A politika tüzes szikráinak furcsa fénye elől
templomodba tértem,
hogy meghajtsam fájó térdem,
irgalmadat kérve kérjem.
Idegenné vált számomra ez a világ.
Uram, csak Te tudod, süketté mikor vált,
hangod üzenetét talán gépek zaja szüntette meg,
vagy a néma világháló, az internet?
A Te szavad a béke és a szeretet.
Miért, hogy ezt egyre kevesebb ember érti meg?
A politika tüzes szikráiban átokszavak fenyegetnek,
Családok, barátok, még az öregek is, egymásnak esnek.
Nehéz megbocsátani a vélt ellenségnek.
Úgy van, ahogy mondtad,
a nagy szétdobáló mindent összezavar.
Távol a Fény, nő a sötét, nagy a zaj,
és a káosz ködében, az ember ellensége,
pusztító mérget kavar.
Templomodba léptem, imáimban kérem,
Uram, nézz le ránk,
bűneink bocsánatáért esedezem.
Bocsásd le ránk Isteni Fényedet,
hogy a szeretetet az ember, a másik szemében lássa meg,
hogy szavaidat újra hallja meg, végre hallgassa meg!
Végre értse meg!
Várlak Uram, s míg várok,
kereszted árnyékában
fiaimért, unokáim életéért kérlek,
és minden kérésem után
csendben keresztet vetek.
A jó Isten legyen velünk és Veletek!
