül a végtelen néma táj.
Talán most ott vagyok, talán csak képzelem,
De hallom mégis a víg csengők ércszavát.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Embernek születtem

Rovatok: 
Vers

Oh, ti bolond, esztelen poéták!
Hej, ti álmatag, méla bajnokok!
Miért jó, mondd, keserűen élni?
S mért kell némán, magányban halnotok?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Baizáth Miklós

Rovatok: 
Vers

Szép Erdélyországnak, mint tündér palástja,
A színtiszta égbolt kéken terül rája.
És mikor a fénylő épp van feljövőbe’,
Szikrákat szór az ég minden hegytetőre.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Egy csöndes szobában

Rovatok: 
Vers

/ Egy képzeletbeli látogatás Kecskés Gyulánál /

Egy csöndes szobába hallgatag léptem én,
Felrémlett mind a múlt, kopott, de szép mesén.
Könyvespolc állt elől nagy’ némán, roskatag,
Beszélni vágytak ők, mind e nyűtt oldalak.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A keserű kenyér

Rovatok: 
Vers

Peng a kasza éle, vígan zeng a nóta.
Aranyló kalásztól ékes ma a róna.
Színaranyban minden, ameddig a szem lát,
Nem is néz az ember… s mért is nézne az mást.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Tiszta fényben…

Rovatok: 
Vers

Tiszta fényben,
Hófehéren
Ring az álom
– Délibábom –,
Mint az éden.

Lelke tündér,
Szíve hűs dér.
S bárha álom,
Megtalálom…
El ne űzzél!

Szíve dobban
Egyre jobban.
Mégse álom:
Fogom, látom,
Két karomban.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hová lett csónakom…

Rovatok: 
Vers

Hová lett csónakom, hogy evezzek én?
Hogy jutok így tova, előre könnyedén:
Előttem végtelen mocsár,
Mi mély, de síkja oly kopár…
Hová lett csónakom az élet tengerén?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hol a fák mesélnek…

Rovatok: 
Vers

Hol a fák mesélnek langyos esti szélben,
Hol az ember sétál emléktől kísérten,
Hol a bokrok árnya, mind megannyi emlék,
Ott jártam, hallgatva néma esti csendjét:

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Az égi citerás

Rovatok: 
Vers

/ ifj. Vígh Sándor emlékére /

Víg citera hangját hallottam az éjben.
S izzón tüzet láttam egy legény szemében,
S ahogy pendítette, s a nótáját fújta…
És mert úgy szerette, újra kezdte, s újra.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Az éji vándor

Rovatok: 
Irodalom

   Este volt. Az alkonyat messze elbújt már a távoli erdők mögött, s talán, hogy az égbolt mégse maradjon üres és fénytelen, rajta a Mindenható Isten, millió csillagot gyújtott. Olyanok voltak ők, mint megannyi gyermek, ha szabadjára engedik őket a végtelen határban. Ám egy vigyázó szem mindig figyel rájuk, mint most a csillagokra. Ő a hold.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

A tiszteletes és a halál

Rovatok: 
Irodalom

   Mikor a tiszteletes felébredt, Sándor már az udvart söpörte. Rendes, becsületes szolgálója volt az öreg Sándor, aki már évtizedek óta tartotta rendbe az egyház jószágait és tüsténkedett a parókia körül.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Nem tudom

Rovatok: 
Vers

Már megint egyedül, és mindig csak magam.
Kicsit fáj az élet, és törékeny szavam.
Mégis sorsom hajt előre,
Völgybe-e vagy hegytetőre
Nem tudom… nem tudom, csak lépek hallgatag.

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Dohos múlt árnyai

Rovatok: 
Vers

Mit ér mondd, templomod, hogyha bár aranyló,
S díszével kacagva, csábítón int feléd?
S mit ér a káprázat, bűvös nagy harangszó,
Ha csöndjével tiszta szív nem borul eléd?

Rácz Endre
Rácz Endre képe

Hej, a betyár, az a betyár…

Rovatok: 
Vers

Hej, a betyár, az a betyár,
Ki tudja, hogy hol, merre jár.
Néha csak úgy viszi lába,
Olyan, mint a lú, ha kába.

Oldalak