Éjjel álmomban gyakran vándor vagyok,
Bátran megállok hegynek tetején,
Lejtőjén le, völgyből meg fel szárnyalok,
Karomat kitárva repülök én.
 
Lobog hosszú hajam, könnyű a lábam,
Mellettem pillangó, madár repül.
Erdők integetve néznek utánam,
Napsugár kísér a felhők mögül.
 
Földről az emberek rám csodálkoznak,
Boldogan nézek le, büszkélkedve.
Reggel felébredek, elmúlt a csoda,
Újra lábon járó ember leszek.

2017. 09.24.