Megértem azt az embert, aki öngyilkos lett, amiért romák költöztek a szomszédjába. Álmomban sem kívánok még egyszer egy fedél alatt élni a fajtájukkal.Volt roma szomszédom, nem egyszer, akiktől csak szenvedtem. Öntörvényű, hangos emberek, akik akkor bátrak, ha sokan vannak. Ezek pedig voltak kis millióan.

A lírát legyűrte a lári-fári...

Érdeklődéssel figyelem a tévé sütő, főző műsorait. Csodálom a mesterszakácsok gyakorlott mozdulatait, rutinos alkotásait, ételcsodáit. Hm. Ezek ám az ételek! Rákok, csigák, kagylók, polipok és mindenféle tengeri herkentyűk, ízléses tálalásban. Gondolom, nem lehettek elérhetetlen falatok a tengerek gyümölcsei a főúri asztalokon, mikor még három tenger mosta hazánk partjait.

Orvosi tanács, együnk minél több zöldséget és gyümölcsöt!
 Vegás vagyok, tehát ennek megfelelően táplálkozom.
Pénteken vettem egy kiló körtét. Gyönyörű érett, sárga körték voltak. Alig vártam, hogy ehessek belőle.

2018. június 18.

Kedves F. W. Éva!

Néhány héttel ezelőtt Farkas W. Endre jóvoltából két versem jelent
meg az "Előretolt Helyőrség" c. hétvégi mellékletben.

               (Csak semmi áthallás...)

Nem birom az akolszagot,
jobbågya sem leszek senki ûrnak.
Nem veszem be a maszlagot,
ėnrólam az åtkok visszahullnak.

Hol éltek ti? Netalán az űrben?
Senkinek sem sérti a fülét és jó ízlését a tévében dúló, ízlésrontó szöveg?
Már oda is bevonult a durvaság és brutalitás, egyes árucikkek hirdetéséhez és senki nem teszi szóvá?
Felforr az agyvizem, amikor ezeket a szavakat hallom; " Brutális választék, durván jó árak."

Volt egyszer, hol nem volt, volt a világon egy csodálatos  gyár, amit úgy hívtak; HIM, azaz, Hajdúsági Ipar- Művek. Ebben a Művekben még gyártottak gyönyörű kivitelezésű háztartási gépeket; amelyeken tartós volt a zománc. Hanem a gépek is tartósak voltak, amik kikerültek onnan.

Következetességből!

Rossz hírem van kedves párducos. 

Azt írja, "Aki csak gyűlölködve fröcsög (mondván OV és oligarchái a patás ördögök), miközben nem érti a nagypolitika elveit, a háttérben meghúzódó nagypolitikai érdekeket, illetve a nagypolitikától várja saját életének mély változását, azzal nehéz és meddő vitázni észérvek mentén." 

Naponta legalább 5-7 telefont kaptam, és az iránt érdeklődtek, hogy elmegyek-e szavazni, kik kísérnek el, és kire szavazunk.
Ez a rámenőség már annak is elgondolkoztató, aki Fidesz szavazó. 
Vajon miért fontos ennyire a hatalmon lévőknek, hogy hatalmon maradnak-e?

Ez a történet teljes egészében kitalált. Mindennemű hasonlóság a szereplőkkel vagy a helyszínnel csak a véletlen műve.

Az egyik ismerősöm küldött egy írást, amit állítólag egy erdélyi ismerőse írt egy bizonyos; Szakács Béla Sepsiszentgyörgyről. Idézek belőle;

Na jó, most aztán tényleg dühös lettem!
   Napi szinten olvasom, hogy nyugdíjkatasztrófa közeleg, mert a magyar állampolgárok nagy többsége nem gondol a jövőre, nem tesz félre nyugdíjas éveire némi pénzt. 

Kedves Google, kedves Facebook!
Igen tisztelt Nagy Testvérek!

A következő kis karcolat elé engedtessék meg számomra egy rövidke előszó. Ez a történet nem akarja kritizálni az egészségügy jelen helyzetét, és nem is akar mély korosztályos problémákat feszegetni. Még-csak a személyes sértettségemnek sem óhajt ekképpen hangot adni, csupán annyira abszurd, hogy szinte kihagyhatatlan elmesélni mások, és talán a saját okulásomra is. Mert bizony nekem is sok apró kis tanulsággal szolgált e kis történet, a humor és a fantázia és a közműveltség csődjéről Karácsony Szentestéjén... És akkor, most következzék a történet maga: