Reggel csendben felébredtem,
köszöntöttem az Istenem!
Megmaradt egy álomkép,
mint ismerős, régi emlék.

Kesze-kusza úton jártam,
egyszer gyorsan rád találtam.
Úgy jöttél, mint aki ismer,
Napot hoztál tiszta fénnyel...

Érdekes, hogy folyt a könnyem,
nem fogadtam álmom könnyen.
De ahogy nagy fényed hoztad,
lassan-lassan megnyugodtam.

Aztán hirtelen sötét lett,
egy híd elénk ereszkedett.
Átmentem egy hídon veled,
végig fogtad a kezemet.

Aztán lassan rend lett bennem,
pedig semmit nem értettem.
Azért jó volt, hogy eljöttél,
a sötéten átvezettél.

Majd hirtelen eltávoztál,
mert az Őrangyalom voltál?
Köszönöm, hogy segítettél,
sötét hídon átvezettél...

Nappal itt hagytad a Napot,
este küldesz majd csillagot,
s hogy ne legyen soha sötét,
éjjel küldd el a Hold fényét!

Újfehértó, 2025. október 8.

TM