Egy érintés,
egy ölelés,
és a vágy életre kél,
a szív hozzád beszél!
Egy érintés,
egy ölelés
oly lágyan, gyengéden,
és a villám cikázik át
a testeden!
Egy érintés,
egy ölelés,
és a gyönyör mámorát
érzed meg,
melybe mindened
beleremeg!
Egy érintés,
egy ölelés,
hisz erre vártál már

Sárgul már fák levele,
itt az ősz,
seregélyeket zavar
a szőlősből a csősz!
Már szüretelnek
a dombok oldalán,
finom lesz az új bor is,
talán.
Jó lesz majd a cukorfoka,
sokat sütötte a napocska.
Őszi szellő játszik
a fák ágai között,
eleredt az eső
a mezők fölött.
Kellett már nagyon
az őszi eső,

Valamikor hajdanán,
ifjúkorom hajnalán,
történt ez a mesebeli eset,
amikor a családom együtt evett!
Akkor még nem volt televízió,
csak egy öreg rádió,
azt hallgattuk este,
míg anyánk nekünk a vacsorát
főzte!
A kútból húztuk fel a vizet,
bizony, jó hideget,
anyánk így hűtötte a tejet
s az ételeket!

Oly csodás a nyári éjjel,
ha átölelsz szenvedéllyel -
szemed tükrében izzik a vágy,
mely megőrjít ,és magával ránt!

Kezed lágyan simítja testem,
érzékeny pontokon az édes érzésekbe
borzongva belevesztem,
ó, mily édes borzongás,
odaadó, forró simogatás, csókolgatás.

Orchideák, csodaszép virágok,
sok szép fáját megvásárolhatod!
Sokféle színben kapható,
mindegyik számomra oly megkapó!
Hófehér szirma, mint a porcelán,
nem is láttál szebbet talán!
Van gyönyörű szépséges rózsaszín,
amely hívogat,
vigyél engem haza, bimbóm
neked még sok örömet adhat!
Van sárga, kék, lila

Vágyom,
hogy halljam a hangodat,
vágyom,
hogy lássalak!
Egyszerűen minden percben
hiányzol, kedvesem!
Vágyom,
hogy este érezzem az ölelésed,
vágyom,
hogy halljam a szívverésed!
Egyszerűen hiányzol
minden percben, kedvesem!
Vágyom,
hogy ízleljem a csókod,
vágyom,
hogy érezd a csókom!

Olyan jó álmodni veled,
ahogy a két karod forrón átölel,
érezni az érintésed,
melybe a testem, lelkem beleremeg!
Olyan jó álmodni veled,
érezni a tested melegét,
a vágyak ébredését.
Olyan jó álmodni veled,
àlmomban mindenem a tied,
oly boldog vagyok veled!
Álmodni veled jó nagyon,
édes csókod nem fogy el,

Álom és valóság,
vajon hol a határ?
Álmodtam egy szép világot,
bárányfelhőt, illatos virágot,
fehér galamb kezemre szállt,
háborgó lelkem békére talált!
Hegyeken, völgyeken,
vad tengereken,
életünk során keresztünk vittük
rendíthetetlen!
Álom és valóság,
oly keskeny a határ,
néha nem is tudjuk a különbséget

Bíborfénnyel jött a reggel,
a nap sugara is most kel!
Már nem égeti bőrünket,
inkább simogat a fénye minket!
Enyhe szél játszik a lombok között,
az ősz hozzánk beköltözött!
Egy éjszaka alatt ecsetjével
átfestette az ősz a tájat,
száz szín kelt új életre,
és így csodás ez a varázslat!
Szemünk gyönyörködik

Hűvösebb este
megjött az őszi szellő -
vártunk már téged

Érik sok gyümölcs
húsuk édes és lédús -
ízlelni oly jó

Itt van a szüret
dalol a hegy oldala -
folyik a friss must

2026. szeptember 5.

TM

Ha a két szemedbe nézek,
megszépül a csúf világ!
Ha két szemedbe nézek,
elfelejtem mindazt, ami fáj!
Ha a két szemed vidáman csillog,
az égen ezer csillag felragyog!
Szeretem a szád huncut mosolyát,
mely elvarázsol engem nap-nap után!
Szeretem, ha együtt kacagunk,
bizony apróságokon mi jót mulatunk!

Csuda finom, jó ízű,
mint egy finom nedű.
Ez az őszibarack de üdítő,
ebben a melegben frissítő!
Lédús, kopasz barackot eszem,
ize, mint a manna, csodás az érzetem!
Számban olvad finom puha húsa,
oly finom, oly édes, mint a
mézes cukorka!
Most vettem a piacon pár szemet,
már bánom,
hogy nem vettem belőle többet!

Még izzik a forró nyár,
de az ősz már a kertek alatt jár!
Hiába erölködik,
a nyár lassan felőrlődik!
Győz az ősz lassan, de biztosan,
átveszi majd a hatalmat hamarosan!
Észrevesszük majd nemsokára,
hogy a fák, a bokrok
egy éjszaka alatt öltöznek
őszi ruhájukba!
Jönnek a hűvösebb esték, éjszakák,

Ím eljött idén is szeptember,
iskolába indul sok kicsi ember!
Elkezdődött az új tanév már,
a diákokra sok-sok tudás vár!
Tanáraik felkészülve várják,
hogy átadhassák diákjaiknak
a tudást!
Újra gyermekzsivajtól hangos
az iskola,
itt tanulják meg, mi az élet
sava és a borsa!
Mit hagytak ránk elődeink,

Kellemesnek tűnő nyári délután
még mindig könyörgünk eső után!
Lassan vége a nyárnak,
a növények eső után kiáltanak!
Nem nőtt meg a körte,
a szilva
az alma,
víz nélkül nem volt alkalma!
Víz nélkül szenved a táj,
a hőség a húsunkba váj!
A föld mélyen berepedezik,
és némán esőért esedezik!
Ó, Uram, adj esőt,

Fáradt vagyok nagyon ma már,
engem az éjszaka, s édes álom vár!
Ágyam megvetve engem vár,
fáradt testem alélva rogy le már!
Álmodni vágyom valami szépet,
veled, kedvesem, oly szép az élet!
Álmomban futottunk a virágos réten,
fogtad a kezem és mienk volt az éden!
Gyönyörű álom, oly szép álmodás,
ez nem tabu, ez csodás látomás!

Leszállt az éjszaka, telihold vigyáz ránk ma!
Betakar az éj sötétje, lámpásként világít ezer csillagfénye!
Tücsök ciripel a bokor alján, az esti csendben, párját keresi kedvesen!
Esti szellő játszik a fák ágai között, a levelek suttognak egymás között!
Virágok bódító illata száll messzire a légben, ez a csodás illat szobámba most betévedt!

Cseresznye, meggy, barack,
alma, szilva,
mind-mind a nyár ajándéka!
Színes virágok sora,
emberek boldogsága,
muskátli, szekfű, szarkaláb,
mézike, írisz, árvácska,
ablakok, kertek színpompában,
úszó virágok sora!
A nyár csodás ajándékai,
melyek szebbé teszik
rideg világunkat!
Oly jó ezt a sok csodát látni,