Nem voltam más, csak egy fuvallat,
álmokból szőtt röpke pillanat.
Forró nyárban hűvös lehelet,
apró kis virág a föld felett.

Voltam csönd, két mosoly között,
néhány kusza sor üres papír fölött.
Fellobbanó szikra, mely lobogott s égett,
csak egy gyönge nő, ki álmodott sok szépet:

Férjet, gyermeket, nyugalmat, csendet,
néhány boldog évet, amit majd megélhet…
Álmom teljesült, bár nagyon rövid lett,
Isten leánya álmából felébredt.

Volt gyermekét szerető gyöngéd Édesanyám,
Most neki szól az égből hálát adó imám.
Volt drága testvérem, lelkem egyik fele,
most is védőn kísér oda fel az égbe!

Lett álmomban álmodott, szerető férjem.
Lett boldogságom, legdrágább kincsem,
szívemmel, lelkemmel imádott gyermekem.
Róluk szólt csak eddigi rövidke életem.

Most az égen, fénylő csillag lettem,
Egy röpke fuvallat, a márciusi légben.
Bár messzire mentem, ott leszek veletek
minden mosolyban, minden ölelésben.

2024. március 30.