Olyan jó ha szeretnek, ha gyöngéden átölenek,
ha megsímogaják fáradt arcodat,
ha van kinek elmond a gondodat!
Olyan jó ha van kihez hozzábújsz,
ha melletted van nem búsúlsz,
vele élni oly szép
oly megnyugtató,
és ő senkivel nem pótolható!

Könnyű álmot hint szememre az éj,
s én hagyom,
hogy magával ragadjon a kéj.
Álmodom, hogy kezed a kezemhez ér,
nem volt ennél szebb álmom,
ez minden széppel felér.
Álmodom,
s ez jó nagyon,
repülök veled az ég kék tengerén,
és a jó Isten hord minket a tenyerén.
A boldogság átjárja fáradt testem,

Vetkőznek a fák
hullanak a levelek
sírjuk az avar

2024. szeptember 12.

Beismerem, én már öreg vagyok,
magam után talán valami értéket mégis hagyok.
Bár ez már nem az én világom,
nekem igy is nyílott sok virágom.
Megfestettem,
versbe írtam sok szép virágot,
és nem váltottam meg vele a világot!
Egyszerű ember vagyok,
elvarratlan szálat már nem hagyok.
A fájdalom, mely életem része,

Ablakomban kinyílott a hibiszkuszom
csodálatos virága,
szépséges színét, porcelán szirmát
nézem csodálva!
Duplafodros szirmainak pasztell rózsaszín a színe,
gyönyörű szép, elvarázsol szinte.
Van egy piciny finom illata,
mely a kis méheket magához vonzza.
Boldogan látogatják,
dús szirmai őket bátorítják, táplálják.

Lassan elmúlik a nyár,
sárguló falevelek ölelkezve libbennek le 
a fák ágairól,
hisz nagy a szárazság már.
Már hűvösebbek a hajnalok,
éjjel ragyognak felettünk a csillagok,
de még oly finom melegen simogatja
arcunkat a déli napsugár,
és ránk még száz és száz csoda vár!
Még jön az indián nyár,
mely szívünkből oly sok

Oly csodás a nyári éjjel,
ha átölelsz szenvedéllyel,
szemed tükrében izzik a vágy,
mely megőrjít és magával ránt!
Kezed lágyan simítja testem,
érzékeny pontokon az édes érzésekbe
borzongva belevesztem,
ó, mily édes borzongás,
odaadó, forró simogatás, csókolgatás.
Lüktet a vérünk,
egymástól forró csókot kérünk,

Levél sem libben
szél csend van alszik a táj
várjuk az esőt

2024. szeptember 6.

Fülledt levegő
repedezett a földünk
esőért kiált

2024. szeptember 6.

Tücsök ciripel
esti szép szerenádot
álmodj szépeket

2024. szeptember 3.

Beragyog szobám
ablakán a hold fénye
szépet álmodom

2024. szeptember 3.

Eljött idén is a szeptember,
szenved a melegtől minden ember.
Hetek óta várjuk az életet adó, frissítő esőt,
de nem jön,
pedig felüdítené a rétet és a mezőt.
Berepedezett már a föld,
elszáradt már termés,
a határban kiszárad minden fű, fa, virág,
mind-mind szomjas és esőért kiált!
Imádkozunk Istenünkhöz, könyörüljön rajtunk,

Nap égette föld
berepedezve kiált
nincs egy csepp eső

Nyári napsugár
fényében perzselődik
megég a határ

Sötét szobában mélységes csend az úr,
nehéz a lég, a tüdő sípol és szúr.
Halkan suhan egy sóhaj, mely vágyakozással teli,
oly halk, hogy alig hallani.
Még dobog a szív és reménykedve vár,
hisz benne örökre már,
hogy talán még valaki rátalál.
Kicsi az esély, mert ő kalitkába zárva él,
ezért reszket, ezért fél.

Éld boldogan az életed,
szárnyalj, ha megteheted,
oly rövid e földi lét,
s oly nagy a tét,
tartalmas életet élj,
hogy legyen utódaidnak
miről mesélj!

Sötét az éjszaka, fent egy csillag sem ég,
szél sem libbenti a fák levelét, áll a lég.
Fülledt a levegő,
már a tücsök sem hegedül,
holnapra talán az idő egy kicsit megenyhül.
Már nem várunk nagy csodákat,
csendesen este elsuttogjuk imánkat,
s eszünkbe jut egy emlék,
mely számunkra oly kedves,
egy érintés,
egy kézfogás,

Aludj, aludj, édes, drága kedvesem,
álmod legyen mesés, fogom a kezed!
Vigyázok én majd rád, én szerelmesem,
ne zavarja álmod most már semmi sem!
Csókjaimmal altatlak el, kedvesem,
édes öleléssel ringat két kezem!
Aludj, aludj, édes kedvesem,
holnap reggel boldogan ébredj mellettem,
szívem dobbanása szívednek jelez,