Merjünk kicsit bolondosak lenni,
merjünk merészet tenni!
Oly rövid e földi lét,
bizony oly nagy a tét,
ezért hát ne habozzunk, vidámság szekerén utazzunk!
Arcunkon csak mosoly legyen,
nem kell nekünk más semmi sem!

TM

Vártuk már nagyon a szép, csendes, áztató esőt,
ez kell a természetnek,
ez ad mindennek új erőt!
Eső után éled a táj,
új pompát ölt fű, fa, virág, felfrissül a szomjazó világ!
Virág szirmán gyöngyökként guruló esőcseppek,
csillogva tovafutnak,
majd égbe emelkednek!
Bimbót hajt a sok virág,
a cserje,
az esőtől megújul az ereje!

A két karodba, kedvesem, én boldogan belesimulok,
és behunyt szemmel hallgatom,
a szíved mit dalol!
A boldogságom itt van énvelem,
ha a két karod gyengéden ölel át, én édes kedvesem!
A szemed vágyón csillog énfelém,
és csókra vár a szád,
s én megadom majd, kedvesem, azt, amire te vágysz!
A boldogsághoz nem kellenek nagy dolgok,

Kiskertemnek rejtekén, piciny tónak közepén, tavirózsa levelén egy kis zöld levelibéka pihen épp!
Boldogan kuruttyol őkelme, messze száll az éneke!

Béka vagyok, leveli, ki a fiát a nejével neveli,
szúnyogokkal eteti, s e kis tóban az életét boldogságban így éli!

Görögdinnye, görögdinnye, a nyári nap melege érlelte mézédesre!
Kívül egyszínű zöld, vagy csíkos, piros vagy sárga a belseje, fekete magokkal díszítve.
Görögdinnye, ó, de finom, lédús a piros belseje, oly hűsítő a forró nyári melegbe'!
A legfinomabb jól lehűtve, szereti is minden ember és a gyermeke!
Úgy szeretünk, görögdinnye, TE vagy mindenki kedvence!

Nyári éjszakán,
álmaim teraszán,
izzik a lég a vágyaktól,
szívem gyorsabban dobban
a várakozástól!
Érezlek, itt vagy mellettem,
szemem lehunyom,
lecsúszott a paplanom,
kezed bársonya érinti testem,
oly érzékien,
hogy beleremegtem!
Izzik a vágy,
testem a testedre rátalált,
édes csókoddal halmozol el,

Itt vagy a szívemben,
a szépet nem feledem,
a boldogságom Te vagy nekem!
A csodát, mit tőled kaptam, féltőn őrzöm,
hisz ez az én örömöm!
Templomi csendben érted imádkozom,
tiszta szívvel hozzád vágyakozom!
Őrzöm az illatod, mint rózsa a szirmaiban lévő illatot,
őrzöm a mosolyod, mely feledhetetlen,
és mindig magával ragad engemet!

Júliusi nap
a tikkasztó hőségben
szomjazik a föld

Beborult az ég
mennydörgés és jégeső
lehűlt levegő

Szakad az eső
júliusi viharok
hűvös az idő

Fáradt napsütés
borús felhős nappalok
fázós július

Július van most
lesz még forró napsütés
hőségből elég

2025. július 9.

TM

Ezen a forró nyári éjszakán
szerelmes szívem csak rád várt.
Szenvedélyesen ölelj most át,
érzem szíved gyorsuló dobbanását!
Egy ilyen fülledt nyári éjszakán
szerelmes szívem te is érzed tán.
Mindenem neked adom,
szerelmedet én cserébe
tőled kapom.
Tudom, Te is szeretsz oly régóta már,
nem voltál boldogabb soha talán!

Megannyi számtalan szebbnél szebb gondolat,
mely elvetélt a hosszú, gyötrelmes, szenvedéssel töltött évek alatt,
most visszatekintve öregen,
egyet s mást már másképp csinálnék, úgy hiszem!
A világ megváltozott,
az ifjúság nem érti, mi miért sírjuk vissza
azt a régit!
A gondolatom messze száll ma,
néha jó lenne, ha idő egy kicsit megállna!

Fülledt nyári éjszaka belopódzott szobámba
a lonc bódító illata!
Júliusi zivatar
az éj csendjét elzavarta,
eső vad kopogása álmomat elmosta,
szívemben az emlékeket felkavarta!  
Oly sok szép emlék,
mely szívembe vésve él,
s rájuk emlékezni ma is csodaszép!
Álmodni a szépet,
egy gyönyörű boldog életet,
melyet együtt élhetünk

Maradj mindig meg nekem,
ne engedd el a két kezem!
Maradj mindig énmellettem,
ölelj át kedvesem!
Ne hagyj el engemet sosem,
ígérem, az életed én boldoggá teszem!
Maradj mindig itt velem,
sok örömet adsz Te énnekem!
Maradj mindig meg nekem,
így boldog az életem!
Nélküled élni nem tudok,
az élettel versenyt futok!

Itt a csodás nyár
élvezzük minden percét
gyorsan elmúlik

Hurrá itt a nyár
a vakáció már vár
mindenki örül

Vidám nyaralás
és önfeledt pihenés
csodás június

2025. június 14.

TM

Amikor hozzád bújtam, kedvesem,
megszűnt a világ énnekem,
csak Te és Én, így lett fantasztikus az éjszakánk,
lehet, hogy sosem lesz szebb talán!
Feledni sosem tudom,
nem is akarom,
Te vagy minden gondolatom!
Veled lenni, érezni a szerelem vad mámorát,
a mézédes csókod aromáját,
az eggyé válás csodás pezsgését,

Úgy szeress,
hogy sose múljon el,
úgy szeress,
hogy mindig velem leszel!
Úgy szeress,
hogy két karod mindig átölel
és soha nem enged el!
Úgy szeress,
hogy mindig érezzelek,
hogy a szerelmed mindig velem legyen!
Úgy szeress,
hogy a csókod mindig a számon legyen,
hogy érezzem az édes ízt, mely
a mennyekbe emel.

Olyan nagyon jó, ha hozzád bújhatok,
nálad megnyugodhatok,
erős válladon a fejem megpihen,
s nyugalom szállja meg a lelkemet!
Két karod féltőn átölel,
mely templomi oltalmat ad énnekem,
boldog vagyok veled, édesem!
Megnyugszik zaklatott fájdalomtól megtört lelkem,
hisz te adsz megnyugvást nekem,
áldás kísérje az életed, kedvesem!