Szívembe markol a fájdalom,
a remény lassan bandukol.
Bár az idő szalad,
a lábunk  már lassan halad.
Még zeng a karácsonyi ének,
csillognak az esti fények.
Messziről szól egy gitár,
szívem ilyenkor úgy fáj.
Eszembe jut egy régi ígéret,
gitározol egyszer majd nekem.
A gitár hangja szívemig hatol,
oda, hol mindig ott vagy bent, valahol.
Sír a gitár, könnyem hull,
a szél rázza konokul az ablakom.
Merre vagy?
Nem talállak,
hisz még soha nem láttalak.
Álom vagy valóság,
sokszor elmosódva, szívembe váj.
Fogy a remény, 
nem sok már az esély,
fentről rendelkeznek az életedről rég.
Mi lesz, nem tudom,
de jó, hogy vagy, jó, nagyon.

2022. december 26.