Álomvilág fogadott 
februári reggel, 
a természet varázsolt, 
amíg szenderegtem. 

Hófehérben tündököl 
valóra vált álmom, 
napsütötte hókristály 
szőnyegét csodálom. 

Szőnyeg szélén sétálva 
óvatosan lépek, 
mert szűz hóra rálépni 
egyenesen vétek. 

Pihe-puha hóbunda 
simul bokron, fákon, 
gondviselő ölelés 
jeges éjszakákon. 

Büszkén feszít a fenyő, 
csillog a bundája, 
a föld álmát vigyázza, 
fagyba dermedt lába. 

Tán megtisztul a világ 
e patyolat színben, 
s minden szutyok eltűnik 
a pokolba innen.