Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Lénárd József

Lénárd József
Lénárd József képe

Imbolyog a lassú

Rovatok: 
Vers

Egy hosszú szél sodorta hátán 
Ívelt falevél, messzi egy könnycsepp. 
Valaki búcsúzott mogorván, 
őrszem helyén már új őrszem.

Hogy játszik imbolyog a lassú 
Párává vált, gőzben vacog. 
Rág  perceg, madárdal, ének, szú. 
Sokan figyelik a holdvilágot. 

Lénárd József
Lénárd József képe

A halhatatlan zene

Rovatok: 
Vers
Sallai Eszter Olaszországi festőművész
képkiállításának megnyitójára. Pannon Magyar Ház.
 
Lénárd József
Lénárd József képe

Nemzeti összefogás napja

Rovatok: 
Vers

 Elég! Kilencven évig kellett várni,
 hogy nemzetünk összefogás napja,
 Trianon legyen! Óh, micsoda hajsza.
 Országházunkban törvény mondta ki.

 Feszületre vetült sok ember arca.
 Könnyeik a fájdalom imái.
 Múltból a mába már egység kíséri,
 a nagy Közösséget magyarok hangja.

Lénárd József
Lénárd József képe

Az utca felet

Rovatok: 
Vers

2011 október 6. emlékére

Az utca felett behajló lámpatestet
rozsdásodó vasoszlop inogva tartja.
Világítaná a szobrokat de egy fa
oda nőtt. S az árnyéka halk szavú csendet

követel. A volt  hatalom ki bűntettet.
Vértanukat ölt ott Aradon. Folytatja
ma is másképp más hatalom. Az Olt hangja
egy nagy  tiltakozás, a bitófák felett.

Lénárd József
Lénárd József képe

Az időt tanulom

Rovatok: 
Vers

Hullámzó hajad lobog a szélben. Messzi
az ajtó. Nyitva, mint egy nagy lomha,
gyengédség,  rozsdás  zárral már bíbelődik.

Csak lassan megyek. Hosszú az út, utolér
árnyékom. Messzi ahová megyek
születésnapomon még földi rab vagyok.

Feltétlen fontos együttes beszélgetés.
Pontosan készen állok. Az időt
tanulom s belebotlok, ha nem vigyázok.

Lénárd József
Lénárd József képe

Nemzeti összetartozás napja

Rovatok: 
Vers

Az iszap szagos, bűzt áraszt. Lecsapolni
fontos. Harangok kondulnak, s a nép
barázdálja a lápot. Szántva lesz sárrét.

Száz évet kellett várni, hogy Trianonról
szakadjon a szó. Maroknyi. népünk
nemzet összetartozás, törvénye értünk.

Lénárd József
Lénárd József képe

Rozsdás Trianon keresztje

Rovatok: 
Vers

 Magyarságomat tiltakozásba hajtja 
lelkem és szívem. Kezem ökölbe, 
s némán morzsolom apró, csöveket, körbe.

Lénárd József
Lénárd József képe

Jövök, hogy megáldjalak

Rovatok: 
Vers

Gondolj rám, mikor legjobban szeretkeznél.
Mikor zongorán játszana kezed.
Mikor a kívánalom beteljesedne,

akkor kiáltsál nagyot utánam. Talán
föld alatt s felett zúgna a hangod,
ott is meghallom s jövök, hogy megáldjalak

Lénárd József
Lénárd József képe

Zokszó már kiáltok

Rovatok: 
Vers

Szobafogságom látnod kéne. Rendetlen 
vagyok most mindig. Türelmetlenség 
életem. Nem találok semmit. Semmiség
 

Lénárd József
Lénárd József képe

A koronavírus tánca

Rovatok: 
Vers

 

575575
Kifordult világ. Furcsa lélek-képzelet
Öröm hiánya. Nyúlnál utána,
de a gondolat torzult.. Nincs ott semmi se.

Ideje hosszan elgondolkozni, hogyan
tovább? A halál kiszabadultan
ölel, mozdul, simogat. S gyilkol a tánca.

575
Kifordult világ.
Furcsa lélek-képzelet
Öröm hiánya.

Lénárd József
Lénárd József képe

A tavasz virágai

Rovatok: 
Vers

575575

Áradó szépség vagy, Körülötted színes 
virágok tavaszt hirdetnek. Rímes
minden vers, ahogy olvas,  dallamos ajkad.
 
Várod, csak várod, hogy "kinyíljon a virág",
"Védőburka" zárt, lassan bomlana.
Tavasznak adja magát, "kinyílt szirma" ma.
Lénárd József
Lénárd József képe

Mese a múltról

Rovatok: 
Vers

Elkésett  mese a múltról. A jelenbe
már olvashatod, vagy Te játszod el?
A herceg politizál. Ne félj, de hallgasd.

A zene már szól, s a gyermekek énekét
a színpad felől az előadás
varázsolja. Igazi mese, vagy mégse?

Akkor a halál mindenkit hosszan kísért,
elválasztották a gyerekeket.
Őrjöngő hang mindenütt, s  tehetetlenek.

Lénárd József
Lénárd József képe

A nők dicsérete

Rovatok: 
Vers

Lelkemmel minden nap keresem, az eltűnt
világot, melyben, ha emlékeid
újra születnek, mely a nő dicsérete,

virágok között a mosolyod. kellene.
Nagyon kellene. Csak egy kézfogás,
a kézfej érintése, s örök tisztelet.

 

Lénárd József
Lénárd József képe

Egy marionett bábu /Pályázat

Rovatok: 
Vers

Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják,
úgy lép, ahogy mozgatják a karok.
Nevet a tánc, csak a lélek zokog.
Valaki parancsol, s lettek új golgoták.

Múló évek apró örömei ritkák,
de táncolni kell, mozognak vonók.
Szól a zene, s a régi dallamok
kézfogásait tanulják az unokák.

Lénárd József
Lénárd József képe

A furcsa kalmár

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

A furcsa kalmár / négy képben /

FORGATÓKÖNYV

I. KÉP

Lénárd József
Lénárd József képe

Az újév hangja

Rovatok: 
Egyéb

PÉCSI SZENIOR AKADÉMIA ( 2018/19 ll. szemeszter) záró ünnepségére írt versem.

 

Lezártad az évet zajongó zenével.
Fent a sötét égen tűzijáték fénye,
világító rózsák, csak egy pillanatra.
Aztán megint minden, s elkezdődik újra.

Lénárd József
Lénárd József képe

Új év köszöntése

Rovatok: 
Vers

575575
A ragaszkodás, mely körülvesz mindenkit,
váljék örömmé, és boldogsággá..
Soha ne ismerje meg a fájdalmakat.

Boldog új évet!

Lénárd József
Lénárd József képe

Azóta gyertya gyúl

Rovatok: 
Vers

 

Hetente egy-egy gyertya fénye nálam is
fellobban. Apró kanóca, mintha
üzenne, Isten s Ember összetartozna..

A négy vasárnap kézfogása áldja meg
a családokat. A csonkákat is.
Jézus kezében senki se legyen árva.

A múló idő. Emlékszem Kolozsváron
gurult egy labda Kiütötte a
kezéből a katona s elvitték őket.

Lénárd József
Lénárd József képe

Ősz a Mecseken

Rovatok: 
Vers

.

Óh, te szép Mecsek! Sudár fáid között
akár a vércseppek, olyanok a somszemek.
Hiába takargatod. Levélmarkaidban,
megtalálják a kutató ujjak, kezek.

Mint tündérek a mesében,
úgy várjuk, hogy megjelenjen,
őszi ruhád színpompája:
a zöldből barna, meg a sárga.

Lénárd József
Lénárd József képe

A szobor ledőlt

Rovatok: 
Vers

1956.október 23. emlékére

Ott állt a téren. Dermedt tekintete,
a visszatükröződés. Járom cipeléstől
ordít a nép: dönteni kell! Terror emlék!
A szobor ledőlt. Mint hiénák a vadra,
darabolták az alkotást. Elindult a nép,
hogy újra levehesse a szörnyű igáját.

Így kezdődött, 1956. október 23.

Oldalak