Veled születtem, s veled halok,
úgy ébresztenek a hajnalok,
ha nem akarom, akkor is még,
fel a falra rajzolódom rég.
Követlek én, ha felkel a fény,
gyakran megláthatsz engem, ez tény,
ott melletted is, vagy mögötted,
és előtted, s akár fölötted.
Színes ruhákba nem öltözöm,
ezt rád hagyom, én rejtőzködöm,
ne ijesszen fekete színem,
árnyékban is jó az én szívem.
S lehet tested akár meztelen,
és a sűrű lépted nesztelen,
ó, nem hagyhatsz el, mindhiába,
míg együtt fekszünk este ágyba!
Körbeforogni oly veszélyes,
szédülve a kérdés szeszélyes!
Vajon én lennék a valóság?
Egy pillanatnyi szabadság.
Veled öregszem, s hajlok lejjebb,
míg az orrunk összeér lentebb,
s alant a földnek, ha feküszöm,
ott is veled leszek, esküszöm!