cs 12/07/23
Kovácsné Lívia
Százszor megköszönöm az Istennek,
hogy vagy nekem!
Szebbé tetted az életem!
Minden este érted mondok egy imát,
hogy maradj velem,
míg a testemből elszáll a lelkem!
Szeretlek, míg dobog a szívem,
boldogságom te vagy nekem.
Szeretlek édesem.
2023. december 7.
|
cs 12/07/23
Kovácsné Lívia
Nézem az ablakból a hóesést ma,
átkarol a szíved lüktető sóhaja.
Elmentél,
ígérted, sietsz vissza hozzám,
itt állok és jöttöd várom.
Oly messzire repül a vágy,
gondolatban itt vagy már,
átölel majd féltőn a két karod,
ugye, édesem, Te is akarod?
Verseket olvasunk,
ölelkezve hallgatunk,
|
h 12/04/23
Kovácsné Lívia
Hóha hó, hóha hó,
mindjárt itt a Télapó!
A zsákja dugig teli,
benne sok-sok játék,
sok-sok finom csoki.
Minden gyermek
nagyon várja,
cipőcskéjét tisztán
az ablakba rakja!
|
h 12/04/23
Kovácsné Lívia
Úton van a Mikulás,
szánját húzza Rudolf, a szarvas már.
Mesés ajándékkal megrakva a csodás szán,
Mikulás a hosszú úton vigyáz rá.
Holle anyó megrázta a dunyháját,
elénk tárja a világ csodáját,
fehér hó lepi be a tájat majd,
mikor a Télapó szánjával erre halad!
A kiscipők, csizmák szépen sorban,
mind kirakva az ablakokban!
|
v 12/03/23
Kovácsné Lívia
Hull a fehér hó
gyerekeknek nagy öröm
égből ajándék
2023. november 30.
|
v 12/03/23
Kovácsné Lívia
Kell a puha leheletfinom ölelés, pár lágy kedves szó,
egy édes csók, cuppanó, boldogító, bódító!
Kell az összebújás,
a halk suttogás,
az érzéki simogatás.
Kell a vidámság,
a kacagás,
a gondtalan kéz kézbe fogva sétálás.
Kell, hogy boldogok legyünk,
hogy bánatunkat, fájdalmunkat feledjük,
hogy feltételek nélküli együtt legyünk,
|
szo 12/02/23
Kovácsné Lívia
Volt egy nyár,
egy csodálatos nyár,
azt hittük, sosem lesz vége már,
de jött az ősz, és ködfátylát borította ránk,
s mi viszavágytunk a nyárba,
mely felénk két karját kitárta.
Gyere és ölelj édesem újra át,
oly finoman, oly puhán,
mint lágy, nyári szellő érinti hajnalban
a harmatcseppet a még szunnyadó virágok szirmán.
|
szo 12/02/23
Kovácsné Lívia
Ha elcsendesülnek az árnyak,
egyedül sírnak a megvetett ágyak,
s a csillagok ezüst fénye az utat mutatja,
merre menjen a szegény, kivert kutya.
Hideg szél fúj , s a pucérra vetkőzött fák fáznak,
pedig ők szebb napokat láttak!
Ágaikon nincs már egy levélke sem,
mind lesodorta a viharos téli szél,
|
p 12/01/23
Kovácsné Lívia
Veled vagyok minden éjjel,
átölellek szenvedéllyel.
Mint egy szentet,
úgy szeretlek,
tudom, veled örökre boldog lehetek!
Szívem a szíveden,
ez a szerelmes éden,
lüktet a vérem,
szerelmedet kérem,
s te megadod nékem,
itt vagy vélem,
ezt reméltem,
ebben reménykedtem!
|
p 12/01/23
Kovácsné Lívia
Leesett az első hó,
ó, de jó,
örül az öreg szánķó,
hejhó!
Végre neki is jut egy szó,
megmutathatja, milyen csuda jó,
hogy csúszik ma a friss hó.
Unokát szánkózni vitte nagyapó,
csúszott boldogan a vén szánkó!
Az unoka is kacagott,
hejhó,
a szánkó is boldog volt,
ez jó.
Sajnos csak egy délelőtt tartott
|
cs 11/30/23
Kovácsné Lívia
Itt ülök gyötrelmeim között árván,
mondd, gondolsz-e most rám.
Szívemben mély fájdalom,
nincs hangom,
elakadt a szó,
ez a való.
Fáj, hogy elmúlt a nyár,
ma csupán szép emlék már.
Emléke szívembe égett,
ebből élek,
bár nagyon félek,
mit hoz a tél,
szívem megfagy, mint a jég,
s vajon jössz-e még felém,
|
cs 11/30/23
Kovácsné Lívia
Szívembe markol az est,
mely nem rest,
s jön a gyötrő éjszaka,
eltűnt már rég a varázsa,
szól a csend szava!
Ölelő két karod, ha átölel,
minden újra szép,
mint egy csodás álomkép,
újra éled az elszunnyadt vágy,
simogatásod oly puha, lágy.
Izzik a kihunytnak hitt parázs,
pattog tűz, forró lett a levegő,
|
sze 11/29/23
Kovácsné Lívia
Máriapócs a csodatévő, könnyező Madonnáról híres város,
templomtornya látszik már hét határból!
Máriapócson voltam,
a könnyező Madonnához imádkoztam,
két szép szeme rám ragyogott,
tudtam, engem meghallgatott.
Meghallgatást nyert az imám,
érted is imádkoztam világ!
Csodatevő, könnyező Madonna,
mi, akik hiszünk benned,
|
sze 11/29/23
Kovácsné Lívia
Máriapócs és Nagykálló
oly kedves városok szívemnek,
itt ölelhettem meg drága,
kedves barátaimat, ismerőseimet!
Szívüket, lelküket adták nekünk,
minket így láttak vendégül.
Hálás szívvel köszönjük a vendéglátást,
házatokra a Madonnától kértünk áldást.
Szeretetük nem feledjük,
szívünkbe zártuk a nevük.
Drága, kedves barátaink,
|
k 11/28/23
Kovácsné Lívia
Sötét az éj,
vadul fúj a téli szél,
szívem mégis szép tavaszt remél.
Elmúlik majd a tél,
s rügy fakad a fák hegyén.
Te újra jössz felém,
ideülsz csendben mellém.
Átölelsz gyengéden,
szeretettel kedvesem,
itt maradsz örökre már velem.
Elhozod a boldogságom,
amelyre oly régen vágyom.
Én édes szerelmem,
|
k 11/28/23
Kovácsné Lívia
Feltódult lelkemben az emlékek sora,
a sors sokszor volt hozzám mostoha.
Te a fényt hoztad el,
veled lehettem őszinte, igaz szerelemmel.
Veled voltam igazán boldog,
ó, de szép volt!
Bár oly rövid volt az éjjel,
s oly hamar hajnalodott a reggeli ég,
s vége lett, elillant az izzó kéj,
tovatűnt a csodás éj!
Kezedbe kapaszkodtam,
|
h 11/13/23
Kovácsné Lívia
Ha hiányzom neked kedvesem este,
ha forgolódsz, s nem jön álom a szemedre,
ha nincs, ki megsimogassa fáradt testedet,
megnyugtassa háborgó lelkedet,
nézz fel az égre,
én csillagként álmodat vigyázom,
reszkető fényemmel arcodat simogatom,
csókommal jó éjt kívánok.
Ha esik az eső, tudd, én könnyezem,
hisz oly nagyon messze vagy,
|
cs 11/09/23
Kovácsné Lívia
Álmodtam egy gyönyörűszép mesét,
olyan volt, mint egy szerelmes költemény.
Álmomban itt voltál velem,
szenvedélyesen csókoltál engem.
Szerettél és én szerettelek,
szerelemittasan öleltelek.
Miénk volt minden, ami szép,
olyan volt, mint egy álomkép.
Gyönyörű volt az éjszaka,
szerelmünk szárnyalt a magasba.
|
sze 11/08/23
Kovácsné Lívia
Orchideák, csodás orchideák,
szívemnek oly kedves virágok.
Egész évben virágoznak,
nekem boldogságot adnak.
Szívem, lelkem úszik a boldogságban,
mikor a virágok nyílnak szépen, sorban.
Van fehér, bordó, rózsaszín, sárga,
pöttyös és sötétlila,
gyönyörködni bennük öröm naponta.
Gyönyörű szirmaik nevetnek rám,
|
sze 11/08/23
Kovácsné Lívia
Átölelsz engem lágyan, kedvesem,
szerelmünk lángja lobban lelkesen,
érzed a szenvedélyem,
viszonzod az érzésem.
Boldogság sóhaja száll a légben,
szeretlek téged már oly régen.
Nem szűnik a szerelmem,
ha érintesz, nekem már végem!
Csókod íze, mint a méz,
szemed színe megigéz.
Elvarázsolsz még ma is engem,
|