Ha uralkodni akarsz a népen,
vedd el ünnepeit, a múltját.
Töröld ki a hazaszeretetét,
s ne kötelezd a nagy tanulást.
A tanulatlant idomítani
könnyebb, adjál kezébe cirkuszt.
S ki hazugságon nevelődött
Nem ismeri fel a himnuszt.
|
Versemet, néha finom rezdülésekben,
mint hajnal előtt táncoló zord fényt,
|
575575
Itt ülök. A szék karfája, mint szerelmes
karok, ölelnek Fürdőm egy hetes
szünet után elindult / ’/ tisztaság felé.
Új bojler adta a meleg vizet. Lányom
kezétől dal, fény, ragyogás. Járom
az utam. Teszem-veszem magam elé.
Kényelmes székem irigyelhető. Késő
minden esemény. Int, hogy pihenő.
Nekem mesél, mint igaz, örök szerető.
|
Boldog Újévet minden kedves
írótársamnak és a vezetőiknek
|
sze 12/13/23
Lénárd József
Jöjj kicsi Jézus! Itt a Karácsony!
Hargita hegyén ünneplő szánkód
templomok várják. Hozzad az álmot:
falatka ételt, tenyérnyi ruhát.
Oltárod őrként vigyázzon reánk.
Gyúljon a gyertya fenyők tetején.
Pásztoros jászol az istállócska,
szegényes meleg: szamárka s tehén.
|
Ha sirató vagy, sok szája görbülésbe kezd.
Apró síró hang jászolból válasz.
Légy győztes, kegyelem, földi alázat.
Kicsi karácsony. Át kell élned a könnycsepp
gyenge hatalmát láthatatlanul,
amíg más mindent kényszer nélkül megtanul.
|
Ujjak táncolnak kifeszített utakon.
Idézik halkan a zenecsodát.
Harcol a lélek. Megyek virágos dalban.
..
Csapdák csábító varázsából üldözött
szolga mutatja, a sok arc, együtt,
Igaz, de külön hazug mindegyik napja.
..
A falon a lyuk bizony sokszor érdekes.
Látod a tilost. Borzadsz, amit látsz,
|
A versírás már, megszakított egy régi
öreg vágyverset. Szomor’ mindenki.
Virágos temetőben hosszú a menet.
.
Temet ma minden ember lassú verseket.
Édesanyám nem, nem mehettél el!
Látom a mozdulásod, intő kezedet.
.
Édesapámat, ha keresem, jobban fúj
|
sze 10/18/23
Lénárd József
Amida G. festőművész kiállítására
Ott pirosult a házak mögött, a
dombokon át a messzit ölelte.
Minden övé lett. A sok ág közt törött
a fény árnyéka, a nyár melege.
Az ősz. Vele zenél, a szél hegedűje
sokszor halkul, de bömbölve tör, zúz
majd lágyan újra csendesülne,
a nem várt hideg vele jött, nagy úr.
|
OLVASSÁTOK EL EZT A RÖVID ISMERTETŐT A HAZÁNKÉRT!
Ők voltak az aradi vértanúk. S még tovább sokan névtelenül.
Október 6-án haltak mártírhalált a magyar nemzetért.
|
Kicsi házakat építek árnyékommal.
Kihívó könnyek letörölgetnek.
Fáradt arcokat hosszan simogat a szél.
.
Már régen, mint por, felszállt a sok gondolat.
Maradékát nincs, aki kutassa.
Csak száll és befed mindent már nemsokára.
.
De addig még szép a világom. Nehézség
|
cs 09/07/23
Lénárd József
"Maradj velem, mert beesteledett!"
Bibliát hallgat a gyülekezet.
|
Hiába bújsz el, éveid ölelnek.
S emlék szépeid lassan felejtett
ünnep. Egyedül maradsz. Kezed is remeg.
Mitológia. Elhitt új erő. Lomha
már a lendület. Öregség a szó.
Megaláz a szeretet sok-sok hiánya.
Arcom könnyével köszönöm. Törölgetem,
úgy maszatolom, hogy ne lássa már
senki. Apró boldogság. Megszárad, s hagyom.
|
sze 05/10/23
Lénárd József
Zsuzsa kedves!
Zsuzsa kedves!
Ha még van lehetőség a két utóbb felrakott versem jelentkezik a könyvedbe..
Petróleumlámpa sercent egye-egyet.
Az ablakon lágyan szél simogatott át,
lengetve függönyt, az áttetsző vitorlát,
mintha kitakarná a mozgó fényeket.
|
Kezedben virág és az eltűnő tested,
titkos utadra hív. Láthatatlan,
fáradt a mosoly minden szívdobbanásban.
Összetett kezek érted imára szólnak
S velük mondom, hogy megnyugodjak, de
leteper a hiányod: kezdő árvaság.
Veled utaznak szeretteid mind ' este,
amikor a kéz már nem fog, esne.
Esne, és nem tudom, hol a lélek s idő.
|
575575
Ma van a legszebb tavaszi nap. Emleget
Téged szeretet ragyogásában,
születésnapod, Tied! Isten éltessen.
Arcodon tavasz s az erdő kizöldült már
régebbi képen, mosolyod örök.
Nálunk a kopasz fák még alvó őrködők.
.
|
Csak nézlek, nézlek,
s a napot látom benned,
a fényt, mely éget.
..
És nézlek, nézlek.
Többet látok, mint szabad,
mint verítéked.
..
A derekadat,
amikor fújja a szél,
gondolatokat
.
teker rá, s beszél,
szerelemtáncod messzi,
mégis oly közel.
|
sze 03/29/23
Lénárd József
Nevetnek a feledések
575575
Kicsi házakat építek. Árnyékommal
kihívó könnyek letörölgetnek.
Fáradt arcokat hosszan simogat a szél.
Már régen, mint por: felszállt a sok gondolat.
Maradékát nincs, aki kutassa.
Csak száll és befed mindent már nemsokára.
|
Kezdődik az AKADÉMIA. Az előadást versemmel nyitjuk meg,
amelyet erre az alkalomra írtam. /575575/
Szín hatalmával már telepszik ' hosszú ősz.
Végsőt hazudja a bújócskás nyár.
Lassan már csak emlék. A kis "szakadt kabát".
Csobogó csermely, csak csillogó csobbanás.
Csuromvizesen csipkedő. Csiszol,
csúfolódik, csicsereg. Csendesedően.
|
sze 03/01/23
Lénárd József
Köd borít mindent,
sárba is lépek, talán
mégis elérlek.
Nyújtom a kezem,
hosszan mászok, mint árnyék
a kerti padon.
Képzeletembe,
virágos ágak között
elcsomagolom
tavaszi várás
nyitott ajtaját neked.
Már ölelnélek,
|