Gátlásaim rabláncait 
széttörni képtelen vagyok...

Már csak szűk két hét az indulásig! 

Öleljen magához csendesen,
ringasson el az én Kedvesem.

Anyám fehér felhő,
Apám néma bánat,
Anyám tiszta égbolt,
Apám már nem árthat.

Édesanyám szentem, köszöntelek én ma,
Te vagy a jó Isten áldott ajándéka.

Pünkösd előtt
csodára várva
 

Megfognám a kezed
nem simogat régen...

Nézz rám barátom!
Mondd minek ez már?                           

Nyuszi ül a fűben, jázminbokor alján, 
a kis Gyuszit várja húsvét vasárnapján.
 

Üzenem mindenkinek, vigyázzon magára, hisz a gonosz mindig valahol ránk leselkedik...
 

Ki vagyok? Senki!
Nyalogatom sebem,
elmorzsolok egy könnyet
megfáradt szememen.

A keserűség
könnyet csal
szemebe...

Mi a mese tanulsága?
Süket, néma, vak és sánta...

öröm, bánat... 
innen-onnan
élet, halál... 
fenn és lenn.

 Rémmese négy részben...

  Három hónappal ezelõtt csapnivaló labor leletemmel elvánszorogtam az SZTK-ba, hogy szegény diabetológusomra ráhozzam a szívbajt. Amikor csórikám rápillantott feltűnõen rossz eredményeimre kékült, lilult. 

  Mióta az eszemet tudom, két ballábam van, ami aztán /ahogy illik/, rendre összeakad. Már zsenge gyermekkoromban is sokat estem, így aztán lassan hozzászoktam a gondolathoz, hogy elkövetkezendő életemben nekem ez jut osztályrészül.