Gyertya fényben úszik minden
szememben álom még nincsen,
alszik mindenki jó és gonosz
az asztalon a papírdoboz.

Az óra jár lassan körbe
gyertya kanóca is görbe
fáradtan ég lassan lángol
nap a holddal nem harcol.

Csendes minden üres kies
az én szívem még is heves,
gondolatok zakatolnak
már nincs hegye a tollnak.

Magamra húzom a takaróm,
elutaznék egy álomhajón,
mint hajótörött , szenvedek
az álom hajó partra vetett.

Gyűrött papírok, foszlányok,
elhagytak a csodálatos álmok,
fáradt hajnal megkegyelmez,
de gonosz vekker már ébreszt.