Mennyi dolgod van mellettem,
hogy ébren tartsad testem-lelkem,
mikor a bűn elrabolna,
számíthatok Angyalomra.

Őrzőangyalom vagy születésem óta.
Hányszor megmentettél, nem telt úgy el óra,
hogy ne kellett volna kezem fogni, óvva.

Már naponta belépett az ajtón.
Úgy ölelt mégis,
mint ki hosszú idő után tért haza,
éhesen, fáradtan, békére vágyón.

(És én úgy vártam őt, mint égi csodát,
harmatban fürdött lelkem,
lábam a föld felett táncot járt.)

Üzenem a világnak,
ellenségnek és minden barátnak,
kik szép szavaimban hibát találnak,
szeretni jöttem el közétek,
egyszerű szavammal az Életről mesélek,
mielőtt még elfelejtenétek,
szeressétek egymást,
a Szentlélek szavát szívetekhez közel engedjétek.

Ma megint láttalak,
mert felvetted angyalruhádat,
hogy felidézz egy napot,
melynek délutánján,
a melegtől olvadozva,
kedves szavaid hallgatva,
a távolból, forróságtól sóhajtozva,
ott voltam lélekben veled,
hol délelőtt
még képedet festetted,
és láttam, amint elmesélted,
most az árnyékban húzódtál meg,

Karrier

Tudtam, hova akarok menni,
de eltévesztettem a lépéseket,
cipőfűzőm kibomlott,
megbotlottam,
jéghideg jég borította utam,
megcsúsztam,
kövek ágaskodtak előttem,
elestem,
és Te lehajoltál,
felemeltél,
szép szavakkal elhalmoztál,
szívedre ölelted lelkemet,
könnyeimet letörölted,
védelmezőn átöleltél,

Rohanó világ rabolja életem,
virtuális csápok nyúlnak érted, értem,
elvágja gyökerünk, kitépi múltunkat,
így szüli meg - mesterséges úton -
az élethamisítókat.

Lassan kinyílnak angyalszárnyaim,
hangok hulláma szívemben pezsdül,
harmonika sóhajt, minden hang minket óhajt,
cirógatja ébredő vágyaim,
a szél örömkönnyet hegedül,
ölelésedbe olvadok,
gitár peng halkulón tenyeredben,
dalunk lüktet ábrándos szívemben.

Magány évei ülnek roskadó vállamon,
valami vonz, valami hív, induljak utamon,
kísérnek ugyan még
nyikorgó, rozsdás napok - elindulok.
Egy helyben topogástól én rab vagyok.

Életem láncait most hátrahagyom.

Tarcsay Béla : "Hajnal az erdőn" című festménye ihlette ezt a versemet.

2025. június 1.

TM

Hajtanánk az időt,
vagy visszatartanánk,
bármit teszünk,
vagy nem teszünk,
időnk megszabott,
- éljünk át lélekkel
minden jó, vagy rossz napot.

A jónak örülj, a rosszat fogadd el!
Életed itt a földön Isten ajándéka:
két évszám között - a kötőjel.

2025. május 18.

TM

A csillagokat néztem,
gödörbe léptem.
Fénylő víztükörben úsztam,
belegurult könnyem.
Bálban táncoltam,
megbotlottam.
Madár szállt vállamra,
bagoly volt,
csalódtam.
Randevúra hívtál,
nem mentem el,
de belestem,
ott voltál.
Hazajöttem,
üres lakás.
Te valahol a mennyben
kávéztál.

Hiába minden,
roskadnak már az összetartó erők,
nincs férfi a háznál, aki megjavítsa a tetőt,
szerda reggel megroppant a gerenda,
szívemben nincs már nosztalgia,
hiába mosolyog a tavasz,
és éltet langyeső minden zöldet,
a ház összedől,
szívemet szúrják a rozsdás szögek,
kis kunyhónk a kert végében sírva kiált,

Velem Édesapám sétált és játszott,
ő énekelt altatódalt, és meséket is csak ő mondott.
Nem volt játékbabám, vagy ha volt is, csak dísznek,
az ágy tetején ült, nem érinthettem meg.
De volt papírbabám, sőt teljes családom,
aranypapírba öltöztetett fénylő álomvilágom.