Tücsök ciripel az ablakom alatt,
oly lelkesen,
én hallgatom az éjszakai csendben!
Csillagtalan sötét éjjel,
csak a forróság, mely nem oszlik széjjel,
nyugtalanul forgolódok,
nem jön álom a szememre,
vigaszom lett e kedves tücsökzene!
Hallgatom kedves dallamát,
párjára, remélem, ő rátalált!
Fekete éjszaka lepte be a tájat,

Csak ennyi kell,
Forró, csillagfényes
nyári éj,
hegedűjén halkan a vágy zenél,
életre kél a kéj,
s az izzó szenvedély!
A zene egyre gyorsul már,
a szívverés vele egy ütemre jár,
lüktet a tüzes vágy,
és mint láva, tested izzik már,
kedvesem, ne habozz, gyere hát!
Ily forró éjszakán az álom valóság,

Valamikor, hajdanán,
egy fiú és egy lány
összekötötte életét
egy templom oltárán!
Az élet tengerén volt sok vihar,
s volt, hogy zátonyra futott
a vitorlásunk,
de a kiutat a mocsárból a partra
mindig megtaláltuk!
58 év nagy idő,
majdnem egy emberöltő,
volt jó és rossz,
volt, amikor úsztunk az árral,

Hőség van, tikkasztó meleg,
oly régóta nem esett
egy csepp eső sem!
Berepedezett, száraz a föld,
esőért kiált minden kis rög!
Adjon az ég nekünk  esőt,
erre kérem imámban a Teremtőt!

Szeretnélek oly nagyon szeretni,
tiszta szívvel ölelni,
mindenem neked adni,
boldogan az élet útján
kéz a kézben együtt haladni!
Szeretnélek szeretni,
önfeledten csókolni,
veled egybe olvadni,
felszállni a magas égbe,
egy szép jövőt remélve!
Szeretnélek szeretni,
égő vágyadban elveszni,

Csodás nyári színekbe öltözött
a szép világunk,
ez volt az áhított vágyunk!
Virágok ezer színe kápráztat
minket el minden percben,
betelni velük szinte lehetetlen,
biztos vagyok ebben!
Ezernyi csodás illatot visz a nyári szél,
hirdetve messze még a hideg tél!
Pattan a bimbó és nyílik
a sok-sok szép virág,

Gyere, bújj mellém kedvesem,
öleld át vágyaktól égő testem!
Csókodat kívánja a szám,
ne habozz hát, csókolj már!
Kezed puha simogatására vágyom,
és úgy érzem, ez nem álom!
Lüktető vérem éget,
s mint a láva, tűzként borítja testem,
téged követel minden esten!
Ha eljő az éjszaka
s ezer csillag ragyog az égen,

Eljött immár július hónapja,
érik a csodás dinnyék java,
kívül sötétzöld, majdnem fekete,
belül tűzpiros,
kis fekete magokkal díszítve,
isteni finom csemege.
Legfinomabb a magyar dinnye,
nincs is a világon párja,
oly finom az íze!
Jön ám majd a csíkos héjú dinnye is,
mely kicsit később érik,
de finom az is!

Szeretlek téged, kedvesem,
elmondtam már százszor neked!
Ha reggel arra ébredek,
nem álmodom, hisz itt vagy velem,
és a két karod forrón átölel engem!
A két szemed rám ragyog,
a nap az égen is boldog!
Szeretlek téged, kedvesem,
boldogság veled az életem,
biztonságot adsz énnekem!
Szerelmes szívem csak érted ég,

Ha jössz,
én várlak.
Ha ölelsz,
boldogságra lelsz.
Ha csókolsz,
visszacsókollak ezerszer.
Ha adsz,
én is adok
szerelmet, valót.
Ha írsz,
én is írok
verset búzavirágról pipacsról,
szerelemről, boldogságról.
Ha színekbe rejtett a gondolatod,
én megfestem vásznon
e szép világot.
Bár izzik a lég,

Forró az idei nyár,
a hőség rekkenő,
esőért kiált a rét, a legelő.
Kiszárad a réten a fű,
a sok szép virág,
a legelőn a lucerna és
minden élőlény esőért kiált!
Sárgul az erdők lombja,
szomjasak a vadak,
kiszáradt a csörgedező kis patak!
Kérges, repedezett a föld,
esőért esedezik a föld!

Olyan vagy nekem,
mint egy látomás,
egy szerelmes, édes,
kéjes álmodás!
Olyan vagy nekem,
mint a tavaszi eső cseppje,
mely arcomról pereg le
a keblemre!
Olyan vagy nekem,
mint a virágzó nyári rét,
melynek gyönyörűsége
szívemben árad szét!
Olyan vagy nekem,
mint pipacs,
a búza kalásza,

Térdprotézis tortúra bizony nem egy bortúra,
az egészségügy jelszava,
a betegnek nincs szava!
Nővérkék kedves mosolya
aggodalmam elaltatta!
Felkészítés a műtétre,
bódító gyógyszer bevétele!
Szerencsére, elaltattak,
a gondolataimba nem láthattak!
Álmodtam a műtőágyon egy szép mesét,
felébredtem a betegágyon,

Éjjelente egy szép világról álmodom,
neked őszintén megvallom!
Tavaszi széllel, az orgonák illatával
küldöm neked szívem sóhaját,
lelkem édes vágyát!
Két szemed, ha rám nevet,
boldog vagyok, kedvesem!
A boldogsághoz nem kell nagy dolog,
elég, ha szemed rám ragyog,
ha látom az arcodat
és mosolygó ajkadat!

Itt van már a tavasz,
április bizony elég ravasz!
Van szélvihar, eső és napsütés,
majd csodás tavaszi ünneplés!
Nyílik a sok-sok szép virág,
csodálja mindet a világ!
Menyasszonyi ruhát öltenek a fák,
a bokrok,
méhecskék hada milyen szorgos, dolgos!
Virágok illatát messzire viszi
a tavaszi pajkos szellő,

Aludj kedvesem, álmodjál szépet,
egy csodás, boldog életet!
Szép és jó történjen minden nap veled,
mindig ragyogjon a két szép szemed!
Mosoly az arcodról soha el ne fogyjon,
róla mindig felém a szeretet ragyogjon!
Aludj kedvesem, álmodjál szépet,
egy csodás boldog életet!
Két kezem soha ne engedd el, kedvesem,

Megeredt ma este az eső,
a tavaszi erőt adó, éltető márciusi eső!
Erőre kap a vetés, a mező,
lemossa a tél porát a tavaszi eső!
Az utca kövén koppan az eső,
tiszta lesz már a városi levegő!
Felfrissül az ember,
a fű, a fa, a virág,
megtisztul a világ!
A tavaszi eső most is aranyat ér, ez tény,
szomjazva issza minden élőlény!

Süt a nap éltető sugara,
arcomat simogatja.
Pillangó száll virágról virágra,
vidáman billeg a szép színes szárnya!
Enyhe szellő repíti a virágok
pillekönnyű szirmát messzire,
hirdetve, ez a tavasz üzenete!
Virágba borultak a kertekben a
gyümölcsfák,
ezernyi bogárka, méhecske szorgoskodik
körülöttük már!