lassan ránk teríti hűs leplét az éj
átölel a lecsendesült szenvedély
simítom fehérbe öltözött hajad
szemedből kiolvasom néma szavad
elszállt az idő, emlékeink szépek
életben tartanak az emlékképek
egymást átölelve feléled vágyunk
még nem szunnyad el a szerelemlángunk
|
milyen erőt sugárzó a természet
a nap, a hold, az éj és a csillagok
s ha a fényüket látod, az enyészet
feledésbe merül, mint az illatok
2025. február 4.
|
égett a színpad, tombolt a közönség
eggyé vált a színész, a föld és az ég
rezgett a levegő a tapsvihartól
a közönség tombolt az ámulattól
a taps nem csitult, bár kihunyt minden fény
a színész élte pompa, sikerélmény
elismerés övezi minden szavát
betanult szerepeit, mozdulatát
|
Miközben Orbán Viktor a több hetes indiai nyaralását tölti, tegnap összeomlott az Országos Mentőszolgálat mentésirányítási rendszere.
|
Nehezen készültem, túl sokat vártak rám.
Apu katona volt, anyu nem volt vidám.
Annyira akartak, annyira vártak már,
de dacoltam... nem tudhattam, rám itt mi vár.
Aztán végre egy szép márciusi napon
beköszöntött a szerencse az ablakon.
Édesanyám keble büszkeséggel telt el,
végre várandós lett, tele szeretettel.
|
köszönteném magam
de elnémult a szám
verset írnék hozzám
de kiszáradt tintám
vigasztalnám magam
de nem sírok értem
életem kenyerét
már régen feléltem
|
jer ölembe, ízibe
drága kincsem, Gizike
jer, s lekerül a rékli
vár ránk az üres kégli
hisz rajtam sem lesz lajbi
csak buli lesz, nem lagzi
bagla közt is csudajó
csak kell hozzá vonyogó
ne légy drága oly bászli
nem hagylak elcsoffadnyi
ha nem tetszik a bagla
akkor ott lesz a lésza
nem foglak meggyötörni
|
pukkan a pezsgő
csendül a pohár
táncol az asztal
és rock and rollt jár
ketyeg az óra
siet előre
két szemed csillog
kapj most erőre
ropjad a táncot
idd a pezsgődet
köszöntsd az éjfélt
öleld a nődet
szorosan tartsad
el ne szökhessen
nehogy eltűnjön
csalfa óévben
|
Drága Mikulás! Úgy várom jöttödet!
Csak ülök a székben, és ábrándozom,
rónám csak körbe-körbe a köröket,
bár tudnám, de csak a karfát markolom.
Drága Mikulás! Most nem kérek sokat,
tudom, tavaly túl hosszú volt a listám.
Feledem a bús éjjeli álmokat,
s egy kérésem van a kívánságlistán.
|
Magyarország jól teljesít...
Nemrég még egy bizonyos 100%-os narancslevet 299 Ft-ért vettünk.
Mára már leszoktunk róla, mert ma ugyanaz a termék, ugyanolyan kiszerelésben 799 Ft.
Tehát ez is luxus egy nyugdíjasnak.
És ez csak egy a sok közül. Csak most ez jött elő, ezért füstölögtem. Innék egy kis narancslevet, de 1 l-ért nem fogok 800-1300 Ft-ot kiadni.
|
Ma reggel úgy ébredtem, ragyogott a napsugár,
átölelt csendben a fény, a boldogság körülzár.
Tudtam, hogy ma minden másképp történik, mint tegnap,
tudtam, hogy ma visszatérsz hozzám, és ez ünnepnap.
|
kínzó gondolat gyötör és bánt engemet
ha meghalok, ki ejt értem bús könnyeket
síromra ki hoz majd mindig friss virágot
megismerem-e a mennybéli világot
s ha a könnyek itt a földön felszáradtak
és nem áztatják többé a sírhantomat...
akkor engem inkább el ne temessetek
hagyjátok csak büszkén szárnyalni lelkemet
2024. november 8.
TM
|
lágy napsugár simogatja és öleli
az ezerszám kipattanó kis rügyeket
langyos eső s harmatcseppek hűs gyöngyei
fürdetik a fényre törő növényeket
tűző nap forró sugarával érleli
a még kacér s ifjú gabonaszemeket
majd pajkos ecsetjével pirosra festi
a zöld ruhában pompázó gyümölcsöket
|
Eltakarja arcát, forró könnyeit,
kezében mécsesek, halvány gyertyaláng,
bágyadtan tördeli apró ujjait.
Mi volt csöpp élete? Mért csak szalmaláng?
A sírkövön aranybetűs felirat,
fölötte egy kissé megfakult fénykép.
Tétován áll, mint kit sírás fojtogat,
mozdulna felé, de mégis visszalép.
|
Hetet ütött épp az óra,
s papa tér már nyugovóra.
Baljában egy teáskanna,
jobbjában a finom manna,
mit másképp nem is neveznek,
csak száraz fehér Remeknek.
Három kézzel boldog lenne,
tökmagja is épp elférne.
De ha négy lenne az a kéz,
nem lenne már semmi nehéz,
távirányítónak helye
papikám negyedik keze.
|
csak rohanok a futópadon
előttem egy cél lebeg
tíz kiló leadása után
plusz húsz kilót felszedjek
2024. október 17.
TM
|
amikor először rám néztél
a szívem rögtön hevesen vert
talán még meg sem érintettél
de pillantásod már felkevert
ahogy először hozzám értél
azt hittem, majd a tűz eléget
de ennyi volt, te továbbléptél
nem vártam mást, őszinteséget
|
sárgán haldoklik a természet
ágya rozsdabarna koporsó
lassan felőrli az enyészet
s a napfény is egyre halódó
2024. október 12.
|
Elment jó apám, negyven éves volt,
a halál ellen, míg tudott, harcolt,
úgy éreztem, elveszett mindenem...
Hol voltál akkor, édes Istenem?
Megszületett legkisebb unokám,
s nem segít rajta orvostudomány,
úgy éreztem, elveszett mindenem...
Hol voltál akkor, édes Istenem?
|
rejtelmes sötétség, füllesztő meleg
szobám falán csak a tapéta sóhajt
asztal sarkában egy szorgos szú perceg
és a néma csönd elnyom minden óhajt
hallgatok... hallgatom az éj hangjait
hogy nesztelen suhannak át a szobán
némán szétszórom a tegnap hamvait
a holnap elé nézek még tétován
|