Még csak álom vagy, nekem pillekönnyű vágy,
mint hajnalban a fény, mint csöndben a világ,
de már a szívemben biztos helyet leltél,
s minden szívdobbanásom csak rólad regél.

Nincs még hangod, de én már hallom a kacajt,
nincs még lépted, de már rengeti a talajt,
arcod titka bennem szép virágot fakaszt,
bár neved még álom, de rám reményt tapaszt.

Pihe-puha léted szép szirmokból fonva,
életed, rajtam múlna, már megfoganna,
mint dédmama várok, örömtől reszketek,
hogy karomba zárjalak, s veled lehetek.

Hiszem, hogy jössz majd, széllel, fénnyel és dallal,
igazi mosollyal, csoda-akarattal,
hogy újra virágozzon majd minden tavasz,
hisz te vagy a jövőm, s bánatomra vigasz.

2025. április 26.

Ajánlom unokámnak, Kamillának