k 07/01/25
Pitter Györgyné
Üzenem a világnak,
ellenségnek és minden barátnak,
kik szép szavaimban hibát találnak,
szeretni jöttem el közétek,
egyszerű szavammal az Életről mesélek,
mielőtt még elfelejtenétek,
szeressétek egymást,
a Szentlélek szavát szívetekhez közel engedjétek.
|
k 07/01/25
Pitter Györgyné
Ma megint láttalak,
mert felvetted angyalruhádat,
hogy felidézz egy napot,
melynek délutánján,
a melegtől olvadozva,
kedves szavaid hallgatva,
a távolból, forróságtól sóhajtozva,
ott voltam lélekben veled,
hol délelőtt
még képedet festetted,
és láttam, amint elmesélted,
most az árnyékban húzódtál meg,
|
cs 06/19/25
Pitter Györgyné
Karrier
Ívelt az ég felé.
Lenézett.
Mindent és mindenkit.
Elégedetten
És a csúcs előtt
a mélybe ért.
Elégedettsége
elnyomta ambícióját.
Megtörte karrierjét.
**************************************
|
cs 06/19/25
Pitter Györgyné
Tudtam, hova akarok menni,
de eltévesztettem a lépéseket,
cipőfűzőm kibomlott,
megbotlottam,
jéghideg jég borította utam,
megcsúsztam,
kövek ágaskodtak előttem,
elestem,
és Te lehajoltál,
felemeltél,
szép szavakkal elhalmoztál,
szívedre ölelted lelkemet,
könnyeimet letörölted,
védelmezőn átöleltél,
|
p 06/06/25
Pitter Györgyné
Rohanó világ rabolja életem,
virtuális csápok nyúlnak érted, értem,
elvágja gyökerünk, kitépi múltunkat,
így szüli meg - mesterséges úton -
az élethamisítókat.
|
p 06/06/25
Pitter Györgyné
Lassan kinyílnak angyalszárnyaim,
hangok hulláma szívemben pezsdül,
harmonika sóhajt, minden hang minket óhajt,
cirógatja ébredő vágyaim,
a szél örömkönnyet hegedül,
ölelésedbe olvadok,
gitár peng halkulón tenyeredben,
dalunk lüktet ábrándos szívemben.
|
cs 06/05/25
Pitter Györgyné
Magány évei ülnek roskadó vállamon,
valami vonz, valami hív, induljak utamon,
kísérnek ugyan még
nyikorgó, rozsdás napok - elindulok.
Egy helyben topogástól én rab vagyok.
Életem láncait most hátrahagyom.
|
cs 06/05/25
Pitter Györgyné
Megtorpant az ember, megtorpant a hajnal,
nem kíván küzdeni csordacsatazajjal.
Paták dübörgése múló pillanaté,
ám az örök idő már minden hajnalé.
Tarcsay Béla : "Hajnal az erdőn" című festménye ihlette ezt a versemet.
2025. június 1.
TM
|
h 05/26/25
Pitter Györgyné
Előttem a Tisza vize,
lábat mos a móló benne,
csobban ezüsthidegen.
Csodás a táj, mi körülvesz,
már csöppet sem idegen.
Ring a móló lágy hullámon,
messzire száll gondolatom,
de a jelen visszahív.
Lábamnál egy csupasz csipesz,
|
v 05/18/25
Pitter Györgyné
Hajtanánk az időt,
vagy visszatartanánk,
bármit teszünk,
vagy nem teszünk,
időnk megszabott,
- éljünk át lélekkel
minden jó, vagy rossz napot.
A jónak örülj, a rosszat fogadd el!
Életed itt a földön Isten ajándéka:
két évszám között - a kötőjel.
2025. május 18.
TM
|
k 05/13/25
Pitter Györgyné
A csillagokat néztem,
gödörbe léptem.
Fénylő víztükörben úsztam,
belegurult könnyem.
Bálban táncoltam,
megbotlottam.
Madár szállt vállamra,
bagoly volt,
csalódtam.
Randevúra hívtál,
nem mentem el,
de belestem,
ott voltál.
Hazajöttem,
üres lakás.
Te valahol a mennyben
kávéztál.
|
szo 05/10/25
Pitter Györgyné
Hiába minden,
roskadnak már az összetartó erők,
nincs férfi a háznál, aki megjavítsa a tetőt,
szerda reggel megroppant a gerenda,
szívemben nincs már nosztalgia,
hiába mosolyog a tavasz,
és éltet langyeső minden zöldet,
a ház összedől,
szívemet szúrják a rozsdás szögek,
kis kunyhónk a kert végében sírva kiált,
|
szo 05/10/25
Pitter Györgyné
Velem Édesapám sétált és játszott,
ő énekelt altatódalt, és meséket is csak ő mondott.
Nem volt játékbabám, vagy ha volt is, csak dísznek,
az ágy tetején ült, nem érinthettem meg.
De volt papírbabám, sőt teljes családom,
aranypapírba öltöztetett fénylő álomvilágom.
|
h 04/28/25
Pitter Györgyné
Zöld mezőm most tarka-barka,
velem dúdol, szívem hallja,
pillangó száll jobbra-balra,
cikk-cakk szárnyán fény hímpora.
Egy madár száll ágról-ágra,
dala hírt visz messzi tájra,
éneke szól szívtől-szívig,
rád gondolok déltől-estig.
|
h 04/28/25
Pitter Györgyné
Csended vesz körül,
vállamra terített óvó szeretet,
szemembe könnyeket csaló messzi fényed,
egymásba fonódó lélekölelés,
mint mikor itt voltál,
és gyöngédségeddel körülvettél,
és szemembe ragyogást küldtél,
és elakadt a szavad, amikor rám néztél.
|
sze 04/23/25
Pitter Györgyné
Úgy tekint a múltba,
maga elé meredve,
mint ki csak közelre lát,
- mégis látom szomorú szemével
minden búját, bánatát.
Fejében nincs kavarodás,
már minden csomót kioldott,
bár lépni sem tud, lába reszket,
mégis bejár hegyet s völgyet.
Nem valódit – lelkit.
Magasat és mélyet,
mennyeit,
és sok apró poklot.
|
v 04/20/25
Pitter Györgyné
Fény voltál,
lelked fénye tartott ébren,
hogy bizalommal legyek, amikor féltem.
Elmentél,
hogy még fényesebb legyen az ég,
ragyogó lelkeket ölel a messzeség,
hajómban egyedül utazom még.
Bátorítasz,
„fényből szőtt gyöngyöket” szórsz a vízre,
ígérted, szeretni fogsz örökre,
mert az életnek nem lesz vége,
nem lesz vége.
|
v 04/13/25
Pitter Györgyné
Fény voltál,
lelked fénye tartott ébren,
hogy bizalommal legyek, amikor féltem.
Elmentél,
hogy még fényesebb legyen az ég,
ragyogó lelkeket ölel a messzeség,
hajómban egyedül utazom még.
Bátorítasz,
„fényből szőtt gyöngyöket” szórsz a vízre,
ígérted, szeretni fogsz örökre,
mert az életnek nem lesz vége,
nem lesz vége.
|
v 04/13/25
Pitter Györgyné
Döcögve, dübörögve,
a széllel szemben dacol,
- vágtatni próbál vonatom.
Április áttűnő tájait,
kékjeit és zöldjeit issza íriszem,
- ringatózva nézem.
Varjak serege rebben a zajra.
A szél szárnyára ülve,
- rászédül fészkére.
De messze még a Balaton!
|
cs 04/10/25
Pitter Györgyné
Kék ég ölelésében
új tavasz vár az öreg fára,
megvastagodott a törzse,
girbe-görbe már sok ága,
repedezett kérge alatt
ébredeznek a bogarak.
Megfáradt szívében
mégis remény éled,
rügyei zsendülnek,
villás ágai között
gyermekszelek hegedülnek.
|