Most érik a finom kék szilva,
vettem is a piacon kapva-kapva,
a két kezem válogatta,
lekvárt főzök belőle ma!
Finom ízű, lében gazdag,
édes, mint a méz,
ebből lesz majd télen
finom édesség!
Sűrű lekvár lett belőle,
ízlik neki minden cseppje!
Üvegekbe raktam szépen,
most már mind a dunsztban pihen!

Végre eleredt az eső,
az éltető!
Augusztus van, és rég
esett már az eső,
kiszáradt az erdő, a mező!
Odalett a termés,
minden elszáradt,
az emberek esőért imádkoznak!
Esik az áztató záporeső,
a növények mohón isszák
az éltető nedűt!
Lemossa a port a fák, bokrok,
virágok leveleiről,
az utcák kövezetéről,

Aranyló búza kalásza,
jövő kenyerünk záloga,
augusztus idusa,
malmok áldása!

Új kenyér ünnepe,
fontos eledele,
népünk erénye,
holnapunk reménye!

Búzából lisztet,
lisztből kenyeret,
kenyérből étket,
étekből lesz az élet!

Új kenyér ünnepe,
kenyér megszentelése,
kenyér megszelése
népünk büszkesége!

Forró levegő
indul már az aratás -,
sehol egy felhő

Péter, Pál napja
az aratás kezdete -
izzasztó meleg

Az aranysárga
búzakalász lepereg -,
áldott kenyerünk

2026. augusztus 14.

TM

Ébred a hajnal,
bíbor az ég alja,
párától vizes a föveny,
felkel a nap,
új reményeket ad!
Nyári kéklő égbolton
fehér bárányfelhők,
virágzó rétek,
pipacsok, íriszek!
Gyermekkacaj, vidám ének,
tábortűz és szép remények!
Csodás nyári élmények,
melyek örökre bennünk élnek!
A tengerpart és a fehér homok,

Ha két szép szemed rám ragyog,
az én szívem gyorsabban dobog,
repülnék hozzád, kedvesem,
hisz én a csókodra éhezem!
Csókod íze ma is a számon ég,
ez a legszebb emlék,
mely szívemben él!
Két ölelő karodba bújva
elfelejtem, mi fájt a múltba'!
Csak a jövő számít,
egy apró boldogság,
mit két öregedő ember

Augusztus van és forró az idei nyár,
mindenki egy kis enyhülést vár!
Aki teheti, nem megy a napra,
forrón tűz délben a nap sugara!
Vízparton hűsölni lenne most jó,
fürödni a hűs habokban csuda jó!
Gyermekkacajtól hangos a strand,
ide menekül, aki hűsölni askar!
Időseket megviseli ez a hosszú
trópusi nyár,

Itt vagy velem minden éjszakán,
hozzád bújok, ha úgy érzem, bánt a világ,
ha fáj minden porcikám!
Megvigasztal az ölelő két karod,
az ajkamra adott mézédes csókod,
a puha érintésed,
a forró szerelmed!
Itt vagy velem, hisz úgy vágyom rád,
a jó Isten téged megáld,
minden percem egy véget nem érő sóhajtás,
egy fájó álmodás,

Tücsök ciripel az ablakom alatt,
oly lelkesen,
én hallgatom az éjszakai csendben!
Csillagtalan sötét éjjel,
csak a forróság, mely nem oszlik széjjel,
nyugtalanul forgolódok,
nem jön álom a szememre,
vigaszom lett e kedves tücsökzene!
Hallgatom kedves dallamát,
párjára, remélem, ő rátalált!
Fekete éjszaka lepte be a tájat,

Csak ennyi kell,
Forró, csillagfényes
nyári éj,
hegedűjén halkan a vágy zenél,
életre kél a kéj,
s az izzó szenvedély!
A zene egyre gyorsul már,
a szívverés vele egy ütemre jár,
lüktet a tüzes vágy,
és mint láva, tested izzik már,
kedvesem, ne habozz, gyere hát!
Ily forró éjszakán az álom valóság,

Valamikor, hajdanán,
egy fiú és egy lány
összekötötte életét
egy templom oltárán!
Az élet tengerén volt sok vihar,
s volt, hogy zátonyra futott
a vitorlásunk,
de a kiutat a mocsárból a partra
mindig megtaláltuk!
58 év nagy idő,
majdnem egy emberöltő,
volt jó és rossz,
volt, amikor úsztunk az árral,

Hőség van, tikkasztó meleg,
oly régóta nem esett
egy csepp eső sem!
Berepedezett, száraz a föld,
esőért kiált minden kis rög!
Adjon az ég nekünk  esőt,
erre kérem imámban a Teremtőt!

Szeretnélek oly nagyon szeretni,
tiszta szívvel ölelni,
mindenem neked adni,
boldogan az élet útján
kéz a kézben együtt haladni!
Szeretnélek szeretni,
önfeledten csókolni,
veled egybe olvadni,
felszállni a magas égbe,
egy szép jövőt remélve!
Szeretnélek szeretni,
égő vágyadban elveszni,

Csodás nyári színekbe öltözött
a szép világunk,
ez volt az áhított vágyunk!
Virágok ezer színe kápráztat
minket el minden percben,
betelni velük szinte lehetetlen,
biztos vagyok ebben!
Ezernyi csodás illatot visz a nyári szél,
hirdetve messze még a hideg tél!
Pattan a bimbó és nyílik
a sok-sok szép virág,

Gyere, bújj mellém kedvesem,
öleld át vágyaktól égő testem!
Csókodat kívánja a szám,
ne habozz hát, csókolj már!
Kezed puha simogatására vágyom,
és úgy érzem, ez nem álom!
Lüktető vérem éget,
s mint a láva, tűzként borítja testem,
téged követel minden esten!
Ha eljő az éjszaka
s ezer csillag ragyog az égen,

Eljött immár július hónapja,
érik a csodás dinnyék java,
kívül sötétzöld, majdnem fekete,
belül tűzpiros,
kis fekete magokkal díszítve,
isteni finom csemege.
Legfinomabb a magyar dinnye,
nincs is a világon párja,
oly finom az íze!
Jön ám majd a csíkos héjú dinnye is,
mely kicsit később érik,
de finom az is!

Szeretlek téged, kedvesem,
elmondtam már százszor neked!
Ha reggel arra ébredek,
nem álmodom, hisz itt vagy velem,
és a két karod forrón átölel engem!
A két szemed rám ragyog,
a nap az égen is boldog!
Szeretlek téged, kedvesem,
boldogság veled az életem,
biztonságot adsz énnekem!
Szerelmes szívem csak érted ég,

Ha jössz,
én várlak.
Ha ölelsz,
boldogságra lelsz.
Ha csókolsz,
visszacsókollak ezerszer.
Ha adsz,
én is adok
szerelmet, valót.
Ha írsz,
én is írok
verset búzavirágról pipacsról,
szerelemről, boldogságról.
Ha színekbe rejtett a gondolatod,
én megfestem vásznon
e szép világot.
Bár izzik a lég,