Temetőbe koszorút viszek,
a sírodra gyertyákat teszek,
emlékszem a szép időkre,
mintás, barna fejkendődre.

Álmomban sétálok, fogom a kezed,
de nem hallom hangod, csak nézem a szemed,
mosolyog rám, rejti titkait,
arcodon látom apró ráncaid.

Lábunk alatt színes kavicsok,
válogatom, zsebembe rakok,
virágot is szedek markomba,
otthon kötöm végül csokorba.

Megnézünk egy madarat a fán,
szólok neki, de ő fütyül rám,
türelmesen vársz míg indulok,
apró lábam szedem, szaladok.

Hátamon barna iskolatáska,
rokonok jönnek látogatásra,
összekeverednek álmaim,
kergetnek emlékeim, árnyaim.

Temetőbe koszorút viszek,
hogy újra látlak, abban is hiszek,
aki jó volt, nem megy el örökre,
a gyermeket bánat nehogy gyötörje.