p 06/13/25
Kovácsné Lívia
Amikor hozzád bújtam, kedvesem,
megszűnt a világ énnekem,
csak Te és Én, így lett fantasztikus az éjszakánk,
lehet, hogy sosem lesz szebb talán!
Feledni sosem tudom,
nem is akarom,
Te vagy minden gondolatom!
Veled lenni, érezni a szerelem vad mámorát,
a mézédes csókod aromáját,
az eggyé válás csodás pezsgését,
|
p 06/13/25
Kovácsné Lívia
Úgy szeress,
hogy sose múljon el,
úgy szeress,
hogy mindig velem leszel!
Úgy szeress,
hogy két karod mindig átölel
és soha nem enged el!
Úgy szeress,
hogy mindig érezzelek,
hogy a szerelmed mindig velem legyen!
Úgy szeress,
hogy a csókod mindig a számon legyen,
hogy érezzem az édes ízt, mely
a mennyekbe emel.
|
cs 06/05/25
Kovácsné Lívia
Olyan nagyon jó, ha hozzád bújhatok,
nálad megnyugodhatok,
erős válladon a fejem megpihen,
s nyugalom szállja meg a lelkemet!
Két karod féltőn átölel,
mely templomi oltalmat ad énnekem,
boldog vagyok veled, édesem!
Megnyugszik zaklatott fájdalomtól megtört lelkem,
hisz te adsz megnyugvást nekem,
áldás kísérje az életed, kedvesem!
|
k 06/03/25
Kovácsné Lívia
Itt vagy velem, és mégis úgy érzem, messze jársz,
eltelt sok év,
de a szép emlék éjjelente visszajár.
Szemedből rég eltűnt a vágy,
sokat változtál.
Köszönöm,
hogy velem maradtál,
betegségemben mellettem álltál.
Más lett a világ,
körülöttünk forr a lég,
háború dúl s minden porrá ég.
|
cs 05/29/25
Kovácsné Lívia
Keresem a szépet,
egy boldog életet!
Keresem a szép szót,
a nekem valót!
Keresem a békés világot,
a nekem nyíló virágot!
Keresem a nyugalmat,
szívemnek oltalmat!
Keresem a vidám énem,
a bennem lévő szenvedélyem!
Keresem a szépséges jövőt,
dédunokáimnak egy tisztább, őszintébb jövendőt!
|
sze 05/28/25
Kovácsné Lívia
Úgy vártunk május
végre itt vagy napsugár
mennydörgés villám
Májusi napfény
arcunkat símogatja
viharos tavasz
Vártunk napsütés
édes május szeretünk
fagyos reggelek
2025. május 28.
TM
|
h 05/26/25
Kovácsné Lívia
Oly sokszor elfog a kétség,
mit ér e csekélyke lét,
s minek a sok szenvedés,
a fájdalom,
ha utunk vége felé gyötör
az aggodalom!
Mit átélt az ember élete során,
- mit és miért?
- és minek okán?
Volt sok szép és még több gond,
és nem volt haszon,
ezen gondolkozom!
Így megöregedve, visszatekintve,
számot vetve
|
sze 05/21/25
Kovácsné Lívia
Érints meg,
érints meg, kedvesem, lágyan, puhán,
s érezni fogod szívem vad ritmusát,
mely tudatja veled, mily nagyon szeret.
Érints meg,
érints meg, kedvesem, érzékien, lágyan,
mint tollpihét a hajnali szél, oly kedvesen játszva.
Érints meg,
érints meg, kedvesem,
oly finom mozdulattal,
|
sze 05/21/25
Kovácsné Lívia
Sír a szív,
hozzám hív!
Számon az ajkad íze,
arcodon a tavasz színe,
mégis elrejt a távol,
a messzeség,
szívemet égeti a kétség,
vajon egyszer láthatlak-e még!
Érted ver a szívem,
mint a vihar dobog,
a vágy lobog,
hiányzol nagyon,
szeretlek angyalom!
Bár itt lennél velem,
csókod adnád nekem,
|
h 05/12/25
Kovácsné Lívia
Végre itt vagy május,
te drága,
mindenki már nagyon várta!
Május a szerelmesek hónapja,
boldog, aki a szerelmet adja,
s aki a szerelmet kapja!
Vár sok szerelmes éjszaka,
szívünk boldogsága,
vágyak, álmok válnak valóra,
nincs ennél szebb valóba'.
Virágok nyílnak, amerre jársz,
illatuk messzire száll!
|
h 05/12/25
Kovácsné Lívia
Hogyha szárnyam volna,
fel az égbe szállnék,
szívemből, lelkemből
neked énekelnék.
Minden reggel ablakodba szállnék,
édes énekemmel jó reggelt kívánnék.
Ó, ha szárnyam lenne,
hozzád szállnék este,
ott őrizném álmod mindig éjjelente,
boldogan ébredj fel reggelre.
|
cs 05/01/25
Kovácsné Lívia
Lila viola illatozik az ablakom előtt,
viszi az esti szél az illatát messzire,
szívem sóhaja száll vele,
boldog, ha itt vagy ővele!
Lila viola,
szívem hírmondója,
szerelmek tudója,
szívek bolondítója,
lelkem nyugtatója,
mondd el,
hogy szeretem,
ma is őt szeretem.
Lila viola illata elbódít, karodba csábít,
|
szo 04/26/25
Kovácsné Lívia
Lélekölelésemet szelek szárnyán küldöm neked!
Elmondja majd, mily forrón szeretlek!
Elmondanám én is,
de nincs hozzá merszem,
akadály a józan ész,
s a köztünk lévő messzeség!
Egy percre voltál csak enyém,
egy csók, mely a szívemben ma is ég,
de őrzöm, hisz számomra a legszebb emlék,
hisz szeretlek én!
|
szo 04/26/25
Kovácsné Lívia
Tudod, így van ez, szívem,
ennyi év után,
és ne nézz rám ily bután,
a kor nyomot hagy rajtunk az évek múltán,
hiába kelünk fel jó korán.
Még jöhetnek szép évek talán,
ha a mindenható így akarja netán,
becsüljük meg, mit az élet nekünk ád,
s az Isten is megáld!
Tudod, így van ez, szívem, ennyi év után,
ne legyints ily kurtán,
|
sze 04/16/25
Kovácsné Lívia
Tavasz van, gyönyörű szépségű tavasz,
új életre kelt a táj,
virágba borult a vidék, amerre
a szem ellát!
Hiányzol kedvesem oly nagyon,
arcodat, mondd, újra mikor láthatom?
Bársonyos hangod ma is szívemig hatol,
beleremeg a testem is, ha hallom!
Öledbe bújnék csendesen, kedvesem,
két karod ölelése a templomi oltalom énnekem.
|
sze 04/16/25
Kovácsné Lívia
Szeretni és szeretve lenni,
a legszebb érzés így boldogságban élni.
A szeretet nem ismeri a határokat,
átível óceánokat, tengereket, magas hegyeket
és legyőz mindent az önzetlen, feltétel nélküli szeretet.
Mit neki az Alpok, vagy a Himalája,
nem számít az emberek közti távolsága.
A szeretet az életünk legszebb csodája,
|
k 04/15/25
Kovácsné Lívia
Szeretni és szeretve lenni,
a legszebb érzés így boldogságban élni.
A szeretet nem ismeri a határokat,
átível óceánokat, tengereket,
magas hegyeket és legyőz mindent
az önzetlen, feltétel nélküli szeretet.
Mit neki az Alpok vagy a Himalája,
nem számít az emberek közti távolsága.
A szeretet az életünk legszebb csodája,
|
k 04/08/25
Kovácsné Lívia
Álmodtam egy szép világról,
tarka rétről, sok csodáról,
nyíló mezei virágról,
bogárkákról, méhecskékről,
csillogó szárnyú lepkékről!
Boldog családokról, nagypapáról, nagymamáról,
tündér mosolyú unokákról.
|
v 04/06/25
Kovácsné Lívia
Vártuk a tavaszt
itt van már az április
csalóka idő
Csodás április
cseresznyefa-virágzás
fagyos idő jön
Virágba borult
szép áprilisi tájban
havat jósoltak
2025. április 6.
TM
|
v 04/06/25
Kovácsné Lívia
Álmatlan éjszakák,
elvetélt vágyak,
kihűlt ágyak,
vajúdó érzések,
üres tekintetek!
Hiányod ordít az éjszakában,
fekete leplével betakarnak az árnyak,
a vágy tombol, mint egy vad zivatar,
de már ő sem tudja, mit akar!
Hiányzik a kezed bársonya,
a bőröd illata,
a karod ölelése,
a csókod íze!
|