Álnok világ ez, hol az igaz szóban az ördög lakozik,
Ahol a lélek árát véka aranyban mérik,
Hol becsület csak szó, poros könyvben rejtezik,
S ki őszintén beszél, az gyorsan elvész, eltűnik.

Megvásárolható ma minden: hit, barát, erény,
A pénz az Isten, s temploma a szégyen pokolnak ölén.
A hamis mosoly fénylik, mint aranyba mártott vér,
De aki tisztán élne, az éhezik, kenyeret kér.

A gazdag szívvasárnap prédikál a jóról,
S közben a szegényt gúnyolja, taposva a porból.
Az árulás virágzik, hazugság az oltár,
S aki lelket őrizne, bolondként koldul már.

Mégis valahol mélyen egy szikra még lobban,
Egy szív, mit nem vett meg senki, nem bízik a gonoszban.
Ott él a remény, hogy egyszer tisztul a világ,
S az arany helyett az ember lesz az igazán barát. 

S ha eljön az idő, mikor nem kell többé félni,
A szív szavát fogják hallani, nem a pénzt csörögni.
Addig megmaradunk, mint tűz a hamu alatt,
Őrizzük az igazságot, mi a hazug világból megmaradt.

TM