hol van már a régi, szép karcsúságom
az évek során egy kissé meghíztam
de őrzöm nehezen megszerzett súlyom
mert soha belőle másnak nem adtam

2024. szeptember 4.

a pad, a víz és a holdfény
csodás volt, ahogy öleltél
még lányka voltam, s te legény
bennünk nyár volt, kinn hideg tél

fogtad a kezem, rám néztél
szemedben fény csillant s remény
egy perc alatt megigéztél
s a hold játszott a tó jegén

kezem a kezedben
szívem a szívedben
arcom az arcodon
s míg lehet, csókolom

2024. augusztus 27.

Morzsa kutya szomorkodott,
tegnap kicsit jobban látott,
mi történt ma vajh ővele,
hova lett az éber szeme?

Csetlett-botlott napokon át,
nem láthatta a gazdiját.
Homályos lett körülötte
fű, fa, virág, jaj, mi lelte?

Szaladt rögtön Cicuskához,
a legjobbik barátjához,
kérdezgette csendben tőle,
mért bújt el a nap előle?

Miután már jól elfáradt,
s a hosszú úttól elbágyadt,
szállás után nézett Lajcsi,
jó lenne már egy kis vacsi.

Betévedt egy jó nagy parkba,
s ott került csak - jaj - zavarba.
Csend helyett nagy ricsaj várta,
csak állt, s tátva maradt szája.

Kicsi Lajcsi, szürke csacsi,
kissé butus, de kiváncsi.
Elindult a nagyvilágba,
csak egy almát tett a zsákba.

Cipelte, bár nem volt nehéz,
csodálkozott, ő ily merész,
elindulni étel nélkül,
ki látja őt majd vendégül?

rutinosan kelsz minden reggel
de sosem előbb, mint tíz óra
kávé kerül az asztalodra
s a nap elé nézel jókedvvel

átgondolod, mit kell megtenned
mi az, ami halaszthatatlan
ne hagyj ki semmit óhatatlan
fejezd is be, ha már elkezdted

anya, apa

Csodálkozó kék szemekkel tekintett a világba. Az ő kis világába. Minden érdekelte, ami körülötte élt és zajlott. A bogarak, a lepkék, a virágok, az állatok és persze, a kicsi társai. Úgy ötven kisgyerek. Szőkék, barnák, feketék, és volt köztük egy kis vöröshajú is. Őt Petinek hívták. Mindenki mosolygott, amikor ránézett. Fehér bőrén csak úgy virítottak a vörös szeplők.

   Este van. A hold kacéran tekint le a fák lombjára. Csend van. Csak a vén tölgy nyikorgó ágai verik fel a csendet. Hirtelen sikoltás hallatszik. Vészjósló  kelepelés, csivitelés. Nappali fénybe borul az erdő. 
Mi lehet ez? 

19 óra 5 perc

  Este volt. Hűvös őszi este. Csak néhányan lézengtek az utcán. Péter komótosan ballagott hazafele. A mai nap számára nagyon nehéz volt. Tárgyalás, tárgyalás hátán. Fáradtságot érzett, figyelme lankadt. Csak arra gondolt, hogy még néhány perc és otthon van. Ott, szemben már látszik a lakás kivilágított ablaka.

furcsa álmot láttam tegnap éjjel
virágok feküdtek szerte-széjjel
margaréták, rózsák és ibolyák
illatukat csábosan ontották

nem is értettem, merre járhatok
ilyen sok szépséget hol láthatok
vajon hol van az a csuda világ
ahol földön terem a boldogság

harminchat fok még mindig éjszaka
az ágyam olyan, mint a kemence
eljött a hőhullámok évszaka
ekkor kell a hűsvízű medence

nem élvezem a meleg ágyfürdőt
ruhám leveszem, nem bírom tovább
lecserélem a vizes lepedőt
légzésem is egyre csak szaporább

Kicsi Kamillám, most előtted az élet,
kezedben diplomád, jeles eredményed,
most csak arra gondolj, ami szíved vágya,
legyen az csak a te jövőd melegágya.

Megküzdöttél érte, s látod, meg is érte,
mától te vagy a logopédusok gyöngye,
elérted az egyik célodat, légy büszke,
hisz nagyanyád is az, te vagy szíve csücske.

egyre folyik rólam a víz
valami hidegre vágyom
nem kell nekem a termálvíz
egy nagy pohár sör az álmom

2024. június 26.

ötvenegy éve, hogy fel, az égre nézek
ha hozzád akarok szólni, édesapám
az emlékeim megfakult álomképek
hisz csak negyven voltál, életerős, vidám

tizennyolc voltam akkor, zsenge kis felnőtt
és felfogni nem tudtam, mért ily hirtelen
mentél el, s amíg állok a tükör előtt
arcvonásaidat magamon keresem

néma szeretet
gyertyafény s emlékezet
meghitt tisztelet

2024. június 14.